Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-15 / 12. szám

6 ÉSZAK*Magyarország Háttér 1997. Tanuár 15», Szerda Megállt a pedofília vádja a miniszternél Brüsszel (MTI) - A vallon parlament külön­bizottsága kedden hajnalban feloldotta Jean- Pierre Gráfé mentelmi jogát, akit ősz végén pedofil cselekményekkel vádoltak meg. Ez azt jelenti, hogy az egykori közösségi oktatási mi­niszter, aki időközben lemondott posztjáról, bíróság elé állítható. A bizottság mindazonál­tal csak részlegesen, egyetlen pedofd ügyet érintően döntött a jog feloldásáról, a volt mi­niszter elleni többi vád ügyében nem engedé­lyezte á vizsgálatot. A világítótornyot mi is építhetjük Párizs (MTI) - Magyarország a kultúra szempontjából óriási hatalomnak számít, s igen aktívan vesz részt az UNESCO te­vékenységében is - jelentette ki Federico Mayor, e párizsi székhelyű intézmény, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kul­turális Szervezetének főigazgatója ma­gyar újságíróknak adott interjújában. Mayor annak kapcsán nyilatkozott, hogy hamarosan, január 21-én többnapos láto­gatásra Magyarországra utazik. A spanyol politikus (aki biokémikusból lett az ENSZ legnagyobb szakosított intézményének vezetője) találkozik majd Göncz Árpád állam­fővel, Kovács László külügyminiszterrel és Magyar Bálinttal, a művelődési tárca vezető­jével: a látogatás legfőbb célját egy kétoldalú együttműködési megállapodás aláírása jelen­ti, emellett Mayor megnyitja a kelet-közép- európai kulturális élet fejlesztésével foglalko­zó budapesti nemzetközi konferenciát is. Az UNESCO főigazgatója elmondta, hogy már többször járt Magyarországon, de mindig szívesen tér vissza: szereti a magyarok tem­peramentumát, ami sokszor saját hazájára emlékezteti őt. Ami a mostani magyarországi látogatást illeti, szerinte leginkább azt a té­mát fogják majd megvitatni, hogy milyen sze­repe lesz Magyarországnak az új Európában kulturális téren. „Kontinensünknek egyfajta világítótoronynak kellene lennie, de egyelőre nem tölti be ezt a szerepet; ezért az egyik fő kérdés az lesz, hogy miként tud Magyaror­szág hozzájárulni ehhez a folyamathoz” - mondta Federico Mayor. Szóba került, hogy a hidegháború vége, az új nemzetközi viszonyok kialakulása miként hatott az UNESCO működésére, hogyan kell ezt módosítani. Mayor elmondta, hogy szerve­zetének nem az események követése, hanem előrelátása a feladata, s ezt a törekvést a ma­gyarországi látogatás is alátámasztja, hiszen a Budapesten megvitatandó témák tulajdon­képpen a jövő témakörébe tartoznak. Minden­esetre a főigazgató hangsúlyozta: miközben az elmúlt években a különböző nemzetközi rendezvényeken gyakran felmerült az az igény, hogy biztosítani kell az embereknek az oktatáshoz, az egészséges környezethez vagy éppen a lakáshoz való jogát, egy alapvető kér­dés, a békéhez való jog eddig mintha elfelejtő­dött volna, s az UNESCO-nak most erre kell koncentrálnia. A nemzetközi szervezet egyébként tavaly ünnepelte létrehozásának ötvenedik évfordu­lóját. Az elmúlt fél évszázad eredményeiről vagy éppen gyengeségeiről szólva Mayor úgy vélte: az UNESCO erőssége a sokféleség, az, hogy a legkülönbözőbb vélemények megjelen­nek munkájában, s hogy a mai, túlontúl tech­nikai jellegű világban egyfajta etikai platfor­mot jelent. A gyengeségek között pedig azt említette, hogy az összes olyan intézmény, amely a megelőzésen dolgozik (azaz az UNESCO is) jellegéből fakadóan nem tűnik túl hatékonynak a közvélemény szemében. Mayor végül a tudományok finanszírozá­sának kérdéséről elmondta, hogy az alapku­tatásokhoz szükséges összegek előteremtése nemcsak az állam feladata, hanem a magán­szektornak is be kellene kapcsolódnia ebbe a folyamatba, hiszen a kutatási eredményekből ez utóbbi is hasznot húz. Éppen ezért szerinte a századforduló táján az alaptudományokba befektetett összegek harminc százalékának az iparból kellene jönnie. Receptek Jelcin betegségére Monarchiától új kommunista hatalomig bármi következhetne Jelcin betegsége a címlapokon. Meddig maradhat „fent"? Fotók: AP Moszkva (MTI) - Borisz Jelcin tüdőgyulladása kapcsán utólag ismét kiderült: az elnök állapo­ta sokkal súlyosabb annál mint amit Jelcin környezete a pati­kamérlegen adagolt szűkszavú kommünikékben nyilvánosság­ra hoz. Oroszország mind­inkább a Brezsnyev-Andro- pov-Csernyenko korszak ge- rontokráciájába süllyed, mi­közben a hatalmi elit valójában már a Jelcin utáni korszakra készül és lázasan keresi a poli­tikai túlélés receptjét. Jelcin influenzájáról, majd erős meghűléséről egy hét alatt kide­rült, hogy valójában tüdőgyulladás­ról, annak is közepes súlyosságú, kétoldali változatáról van szó. Az ellenzék után a szélesebb közvéle­mény is mindinkább megkérdőjele­zi Jelcin munkaképességét, aki ta­valy nyári megválasztása óta mindössze néhány napot dolgozott. A politikusok közül a mérsékeltnek számító liberális Grigorij Javlinsz- kij is arról beszél, hogy Jelcin meg­tette a magáét az előző rendszer le­bontásával. A többiek kevésbé válo­gatott szavakkal sürgetik lemondá­sát. A moszkvai sajtó kommentár­jainak végkicsengése, hogy Orosz­ország még betegebb mint Jelcin. Az égetően fontos döntések halasz­tódnak, csakúgy mint a FAK-csúcs, amelyet Jelcin gyengélkedése miatt már harmadszorra napoltak el. A Kreml-figyelők több receptet is lehetségesnek tartanak a Jelcin­nel együtt az országot is legyengí­tő kórra. A legkevésbé valószínű, hogy az elnök lemond a hatalom­ról. A másik lehetőség az, hogy né­hány hónapra átadja a kormány­zást Viktor Csernomirgyin kor­mányfőnek a teljes felépülés remé­nyében. Valószínűbb azonban, hogy az elnök felgyógyulása ese­tén környezete inkább az országot próbálja meggyőzni: az első ember betegeskedése ellenére is' rendben Prága (MTI) - Budapest azért próbált meg több mint egy éven át titokban megegyezni Pozsonnyal a bős-nagymarosi vízlépcső ügyének rendezésé­ről, nehogy az ügy veszélyeztes­se Magyarország felvételét az Észak-atlanti Szerződés Szer­vezetébe még az első körben - állítja legújabb számában a Respekt című tekintélyes cseh politikai hetilap. Kifejti, hogy ezek a tárgyalások, amelyek „nagyon diszkrét módon” az osztrák diplomácia kezdeménye­zésére több mint egy éven át foly­tak, minden valószínűség szerint csődöt mondtak és sikertelenül végződtek. Rámutat: bár hivatalo­san a magyar-szlovák tárgyalóbi­zottság munkáját továbbra is titok fedi, a kiszivárgott információkból mennek a dolgok. Ebben az eset­ben folytatódik a Brezsnyev-kor- szakból jól ismert további hanyat­lás, amelynek jelei már mutatkoz­nak Oroszországban. Jól tapintható azonban, hogy a hatalmi elit máris igyekszik felké­szülni a Jelcin utáni korszakra, amire legjobb esetben is három éve van, miután kétezerig tart az elnök megbízatása. Az egyik legbiztosabb jele ennek Jegor Sztrojev felsőházi elnök nyilatkozata, amelyben az el­nöki hatalmat megkurtító alkot­mánymódosítást sürgetett. Aligha véletlenül. A mai állás szerint egy esetleges előrehozott elnökválasz­tás fő esélyese a nacionlista Alek- szandr Lebegy, illetve a kommunis­ta Gennagyij Zjuganov. Vannak más jelek is. A jelenlegi elit tisztá­ban van azzal, hogy a ma szóba jö­hető vezetőket, Viktor Csernomir­gyin kormányfőt, vagy Jurij Luzs- kov moszkvai polgármestert aligha választanák meg elnöknek. Állító­lag lázasan keresik a Kremlben a nemzetegyesítő eszmét, ami lehető­megállapítható, hogy a tárgyalások legfőbb témáját egy Bős alatti gát lehetőségének mérlegelése jelentet­te, amely általában azt a funkciót töltötte volna be, mint az eredetileg tervezett nagymarosi gát. A szlo­vák fél hivatalos sikerpropagandá­jával ellentétben ugyanis a bősi vízmű továbbra is csak klasszikus vízi erőműként üzemel, s csak csúcsidőben képes az áramterme­lésre. Ezt megváltoztatni csak egy gát, vagy egy egész gátrendszer ki­építése tudná. A hágai nemzetközi bíróságnak két kérdést kell majd megválaszol­nia. Az elsőre, hogy szerződéssze­gést követett-e el Magyarország, amikor nem volt hajlandó befejezni a megkezdett vízmüvet, várható, hogy a bíróság igent fog mondani. Ugyanakkor nemleges válasz vár­ható a második kérdésre, hogy joga vé tenné a hatalmi váltással járó megrázkódtatások elkerülését. Áz alkotmányos monarchia helyreállításának egyelőre megle­hetősen képtelennek tűnő gondola­tát a hét végén máris igyekezett a köztudatba plántálni a legnézet­tebb orosz politikai magazinműsor az Itogi (Öszegzés). Az NTV műso­ra a spanyol alkotmányos monar­chia helyreállítását hozta fel példá­nak, mintegy mellékesen megem­lítve, hogy Spanyolországban él Alekszej cárevics, aki potenciális trónörökös. Az alkotmányos mo­narchia helyreállításáról tartandó népszavazással minden esetre ele­jét lehetne venni a jelenleg hatal­mon lévők szempontjából nemkívá­natos eredményre vezető elnökvá­lasztásnak. Noha mindez egyelőre nem több mint politikai találgatás, ám Oroszországban minden lehetsé­ges. Ezt jól példázta, hogy Jelcin újraválasztásának egy éve éppoly kevés esélyt adtak, mint a mostani betegség utáni teljes felépülésnek. volt-e Szlovákiának felépíteni az úgynevezett ideiglenes variánst. Magyarországnak ezek alapján te­hát nem kell tartania attól, hogy a hágai bíróságon lesújtó vereséget szenvedne, ahogy azt a szlovák saj­tó állítja. Ebből kiindulva helyénvaló a kérdés, hogy miért ment bele Ma­gyarország a titkos tárgyalásokba. Bár csak hipotézisről van szó, de minden jel arra vall, hogy Buda­pest ezzel Kovács László külügymi­niszter döntését váltotta valóra, aki szerint mindent meg kell tenni azért, hogy Magyarország nem ma­radhasson ki a NATO-tagságra az első körben esélyes államok cso­portjából azt követően, hogy Szlo­vákia e csoportból való kiválása mi­att elveszíti a közvetlen területi érintkezés lehetőségét a NATO- tagországokkal. Az RMDSZ új államtitkárai Bukarest (MTI) - Bara Gyula Csíkszeredán született 1950-ben, közgazdász, informatikus, 1983-tól tudományos kutató. Bukarestben él, a Szabadelvű Köré tagja, buka­resti szervezetének elnöke. Béres András 1942-ben született Görgényszentimrén. A marosvásár­helyi Színművészeti Főiskola filo­zófia tanára. Az RMDSZ Maros megyei szervezetének alapító tagja, a szervezetben számos vezető tiszt­séget töltött be, jelenlegi kinevezé­séig az RMDSZ oktatási ügyvezető alelnöke volt. Borbély László 1954-ben Marosvá­sárhelyen született, közgazdász, több szakmai tanulmány szerzője. 1990 és 1996 között az RMDSZ parlamenti képviselője, 1990 és 1994 között a szövetség Maros me­gyei szervezetének elnöke volt. Kovács Adorján 1938-ban Kárász­teleken született, kertészmérnök, kutató. 1970 óta a balázsfalvi Sző­lészeti Kutató Állomás kutatója, is­mert szakember, akinek számos tu­dományos dolgozata jelent meg. A balázsfalvi szervezet elnöke. II. Margit 25 éve dán királynő Koppenhága (MTI) - Huszonöt éve, 1972. január 15-én lépett trón­ra II. Margit, Dánia királynője. Koppenhágában az évforduló tisz­teletére ünnepségsorozatot rendez­nek január 13. és 18. között. Mar­git (Alexandrine Thorhildur Ingrid) a Schleswig-Holstein-Sonder- bourg-Glücksbourg dinasztia salja. 1940. április 16-án született Kop­penhágában IX. Frigyes király és Ingrid királyné lányaként. Tizen­három éves korában lett trónörö­kös, amikor az 1953. június 5-én megtartott népszavazás jóváhagyta a trónutódlás új törvényét. Esze­rint nő is trónra léphet, ha az ural­kodónak nincs fiúgyermeke. Alap­fokú iskoláit Dániában végezte, majd 1959-től a koppenhágai egye­temen filozófiát, államtudományo­kat és régészetet, 1960-tól Cam- bridge-ben nemzetközi jogot és ré­gészetet, 1961-től az aarhusi egye­temen politikai tudományokat, 1963-tól Párizsban jogot és művé­szettörténetet, 1965-től Londonban közgazdaságtani tanulmányokat folytatott. IX. Frigyes király lányát már 18 éves korától bevonta az Ál­lamtanács munkájába, így apja 1972. január 14-én bekövetkezett halála után II. Margit néven, felké­szülten lépett trónra. 1967. június 10-én kötött házasságot egy ifjú francia diplomatával, a londoni nagykövetség titkárával, Henri de Laborde de Monpezat-tal, aki a há­zasság révén Henrik herceg lett. Két fiuk van, Frederik (1968) és Jo­achim (1969). A királynő szívesen áldoz a múzsáknak önálló művész­ként is, aki sokáig álnéven adta közre alkotásait. A dánok rendkí­vül büszkék királynőjükre, azt tartják, hogy ő az egyetlen igazán tehetséges művész a világ uralko­dói között. Ugyanakkor ez év janu­árjában a svéd Goeteborgs-Posten rosszallóan írta a királynőről, hogy élő dohányreklám. Bős-Nagymaros: tárgyalási csőd? ssza Éjjel azt álmodta, meghalt az anyja. Idősebb Pál­ma, aki hatvankilenc éves volt, felment a létrára, álmában, hogy megigazítson egy függönykari­kát, pedig megígérte a gyerekeinek, hogy se ab­lakot nem tisztít, se létrára nem mászik, megszé­dült és lezuhant. Ott feküdt a földön, törött csi­golyáival - álmában -, és tekintetében bosszús csalódottság, „így végzem? ennyi az egész? nem erről volt szó." Reggel félig alva botorkált a telefonhoz, ügyetlenül tárcsázta anyja számát, s hogy sokáig nem vette fel senki - bizarr lehetőségként rém­lett fel előtte egy túlvilági porta, ahonnét kiszól egy félig ember, félig angyal, valami purgatóri- um-beli, alig bűnös lélek, s megkérdezi, kit kap­csoljon? S mikor ő anyja nevét mondja, udvaria­san: de kérem! neki közvetlen vonala van! Halló, szólalt meg az anyja azon a mély han­gon, amit se testvére, se ő nem örökölt - a szava­kat hangjában halk nyögések, kéjes, érzéki emel­kedések és süllyedések, tüdőtágító sóhajok kísér­ték -, a jó ételeknek ugyanazok az örömteli jajdu- lások jártak, mint a szép tájnak, egy jó hírnek vagy kényelmes széknek. Mindegyikben volt egy kis szuszogás is, valami érzékszervekből eredő öröm, és egy kis biztatás, hogy „még, még." Anyjából elemi erő áradt, nem ismerte az unalmat, a kishitűséget, ha valamit erős kezével megfogott, az megszépült, megsokasodott, hasz­nossá lett, talán egy kiszáradt növényt is életre tudott volna dörzsölni rövid, vastag ujjaival. Hogy vagy? - kérdezte fiatalabb Pálma sután. Anyja felnevetett azzal a föld-víz-levegő-tűz nevetéssel, és egy kicsit zavartan, egy kicsit büszkén mondta, képzeld, elaludtam este a tele­vízió előtt, egy éjszakai kvízműsoron. Azóta itt fekszem ruhástól. Pálma elképzelte anyját. Éjszaka horkol, mint két férfi, álmában beszél és amint felébred, még az ágyban szépítkezni kezd. Bőrét az apja re­ceptje szerinti krémmel dörzsöli be, külön gond­dal a nyakát, és a „dekoltázs" helyét is, és ami­kor pirosítójával kifesti a száját, arcát, kékesfeke­te hajával indián férfira emlékeztet. Mi újság, hogy vagytok? - kérdezte a hirtelen családanyává, nagyanyává és háziasszonnyá Vathy Zsuzsa visszaváltozott indián férfi. Épp ezért telefonáltam, lódította Pálma, déle­lőtt sajtótájékoztatóra megyek, utána benézek hozzád. Míg anyja beszélt - mit vásároljon út­közben a sarkon -, Pálma arra gondolt sose lesz olyan mint az anyja. Ő lötyög a létezésben, mint egy nem rászabott, kincstári ruhában, anyja pe­dig aggályt nem ismerve alakítja, szabja, formál­ja ezt a „vacak" földi létezést. Talán nagylánya hasonlít rá, Kati ez a talányos gyerek, akit se fér­je, se ő nem ért igazán, aki úgy vonul át az éle­ten, mintha egy túlvilági hatalom megígérte vol­na, csak tegye bátran, de tétovázzon, az út vé­gén vagy nem végén, hanem akkor, amikor itt lesz az ideje, elnyeri jutalmát. Várlak, mondta anyja, van egy kis becsinált levesem, ha hozol kaprot a piacról csinálok a főtt húshoz mártást. Ezt a „mártás" szót idősebb Pálma lassan, majdnem ábrándosán mondta, mintha különös vonzalom fűzné a mártásokhoz, azt, hogy „szósz", ezt a csúnya szót ki tudja mi­ért, ki nem ejtette volna a száján. (folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents