Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-03 / 2. szám

6 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1997» Január 3., Péntek Megkésett tárlat Miskolc (ISB) - Szilvássy Pál képeinek meg­határozó témája a Balaton, de az őrségi tájat szintén gyakran megfestette. Ihletet - majd örök nyugodalmat is — a Dunántúlon talált a művész. Pedig - talán kevesen tudják - a Ti­hanyban eltemetett Szilvássy Pál 1920-ban Miskolcon született. A főiskolán Szőnyi István tanítványa volt, majd dalmáciai utazásait követően a Képző- művészeti Alap tagja lett. Tevékenyen vett részt Budapesten a művészeti élet szervezé­sében, a Szinyei Merse Pálról elnevezett kö­zösség megalapítója volt. Hosszú éveken át dolgozott a Képcsarnoknak, több száz pasz­tell- és olajfestménye díszíti az ország középü­leteit, otthonait. 1962 óta számtalan kiállítása volt Buda­pesten, Oriszentpéteren, Körmenden, Szobon, Nyíregyházán, Zágrábban, New Yorkban, Fort Lee-ben. Figurális kompozícióin az em­beri munkának, erőfeszítésnek állított emlé­ket. Saját készítésű pasztellel dolgozott, en­nek köszönhetően portréin, csendéletein, táj­képein egyéni színvilágot teremtett. Szilvássy Pál: Balatoni táj Waldorf-esték Miskolc-Felsőhámor (ÉM) - Mesterházi Zsuzsa főiskolai tanár Hogyan szeressük gyer­mekeinket? című előadása nyitja meg a Há­mori Waldor Iskolában (Miskolc-Felsőhámor, Losonczi u. 64.) szervezett Waldorf-esték című előadássorozatot január 7-én, kedden este 6 órától. A szervezők várják mindazokat, akik érdeklődnek az iskola és pedagógiai módszerei iránt. A későbbi találkozókon Darvas János, Fenyő Ervin, Coen és Tony Keer, Székely György, valamint Vekerdy Tamás lesznek az intézmény vendégei. Bővebb információ a (46) 370-710-es telefonszámon kérhető. Két díj, egy utca Mátrai Gottwald Gyula (1905-1977) Húsz évvel ezelőtt halt meg Mátrai Gottwald Gyula, a világhírű mérnök, aki oly sokat tett Borsod megyéért. Gottwald Gyula a budapesti műegyetemen végzett. Már a ’40-es évek elején híressé vált szakmájában (a nyergesújfalui Viscosa gyár tervezésével és a Ganz gyár újjáépítésével). Ekkor magyarosította nevét Mátrai Gyulára. A ’40-es évek végén nagy építkezésekre ka­pott megbízást. Ezek egyike Borsod megyéhez kapcsolódott. A diósgyőri FT-üzem 1949/50- ben az ő tervei alapján épült fel. Ekkoriban világszerte újdonságnak számí­tott az építkezéseken a nagyelemes helyszíni előregyártás. Mátrai Gyula volt ennek az eljá­rásnak úttörője Magyarországon. Szakmai vi­ták voltak persze erről, de a gyakorlati ered­mények Mátrai Gyulát igazolták. 1951 és ’55 között épült a kazincbarcikai (akkori elnevezés szerint berentei) hőerőmű. Mátrai Gyula tervezte azt is, akárcsak az 1953-57 között épült tiszapalkonyai hőerő­művet. Mindkét helyen úgyszólván minden héten megfordult; a mérnökökkel és a mun­kásokkal egyaránt jó kapcsolatokat épített ki. (Tiszapalkonyán az építők tréfásan nevezték őt el „tiszteletbeli brigádtagnak”). A kitűnő munkáért nem is maradt el az elismerés. 1950-ben és 1956-ban Kossuth-dí- jat kapott. A nagyelemes előregyártásban elért eredményekért (azaz Mátrai érdemeiért) munkahelye az Iparterv Vállalat 1961-ben nemzetközi kitüntetésben: „August Perret- díj”-ban részesült. 1955-57 között munkatársaival ő tervezte a Borsodi Bányagépjavító Üzem műhelycsar­nokát. A ’60-as években pedig ismét Kazinc­barcikán tevékenykedett. Nevéhez fűződik a berentei gázszilikátgyár építése. 1969-ben ment nyugdíjba. Az utána követ­kező években is vállalt komoly feladatokat, így 1972-ben Mátrai és három munkatársa tervezte a hejőcsabai siló átépítését, (amit ak­kor újításként is elfogadtak). Ez a kiváló, több nyelven beszélő mérnök egyáltalán nem volt „szakbarbár”. Jelentős iro­dalmi és művészeti ismeretekkel rendelkezett. Szerette és értékelte az élet apró örömeit is. Húsz évvel ezelőtt, 1977. január 2-án halt meg. Egy évvel később Kazincbarcikán elha­tározták, hogy utcát neveznek el róla. Bizta­tóak a kilátások arra, hogy talán Miskolc is követni fogja ezt a példát. Merényi László Megszületik, és világot is lát... A költő örömét megtorpedóznák a dérütötte zsenipalánták Cs. Kelemen Andrea Mezőkövesd (ÉM) - Cseh Károly Mezőkövesden élő költőt, mű­fordítót nemrégiben tagjává választotta a Magyar írószövet­ség. Eddigi pályáját tekintve elégedettnek kellene lennie, de úgy érzi: vannak, akik megtor­pedóznák örömét. • Az év vége, az új év kezdete a számvetések ideje. Nemrég - éppen negyvennegyedik születésnapom táján - készítettem legutóbb lel­tárt. Több mint negyedszázados publikációs múlttal, hét kötettel a hátam mögött, mérlegeltem: meg­érte-e? - tette fel önmagának a kér­dést a költő. - Az idő, így az „élet delén” túl, inkább már visszate­kintésre sarkall, mintsem előrete­kintésre. Ha még van távlat előre. Mostanság, sajnos minden egyéni sors egyre inkább magánapokalip­szis, mintha kilátásunk csak a kilá- tástalanságra lenne. Szűkül a kül­ső szellemi tér is - gondoskodnak róla alul, felül -, és emiatt szűköl a lét. Az ihlet megélésre egyre inkább belül marad hely. Lassan csak ott adatik meg munkálkodni, és ékes­kedni olykor, hogy a lélek tájait der­mesztő „történelmi télben” kará­csony is legyen, ne csupán hidegen világító hó. És mégis: van mindig, ami e válságos és álságos időkön fó- lülemel. Az alkotás, és az alkotással kapcsolatos események: író-olvasó találkozók, kiállítások megnyitása, előadások, a Kelet Irodalmi és Társ­művészeti Egyesület vezetése, köny­vek lektorálása, szerkesztés. Ha hozzáveszem ehhez azt is, hogy az idén harminc verset írtam, mintegy háromnegyedszáz műfordítást „követtem el”, s többek között meg­jelent egy török, tatár és csuvas köl­tőket bemutató kötetem, Kihunyó augusztus címmel, illetve szerepel­tem a Versekben tündöklő Erdély - Magyar költők Erdélyről című anto­lógiában; mindezt összevetve: talán nem éltem fölöslegesen az elmúlt esztendőben. Sellye professzor me­taforájával élve: olyan versenyló vol­tam, amelyet az iram éltetett - ha áskálóim a pályán gödröket árkol- tak is, a lendület átemelt fölöttük. Cseh Károly költő □ Mit jelent a költő számára az író­szövetségi tagság? • Ilyen kettős léthelyzetben ért az a váratlan meglepetés, hogy a Ma­gyar írószövetség nemrég Fecske Csabával együtt taggá választott. Az igazat megvallva, nem nagyon számítottam rá. Úgy látszik, aján­lóim - Cs. Varga István, Serfőző Simon és Körmendi Lajos - jobban bíznak bennem. Köszönet nekik érte. Jobbára unszolásukra álltam kötélnek, töltöttem ki a jelentkezé­si lapot, és első nekifutásra felvet­tek. Furcsa érzés mégis. Akadnak, akik megtorpedózzák örömömet. Nagyobbrészt azok, akik egy éle­ten át bizonyítási kényszerben szenvedtek - eredmény nélkül, s magukat úgy állították be, hogy félretaszítottak, mi több: lebeto­nozták fölöttük az eget, s az eszük­be sem jutott, hogy a tehetséggel is hibádzhat vadami. Dérütötte zseni­palánták ők. Nekem róluk, mindig Hermann István filozófus parafrá­zisa jut eszembe, miszerint a te­hetség kitör és eget kér, vagy betör és kéregét. Mostanság mintha ug­rásszerűen megszaporodtak volna a kéregetők - és a „károgatók” is. Az irigység most is - gondolom - csahos indulatokat ver majd fel, vegyes érzelmekkel fogadom hát az írószövetségi feltételt. Erőt és hitet ad mégis, hogy jó úton járok, valamit már felmutattam. Ez a röptető erő - az acsarkodások csi- tultával - ad majd igazi lendületet az íráshoz, s ahhoz, hogy még erő­sebben tudjam felkarolni az arra érdemeseket. □ Tehát mégis a jövőbe néz?! Van­nak tervei! • Vannak még álmaim, ha itt-ott felhorzsoltak is. A reményt nem sö­tétítheti el teljesen e jövőtlennek tűnő, anyagban delelő vaskor, s hi­szem, lesznek még olyanok, akik a verset, a „magánmágiát” értőn fo­gadják. Reménykedem, újra eljön ennek az ideje. Addig is túlélés he­lyett, lelkesebb, „virrasztó” átélést is kívánok mindannyiunknak. Be­vetésre kész két kötetem, melyeket még ebben az évezredben szeret­nék megjelentetni. Az egyik egy né­met nyelvről fordított svájci, oszt­rák és német költők kilencvenki­lenc versét magába foglaló kötet, a másik egy saját művekből összeál­lított válogatás. A kilencszázas éve­ket így - köteteim számát tekintve - kilencessel zárom. Mindkettő, bí­zom benne, nemcsak megszületik, hanem világot is lát még... El Greco, Alcázar, Goya, Murillo, Velázquez... Harmincegy spanyol remekmű a Szépművészeti Múzeumban Francisco de Zurbarán Veronika kendője Budapest (ISB) - Harmincegy spanyol festmény érkezett de­cember elején Budapestre, hogy a Szépművészeti Múzeum látogatói 1997. március 16-ig itt helyben csodálhassák meg a spanyol festészet XVI-XX. szá­zadi gyöngyszemeit. Ugyan­ezen idő alatt azonban hiába keresik az érdeklődők a Szép- művészeti Múzeum tulajdoná­ban lévő spanyol képeket, mert a csere értelmében azokból most Bilbaóban nyílt hasonló kiállítás. A madridi Prado kivételével kevés spanyol gyűjtemény vetekedhet a bilbaói Szépművészeti Múzeum spanyol anyagával. Számunkra kü­lönösen izgalmas lehet néhány csendélet, hiszen Budapestnek nin­csenek a tulajdonában a spanyol csendéletfestészet művei. Most szép példái érkeztek, így Juan de Arellano és Luis Meléndez alkotá­sai és újdonságnak számít a spa­nyol tájképfestészet is, amelyet a kiállításon Iriarte, Párét y Alcázar és Camicerro képvisel. Itt vannak a spanyol Caravag- gio-követő mesterek: Pedro Orente, Juan Ribalta, Vicente Castello és Jósé de Ribera. Kiállították Zurba­rán két késői remekét, a Veronika kendőjét és Szűz Mária a gyermek Krisztussal és a kis Keresztelő Szent Jánossal című képeket. Lát­ható Murillo Szent Leszmeszt áb­rázoló oltárképe, valamint a Veláz- queznek tulajdonított IV. Fülöp képmása. A XVIII-XX. századi portrék közül különösen említést érdemel Francisco de Goyának Mó­ráimról, a költőről festett arcképe és Zuloaga: Mathieu de Noailles grófnő portréja. Kiemelésre érdemes a festmé­nyek sorából öt olyan, amelyek kö­zéppontjában Jézus, illetve a szent család tagjai láthatók. El Greco Angyali üdvözlete valamikor 1600 körül készült. A képen a Szűz a kompozíció bal oldalán, a meglepe­tés gesztusával fogadja az isteni küldöttet, aki egy felhőn áll. Az ol­tárkép megrendelését El Greco 1596-ban kapta, és a mű kiinduló pontot jelent a krétai festő utolsó korszakának tanulmányozásához. Nem maradtak fenn dokumentu­mok arról, hogy milyen volt az ol­tárkép-együttes. A XIX. században részben tönkrement, amikor az ol­tárt szétszedték, és darabjai szét­szóródtak. Az oltárhoz tartozott A pásztorok imádása is, amely ma a bukaresti Nemzeti Múzeumban látható, valamint a Krisztus meg- keresztelése, mely pedig a Pradó- ban van. Francisco de Zurbarán Veronika kendője című olajképén fehér vá­szonleplen Krisztus arcmásának fi­nom. okker tónusú lenyomata lát­szik. A fekete alapra füg­gesztett kendő saját redői- vel ad keretet az isteni arcvonásoknak. Az ábrá­zolás a XVII. század sajá­tos naturalizmusának je­gyében fogant. A témát Zurbarán többször is fel­dolgozta, van aki 11 válto­zatot is említ. Luis Párét y Alcázar Mária a gyermek Jézussal és az idősebb Szent Jakab­bal című olajképe 1786- ban készült. A művet a bilbaói régi Városháza ká­polnája számára rendel­ték. Szűz Mária emelvé­nyen, trónon ülve jelenik meg. Térdén a gyermek Jézus, előttük zarándoki öltözetben Szent Jakab fé­lig térdelő, hódoló alakja látható. Francisco Camilo Kirá­lyok imádása című képe 1660 és ’70 között készülhetett. A szabadban elhelyezett kompozíció hátterében gazdag klasszicizáló architektúra részlete látható. Szűz Mária két hatalmas méretű toszkán oszlop mellett ül, térdén tartja a ruhátlan gyermek Jézust, előttük Menyhért térdel. A képet sokáig Francisco Ri- zinek tulajdonították, de idővel művészettörténészek bebizonyítot­ták, hogy csak Camilóé lehet. Id. Francisco de Herrera A szent család című festménye eredetileg a sevillai Santa Inés apácakolostorá­nak templomában volt. A kompozí­ció középpontjában a gyermek Jé­zus és unokatestvére, Keresztelő Szent János láthatók gyengéd öle­lésben, családtagjaik társaságában. Velük van Szent Anna is, Mária és József között a Szűz nővérei: Kleo- fás Mária és Salome Mária. Jézus unokatestvéreit és a további család­tagokat is felismerhetjük a képen. Újévi koncertek Miskolc (ÉM) - Újévi koncertet ad a Miskolci Szimfonikus Zenekar ja­nuár 5-én, vasárnap délelőtt fél 11- től és január 6-án, hétfőn este fél 8- tól a Miskolci Nemzeti Színházban. Vezényel Kovács László. A műsor­ban közreműködik az Ifjúsági és Szabadidő Ház tánccsoportja, a Ködmön. * Sátoraljaújhely, Tokaj (ÉM) - Újévi koncertet ad a Dohánygyári Fúvószenekar, a Sárospataki Fú­vósötös és a Tokaji Majorette-cso- port január 4-én, szombaton dél­után 5 órától a tokaji Városi Sport- csarnokban, és január 5-én, vasár­nap délután 4 órától a sátoraljaúj­helyi művelődési központ színház- termében. Vezényel Szatmári György. A műsorban Strauss-mű- vek és könnyűzenei feldolgozások hangzanak el. Új nyitva tartás Miskolc (ÉM) - A miskolci Szín­háztörténeti és Színészmúzeum (Déryné utca 3.) — igazodva a láto­gatási szokásokhoz, és a Miskolci Galéria többi kiállítóhelyének nyit­va tartásához - hétfő kivételével naponta délelőtt 9-től délután 5 óráig várja a látogatókat. Szépen, magyarul Szendrő (ÉM) - Szépkiejtési ver­senyt rendeznek a szendrői általá­nos iskolában a Bódva-völgyi isko­lák alsó tagozatos tanulói részére március 21-én délután 2 órától. Az 1. és 2. évfolyamosok vers- és próza­mondás, a 3. és 4. osztályosok vers- és prózamondás, valamint hangosol­vasás kategóriákban nevezhetnek maximum 3 perces művel március 1-ig a verseny helyszínén. A szerve­zők kérik, hogy a jelentkezési lapon tüntessék fel a tanuló nevét, osztá­lyát, az előadandó mű szerzőjét, cí­mét és a felkészítő tanár nevét. Rajzpályázat Miskolc (ÉM) - Magyarok va­gyunk címmel rajzpályázatot hir­det a miskolci 40. Számú Általános Iskola 1848. március 15-e tisztele­tére B.-A.-Z. megyei általános isko­lások részére. Pályázni február 15- ig bármilyen technikával készült, a magyarsághoz tartozás érzését ki­fejező, maximum 70-szer 50 centi- méteres, paszparturázott művel le­het. A pályaműveket a következő címre kell elküldeni: 40. Számú Ál­talános Iskola, Miskolc 3532, Her­man Ottó u. 2. A legjobb alkotáso­kat a szervezők az iskola galériájá­ban a március 15-e tiszteletére nyí­ló ünnepi kiállításon mutatják be. Mátyás-vetélkedők Miskolc (ÉM) - Fennállásuk 20. évfordulója és névadójuk tiszteleté­re hirdet versenyeket a miskolci 13. Számú Hunyadi Mátyás Általá­nos Iskola miskolci általános isko­lás tanulók részére. Az alsósok feb­ruár 24-én délután fél 3-tól monda- és mesemondás kategóriában ver­senyezhetnek, nevezési határidő ja­nuár 31. A felsősök április 28-án délután fél 3-tól német nyelvű szó­beli és írásbeli versenyen vehetnek részt, nevezési határidő március 31. Bővebb információ a (46) 359- 688-as telefonszámon kérhető. Népdaléneklők Miskolc (ÉM) - Népdaléneklő ve­télkedőt rendeznek május 5-én dél­után 2 órától a Szilágyi Dezső Álta­lános Iskolában (Miskolc, Szilágyi D. u. 53.) Miskolc alsós tanulóinak részvételével. A második, harma­dik és negyedik osztályosok egy kö­telező és egy szabadon választott dallal nevezhetnek március 26-ig. Dianetika Miskolc (ÉM) - A Miskolci Dianeti- kai Központ (Vörösmarty u. 53.) ja­nuár 8-án, szerdán este 6 órától in­gyenes előadást tart az emberi visel­kedésről. A központ ezután minden szerdán ugyanebben az időpontban várja a dianetika iránt érdeklődő­ket. Bővebb információ a (46) 323- 124-es telefonszámon kérhető. □

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents