Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-13 / 10. szám
4 ÉSZAK-Magyarqrszág Levelezés, Szólástér 1997. Tanuár 13», Hétfő A „Zempléni-Tiszakarádi Lámpás” Szerkeszti: Bodnár Ildikó (Rinkó) Pócsi István a Bodrogköz Széchenyije igazi haladó demokratája volt. Tanító. Miniszter (elnök) lehetett volna, de ő szerette a paraszti egyszerűséget, megmaradt a magyar faluban. Nem vágyott fényes bársonyszékbe, egyszerű proletárszülőkkel és ezek nemzedékével harcolt mindenki jobb életért. Harcos volt, „Napszámos”, a nemzet napszámosa, aki saját vagyonát a közösségre, a népre hagyta a bodrogközi régészeti kutatásaival, a gyümölcsfák és a rózsák nemesítésével együtt. Harcba szállt a földbirtokos (iskola- és népelle'nes) Csajka Györggyel és Jónás László főjegyzővel. El mehetett volna öccséhez is Amerikába, Pearl Harbor-ba, de mivel ebben a falusi környezetben nőtt fel, életfelfogása nem engedte, hogy ez máshol bontakozzon ki. Sok ilyen „Napszámosra” lett volna szüksége, és van is szüksége a szerencsétlen, sokat szenvedett hazánknak. Pócsi Márton 1904-ben született, s 1993. február 23-án hunyt el. Közelgő halálának évfordulójának tiszteletére lejegyezte fia: Pócsi Márton Miskolc El a kezekkel a gyermekkórháztól! A beteg gyermeknél nincs esendőbb ember... Fotó: Farkas Maya Azért fordulok nyílt levéllel a tisztelt szülőkhöz, mert tudom jól, milyen,,sok gyermek kapta vissza az egészségét és az életét. Most a szülőkön a sor, hogy törlesszenek. Mélységesen felháborít a miniszterek hebehurgya döntése. Eddig arra törekedtek, hogy a felnőtt társadalmat kirekesszék a kórházakból. Elfogadtam, ha nem lesz hely, magam gipszelem be a lábam és műtöm a vakbelem, de azt már nem tűröm, hogy a GYEK- ben végrehajtsák az ágycsökkentést. Ezzel nagyon sok gyermeket veszélyeztetnek. Panaszkodnak, hogy kevés a gyerek. Most újra olyan döntést hoztak, amivel még jobban háttérbe szorítják szemünk fényét. Az én fiam születése óta ki- sebb-nagyobb megszakításokkal a GYEK kicsiny lakója. Rendellenességekkel született. A gyors orvosi beavatkozásnak, s dr. Kiss Ákos Levente főorvos lírnak és team-jének köszönhetem, hogy már betölthette a harmadik évét és annak ellenére, hogy újabb veseműtétre vár, boldog baba, hiszen a nővérkék foglalkozása és törődése nélkül elviselhetetlen lenne a kórház. Ezután mi lesz? Jegyeztetni kell az ágyat is, mint a részvényt vagy úgy kap jegyet, hogy első sor 2-es ágy? Marhaság?! Melyik gyereket fogják kitenni, ha újabb jön? így is teltház van. Nekem nem megoldható a mindennapos bejárás kezelésekre. Hagyják a kórházat élni, hiszen gyermekeinknek joguk van az élethez. Aki ezzel nem ért egyet, az nem erre a világra született. Arra kérem a szülőket, menjenek a Gyermekegészségügyi Központba és írják aláa a felhívást, akár egészséges a gyermek, akár beteg, mert azt soha nem tudhatja senki, mikor kerül oda a kicsi és mit szólna ahhoz a sajnálatos esethez, ha pont az ő csemetéjét utasítanák el helyhiány miatt. Tisztelettel: Simonná Dúzs Judit Ragály Tanuljunk kutyául ugatni Városunk közvagyon, sőt: élet- biztonsága - néhány beképzelt „sheriff’ véleményével ellentétben - a nullával, egyesek szerint: két nullával egyenlő! Mert: már gyermekektől, idős emberektől is rabolnak, - sokszor fényes nappal - és gépkocsikat törnek fel (örülhet a tulajdonosa, ha csak kifosztják, nem pedig ellopják az autóját!). Lakásokat rámolnak ki és nincs az a riasztó vagy biztonsági zár, ami meggátolná az erőszakos cselekedeteket! De viszont: azt is láttam, mikor az alig tizenéves gyermeket körbekapták a vele egyidős feketelelkű suhancok és csak úgy menekül ki a bűvös körből, hogy csak úgy tudta megúszni a pár perccel előbb vásárolt tej, kenyér, húsáru elrablását, mert a mögötte bandukoló barátjának a kutyája, pórázát rángatva, éktelen csaholásba kezdett. Erre a varjak elszálltak, hatan hatfelé. Vagy: tudok egy szebb történetet is. Mikor egyik hölgyszomszédunkat, éjnek évadján, az előtte váratlanul keresztbe forduló autó sürgős megállásra észtette, arany nyakláncát, karkötőjét csak úgy tudta megvédeni az eltulajdonítástól, hogy a hátsó ülésen fekvő, egyébként bárányszelid kutyája, mégpedig: német juhász, félelmetes morgással hatásra ingerelte a váratlan vendégeket, sorolhatnám még, de nem ez a célom. Hosszú ideig német nyelvterületen dolgoztam. Egyszer, a fiam, természetesen az anyja pesztrálásával meglátogatott, és felháborodva ezt kérdezte: - Édesapa, ezek a németek nem tudnak beszélni? Egy szavukat sem lehet megérteni!- Ejnye, édes fiam! - feddtem meg - Tanulj meg németül, akkor megérted őket!- Hát a kutyák? Azok nem tudnak beszélni! — Dehogyisnem tudnak! Csak meg kell érteni őket. Mert nem tudok az Istennek eléggé hálás lenni, hogy enyém a világ legértelmesebb kutyája! (Az itteni gyerekek szerint: az sem kutya, hanem „A Picur-Mi- cur”. bár aki nem azt mondja, hogy övé a világ legkülönb ebe, az nem érdemli meg a kutyája szeretetét!) Egyszer - csak úgy szórakozásból több mint száz jelet, hangot, mozdulatot összeírtam, amivel a kutyám, bocsánat, A Picur értésemre adta, mit akar tőlem. Pl.: vizet kérek, engedj be a szobába, játsz- szál velem, nyers krumplit óhajtok (kedvenc csemegéje!), eredj a helyemről (ha valaki az ő foteljában eltehénkedik) stb. De olyan eltéveszthetetlen hangokkal, mimikával, hogy Konrad Lorenz, Nobel-díjas kynoló- gus is megnyalta volna utána mind a tíz ujját! Hát, ha ilyen értelmesek ezek az ebek, akkor miért van ennyi kutyaharapás? Igen, ez elgondolkoztató. Mert falun, ahol Ahány ház, annyi szokás - és kutya - szinte ismeretlen a kutyaharapás! Persze: kivéve a részeg embereket, mert azokat sem a józan polgárok, sem a józan kutyák nem szívlelik. Nem gondoltak még arra, kedves polgártársaim, hogy a kutya-támadásokat döntő többségben a sértettek provokálják ki? Mert: ijesztgetésekkel, váratlan dobbantásokkal, kődobá- lásokkal stb. felélesztik a leg- jámborabb szobakutyák önvédelmi reflexét, és hogy magát és szeretett gazdiját védje, félelmében támadni kezd. Csak egy példát mondanék: a család" és a lépcsőház kedvencét, Picuri kutyámat egy nyitott esernyővel a világból ki lehetne kergetni! Sőt, az önvédelmi fegyveremet meglátva (nem a hangját hallva) olyan tiltakozásba kezdett, hogy a kis „hatlövetűt” sürgősen el kellett pakolni előle! De hogy honnan tudta, hogy mire jó az az izé, emberi értelemmel felfogni nem bírom. De mivel lehetne csökkenteni a kutyaharapásokat? Elsősorban: azzal, hogy a gyermekeknek meg kell magyarázni: a kutya az nem játék, nem baba, nem labda, hanem élőlény! „Akit” - akarata ellenére - még dédelgetni, simogatni sem szabad, főleg, ha eszik. Ismeretlen kutyát legjobb elkerülni. Vagy ha ez nem lehetséges, csak a szemét kell figyelni! Mert a kutya szeme sok mindent elárul. Mert próbálják meg megérteni: az képtelenség, hogy egy kutya odamegy az arra sétáló gyerekhez, nagyot harap rajta, utána meg, mint aki jól végezte dolgát, visszamegy kanasztázni. No persze a támadásra nevelt .janicsár-ebeket” nem lehet egy lapon emlegetni a „papa-mama-gyerekek kedvence” testőr-lakásőrző szobakutyákkal! Pedig ezek vannak túlsúlyban, higgyék el! Végkövetkeztetésként: Ne akarjunk mindenáron lakomáz- ni velük. Mert, ha az eb meg akar velünk barátkozni, úgyis tudomásunkra hozza. Csak meg kell érteni. Ezért ajánlom, tanuljunk meg mi is „kutyául”, mert azt a szeretetet, amit a négylábú lakásőr-testőr barátainkra pazarolunk, százszorosán kapjuk vissza tőlük. Mert, igaza van Tömörkénynek: „Jó nép a kutya, embörök!” A Picuri gazdija Miskolc Szerkesztőségi jogsegélyszolgálat Ma, január 13-án, hétfő délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk a Sajtóház II. emeletén, lapunk levelezési rovatának irodájában. Tanácsokat és felvilágosítást ad Demeter Lajos ügyvéd. Sorszámot a portán kérhetnek az érdeklődők. Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások c helyütt sem jelenhetnek meg. Jobb lesz így a fiataloknak? Felröppent nemrég a hír, hogy végleg bezárják (bezárták) a Kék Ház Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodát, vagyis pontosabban integrálják a Családsegítő Szolgálatba. Ennek örömére ellátogattam az utóbbi intézménybe, hogy a megszokott baráti hangulat fogad-e? Először is én tősgyökeres miskolci vagyok, de nehezen találtam meg a Budai J. u. 4. számot. Kiesik a városközpontból, s ez hátrány egy ilyen intézmény számára. Az ember mielőtt belépne az ajtón már halálra rémül, mert olyan gondolatok cikáznak az agyában, hogy rossz helyen jár. Ha az ajtó nyitva van, akkor egy kapucsengő egyfolytában berreg fejünk felett. Valószínű, hogy vannak személyek, akik az ajtót rögtön be is zárják maguk után, s jó páran kívülről teszik ezt.Égy kis bátorságot véve egy sötét, barátságtalan, hűvös helyre érkezünk, ahol nem fogad minket senki. Négy ajtó közül egyetlen egyre van kiírva rendeltetése, mely sokatmondó: „Személyzeti WC.” Ha találunk is valakit a többi, zárt ajtók mögött, akkor sem valami udvarias a fogadtatás. Kérdem én Önöktől, nem úgy éreznének, hogy azonnal szaladjunk ki innen? Képzeljenek el egy gátlásos, lelkileg sérült embert... Hogyan fogja érinteni a környezet egy vidéki, egy barátságra és szeretetre vágyó, családból kitaszított fiatalt? Milyen tanácsot és segítséget remélhet? Én jártam párszor a Kék Házban, de ott mindig kedvesség, jó hangulat fogadott és melegséggel töltött el, hogy törődnek ve- lem.S az önkormányzat, vagy ki tudja miféle érdek bezárja? Nem tartom helytállónak ebben az ügyben azt a közhelyet, hogy nincs pénz. Az ifjúságra és a segítségre szorulókra mindig kell pénzt és időt szakítani. Ez a politika... A mézes bődön helyett csak az elhúzott mézes madzag marad, a Kék Ház helyett pedig a Családsegítő Szolgálat. Megéri? Krusó Krisztián diák Szólástér Ha igen, akkor miért nem?! Lehet-e igazi, „tiszta” barátság férfi és nő között? Ha igen: miért nem? - adta fel az örök ré- buszt a „humorista-fejedelem”, Karinthy Frigyes. De hogy kerül a bakancs a csuszpájzba: miért kell nekünk ezen a kérdésen rágódni? Nem is ezért esszük mi lapátszámra az Andaxint, hanem azért, mert van ennek a kérdésnek egy mai, aktuális változata is: Van-e „szakértő” kormány? Ha igen: miért nem?! Mert annyi „szakértő” minisztert, államtitkárt elfogyasztott már ez az adminisztráció, hogy abból egy komplett futballcsapatot össze lehetne „tocsikolni”, tartalékokkal, edzőkkel, szertárosokkal, cu- zammen! (Még tán egy pár drukkerre is futná!) Na már most: ha „szakértők” voltak: miért kellett őket leváltani? Viszont: ha nem voltak „szakértők”, hogy volt szabad őket felelős posztokra kinevezni? Vagy lehet, hogy valamiben szakértők voltak, csak ahhoz nem értettek, amihez köllött volna? Hasonlatos ez ahhoz a szituációhoz, mikor a „Káder- baktert” körzeti orvosnak nevezték ki, és ő - mint ahogy már megszokta - a piros zászlójával akarta a Mari néni hasmenését megállítani: elvégre azzal a zászlóval megállította ő már a bécsi gyorsvonatot is! De mit is kell ezen csodálkozni? Hiszen, ha belegondolunk: volt már nekünk 6 elemit (általános iskolát) végzett „doktor” igazságügy-miniszterünk is! (dr. Nezvál). Volt már nekünk villamos kalauz pénzügyminiszterünk is! (Kossá. Be is fuccsolt az ország!) De vigasztalódjunk: a „szakértők” megteremtették a szép, új százforintosunkat! (akik a régit megtervezték, azok nem voltak szakértők, vagy hogy?) Már el is nevezték ezt az új „fapénzt” az egyik híres (hírhedt) politikusunkról. Ugyanis az új százas kicsi, kétszínű és nem sokat ért. De akadnak más szakértők is. Néhány „okos” kiderítette, és sajnos, volt olyan napilap, amelyik asszisztált hozzá, hogy csakis úgy tudunk úrrá lenni a gazdasági, politikai, financiális nehézségeinken, ha hadat üzenünk az Európai Uniónak, no meg a NATO- nak, még talán az USA-nak is, mint 1941-ben, utána megpróbálunk segítséget kérni tőlük. (És majd szidjuk, átkozzuk őket, ha nem adnak!) De hát kitől is kérhetünk segítséget? Hiszen a „Másik oldaltól”, az adósságaik fejében, törlesztésként, olyan repülőgépeket kaptunk, amelyek felszállni tudtak ugyan, csak leszállni nem. Csak leesni. Ám: az se semmi, mondaná Kohn bácsi. De hát lehet-e „Nyugatra” Kelet felé menetelni? Lehetni lehet, csak az odaérés bizonytalan! Azután itt vannak ezek a „kul túr-misszionáriusok”! Ézek szintén „szakértők”, csak szemükön ellenzőt hordanak, a fejükön vaskalapot és az egyukban szürkeállomány helyett H2O locsog. Mert különben hogy lehetne egy Ady-idézetért jogi megtorlással fenyegetőzni, ami különben hosszan tartó élénk derültségre, köznyelven szólva harsány röhögésre ingerelte jogász ismerőseink, barátaink nem túl népes, de annál jobb humorérzékkel megáldott táborát. Mert, ezek szerint indítsunk eljárást József Attila ellen, mert meg merte írni a „Világosítsd föl” című versét? Vagy Petőfit eztán így legyen szabad szavalni: „Habár fölül a gálya, s alul a víznek árja: Azért a BANK az úr!” Adyt meg így: „ítél a nép. ítélni fog, S nyolcszáz „millcsi” a „tocsik”- öknek!” Ugye, milyen szépen rímel! Szegény Ady! Hányszor pör- dülne meg a sírjában, ha hallaná! Hátha még az „ügyet” is ismerné! De hiszen: a fent említett versek diktatúra-ellenesek! És ahogy a kétszerkettő, a pokolban is négy, így az önkényuralom, az abszolutizmus ellenszenves, antidemokratikus politikai irányzat, még Bivalybürgözdön, és tán Bogácson is, akár a cár uralkodik, akár a führer. Akár a Duce, akár a„Józsi bácsi”. Akár a csermanek, akár a ......... na, ne személyeskedj ünk! Szűk másfél év múlva újra választás. A „szakértők” ismét ígérhetnek fűt, fát, bogarat, 3,60-as kenyeret. (ígértek? ígértek bizony! Aki mást állít, nem mond igazat!), toronyórát, lánccal! De erre: mit fog mondani a választópolgár? „Világosítsd föl gyermeked: A haramiák, emberek.” Privatizáció ÓÓÓ!) Istenkém! adj nekünk egy „szakértőtlen” kormányt! Olyan politikusokat, akik értenek is valamihez! Főleg ahhoz, amivel meg lettek bízva, fel lettek „magasztalva”. Talán csak nem ez lenne számtalan problémáinkra az egyetlen megoldás? Csörnök Jenő „szakértőtlen” polgár Gondolatok a halálbüntetésről Tisztelt szerkesztőség! Alanti soraimat teljes névvel és címmel nem restelltem leírni, kíváncsi vagyok arra, hogy T. Szerkesztőség meri-e soraimat nyilvánosságra hozni. Remélni merem, hogy igen, hiszen sajtó- és véleményszabadság van?! Anarchia! Anarchia? A fenti szó görög eredetű, jelentése fejetlenség, rendetlenség, zűrzavar. Véleményem szerint ahol jár az ember, az egész területen fejetlenség, zűrzavar, rendetlenség uralkodik. Nincs aki ennek gátat vessen? Sajnos sem a hatalom, sem a rendőri szervek erre nem képesek. A rendőrség különböző bonyodalmakba sodródik, a hatalom mindig a hibát másban látja és keresi, a képviselőházban egymás anyázzák a képviselők. Ä dolgozók pedig szenvednek. Az emberek, a maffiák egymást gyilkolják, a bombariadók szaporodnak, riogatják a társadalom azon részét, amely már addig is sokat szenvedett. Azt a részét nem érdekli, amely addig is hasznot húzott a fejetlenségből. Az igazságszolgáltatás gyenge és lassú, a rablógyilkosok a markukba röhögnek, mert az ítélet elenyészően alacsony. Egyébként a bíróságok el vannak árasztva u.n. tyúkperekkel. Már nyolcvan éves vagyok, ezért tehát mindent megértem, azonban kijelenthetem, hogy a Horthy-rendszerben sem volt hasonló állapot ahhoz, ami most van. Véleményem szerint (ezzel igen sokan egyetértenek) vissza kell állítani a nagybetűvel írott törvényességet és pedig drákói szigorúsággal. Meg kell szigorítani és gyorsítani a büntetőeljárást, a bűnösöket bíróság elé vinni és igen gyorsan, a sorozatos rablógyilkosság megfékezésére pedig vissza kell állítani a halálbüntetést, amíg nem késő. A kiegyezés korában kiadott u.n. Csemegi kódex a rablógyilkosságot részletesen vázolja, a büntetést is egyértelműen „kötélben” állapítja meg. Csak így lesz rend az országban. A sorokat nem féltem leírni és aláírni. Dr. Zalán Péter nyugd. jogász □ r m v 1/
