Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-11 / 9. szám
II ÉM-héfvége ÉHM-infergú Január 11., Szombat Gyárfás Ildikó: a megye két elnöke „Egyetlen politikai erőnek sem lehet célja a szakmai érdek elnyomása" Gyárfás Ildikó: Nagyon kellemetlen nyomot hagyott bennem a kórházi ágyszámleépítés Fotó: Farkas Maya Szalóczi Katalin Az ország tizenkilenc megyei közgyűlésének elnöke közül három országgyűlési képviselő is. Hármójuk közül egy nő. O Gyárfás Ildikó, aki egyszersmind betölti a megyei területfejlesztési tanács elnöki tisztét is. □ Az új év elején arra kérem, értékelje a megyei közgyűlés tavalyi munkáját. Ö A megyei közgyűlés szempontjából 1996 rendkívül nehéz gazdasági évet jelentett, de úgy gondolom, összevetve a számadatokat, mégis eredményes volt. Köztudomású, hogy a megyei közgyűlés tevékenységének kezdetén még 720 millió forint forráshiányunk volt, ezt sikerült ’96 elejére mérsékelni 340 millióra, majd ez év végére az igen körültekintő takarékos gazdálkodásnak köszönhetően sikerült ezt is ledolgozni. így a betervezett 200 millió hitelfelvételt is elkerültük. Az önkormányzat költségvetése egyensúlyba került, az előttünk álló esztendőben végre már fejlesztésekben is gondolkodhatunk. DEz már az előttünk álló év... • A törvény által előírt kötelességeinket akarjuk minél magasabb színvonalon teljesíteni. A fejlesztések terén elsősorban a gyermekvédelmi intézményeinken belül szeretnénk a nagy nevelőotthonokat családi házas modellre cserélni. A másik fő irányt a fűtéskorszerűsítés jelenti: minél több intézményünkben szeretnénk átállni a gázra. DMit hagyott volna ki ’96-ból? • Nagyon kellemetlen nyomot hagyott bennem a kórházi ágyszámleépítés. Máig sajnálom, hogy nem sikerült a megyei egyeztető fórumon megállapodásra jutni, hiszen elszalasztottuk azt a lehetőséget, hogy mi határozzuk meg a megye fekvőbeteg-ellátásának struktúráját. A döntést átengedtük az OEP- nek, és amitől féltem, bekövetkezett: kifejezetten rossz struktúra formálódik ebben a megyében. Ha újrakezdhetnénk - úgy gondolom, ezzel a megyei közgyűlésben sok képviselőtársam egyetértene -, mindenféleképpen a konszenzusos megoldás felé vinnénk a döntést. □ Mit csinálna másként ennek érdekében? • Semmit. Fél év óta nem változott e tekintetben a véleményem. Sajnálom, hogy ez a helyzet alakult ki. □ Feltételeztem, hogy több változat kidolgozását szorgalmazná, hiszen azóta beigazolódott: a közgyűlés elé terjesztett javaslaton túl egyéb megoldások is léteztek, létezhettek volna. • Volt többféle módozat annak idején is. A testület által létrehozott ad hoc bizottság is több verziót vizsgált, de egyik sem kapta meg a többséget. Ezért a közgyűlés már csak egyről tárgyalhatott. A folyamatnak még nincs vége, még most sem lehet tudni, hogy milyen struktúra alakul ki ebben a megyében. □ Meglepte a gyermekágyszá- mok drasztikus csökkentéséről született döntés? • Vadonatúj volt számomra, hiszen a szakmai előkészítő munkák során a GYEK ilyen arányú ágyszámcsökkentése még csak meg sem fordult a fejünkben. Az OEP indoklásában olyan mondatok is felbukkannak, amelyek azt bizonyítják számomra, hogy a döntéshozók nem ismerik ezt a megyét, a fekvőbeteg-ellátás problémáit. Ezért hiszem azt, hogy nem maradhat így, változtatni, módosítani kell. Csakhogy erről most már kizárólag a bíróság dönthet, de ott sem szakmai, hanem törvényességi szempontból vizsgálják az ügyet. Hogy miként fog az OEP új határozatot kiadni, ez számomra még nyitott kérdés. U Csakhogy a másodfokú döntés óta állítólag egyes intézményeknek sikerült módosítást kicsikarniuk. • Rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy aki hangosabb, annak a szava elhallatszik az OEP-hez is, és nem csak kizárólag a szakmai szempontok voltak a mérvadók. Pedig a törvény lényege az volt, hogy ezek alapján alakuljon ki a beteg érdekét szolgáló legmegfelelőbb struktúra. Én erre szavaztam. □ Meglepett, amikor az egyik közgyűlésen - épp’ a kórház-ügy kapcsán - kissé indulatosan megjegyezte: sajnálja, hogy a politikai érdekek felülkerekedtek a szakmai érdekeken. Hogy lehet kizárni a politikát egy olyan testületből, amelybe a képviselőket párt-alapon választották? • Sosem lehet kizárni. De az ágystruktúra kialakítása kifejezetten szakmai kérdés. És valahol a lelkem mélyén meg vagyok győződve arról, hogy nagy hibát jelent szakmai kérdésekben kizárólag politikai megfontolásból dönteni. Különböző politikai nézetek alapján is meg lehet véleményeket fogalmazni, de egyetlen egy politikai erőnek sem lehet célja a szakmai kérdések hátra sorolása. A kettőt ötvözni kell, és meg kell teremteni azt az egyensúlyt, ami az ügy szempontjából még nem káros. □ Pedig félő, hogy a választások közeledtével a hozzászólások egyre inkább a politikai kortesbeszédek lesznek. • Magam is tartók tőle. Jóllehet természetes dolog, hogy a választások előtt a politikai kérdések markánsabban fogalmazódnak meg, de amikor ’94- ben elkezdtük a munkát, akkor az eskünk is arra szólt, hogy csak és kizárólag a megye érdekeit szem előtt tartva fogunk együtt munkálkodni. Merem remélni, hogy ezt a célt képviselőtársaim is mindvégig magukénak vallják. □ A közgyűlés egyfajta leképezése a parlamentnek. Mennyire hasonlít a közgyűlés munkája az országgyűléséhez, ezen belül milyen a koalíciós és az ellenzéki pártok viszonya? • Van közöttük hasonlóság, de különbség is, méghozzá a megyei közgyűlés javára. Mert míg a parlamentben azt tapasztalom, hogy inkább a politikai kérdések dominálnak, megyei szinten a többség próbál felülemelkedni a kizárólagos politikai megközelítésen, tehát inkább a szakmai szempontok a meghatározók. Az ellenzéki pártok képviselői a közgyűlésben - a parlamenttel ellentétben - sok előterjesztést megszavaznak. □ Mennyire próbálják megváltoztatni az ellenzéki pártok az eredeti elképzeléseket? © A változtatás ideje a bizottsági ülések, az előkészítő munka időszaka. A közgyűlésen már ritkán hangzik el módosító indítvány. □ A közgyűlés gazdálkodási eredményeinek birtokában hogyan tudja majd meggyőzni a képviselőket arról, hogy szükség van a kincstár létrehozására, hiszen mint tudjuk, ön ennek a híve? • A döntés a februári közgyűlésen születik meg. Az új modellen belül többféle verzió képzelhető el. Abban biztos vagyok, hogy nem a legszigorúbb változatot kell bevezetnünk, de mindenképp lépni kell. Most már arról kell döntenünk, hogy megőrizve elért jó pozíciónkat egyfajta helybenjárásra rendezkedünk be, vagy próbálunk fejlesztésekben és korszerűsítésekben is gondolkodni. Meglátásom szerint az utóbbi a helyes út, amelynek egyik állomása a kincstár valamilyen formájú bevezetése. Ez is egy új finanszírozási forma, amely segíthet bennünket abban, hogy a korszerűsítés, a fejlesztés folyamata beindulhasson. □ Miként tudja magában feldolgozni, hogy amikor a saját véleménye nem egyezik meg a közgyűlésével, ennek ellenére ez utóbbit kell képviselnie? • Nehezen, de egy vezető politikusnak az a dolga, hogy az integrált, a közösség által kialakított véleményt képviselje. Soha nem tettem semmilyen fórumon olyan megjegyzést, amelyben elvtelenül a magánvéleményemet domborítottam ki, még ha magamban meg is voltam győződve, hogy nem volt helyes a döntés. Ezt meg kell tanulni. Nem nevezhető politikusnak az, aki nem tud közösségi véleményt tolmácsolni. □ Mondhatni menet közben - a területfejlesztési tanács létrehozásával - alaposan kibővült a feladatköre. Hogyan látja a megye jövőjét a két testület egy elnöke? • A törvény erejénél fogva a tavaly nyáron megalakult a megyei területfejlesztési tanács elnöki teendőit is én látom el. Nagyon nehéz, de ritka szép ez a feladat, hiszen köztudomású, hogy egyedül a mi megyénkben a kormány elindított egy fejlesztési programot. Az a lényege, hogy állami és nemzetközi forrásokat biztosítanak számunkra, új munkahelyek létrehozására. Nincs tehát minta és példa előttünk az országban. Az első év pontos összesítése a napokban készül el. Annyit azonban máris elmondhatok, hogy közel ezer új munkahely jött létre, és további ezer megtartására kerülhet sor az elkövetkezendő öt esztendőben, amennyiben élni tudunk a lehetőséggel. Ha olyan lelkesen dolgozik a területfejlesztési tanács, mint eddig, akkor annak meglesz a kézzel fogható eredménye: a megye gazdasága elmozdul a holtpontról. Csodákat persze nem kell várni. A program indításakor úgy fogalmaztuk meg célunkat, hogy szeretnénk a megyében a munkanélküliséget az országos átlag szintjére mérsékelni. Ha ezt eléijük, elégedettek lehetünk. Kismértékű növekedés reálisan várható 1997-ben Beszélgetés a Megyei Kereskedelmi és Iparkamara alelnökével a vállalkozások feltételrendszerének változásairól Tömöri Zoltán: A gazdaság akkor működik, ha világosak a játékszabályok, különben nincsenek garanciák Fotó: Végh Csaba Marczin Eszter Az tény, hogy a közterhek emelkedése semmiképpen sem tereli a törvényesség irányába a gazdaság szereplőit. Olyan lehetetlen helyzet kezd kialakulni, amikor az eleve kényszervállalkozók kénytelenek a szürke- vagy feketegazdaságba menekülni. Nem szabad, hogy ez az állapot fennmaradjon, mert a gazdaság csak akkor működhet, ha világosak a játékszabályok. Tömöri Zoltánnal, a Megyei Kereskedelmi és Iparkamara alelnökével a vállalkozókat sújtó közterhek január elsején életbe lépett emelkedésének következményeiről beszélgettünk. □ Az első kézzelfogható hatása már megvan az egészségbiztosítási és a nyugdíjbiztosítási járulékok emelkedésének. A tavalyi év utolsó napjaiban és idén is több száz vállalkozó adta vissza engedélyét az önkormányzatoknál... • Az az alapvető probléma, hogy az év elejétől minden jövedelemforrást terhelnek az említett járulékok, vagyis már a mellékfoglalkozás, a kiegészítő tevékenység sem jelent kivételt. Ez annyira leronthatja egy-egy állás, vagy megbízásos jogviszony jövedelmezőségét, hogy sokan inkább lemondanak magáról a munkáról. A vállalkozók ellehetetlenülése mellett a befizetési kötelezettségek növekedésének másik következménye előreláthatóan az árak emelkedése lesz. A bevétel-oldalon ugyanis valahogy kompenzálni kell a kiadások gyarapodását. □ Elhangzottak olyan vélemények, hogy az elvonások következtében a vállalkozó minden megtermelt 100 forintjából csak 3 forint marad a hasion... • Ezt azért túlzásnak tartom, de az tény, hogy az elvonások meghaladják azt a mértéket, amit az ember józan gondolkodással el tud fogadni. Mert hozzáteszem, itt nem csupán a központi költségvetésről, a nagy társadalmi elosztórendszerekről van szó, hanem az önkormányzatoknak fizetendő adókról is. □ Borsod-Abaúj-Zemplén gazdasága eddig is komoly nehézségekkel küzdött, az új szabályozók pedig feltehetően még tovább rontanak a helyzeten. • Megyénk elsősorban azért van nehéz helyzetben, mert a hagyományos ipar szerkezetátalakítása sok munkahely megszüntetésével járt együtt. Új gazdasági környezet alakult ki, amelyben egészen biztos, hogy a vállalkozások - elsősorban az egyéniek - jelentős része kényszervállalkozás. A szó- banforgó szabályozó-változások pedig biztos, hogy ezek közül soknak a végét jelentik. □ Vagy esetleg csak látszatvéget, ami a feketegazdaságba vezet. • Egy biztos, amikor ilyen mértékben emelkednek a közterhek, a befizetési kötelezettségek, akkor az a gazdaság szereplőinek jó részét nem a törvényesség betartására ösztönzi. Az a lehetetlen állapot alakul ugyanis ki, hogy a rárakódó terhek miatt egy-egy tevékenység nem kifizetődő, ami a szürke- vagy feketegazdaságba kényszeríti a vállalkozót. Ez a helyzet nem szabad, hogy fennmaradjon, mert a gazdasági folyamatok követhetetlenné válnak. Egy gazdaság akkor működik, ha világosak a „játékszabályok”, márpedig így ez nem valósítható meg. Egy ilyen gazdaságban nem léteznek ugyanis garanciák. □ Mi lehet a megoldás? • Ha a gazdaság józan logikáját tekintjük mércének, akkor ma Magyar- országon a gazdaságpolitikának túl sok választása nincs. A gazdaság teljesítőképessége, jelenlegi állapota nem biztosít széles mozgásteret egyetlen kormány számára sem. Legalábbis, ha nem populárisán akaija kezelni ezeket a kérdéseket, hanem a józan döntések meghozatalát szem előtt tartva. Alapvető szempont az infláció csökkentése, ami tény, hogy nem segíti a munka- nélküliség visszaszorítását. De a gazdaságot mindenképpen olyan helyzetbe kell hozni, hogy saját termelésének eredményeként fejlődési szakaszba léphessen. Ez persze nem jelenti azt, hogy bele kell törődni a „minél többet az állami büdzsébe” szemléletbe. Hiszen ez együtt jár, mint már említettem, a befizetők számának, illetve a befizetett összegek mértékének a csökkenésével. És a dolgok logikájából következően azok, akik a színen maradnak, kénytelenek ugyanazt a rendszert eltartani, vagyis az ő terheik növekednek. Ez pedig tovább rontja amúgy sem rózsás gazdasági körülményeinket. □ Ehhez képest a miniszterelnök úr karácsony előtti televíziós nyilatkozatában meglehetősen derűlátóan nyilatkozott az előttünk álló esztendő várható folyamatairól. • A miniszterelnök úr múlt évi nyilatkozata nyilván valamilyen ismeretek alapján született. Én ezeknek nem vagyok a birtokában, következésképpen másként látom a dolgokat. Az azonban valószínűsíthető, hogy 1997-ben kismértékű gazdasági növekedés jellemzi majd a magyar gazdaságot. Ézt józan, mindenféle hurrá optimizmustól mentes gazdasági számítások is bizonyítják. Az azonban más kérdés, hogy a hétköznapokban mit lehet ebből érezni. □ Konkrétan mire alapozza, hogy kisebb mértékű növekedés várható? • A kiindulópontot az elmúlt évi adatok, az egyes ágazatok teljesítőképességének változása adja, hiszen ezektől nem függetleníthetek a várható tendenciák. Vegyük példaként az inflációt, ami ha nem is a kormány által prognosztizált mértékben, de csökken. A csökkenő infláció következménye többek között a banki kamatok változása. Ez egyfelől a megtakarítók számára nem a legszerencsésebb, de a gazdaság számára kulcskérdés, mert lefelé tendálnak a hitelkamatok, és ez a beruházási kedv élénkülését indukálhatja. Igazából az lenne a szerencsés, ha a tőkekamatok a gazdaságban magasabbak lennének, mint a pénzügyi szektorban, ez ugyanis azt jelentené, hogy egy lendületben lévő gazdasággal állunk szemben, amely képes nagyobb hozadékot produkálni, mint a bankban elhelyezett pénz. Ma még ettől messze vagyunk, legalábbis a termelő szférában. A másik: folytatódik a külföldi tőke beáramlása, amelynek persze megvannak a maga árnyoldalai is. Hogy ne menjünk messze, a Metro miskolci megjelenése jócskán átalakította a város és környéke élelmiszerkereskedelmét. Viszont ez a tőke nem tagadható módon munkahelyeket is teremt, növeli az ország exportteljesítő képességét, ami javítja a központi költségvetés bevételeit. Nem elhanyagolható az sem, hogy a nagyabb méretű termelő- vagy kereskedelmi tevékenységet folytató cégek komoly szállítói kört is vonzanak. Összességében tehát én úgy látom, hogy ’97-ben nem igazán lesz könnyebb a helyzet, de kismértékű növekedés reálisan várható. □ r* R í! f
