Észak-Magyarország, 1996. december (52. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-31 / 304. szám

6 B Itt-Hon 1996. December 31., Kedd Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék 70 éven felül is Idősek napja műsorral, vacsorával,-még nótával, tánccal, tombolával Faragó Lajos Hejőbába (ÉM) - Zsúfolásig megtelt december 13-án a mű­velődési otthon nagyterme. A településen élő 70 éven felüli­eket köszöntötték a község ve­zetői, az általános iskola tanu­lói és a tiszaújvárosi nyugdí­jasklub tagjai: szép szóval, szó­rakoztató műsorral, finom disznótoros vacsorával, kaca­gást kiváltó tombolával. Ám az idősek nem érték be ennyivel, dalra fakadtak és még táncra is perdültek. Bebizonyítva: öreg ember nem vén ember. mmmmmwmmimmmmmmmmmim Hejőbába hosszú falu. Az egyik vé­gétől - a szakáldi, a sajószögedi út­tól - majdnem két kilométert kell gyalogolni a másik végén lévő bik- ki útig. Márpedig idős emberek laknak a falu egyik és másik vé­gén is. Lépésekkel mérve ilyen mesze, ám lélekben nagyon közel egy­máshoz. A gyengülő lábak, a né­hány méter megtétele után már zi- hálóvá vált lélegzés, az elő-előjövő fulladás, mind-mind útját állják a gyakoribb találkozásoknak. Pedig volna miről beszélni. Felidézni a gyermekkor emlékeit, elmesélni a gondokat és megosztani az örömöt a gyerekek boldogulásáról, a szép unokákról... Erre nyújtott alkal­mat a képviselő-testület, amikor a község csaknem 130 lakóját meg­hívta az idősek napjára, hogy - Ju­Fotók: Vajda János ban, a kertben. Ami nemcsak fá­radságot, hanem örömteli elfoglalt­ságot is jelent számukra, s azt a jóleső érzést erősíti bennük, hogy szükség van rájuk. A találkozón a polgármester virágcsokorral kö­szöntötte a falu legidősebb lakóját, a 92 éves Benőcs Mátyásnét, szü­letett Adorján Margitét. A szépen megterített asztalsorokról időköz­ben fogyni kezdett a finom hájas pogácsa, a rétes, meg az üdítő. Az együttlét kellemes hangulatát fo­kozta a Zrínyi Ilona Általános Is­kola tanulóinak és a tiszaújvárosi nyugdíjasklub tagjainak műsora. Aztán a fiatalabb generáció tagjai kötényt kötöttek maguk elé és fel­szolgálták a disznótorost, majd ka­rácsonyi meglepetésként tombolát sorsoltak az idősek között. A fődí­jat, egy tortát Frózsi Sándorné nyerte, egy üveg egri bikavért Fe­hász Barnabás polgármester sza­vain keresztül - tiszteletet adja­nak eredményes, gazdag, becsüle­tes, ugyanakkor nem mindig fel­hőtlen, nem mindig könnyű életút- juknak. A veszteség szomorúságá­val gondoltak azokra, akiket idő­közben elvesztettek, akiket már csak emlékezetükben, szívükben őriznek. A polgármester a fiata­lok köszönetét is tolmácsolta, hi­szen az idősek nélkülözhetetlen se­gítséget adnak a családok minden­napi életéhez. Segítenek az uno­kák felnevelésében, a háztartás­kete József. Természetesen jutott díj másoknak is: szaloncukor, konyhai eszközök, strandpapucs... Aztán tetőfokára hágott a han­gulat. Mert nemcsak a régi emlé­keket idézték fel az idősek, hanem a régi nótákat is. Amelyek szerint „Kis kutya, nagy kutya nem ugat hiába”, meg hogy 70 év után is „Az a szép, az a szép, akinek a szem kék”. És a férfiak, bizonyítva, hogy öreg ember nem vén ember, tánc­ra is kérték az asszonyokat. No, nem diszkózenére, hanem hagyo­mányosan - csárdásra. 1996. December 31., Kedd Itt-Hon B 3 A takarékosság jellemezte idén Edelényt Papp Tímea Edelény (ÉM) - Az edelényi önkormányzat nehéz évet zár az idén. A 100 milliós költ­ségvetési hiány, és a váratlanul felmerülő gondok miatt, takarékosan kellett gazdál­kodnia a városnak. A millecentenáriun éve után továbbra is szeretne fejleszteni Ede­lény - derült ki Szilágyi Adolf polgármes­ter szavaiból. ^mmmmmmmmmmsm O Hogyan összegezné 96-ot a város szempontjából? • Sajnos már az év elején sem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztük. Azok a bevételek, amik­re alapozhattunk volna elmaradtak. Edelény és környéke lakossága rendkívül szegény, így a pénz­ügyi helyzetet a térségben nem lehet helyi adó kivetésével kezelni. Hogy általában mennyire nincs pénzük az itt élőknek, azt a jelentős mér­tékű hátralékok is bizonyítják. Az önkormány­zatnak több mint 5 millió forint kárt okoztak idén a közüzemi díjakat, illetve a kölcsönöket, bérle­teket be nem fizetők. Rendkívül nehéz ezek be­hajtása, sajnos a kilakoltatás eszközével is él­nünk kell majd egy-egy esetben. Annak ellené­re, hogy az állami elvárások nincsenek összhang­ban a támogatottsággal elmondhatom, hogy Ede­lény sokat fejlődött, és megőrizte működőképes­ségét is. Szomorúnak tartom, hogy a város fejlő­dését nem minden lakos támogatja. □ Milyen akadályokat tapasztalt munkája során? # A pénzügyi korlátok, bár nem kis nehézség árán, áthidalhatóak. Az emberi hibákat - sőt rosszakaratot - már nehezebb megértem és ke­zelni. Szerintem a két legnagyobb érvágás idén a szennyvízrendszer építésének, és az elkerülő út munkálatainak elhúzódása. A szennyvízhá­lózat kiépítése során felmerült gondok még most is a kivizsgálás szakaszában vannak, a teher­mentesítő út befejezése pedig egyelőre bírósági döntéstől függ. A város intézményeinek nem­rég szembe kellett nézniük a létszámleépítési intézkedéssel is. Nagyon örülök, hogy ezt a kény­szerű lépést az intézményvezetők együttműkö­désével sikerült a lehető legemberségesebben ke­zelni. Ha baj van, Edelény valahogy mindig meg­Szilágyi Adolf polgármester mutatja egységes arcát. Erre a legjobb példa leg­utóbb a kórház megmaradásáért folytatott küz­delem. Annak érdekében, hogy a kórház működ­tetésének sorsa biztosabb kezekben legyen, kép­viselő testületünk úgy döntött, visszakéri me­gyei üzemeltetőjétől az intézményt. Ez a hely­zet - a jó oldala mellett - azonban komoly ne­hézségeket is állíthat majd elénk a jövőben. Nem beszélve a tőle szorosan függő rendelőintézet lét- jogosultságának biztosításáról. □ Ezek szerint a kórház jövőre is feladja a „leckét”? • Igen, és minden más is, aminek befejezése idén elmaradt. Sőt, az elmúlt évek hiányossága­it is kezelnünk kell. Nemrég elkészült a város közterületeinek állapotfelmérése, amiből kide­rült, nem kis összeget kell a közeljövőben fel­újításokra, javításokra szánni. Az utak, és a köz- világítás javítása csak a két legégetőbb feladat a sok közül... Az idei év egyik legnagyobb csa­lódása számomra, az L’Hullier-Coburg kastély hasznosítási tervének meghiúsulása. Szinte csak egy engedély hiányzott ahhoz, hogy biztos jövő­je legyen ennek az értékes műemléknek. Talán 1997-ben közelebb jutunk a megoldáshoz. Min­den valószínűség szerint nehéz lesz jövőre is az edelényi vezetés dolga, nagy terveket nem dédelgethetünk, a város fejlesztése viszont to­vábbra is célunk marad. Fotók: Bujdos Tibor Heti Jegyzet Eurokomfort ­telefonból Buzafalvi Győző Az újsághirdetésekét böngészve a mi­nap megakadt a szemem egy felhívá­son. A miskolci, a szerencsi és a mező­kövesdi távközlési centrumhoz tartozó településeken hathavi részletfizetéssel adja a Matáv a telefonokat. Van is ke­letje, hiszen az átlagos fizetés egyne­gyedének a befizetése után is megcsör- renhet már a lakásban a telefon. Elgondolkodtatott a jelenség. Észre sem vesszük, de a telekommunikáció terén már igazi piacgazdaságban élünk. Méghozzá úgy, hogy az átlag- . magyarnak is elérhető áron kínálják már a szolgáltatást. Pedig még öt esz­tendővel ezelőtt is nagy érdemnek szá­mított egy önkormányzati vezetőnél, hogy települését bekapcsolták az auto­mata hívásba, és elindulhattak az ön­erős fejlesztések. Nem háborgott senki sem, hogy harminc-negyven ezer fo­rint bekötési díjat kértek az abaúji, a dél-borsodi falvakban, míg a nagyvá­rosokban a belépési díj még mindig csak 12 500 forint volt. Annak örült mindenki, hogy egyáltalán végre összeköttetésbe került a világgal. Aki csak tehette, összespórolt pénzét ál­dozta a bekötésre. Senki sem akart le­maradni a szomszédjától. Ennek ered­ményeként az abaúji településeken je­lenleg az országos átlag feletti a telefon- ellátottság. Encsen például már nem is jegyeznek telefonra várót. Némi üröm az örömben (nagy bosszúság ez persze az ott élőknek), hogy Felsőva­dászon legalább egy éve várnak a vo­nalakra. Anyaghiány miatt azonban a beruházás minden bizonnyal átcsúszik az új évre. De több száz szikszói is fel­sóhajthatott az esztendő végén, amikor az év eleji előlegszámla és a nyár­ra várt bekapcsolás után decem­berben megjelentek a telefonszere­lők, szerződésekkel a zsebükben. Úgy tűnik az elmaradások orvoslásával jú­liusra már valamennyi megyei telepü­lésen kínálati piac mutatkozik telefon­ból. Tapasztalhatjuk: a telefontársaság állta a szavát. Pedig - valljuk be őszin­tén - még egy esztendővel ezelőtt is nehéz volt hinni az ígéretekben, főleg a hiánygazdálkodáson felnőtt lakos­ságnak. A kínálati piac aztán, nekünk fogyasz­tóknak igazán kedvező helyzetet te­remtett: Jó lenne azt hinnünk: legalább olyan gyorsan „eurokomforttá" válnak az otthoni családi kasszák, mint a tele kommunikációs szolgáltatások ha­zánkban. Mert a továbblépésnek ki mondva-kimondatlanul ez a záloga Edelényi utcakép

Next

/
Thumbnails
Contents