Észak-Magyarország, 1996. november (52. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-05 / 258. szám
6 A Itt-Hon 1996. November 5., Kedd „Karácsonyi ajándék”... ...lesz a gázátadás Nagy érdeklődéssel kísért fórumot tartott szerkesztőségünk október 28-án az encsi polgár- mesteri hivatal tanácstermében. A százhúsz jelenlevő - volt köztük kázsmárki, forrói, fancsali és mérai is - elsősorban arra volt kíváncsi: mikortól lesz az ő lakásukban is a gáztól meleg. A válaszadók között ebben teljes volt az egyetértés, hogy Encsen a műszaki átadás november 15-én végre megtörténik. De, hogy az egyes lakásokat konkrétan mikor kapcsolják be a gázszolgáltatásba, erről már megoszlanak a vélemények. Ha több település egyidejű bekötéséről van szó, akkor még ehhez hozzá kell számítani legalább három hetet. Ez a valószínű Encs esetében, ami a december 10-ei dátumot jelentheti. Az innen leágazók további hét-tíz napig várhatnak. Az eredetileg beígért október 15-i határidővel szemben az abaúji- ak már kénytelenek beérni azzal, hogy karácsonyi „ajándék" lesz számukra a gázátadás. A nem önhibájukból bekövetkezett többletkiadások miatt pedig úgy érzik, hogy megint becsapták őket. „A játék a tökéletes szabadság állapota...” S ütő András műveiből „A játék a tökéletes szabadság állapota, akár az álom" címmel adtak elő válogatást október 25-én a szikszói önkormányzati óvoda gyermekei a helyi Petőfi Sándor Művelődési Központban. Műsorukat a város polgárai és a jelen lévő szülők nagy tetszéssel fogadták. Grajzné Nikházy Zsuzsa óvodavezető nagy gondot fordított arra, hogy Dél-Abaúj központjának intézményeivel jó kapcsolatot alakítson ki. Fokozottan érvényes ez a művelődési központra is, mert rendszeresen meghívják az óvodásokat a gyermekműsorokra, de az óvoda által szervezett rendezvényeket - így a mostanit is - maximálisan támogatják. Fotó: Krtyizsák Ferenc 1996. November 5., Kedd ........... Itt-Hon - - • - • A 3 T elekeladás - abaúiszántói módra Abaújszántó (ÉM - BGY) - Már üzemelnie kellene novemberben Soltész Zoltánná abaújszántói vállalkozó papírzsebkendő-gyártó üzemének a Varga utcában. Az, hogy az építkezés még be sem indulhatott, kizárólag egy kellően elő nem készített önkormányzati telekeladásnak „köszönhető”. A nyár folyamán ugyanis a helyhatóság úgy pályáztatta és értékesítette a területet, hogy feltételezhetően nem vizsgálta meg: hol húzódik a telekhatár. így fordulhatott elő az az abszurd eset, hogy a vállalkozó egy apróka családi házat is „kapott” lakottan a megvásárolt ingatlanhoz. Azóta folyik a huzavona: a háromtagú család hová és mikor költözzön (ha egyáltalán eltávoznak). A beruházás pedig egy fikarcnyit sem jutott tovább a tereprendezéstől. A dologban az sem elhanyagolható tényező, hogy így kilenc munkanélküli abaújszántói továbbra is hónapokig jövedelempótló támogatáson marad. Mert az időjárási viszonyok miatt legkorábban is csak tavasszal kezdődhet el az üzemcsarnok összeszerelése.- Bár néhány közeli község önkormányzata vállalta volna, hogy elősegíti a telepítést, mi mégis Abaújszántó mellett döntöttünk - emlékszik vissza az előzményekre Soltész Zoltán, aki a Soltész Papír Kft. egyik tulajdonosa. - Kapóra jött, hogy építési telkeket pályáztatott a szántói önkormányzat. A feleségem is benyújtotta igényét. Licitáláson nyert el a nyolcból három telket. Megkötöttük a szerződést és kifizettük az árát. A földhivatali kimérésnél aztán kiderült: egy kis házikóval együtt (ahol hárman laknak) adták el nekünk a portákat.- A férjem azonnal jelezte ezt a képtelenséget az önkormányzatnál, ahol beismerték, hogy tévedtek - kapcsolódik a beszélgetésbe Soltész Zoltánná. - Sajnos mi ezzel persze édeskeveset éiiink. Az üzemcsarnok elemeit, a gépgyártó sort megrendeltük és megvettük. Most viszont nem tudjuk hol tárolni a felszerelést. Kérte a képviselő-testületet Zoli, hogy biztosítsanak számunkra egy biztonságosan őrizhető helyiséget, ha már ilyen lehetetlen helyzetbe hoztak minket. A válasz erre az volt: ha fizetünk bérleti díjat Béni Istán (balra) és felesége - valamint Soltész Zoltán Fotó: Buzafalvi Győző érte, akkor nincs semmi akadálya. Azt hiszem ehhez a döntésükhöz nem kell semmiféle kommentárt fűznöm.- Többször megfordultam már azóta a polgármesteri hivatalban - veszi vissza a szót Soltész Zoltán. - Értesültem arról, hogy az érintett családnak bent a központi részen kívánnak adni önkormányzati lakást. Előre haladás azonban mégsincs! Az idős emberek nem költöznek, s a képviselő- testület sem szorgalmazza az ügy mielőbbi megoldását. Mi pedig mégsem mondhatjuk Bó- niéknak, hogy igyekezzenek, mert le akarjuk bontani a házikójukat! így aztán teljes patthelyzet alakult ki Abaújszántón. A vállalkozó képtelen használatba venni a jogos tulajdonát. Nem tudja beindítani a munkát.-A termelési értékkiesése 38 millió forintra rúg. De a leendő alkalmazottak is kereset nélkül maradnak. Még az önkormányzat is pórul jár: kevesebb iparűzési adót kasszírozhatnak. Pedig a Soltész-család eddig sem volt rossz partnere a helyhatóságnak. Az idén például előre kifizették az iparűzési és építményadójukat, látva áz önkormányzat szorult anyagi lehetőségeit. De köztudott az is Soltészékról: ők a patinás település legjelentősebb szponzorai. Támogatják a sportot, a kultúrát, az egyházat, az iskolát. Úgy tűnik: a békés együttműködés fenntartása nem elemi érdeke az abaújszántói képviselő-testületnek. Ki érti ezt?! Sohajda Sándor polgármester ugyanis az érdeklődő kéréseiket (Soltész Zoltán állítása szerint) „nagyvonalúan” azzal hárította el: elpereskedhetnek a bíróságon akár három esztendeig is... Szerettük volna az abaújszántói polgármesteri hivatal véleményét is megkérdezni ez ügyben. Gulyásné Juhász Ilona jegyző azonban véglegesen elköltözött Sülysápra. Sohajda Sándor polgármestert pedig nem sikerült utolérnünk. Az abaújszántói önkormányzat pénzügyi bizottságának egyik - magát megnevezni nem akaró - tagja azonban kifejtette álláspontját:- Bóniék valamikor a tanácsi érában jogtalanul és engedély nélkül építették fel házikójukat az ominózus telken. Tudomásom szerint sehol nincs bejegyezve a földhivatalban. Az önkormányzattól való elbirtoklás tipikus esete forog fenn. Bóniék ott jogtalanul laknak. Számunkra is kellemetlen ez az eset, mindenképpen meg akarjuk oldani. Újabb önkormányzati lakás ürült meg, amelyet cserébe felajánlottunk nekik. Egyelőre sajnos nincs előrehaladás, pedig még pénzt is kínáltunk a családnak... Bóni Istvánt és feleségét Soltész Zoltán társaságában kerestük fel. A kialakult áldatlan helyzettel kapcsolatosan a következőket nyilatkozták:- Megértjük, hogy nem maradhatunk itt. Az elköltözésünk elé nem gördítünk akadályt, de azt kérjük, hogy a felajánlott lakásban, a szoba melletti fáskamrát is alakítsák át részünkre, tegyék lakhatóvá. Úgy gondoljuk, ezt jogosan várhatjuk, hiszen nem önszántunkból kell hurcolkodnunk. Heti Jegyzet Privatizációs kacsa Buzafalvi Győző Akár október szenzációja is lehelne az egyik napilapban felröppentett hír, miszerint a kormány titkon privatizálja az Aggteleki Nemzeti Parkot. Lelki szemeink előtt már meg is jelenhetne ahogyan kalapács alá kerülnek a nemrégiben világ- örökséggé nyilvánított barlangok. Dollárban vagy forint milliárdokban mérik majd a páratlan szépségű cseppköveket, a Rákóczi- és a Baradla-barlangot? Mielőtt még valaki a szívéhez kapna, gyorsan leszögezhetjük: szerencsére csak álhír a szenzáció. Az Aggteleki Nemzeti Park igazgatója és a Környezetvédelmi Minisztérium államtitkára is kategorikusan cáfolta e rémtörténetet. Egy szó sem igazabból, hogy közhasznú társaság formájában (30 százalékos minisztériumi és 70 százalékos nemzeti parki tulajdonnal) működne tovább nemzeti kincsünk. Egyébként ez a forma nem is nyereségorientált, így még bújtatott privatizációról sem lehet beszélni. Baross Gábor, az Aggteleki Nemzeti Park igazgatója „híiledezve" olvasta a sajtóban felröppentett információkat. A telefonja szinte percenként csöngött, hogy érdeklődjenek tőle: igazgatóként mi a véleménye a privatizálásról? Sokszor és több helyen is elmondta: a világörökségről van szó, így szóba sem jöhetnek a felvetések. De mind a mai napig nem fér a fejébe a következő: egyes területek hasznosításáról szóló gazdaságossági tanulmányterveket (ami csak egy lehetséges változat ötletszintű tervezete) hogyan kezelhették tényként az országban? Miként kerülhetett a megrendelő (az Aggteleki Nemzeti Park) és a munkát elvégző gazdasági társaság kapcsolatán kívülre a dokumentum? (Bár nem volt titkos ez a gazdasági számítás.) Az ügy folyamatáról, előzményeiről miért nem érdeklődtek? Furcsa, hogy csak a környezetéből kiragadva, eldöntött „paktumként" jelentek meg a híradások! A kérdés megválaszolatlan maradt mindez idáig. De a hátteret jól jelzi, hogy az aggteleki privatizációs kacsát nem bátor tényfeltáró riporterek nyomozták ki. Egy fővárosi sajtótájékoztatón hangzott el ugyanis az információ, ahová természetesen nem hívták meg az érdekelt szakembereket. Úgy tűnik, valakiknek létérdekük, hogy egyetlen hét se múljon el pri- . vatizációs botrány nélkül. Azt azonban már kevésbé értjük itt, az abaúji-tornai végeken, hogy miért pont a térség kitörési pontjának hitt világörökséget próbálják ilyen gálád módon lejáratni. Alig másfél hónapja annak, hogy a szenzációra éhes bulvársajtó jóvoltából megismerkedhetett a nagyvilág a zempléni hegyekben történő állítólagos embervadászattal. Az a híradás is valótlannak bizonyult ugyan, ám a bélyeg mégis megmaradt. Most úgy látszik, a világörökség van a terítéken. De akad-e majd valaki, aki felelősségre vonja régiónk imázsát folyamatosan rombolókat?!
