Észak-Magyarország, 1996. november (52. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-28 / 278. szám

6 ÉSZAK-Magyakország ~~~ Háttér : 1996. November 28», Csütörtök Einstein-kéziratok kalapács alatt New York (MTI) - Közel 900 ezer dollárért keltek el Albert Einstein, a kiváló fizikus, a relativitáselmé­let megalkotójának kéziratai és le­velei hétfőn New Yorkban, a Chri- tie’s árverésén. A magánlevelekért kétszer annyit fizettek, mint főmű­vének, a relativitáselméletnek a kéziratáért. Az elárverezett kézira­tok között volt a fizikusnak első fe­leségéhez, Mileva Mariéhoz írt 1914-es levele. Ez a levél - két má­sikkal együtt 20 700 dollárért ta­lált új gazdát. A tudósnak mintegy 400 családi levele került árverésre. A legmagasabb árat - 442 500 dol­lárt - egy névtelenségbe burkolózó vásárló fizette azért az 53 szerel­mes levélért, amelyet Einstein első feleségéhez írt. Az 1913-14-ből származó tudományos kéziratokért 398 500 dollárt fizetett egy isme­retlen amerikai. Ez volt a harma­dik legmagasabb ár, amit valaha is kifizettek egy Einstein-kéziratért. A tájékoztatás mindenekelőtt Sajtószabadság-díj a hivatás során tanúsított helytállásért Washington (MTI) - Hivatásuk során tanúsított bátor helytál­lásukért négy külföldi - egy tö­rök, egy palesztin, egy kasmíri és egy mexikói - újságíró kapta az idén a Bizottság az Újságírók Védelmére (CPJ) el­nevezésű amerikai szervezet Sajtószabadság-díját. Külön elismerésben részesül Arthur Ochs Sulzberger, a The New York Times volt kiadója a viet­nami háború szennyes hátterét leleplező és a Nixon-kormány- zat haragját kiváltó Pentagon­papírok közzétételének hu­szonötödik évfordulója alkal­mából. Az újságírók működésének feltéte­leit és személyes biztonságát világ­szerte nyomon követő bizottságot tizenöt évvel ezelőtt, 1981-ben hoz­ták létre amerikai toliforgatók az­zal a céllal, hogy felhívják a figyel­met az életveszélynek, megtorlás­nak és zaklatásnak kitett külföldi kollégáik helyzetére. Elnöke a ma­gyar származású Kati Marton. A szervezet hangsúlyozta, hogy az idei díjazottak valamennyien roppant nehéz körülmények között - nemegyszer személyes biztonsá­guk feláldozásával - végzik a mun­kájukat, mégis kiemelkedő teljesít­ményt nyújtottak hivatásuk gya­korlása közben. Az egyik kitüntetett, Ocak Isik Yurtcu török újságíró nem lehetett ott a díjátadáson, mert jelenleg börtönben ül - az ankarai hatósá­gok „szeparatista propaganda ter­jesztésének” vádjával 15 évi bünte­tésre ítélték. Az általa szerkesztett lapot bezárták, miután őszinte hangú riportokat közölt a kurd kér­désről. Daoud Kuttab a Palesztin Au­dio-vizuális Szövetség és az Arab Média Internet-hálózat igazgatója­ként bátran szembeszállt azokkal a cenzúrarendelkezésekkel, amelye­ket az izraeli és a palesztin hatósá­gok akartak rákényszeríteni. Juszuf Dzsamelt a CPJ kasmíri tudósításaiért tüntette ki, elisme­rését fejezve ki egyúttal hősies helytállásáért: az újságíró ellen több merényletet is megkíséreltek, és számos fenyegetés kapott a konfliktusban érintett muzulmá­noktól és hinduktól egyaránt. A mexikói Jesus Blancornelas, a Zeta szatirikus hetilap alapítója a sajtószabadság és a független tájé­koztatás érdekében, a korruptság és cinkosság ellen kifejtett tevé­kenységéért kapta a díjat. A kedden megtartott díjátadó gálaesten megemlékeztek az egyik 1995-ös kitüntetetti-ől, Ve­ronica Guerlinről, a dublini Sun-, day Independent nyomozó újság­írónőjéről is, akit feltehetően az ír szervezett bűnbandákról és a ká­bítószer-kereskedelemről írt ri­portjai megtorlásaként júniusban meggyilkoltak. Az istenteleneknek is táncolt Róma (MTI) - Vasárnap óta im­már a táncosoknak is van égi pat- rónája. II. János Pál boldoggá ava­tott egy hölgyet, aki a francia for­radalom idején titokban segítette az üldözött papokat. S hogy a gya­nút is elterelje a tevékenységéről, „még az istentelen forradalmárok­kal is táncolt, azok pogány mulat­ságain” - olvasható az indoklás­ban. Catherine Jarrige, aki domi­nikánus apáca szeretett volna len­ni, de iskolázatlansága miatt lai­kus nővérként ért meg 82 eszten­dőt, két évszázad múltán kapha­tott sajátos földi elismerést: a fran­cia dominikánusok a táncosok vé­delmezőjeként szorgalmazzák a tiszteletét. A vele együtt boldoggá avatott két osztrák pappal, - ők a nácizmus ál­dozataként végezték - II. János Pál immár az egyház 757 tagját avatta boldoggá, 278 pedig a szen­teknek járó tiszteletben részesül­hetett pápasága 18 éve alatt. Ezzel messzemenően túllépett vala­mennyi pápaelődje hasonló tevé­kenységén. Csődeljárás a Lada-gyár ellen Moszkva (MTI) - Vlagyimir Pota- nyin, az orosz miniszterelnök első helyettese kedden elrendelte a cső­deljárás megkezdését Oroszország legnagyobb autógyára, a Ladákat is gyártó AvtoVaz ellen. A TASZSZ szerint az orosz kormány egy olyan terv elfogadását fontolgatja, amely a túlélést jelentené a gyenge lába­kon álló, mára 2,9 billió rubeles szö- vetségiadó-hátralékot felhalmozott ipari óriásvállalatnak. Az állami va­gyonügynökség által kidolgozott terv oly módon tenné lehetővé az átütemezését és a csőd elkerülését, hogy az AvtoVaz beleegyezne: külső befektetők felvásárolják a vállala­tot. Az autógyárnak ehhez új rész­vényeket kellene kibocsátania, hogy a kormány az ellenőrző részvény- csomagot eladhassa egy új stratégi­ai befektetőnek. A bevételt az adó­hátralék törlesztésére fordítanák, míg az AvtoVaz közel 9 billió rube­les össztartozásának fennmaradó részét a befektető egyenlítené ki. Littecki Kraus Ilona, temesvári magyar-zsidó grafikus emlékei Erősödik a befektetők védelme Budapest (MTI) - Az Országgyűlés ked­den zárószavazással véglegesítette az új értékpapírtörvényt, amely 1997. január 1-jén lép hatályba. Az elfogadott jogsza­bály az európai normákkal összhangban szabályozza az értékpapírok forgalomba hozatalát, a befektetési szolgáltatásokat, a befektetési társaságok alapítását, tevé­kenységét, valamint az értékpapírtőzsde működését, felügyeletét. A törvény befektetési vállalkozásként nevesíti az értékpapír-bizományos, az értékpapír-ke­reskedő, és az értékpapír-befektetési társasá­got. A befektetési vállalkozás jegyzett tőkéjé­nek legkisebb összege értékpapír-bizományos esetéh 20 millió forint, értékpapír-kereskedő cég esetében 100 millió forint, befektetési tár­saságnál pedig egymilliárd forint. A befekte­tési vállalkozás jegyzett tőkéjét kizárólag pénzbeni hozzájárulással lehet befizetni, ide­értve a jegyzett tőke felemelését is. A jegyzett tőkét kizárólag magyarországi hitelintézetnél lehet befizetni. Az új értékpapírtörvény megteremti a le­hetőségét a nyomdai úton, okiratként előállí­tott értékpapírok mellett a dematerializált értékpapírok forgalomba hozatalának is. Ha az értékpapírt kibocsátó társaság az érték­papír dematerializált változatának „előál­lításáról” rendelkezik, a kibocsátónak egy példányban olyan - értékpapírnak nem mi­nősülő — okiratot kell kiállítania, amely tar­talmazza a kibocsátásról szóló döntést, az értékpapír jogszabályban előírt valamennyi tartalmi kellékét, a kibocsátott teljes sorozat össznévértékét, a kibocsátott értékpapírok számát és az értékpapírt „piacra dobó” vál­lalkozás cégszerű aláírását. Az állampapírok kivételével értékpapírokat nyilvánosan csak akkor lehet forgalomba hozni, ha a kibocsátó cég tájékoztatót és nyilvános ajánlattételt tesz közzé, a forgalomba hozatallal befekte­tési vállalkozást bíz meg, kivéve azt az ese­tet, ha valamely hitelintézet, illetve a befek­tetési vállalkozás saját kibocsátású értékpa­pírját hozza forgalomba. Az értéktőzsdére vonatkozó rész egyik leg­fontosabb passzusa szerint a jövőben a hitel- intézetek (azaz a jelenlegi fogalmak alapján a kereskedelmi bankok) is részt vehetnek majd az értéktőzsde állampapír-szekciójának tevé­kenységében, azaz az értéktőzsdén állampa­pírt vehetnek és adhatnak el. Az új jogszabály alapján erősödik a befek­tetők védelme. Ennek érdekében a jövőben a befektetési szolgáltató cégeknek úgynevezett Befektetővédelmi Alapot kell létrehozniuk. A nemzetközi normák átvételét tükrözi, hogy a törvény egy új intézményt vezet be a hazai ér­tékpapírpiac szabályozásában, nevezetesen a részvényesi meghatalmazott, az úgynevezett nomini fogalmát. Ez azt jelenti, hogy a befek­tetési vállalkozás a részvényessel írásban kö­tött szerződés alapján, a részvényes megha­talmazottjaként, saját nevében, a részvényes javára gyakorolhatja valamely társasággal szemben a részvényesi jogokat. A részvényesi meghatalmazott kizárólag az általa vezetett értékpapírszámlán nyilvántartott vagy a nála letétbe helyezett névre szóló részvények alap­ján járhat el a részvényesi jogok gyakorlása során. Szociális gyakorlat Budapest (MTI) - Egyre jobban csökkentik a hazai iparvállalatok a dolgozóiknak juttatott szociális ellátásokat. Ennek az a fő oka, hogy a cégek a kedvezményeket csak költségnövelő tényezőként, s nem pedig a dolgozói megelé­gedettséget fokozó eszközként kezelik. Ez de­rül ki abból a felmérésből, amelyet a Czipin and Partner osztrák termelékenységi és me­nedzsment tanácsadó cég készített a hazai vállalatok gyakorlatáról. Megszűnőben a ruhapénz, az olcsó üzemi étkezde, felszámolják a vállalati üdülőket, s alig akad cég, amely kedvezményes lakásvá­sárlási kölcsönt adna. Pedig elsősorban nem megszüntetni, hanem inkább hatékonnyá kellene tenni az ilyen célú kiadásokat. A szo­ciális jellegű juttatásokról szóló döntések ese­tében elsősorban azok minőségét, illetve az irántuk megmutatkozó igényeket kell mérle­gelnie a vállalati felső vezetésnek. Ezek kiala­kításakor pedig ugyanazokat a hatékonysági és egyéb követelményeket kellene érvényesí­teni, mint a fő tevékenységének. Ha például csak a dolgozók kisebb része veszi igénybe az üzemi konyhát, azt jelzésértékként kell fel­fogni, nem pedig költségcsökkentő tényező­ként. Ebben az esetben érdemes az erre fordí­tott összeget étkezési bonok formájában az összes dolgozó között egyenlőképpen kioszta­ni és a juttatás színvonalát emelni. A vállalati üdülők esetében a Czipin sze­rint azt kell megvizsgálni, hogy ezeket min­denki használhatja-e, vagy pedig csak egy szűk kisebbség előtt áll nyitva az ajtó. Amennyiben a vállalat nem képes az üdülő használatát objektív kritériumok alapján sza­bályozni, akkor inkább külső vállalkozónak kell átadni a létesítményt. Az apró termetű királynak hatalmas lovasszobrot állítottak az olaszok. Viktor Emanuel kifaragása mégis szorgalmi munka inkább, mint alkotás. A múzeumőrök „koldulnak" a Medici kápolnában, Michelangelo pedig nemcsak művész, de jó üzle­tember is volt. Velence még tud meglepetést okozni. Lehet itt látni vízi szemetest meg vízi te­metést is. Capri az a hely, ahol minden szép, s mindenki gondtalannak látszik.. Elhagyni nehéz dolog. Kü­lönösen akkor, ha az ember érzi, hogy soha töb­bé nem fogja viszontlátni. * Róma ezzel szemben zárkózott, szigorú, úgy is mondhatnám, mosoly nélküli. A beláthatatlan múlt fogva tartja, nem lehet vele bizalmaskodni. Csak bámulni lehet és meghajolni előtte. Firenze, Velence, Nápoly, Capri - mindegyikről vastag kö­tetet lehetne írni, anélkül, hogy akárcsak egyetlen műalkotást is megemlítenénk. Rómával más a helyzet. Állunk a Piazza Venecián és szemünk el- siklik Traiannosz oszlopán. Az ember szeretné legöngyölíteni és úgy nézni a reá tekeredő szala­got. Viktor Emanuel lovasszobra nagy márvány­halmaz, nem hat, csak hatalmas méreteivel. A ga­lérián lévő reliefeket mintha nem Olaszország legjobb művészei alkották volna. Szorgalmi mun­kának érzik, ridegek és nem ragadják meg az embert. * A Szt. Péter templom kupolája körül a reggeli órákban - éppen úgy mint Felsőbányán és Caprin - a hegycsúcsok körül még álmos felhők kószál­nak. A Vatikán többember magasságnyi külső aj­taját nyitogatják a svájci gárda csíkos selyem ru­hájába öltöztetett alabárdos katonák. Nagykari- májú kalapjaikkal, strucctol Iáikkal, térdnadrág­ban, harisnyásan, nagy csattos cipőkben egy rég­múlt világ ittmaradt képviselői. De szépek és mert bolondja vagyok mindenféle kosztümnek, ezeket is sokáig nézem. Littecki türelmetlenkedik mellet­tem, már sietne valamelyik múzeumba. A Vatikán végtelennek látszó csigalépcsőjét emberek lepik el. Beléptünk a Vatikán könyvtárába és hirtelen az az érzésem, mindent tükörképben lá­tok, olyan valószínűtlenül hosszúnak tűnik az óriá­si terem. Üvegszekrényekben felhalmozott kincsek sorfala között megyünk végig a rengeteg egysorban Az örök város kissé zárkózott lévő szobán, amelyeknek végét egy szerény kis aj­tó zárja el. A Sixtusi kápolna bejárata. * Pénzünk és időnk elfogyott, az útlevél meghatá­rozott időre szólt, nem lehetett meghosszabbítani. De még Firenzét is akartuk látni. Az Uffizíban vár a nagy élmény, szemtől szembe lenni a sok Rembrandttal. Tragikus, lelket megrázó önarcké­pe idősebb korából. Rubens Izabella Brantjának mosolytól széthúzott, különös, kicsi, ferde szemű arca néz rám. Rafael Fornarija és Roselli győztes Dávidja van hirtelen előttem. És Rosso szobrai abból a nemis tudom milyen anyagból... Tompa­fényű és puha, mintha nem is kő lenne. Ebben a városban a múlt irányítja a jelent. A Medici kápolnában úgy szeretne az ember elmerüjni a látnivalókban, de nem lehet. A franciskánus' barátok állandóan körülkoldulják az embert. Michelangelo lakóházában viszont nem voltak látogatók. A felügyelő szerint alig látogatják. Annál többen az éppen megnyitott Medici kiállítást. A családi holmikat hordták össze a volt Medici-palotába. „Jó család" volt. Bankárokat, pápákat, még francia királynőt is hajtott a családfa. Kiállították ezt a családfát is, címereket, sok üzleti levelezést. A szerződése­ket Michelangelóval. Ezek a szerződések meg­mutatták, hogy a művész üzletember is volt, méghozzá jó üzletember. * Útlevelünk lejáróban volt, haza kellett volna in­dulni, de kicsikartunk még egy hetet Velencében. Itt és ekkor rajzoltam a legtöbbet, mert Nápoly­ban,. Firenzében, Rómában a múzeumok járása lekötötte minden időmet és erőmet. Mikor elő­ször jártam végig a nápolyi Muzeo Nationale sok­sok termét, s utána megint a bajárati ajtónál áll­tam, olyan testi és szellemi fáradság vett rajtam erőt, amilyent még soha életemben nem éreztem. Egy ismerősöm, aki különben nagy művészetra­jongó, mesélte, hogy ő ugyanígy volt. A múze­umjárásoknál nincs időbeosztás, az ember tudja, az idő rohan és szinte hallja, hogyan jár le az út­levele. * Velencében a régi szobánkban lakunk megint. Littecki valamelyik utcán fest, s kószálásaimból ha visszatérek hozzá, megnyugtat, amint messzi­ről látom alakját a festőállvány előtt. Jó útitárs, mindent elintéz, élvezettel teszi. Már többször járt Olaszországban, már tudja, hogy kell beszél­ni a pensionssal, a vendéglőssel, mert az olaszok az idegenekkel való számolásban majdnem min­dig tévednek. Elvetődöm megint a legeldugottabb utcákba. Egy darabig nézem a vízi szemetest, ahogy a kanálisban halászik, míg tele a csónakja. Egy vízre nyíló kapuból kenyeret, kiflit raknak csónakba. Sokszor fogalmam sincs hol vagyok, ha haza akarok menni, vagy Litteckihez visszatal­álni, előveszem a térképet és a kanyargós zegzu­gos utcákon át odatalálok. * A Canal Cannaregio mentén van Velence sze­gény negyede. A házak dísztelenek de festőiek és éppen úgy tükröződnek a vízben, mint a paloták. A kanálison alkonyaikor hemzseg a sok csónak, tele fiúkkal, lányokkal. Énekelnek, csónakon kor­zóznak. Egy mama az egyik átjáró hídról hosszú kötélen lógatja vízbe a kisfiát. Úszni tanítja. * Temetés a vízen. A sok dísztelen fekete gondola közt az arannyal díszes temetési gondola. Ha nem volna egy aranyozott angyal kifaragva az elején, amint egyik kezével eltakarja a szemét, a másikkal lefelé fordít egy égő fáklyát - nem is jut­na eszembe, milyen célt szolgál. Á gondola vár a templom előtt, míg a koporsókat beszentelik. A koszorúkat a templom előtt állványokra helyezik.. Azután a koporsós gondolát egész sor gondola követi megrakva emberekkel, akik egész vígan csevegnek. Első percben a sok színes virág, a sok ember inkább kiránduló társaság benyomását kelti, mint temetését. Lassan siklanak a gon­dolák a kicsi, zöldellő sziget, San Michele félé. A temető nyitott kapuján túl ritka velencei látvány - zöld gyep, távolabb a sírok és fasor. Másnap vonatra szálltunk. A vonat megindul hazafelé. A velencei állomáson - sírok. (Folytatjuk) Lejegyezte: Gyöngyösi Gábor x □ Einstein-kéziratrészlet. A magánlevelek többet érnek. Fotó: AP

Next

/
Thumbnails
Contents