Észak-Magyarország, 1996. november (52. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-27 / 277. szám

6 ÉSZAK-Magyarország Háttér 1996. November 27-, Szerda Támadás a banktitok ellen Még kérdéses, mi lett a Svájcban őrzött zsidó vagyon sorsa Oslo (MTI) - A Zsidó Világkong­resszus (WJC) közölte, hogy „támadást” tervez a svájci banktitok ellen, mert fel akarja kutatni a vészkorszak áldoza­tainak gazdátlan javait. A Zsi­dó Világkongresszus 150 képvi­selője 1996. november 25-től Os­lóban tanácskozik a holocaust áldozatainak svájci bankokban őrzött vagyonáról. A 30-as évektől a zsidó vagyonok - bankbetét, ékszer, nemesfém vagy műkincs formájában - ugyanúgy Svájcban kötöttek ki, mint a nácik által összerabolt értékek, a német Reichsbank átutalásai, a náci vezé­rek számlái, a nagyipar háborús profitjának jelentős része. A hábo­rú után ezekért a vagyonokért ért­hető okokból kevesen jelentkeztek. Tulajdonos kerestetik A tulajdonosok nagy része elpusz­tult, az örökösök vagy nem is tud­tak az értékekről, vagy nem tudták bizonyítani tulajdonjogukat - a be­tétek jórésze ugyanis látra szóló volt, hogy könnyebben hozzáférhes­sen gazdája. Az áldozatok rokonai­nak 1945 és 1952 között 13 millió dollárt kifizettek, s a bankok sze­rint ezután csak jelentéktelen összegek maradtak. Az alvó szám­lákra vonatkozó követeléseket a banktitokra és a svájci törvényekre hivatkozva utasították el, mond­ván: a bankok csak tíz évig kötele­sek megőrizni aktáikat. Az örökö­sök és a nemzetközi zsidó szerveze­tek nyomására a hatvanas években a svájci bankok elismerték, hogy még jócskán őriznek gazdátlan ho­locaust-számlákat. 1962-ben tör­vény kötelezte őket, hogy adják át a pénzeket az örökösöknek, akkor összesen 9,5 millió frankot mutat­tak ki, ennek nagy részét ki is fi­zették. Ezután még hétezer túlélő nyújtott be követeléseket, de ezek többségét elutasították. Valójában mennyi? 1996 elején a bankok közölték, hogy 38,7 millió frankot találtak 1945 előtt nyitott, alvó bankszám­lákon, majd szeptember 10-én köz­zétették a brit külügyminisztérium jelentését. Eszerint a szövetségesek tudták, hogy a náci Németország Svájcban helyezte el a megszállt országokból összerabolt értékeket. Ezeknek csak egy töredéke került elő a háború után, s a nyugati ha­talmak azt is elosztották maguk között. Mai áron csaknem 7 milli­Izrael Singer, a WJC főtitkára az oslói tanácskozáson Fotó: AP árd dollár az a vagyon, amely a há­ború végéig Svájcba vándorolt Né­metországból, ebből a svájci ható­ságok 1945 után 60 millió dollár­nyit átadtak az Egyesült Álla­moknak, Nagy-Britanniának és Franciaországnak. Ugyanakkor a Jewish Chronicle című folyóirat 100 milliárd dollárra teszi mai ára­kon a nácik által elrabolt kincs ér­tékét. A Le Nouvel Observateur cí­mű francia hetilap szerint kilenc ország (Franciaország, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Csehszlová­kia, Olaszország, Jugoszlávia, Len­gyelország, Albánia és Görögor­szág) osztozott a 337 tonna náci aranyon, amelyre a szövetségesek a második világháború végén talál­tak rá. Az arany 70 százaléka né­metországi sóbányákban volt, 15 százalékát Svájc adta át, a mara­dék Svédországból, Spanyolország­ból és Portugáliából származott. Feloldott banktitok 1996. szeptember 16-án a svájci kormány bejelentette: fel fogja ol­dani a banktitkot a rabolt arany sorsát vizsgáló bizottság előtt. Ä három egykori nyugati szövetséges összeállított egy tíz országból álló „kárpótlási listát”, amelyen a többi között szerepel Belgium, Hollandia, Albánia, Lengyelország, az egykori Csehszlovákia és Jugoszlávia utód­államainak neve. (Magyarország nincs közöttük, noha állítólag 320 millió dollárral részesedik a Svájc­ban őrzött javakból.) 1996. október 16-án Alphonse D’Amato amerikai szenátor nyilvá­nosságra hozta: a svájci kormány 1949-ben titkos megállapodást kö­tött Lengyelországgal, ennek alap­ján a bankjaiban lévő zsidó javak­ból svájci állampolgárokat kárpó­tolt, akiknek tulajdonát a lengye­lek államosították. Kiderült, hogy Svájc Magyarországgal, Bulgáriá­val, Romániával és Csehszlovákiá­val is hasonló egyezségre jutott. A Neue Zürcher Zeitung szerint Bern 1950-ben beleegyezett abba, hogy segít felkutatni Magyaror­szágnak a holocaustban elpusztult magyarok svájci bankokban elfek­vő, 460 500 frank értékű vagyonát. A szerződés egy bizalmas függeléke 325 ezer frank átutalását irányozta elő a zsidó áldozatok (senki által sem keresett) bankbetétéiből. A magyar kormány nem nyittatott bankszámlát az áldozatok betétei számára, mint Lengyelország, ha­nem a háborús veszteségekért Svájcnak kifizetett összegből levon­ták a 325 ezer frankot. A magyar külügyminisztérium szerint Svájc és Magyarország is kötött 1973-ban bizalmas vagyonjogi egyezményt, feltehetően a magyar örökösök nél­küli letétek is szolgáltak svájci tu­lajdonosok kártalanítására. A II. világháború alatt elrabolt zsidó vagyonok egykori tulajdono­sai, illetve örököseik 1995-ben ezer kérvényt adtak be, s 2000 ügyben folyt vizsgálat, de a kérelmezők még egyetlen fillért sem kaptak vissza. Áz alvó számlák vizsgálatá­val megbízott svájci ombudsman a benyújtott 900 követelés közül 11- et talált megalapozottnak... Paul Volcker vezeti a svájci-zsi­dó vegyes bizottságot, amely a zsi­dó vagyonok feltárását hivatott fel­ügyelni. Az előzetes vizsgálat vár­hatólag hat hónapot vesz igénybe, ezt követi majd mintegy 450 svájci bank beható megvizsgálása, amely további 12 hónapig tart majd. ENSZ: terítéken a főtitkárválasztás New York (MTI) - A Biztonsági Tanács tagjai pénteken újabb kon­zultációt folytatnak az ENSZ-főtit- kár megválasztásáról. Ezt a BT in­donéziai elnöke közölte hétfőn este, a testület zárt ajtók mögött tartott ülése után. Mint fogalmazott, a tes­tület tagjai „folytatják a fejlemé­nyek értékelését”. Butrosz Gáli jelenlegi főtitkár man­dátuma december 31-én éjfélkor jár le, s az Egyesült Államok, mint a testület vétójoggal rendelkező ál­landó tagja, november 19-én meg­erősítette, hogy ellenzi újraválasz­tását. A BT többi tagja ugyanakkor változatlanul támogatja, hogy a je­lenlegi főtitkár maradjon a világ- szervezet vezető tisztségviselője. Több küldött is megerősítette: nincs más jelölt, csak az egyiptomi diplomata. Orosz AIDS-járvány fenyeget? Moszkva (MTI) - Oroszországban hirtelen megnőtt a HIV-vírussal fertőzöttek száma, elsősorban a ká­bítószerfüggő személyek körében. Mihail Narkevics, az országos AIDS-program egyik vezetője kö­zölte, hogy az 1996 első tíz hónap­jában nyilvántartásba vett új HIV- hordozók száma eléri az 1987-től, a betegség első oroszországi felbuk­kanásától eltelt idő alatt regisztrált összes beteg számát. ,A fertőzöttek száma olyan mértékben nő, hogy Oroszországban AIDS-járvány kez­detéről beszélhetünk” - közölte Narkevics. Jelenleg 2081 olyan személyt tarta­nak nyilván az orosz egészségügyi hatóságok, akik a szerzett immun­hiányos tünetegyüttes (AIDS) be­tegséget okozó HIV-vírust hordoz­zák; 245 személyen pedig már ki­alakult maga a betegség. Narkevics szerint naponta 60 további személy fertőződik meg HIV-vírussal. Más országokkal összehasonlítva a 149 milliós orosz lakosságban ez a szám alacsonynak tűnhet, de a szakértők szerint, a nemi betegségek elterje­déséhez hasonlóan, gyors emelke­dés prognosztizálható - mutat rá a Reuter. (A szifiliszes esetek száma tavaly megkétszereződött Oroszor­szágban.) Az orosz parlament szigo­rú törvényt fogadott el a külföldi ál­lampolgárságú AIDS-betegek be­utazásának korlátozására, de a tör­vény holt betű maradt. Az AIDS oroszországi terjedését korábban az ország viszonylagos zártsága, a ha­gyományos szexuális magatartás és a kábítószerélvezők alacsony száma lassította. Melyből kiderül, hogy ahol van Capri, ott kell le­gyen Anacapri is. Sorrentoban kalapot hordanak a lovak, de a ló hölgy csak főkötőt. Caprin lakott Torquato Tasso, Tibérius, a császár, meg Axel Munthe. A festőknek viszont cégtáblájuk van. A Due Faraglionit festi mindenki, mert azt el lehet adni. A vino verő di Capri jó bor, de nehezen le­het eladni. Felkerekedünk és utazunk a Vezúv füstje alatt a kis helyiérdekű vonaton. Kisvárosok utcáin kanyarog a vonat, néhol oly közel jár a keskeny járdához, hogy a járókelők a falhoz lapulnak. Sorrento pici főterén azt kérdem magamtól, vajon jártam már itt valamikor vagy csak álmomban? Olyan otthonos az egész. A kis kávéház teraszára lenéz talapzatá­ról Torquato Tasso. A téren egy öreg pap megy át lassú, öreges lépésekkel, csoszogva, meg-megáll- va. Fején nagy karimájú, bolyhos, fekete kalap, de­rekán széles, lila öv, kesztyűje, harisnyája is lila, a cipőjén nagy ezüst csatt csillog. Gyerekek rohan­ják meg kézcsókra, de olyan olaszos hévvel csinál­ják, hogy majd feldöntik szegény öreget. A gyere­kek, csak most látom, a pap pontos kicsinyített má­sai, papnövendékek, pap inasok. Fiakerek baktatnak át a téren, a lovak fején ka­lap, a nagy fehér masni sem hiányzik a kalapok­ról, sőt némelyiken még strucctoll is bólogat a ló ügetésének tempójára. Ebben a kalapkérdésben különben nem ismerem ki magam. Az egész hisz­téria következetlen. Némelyik lónak olyan a ka­lapja, hogy a karikán hagyott lyukon kinyúlnak a fülei, viszont a másiknak csak a fülére van két kis vászonzacskó húzva. A lóhölgyek pedig a fejkötő divatnak hódolnak. A rengeteg templom itt is mindig nyitva és mindig imádkoznak bent, mint Velencében. Vízvédelem: tartalék kellene Budapest (MTI) - A vízügyi szervezetek fel­készültek az átlagosnál várhatóan csapadéko­sabb tél árvíz- és belvízvédelmére. A kárelhá­rításhoz szükséges berendezések megközelí­tően 8 milliárd forintos fenntartási költségé­nek a jövő évi költségvetési-tervezet csupán töredékét biztosítaná, ám a beruházásokra a tavalyi 2,8 milliárd forintnál jelentősebb összeget, 3,8 milliárd forintot szánna a büdzsé. Mindez azon a sajtótájékoztatón hangzott el, amelyet a vízkárok elhárításáról rendezett az Országos Vízügyi Főigazgatóság a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisz­tériummal közösen. Hajós Béla, a KHVM helyettes államtitká­ra nemzetközi összefogást sürgetett a határ- területek árvízvédelmének elősegítésére, ami­nek érdekében hamarosan tárgyalásokat kez­denek - egyebek között - a román féllel. A vízügyi szakemberek szeretnék elérni, hogy a költségvetésben vízügyi tartalékot is különítsenek el, amelybe legalább 800 millió és 1 milliárd forint közötti összeg kerülne. Ehhez a vízügyi szervezetek sürgős esetekben azonnal hozzáférhetnének. Idén ugyanis többször okozott gondot, hogy a szervezetek csak havonkénti bontásban kapták meg a működésükhöz szükséges összeget, ezért né­hány esetben késedelmesen tudtak csak fizet­ni a rendkívüli árvíz elhárításában tevékeny­kedőknek. Magyarország árvízvédelmi vonalainak csupán 56 százaléka épült a százévenként egyszer előforduló árvíz szintjét figyelembe vevő méretűre. A jelenlegi kiépítettség mel­lett a belvizek évente átlagban 5-6 milliárd forint közötti kárt okoznak. Idén a legsúlyo­sabb helyzet húsvétkor alakult ki a Hanság­ban, ahol 20 ezer hektárnál nagyobb területet öntött el a belvíz. A szakemberek szerint jövő tavasszal már nem lesz ilyen kritikus a hely­zet ebben a térségben. Összességében a biz­tonsági követelményeknek megfelelő műsza­kilag szükséges fejlesztések költsége 1994. évi árszinten meghaladja az 58 milliárd forintot. A kormány által 1995-ben jóváhagyott fejlesz­tés alapján a rövid távú fejlesztési feladatok­ra 14,3 milliárd forintot fordítanak. Belvízvé­delmi művekre és kis vízfolyásokra a vízügyi szervezetek 1996-ban 810 millió forintot for­dítottak, míg 1997-re a tervezett összeg meg­haladja az 1 milliárd forintot. A védekezésben egyébként számítanak a tavaly már bevált közmunkásokra. Ilyen célra 2 milliárd forin­tot kívánnak fordítani a vízügyi szervezetek. A szakemberek külön keretet szeretnének a sürgős esetek megoldására Fotó: Bujdos T. Semmitmondó, de történelmi jelentőségű Tokió (MTI) - Az ázsiai-csendes-óceáni or­szágok gazdasági együttműködési (APEC) fó­rumán első ízben döntöttek piackönnyítő in­tézkedésekről, a „látomást tettekre váltották” a negyedik manilai csúcstalálkozón. Ebből a szempontból történelmi jelentőségűnek minő­síti az értekezletet a Nihon Keizai Simbun cí­mű japán gazdasági napilap. Az újság ugyan­akkor elismerte, hogy a manilai akciótervben foglalt konkrét intézkedések azonban „nem igazán eredetiek és nem is jelentősek”. A legnagyobb példányszámú japán napi­lap, a Jomirui Simbun viszont azt emelte ki, hogy nyilvánvalóvá váltak a fórumon a tagor­szágok ellentétes érdekei. Az Egyesült Álla­mok, Kanada, Ausztrália a szabadkereskede­lemtől reméli, hogy megnyílnak a zártnak te­kintett ázsiai piacok. A gyengébben fejlettek viszont félnek attól, hogy alulmaradnak az egyenlőtlen versenyben. Bár az APEC az együttműködést három pillérre építi: a szabad ára- és tőkemozgásra és a gazdasági és tudományos együttműkö­désre, a közös nyilatkozatban erről az utóbbi­ról csak „üres szavakat” mondtak. A szegé­nyebbek fejlődését elő kívánják segíteni, ki­mondták a „támogatás, az egyenlőség, és a közös előnyök” elvét, de hogy ezt milyen pénz­ügyi eszközökkel érik el, arról semmit sem tartalmaz az APEC dokumentuma. A szakér­tők szerint emiatt „a három keréken gördülő APEC menet közben könnyen elvesztheti egyik kerekét”, vagyis az erősebb tagországok a későbbiekben fokozhatják a gyengébb tagor­szágokra gyakorolt nyomást a kereskedelem gyorsabb ütemű liberalizálása érdekében. Mi azonban Capri szigetére készülünk. Elegáns A sziget, melyet az ember nem felejt luxushajó fut be a sorrentói kikötőbe. A magas mólón állok és nézem a behajózást. Kövér német asszony irgalmatlanul fűzőbe szorítva, nem mer a parthoz támasztott feljárón a hajóra szállni. Egy matróz a kezénél fogva húzza, a barátnője hátul­ról taszítja, mint mikor a cirkusz elefántját hajóz­zák be. Egy másik matróz azonban nem sokat te­ketóriázik, mikor már majdnem fent vannak, elő- reugrik és a félénk asszonyt berántja a hajóba. Már szedik fel a horgonyt és a hajó vígan nekiin­dul. A hajó elment és egy kis ház falán látható lesz egy táblácska, amit eddig eltakart. „Itt állt Torquato Tasso háza, a tenger elmosta..." * Befut a mi hajónk is. A luxushajó túl drága, kis motoros bárkán megyünk, nyomán hófehér hab hajlik kétfelé. Messze, a kék ködön át feltűnik Capri. A kikötő mólóján a házak fantasztikus ajtó, ablak elrendezését bámulom. Az emeleti ablakon kinéz valaki, majd eltűnik, s egy perc múlva elő­bukkan alakja egy szabadon látható lépcsőn, megint valami ablakfélén és egyszerre kisétál a kapun. A sziklák lábait a víz alatt a szem még sokáig követi. A víz kékeszöld, szinte üvegszerű, mint­ha mozgó vastag üveg lenne. Capri „a sziget, melyet az ember nem felejt", ahogy az nagy be­tűkkel a házak falára van festve. Fent a szigeten mindene ház előtt kert. Mikor megállapítom ma­gamban, hogy ez a legszebb, következik egy másik, amelyik még szebb. Minden ablakban, fali polcokon, földön álló méteres vázákban vi­rág, mintha az életben a virág lenne a legfonto­Littecki Kraus Ilona, temesvári magyar-zsidó grafikus __________________________ emlékei sabb. Az otthon dézsákban, ládákban tartott és I dédelgetett leánder itt egész fasorokat alkot. Tá- 1 volabb a hegyeken fehér villák ragyognak. Fent, J a sziget egyik magas pontján, majdnem a hegy- I tetőn furcsa ház, fehér márvány, mégsem lehet 1 palotának vagy kastélynak nevezni. Különös 1 épület, Axel Munthe háza. Azután egy nagy I rom, ami már alig hasonlít épülethez, a Villa Jo- 1 vis. Meg kell hagyni, szép helyre vonult vissza a 1 világtól a gonosz Tiberius császár. Caprit csak a sok turista rontja el. Fürödnek a | tengerben, ékszert, emléktárgyakat vásárolnak. Itt 1 a festőművészeknek épp úgy cégtáblájuk van, 1 mint akármelyik kereskedőnek, vagy iparosnak. A Due Faraglioni. Ez az, amin minden festő I kipróbálja az ecsetjét. A tengerből kiálló két ha- 1 taimas szikla, amelynek képe a legkelendőbb, al- 1 konyati világításban lefestve. A sziget másik része Anacapri. Ez a másik vég- I let. Szegényes házak, szegényes boltok. A Caprin I szórakozó emberek közül ide kevesen jönnek el. Az ide vezető aszfaltos műút mentén rozoga kis festői ház falán cédula: Vino verő di Capri. No, menjünk be. Kicsi, aszalt emberke foglalatosko­dik az udvaron egy hordóval. Mikor meglát ben­nünket, úgy megörült, mintha rég várt családta­gok érkeztek volna meg. Házában szegénység, piszok, sok gyerek, bűz. De a bora kitűnő volt. El is kísért bennünket egy darabon. Ezt a kicsi városkát a szegénység uralja de fes­tő szemének felejthetetlenek a kocka alakúra épí- tet házak, amelyek úgy néznek ki, mintha két nagy kockát helyeztek volna egymásra. Az alsó a régi római ház, a felső a későbbi, de szintén na­gyon régi lehet. A két kockán ablakok s nincs két- j tő egyforma. (Folytatjuk) 1 Lejegyezte: Gyöngyösi Gábor J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents