Észak-Magyarország, 1996. november (52. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-16 / 268. szám

II ÉM-hétvége ...........................................ÉM-iitfee<|úi ...................................................................November 1 Szombot g paaBBBBWWBWHBWHHWNNBMBMWWNWWBWNBWWNWSBBWWiW^HaBBWHWI^^ Négyes fogat Brackó István N4egkérdeztem egy szakértőt a négyes fogatról. Lelkendezve áradozott, hogy ez a legszebb, leg- harmonikusabb látvány. Az emberek, a lovak és az eszközök bölcs és hasznos szimbiózisa. Egy botcsinálta politológus a rádió nyilvánossága előtt állította, hogy a magyarság kátyúba ragadt szekerét csak egy válogatott négyes fogat tudná kihúzni a sárból. A kormány mondjon le, s egy nevesített kvartett feszüljön a hámba. A négyes fogat nem csupán egy híján öt ló összeállása, hanem válogatott csapat. Nem egy­forma képességűek, illetve mindegyik egyéniség, de az átlagon felüli, általános alkalmasság mellett legalább egy dologban mindegyiknek zseninek kell lennje. Nem húzhatnak négyfelé, a felelősség közös, s az engedelmesség medrébe kell terelni az eltérő indulatokat és tulajdonságokat. Csapat­munka kell. Kettős uralomról tudunk az 1917-es Oroszország­ban, a triumvirátus régebbi, római eredetű. Egy mai politikai négyes fogat négy különböző karak­terű férfiút állítana a (kormány)rúd mellé, abban a vélt reményben, hogy a külön-külön megcsillan­tott erények összegződnek és megsokszorozód­nak. Engedelmeskedni kell, kitörni nem lehet. Csapatmunkára van szükség. Nevezzük nevén a szereplőket ebben a párhu­zamos fogathajtó versenyben! Fikció ez, már ami a következményeket illeti, de valós az ősi, fogato- lási szabály és kényszer, hogy a postakocsi-állo­máson a kifulladt lovakat le kell cserélni. A gyeplőt és ostort kezelő hajtó jobb oldalán a legerősebb, legtürelmesebb négylábút helyezik el. Ő a rudas. Neki az a dolga, hogy húzzon. Mellet­te a nyerges. Menetirány szerint balra, hogy a kürttel, fegyverrel felszerelt lovagló figyeljen, véd­jen, jelezzen, lobbra, elől az ostorhegyes. Balra a gyeplős. Az előbbi - könnyű noszogtatásra - a tempót diktálja, az utóbbi - a legapróbb zablarán- dításra - az irányt határozza meg. Ő az első az egyenlők között. Fegyelmezett, de laza istránggal is futhat, ám elsőként törheti lábát, s felelős az ok­talan borulásért. A millecentenárium esztendejében, az októberi forradalom és a szabadságharc negyvenedik év­fordulója táján hangzott el, hogy a mai Magyaror­szágot csak négy ember összefogása tudja meg­menteni. Csurka, Giczy, Lezsák, Torgyán. Csak ez a négyes fogat képes győzni ezen az életre-halálra menő turfon. Az alfabetikus fölsorolás nem jelent sorrendet. S nem mindegy, hogy ki melyik pozíci­óba kerül. Torgyán aligha lenne nyerges, Lezsák alkalmatlan rudasnak, Csurka nehezen viselné az ostort, Giczy a gyeplőt. A jó hajtó tudja: ha rosszul fut a szekér, akkor át kell rendezni a lovakat. Vagy leváltani a régieket, s nyeretlen kétéveseket a kocsi elé fogni. Végül csak néhány kérdés. Ki ül a bakon? Ki ereszti és húzza a gyeplőt? Ki csattogtatja az ostort? Kinek a csizmáján van sarkantyú? Ki ad kockacukrot? És egyáltalán: erre a négyfogatúra hányán férnek föl? Lesznek-e követők? A görbebotos nyugdíjasok, a kerekesszékes rokkantak, az ételhordós hajlékta­lanok, a bakancsos kopaszok, a zsebtelefonos brókerek, az újgazdag mercédeszesek, az illúziót- lan diplomások, a saját fészekre vágyó ifjú háza­sok... Vajon milyen lenne az a négyes fogat, amelynek tagja: a lakitelki néptanító, a színpad helyett a hordót választó drámaíró, az Országgyűlésen leg­többel és legharsányabban szereplő kisgazda el­nök, a saját pártjában is marakodó keresztényde­mokrata vezető? A kérdés költői. Érdekes eljátsza­ni a gondolattal, s nem történelmietlen a felvetés. Mert a mondat nem úgy kezdődik, hogy mi lett volna, ha... Mi lenne, ha most tartanák a választásokat? A vá­lasz- ra két közvélemény-kutató, egy sok or­szág« megjárt külpolitikai újságíró, s egy minden hájjal megkent riporter tett kísérletet a rádióban Jelcin műtétjének és Clinton győzelmének napján. Alig 48 órával azután, hogy Romániában, Jugo­szláviában, Bulgáriában különböző referendumok zajlottak... A szakértők két dolgot szögeztek le: nincs választási kényszer, s az emberek tanácsta­lanok. Ez utóbbin érdemes elmerengeni. A Fidesz és annak néhány szószólójának tetszési indexe látványosan emelkedik, de ez a párt, társak nélkül kormányképtelen. Az ellenzék nem egységes, nem erős, nem tud fölmutatni most, a ciklus kö­zepén elfogadható alternatívát. A maguk útját já­ró kisgazdák mindent egy lapra tesznek föl, de - s ezt éppen a frakcióból nemrég kizárt Scham- schula mondotta - felkészületlenek az ország irá­nyítására. A koalícióból az SZDSZ nem hátrálhat ki, mert pillanatnyi vélekedés szerint aligha kap­ná meg a parlamenti küszöb átlépéséhez szüksé­ges öt százalékot. A megszorító intézkedések és a botrányok miatt a politikai toplistán egyre visszaeső szocialisták abban reménykednek, hogy jövőre jobbra fordul az Antall-Boross rezsi­met leváltó, s rájuk voksolók sorsa, s a sokból marad annyi támogató, amennyi győzelemre vi­szi a vörös szegfűt. A műsorban elhangzott: korai még találgatni, mert nem tisztázódtak az erővonalak. A legna­gyobb gond és káosz abból származna - itthon és külföldön is -, ha valami fatális véletlen, vagy va­lami kapitális baklövés okán a magyar polgárnak most kellene az urnák elé járulnia. Tánc az életért László Zsuzsa „Ha lemegy a függöny, a barátaimon kí­vül csak a kutyám visel el” - mondja-a vi­lághírű magyar táncos és koreográfus. A mondat sok mindent jelenthet. Azt is, hogy amennyire alkalmasnak érzi magát a műhelyteremtésre, annyira alkalmat­lannak a magánéletre. De azt is, hogy csak a táncos színpadi élete nyilvános, a magánéletéhez nincs köze a közönség­nek. Esetleg azt is, hogy az állatok többet viszonoznak a feléjük sugárzó szerétéi­ből, mint az emberek... □ Hányszor lehet újra kezdeni egy pályát ? 0 Ahány nap van az életben. A táncos minden reggel a nullpontról indul, amikor belép a gya­korlóterembe. □ Hányszor lehet társulatot változtatni? • Én nem változtattam olyan sokszor. Kezd­tem a Magyar Állami Operaházban, innen ke­rültem Maurice Bejárt együttesébe. A nála el­töltött évek után Győrbe tértem vissza, ahol saját együttesem volt. Majd megint kimentem a világba, aztán visszajöttem. Budapesten is­mét saját együttest alapítottam: a Magyar Fesztivál Balettet. □ Sok barát várta, amikor néhány évi önkéntes száműzetés után hazatért'? 0 Szép számmal vártak az ellenségeim is, a szakmából és környékéről. Barátaim, persze, a szakmában is vannak, a civilek között azon­ban még inkább. Az utóbbiak sokat segítettek a Magyar Fesztivál Balett megalapításában. Kupa Mihály nélkül például aligha jött volna létre a mostani társulatom. A volt pénzügymi­niszter nem pénzzel támogatott, hanem úgy, hogy rajta keresztül kialakult a szponzorok köre. Méltányolták, hogy ebben a borzasztóan nehéz helyzetben, amikor leépülőfélben van nálunk a kultúra, fel akartam mutatni egy el­lenpéldát. Ezzel teljesült a régi vágyam, hogy csak fiatalokból álló együttest hozzak létre. □ Kikből tevődik össze a társulata? 0 Hatan vannak, akik tavaly végeztek a buda­pesti balettintézetben, tizenhármán a korábbi években fejezték be tanulmányaikat. A pozso­nyi Opera két fiatal szólistája jött még hoz­zám, meg egy Svájcban élő szerb táncosnő. Te­hát tizenkilenc magyar és három külföldi van az együttesemben, valamennyien egyéves szerződést kötöttek a Magyar Fesztivál Balet­tel. Amikor kiválasztottam ezt a csapatot, úgy éreztem, hogy szinte kiált utánuk A Nap sze­rettei című koreográfiám. Fiatalokról szól, és ezt a darabot senki más nem táncolhatja, csak fiatalok. □ Ezzel a művel indult a Győri Balett 1979- ben. Változott azóta a koreográfiája? 0 A világon semmit. És a gyerekek gyönyörű­en táncolják. □ Az előadás stílusa sem változott ennyi év után? 0 A Nap szerettei örök emberi érzésekről szól. A környezet, a divat változik, de a szeretet, a Markó Iván újra itthon dolgozik szerelem, a munkához való viszony, a hit, az öröm nem változik. Az embér ember marad. □ Es a program második darabja, a Bolero időszerű még? 0 A koreográfiám tizenegy éves, az az érzés vi­szont, amit Ravel zenéje kifejez, örök. Nevez­zük vágynak, erotikának, szexusnak vagy kéj­nek, lényegében nem más, mint a vérereink­ben lüktető életerő. A Bolero az a darabom, amelyet a közönség állandóan kér. □ A műsor zárószáma a Tánc az életért. Több mint fél esztendeje volt a, bemutatója Budapes­ten a Kongresszusi Központban. Mit jelent a cím? • Egy táncos életét mutatom be, de úgy, hogy a filmművészet és a táncművészet egyszerre van jelen a színpadon. A filmen látható a mes­ter, a színpadon a tanítvány. Mind a kettőt én táncolom. A mester a diktátor, a kegyetlen, a maximalista. A tanítvány pedig meg akar fe­lelni neki. Együtt gondolják végig az életüket. □ Meddig táncolhat egy táncművész? • A sors kegyetlen tréfája, hogy harminc körül érik be művészileg, amikor fizikailag kezd elindulni lefelé. Sokáig úgy gondoltam, hogy harmincöt körül érem el a maximumot. Jövő márciusban leszek ötven, elég szépen elhúz­tam hát az időt. Nem kényszerített rá senki, de úgy éreztem, hogy a Tánc az életért olyas­mivel foglalkozik, amit még nekem kell elmon­danom. Ezért vállaltam azt az őrületet, hogy huszonöt-harminc percet táncolok a színpa­don. Ez még húszévesen is kemény feladat. □ Maximalizmusát hogyan viselik el a tanítvá­nyok? 0 Szeretjük egymást. Azt hiszem, így érzik jól magukat, különben is tudják, hogy odafigyelek rájuk, és ezért hálásak. □ A próbákon láttam, hogy külön foglalkozik mindenkivel. Ezt Bejart-tól tanulta? 0 Nem. A Jóistentől szoktam tanulni. A fontos dolgokban őt keresem és kérdezem meg saját magamban. □ Feltöltődött a győri periódus és a most kezdő­dő új feladat között? Vagy menekült? • A menekülés erős szó. Ahhoz, hogy tisztázni tudjam magamban, meg tudjam emészteni az engem ért tragédiát, el kellett mennem. □ Ont nagyon szerették Győrben. 0 Remélem, most is szeretnek. Nem hiszem, hogy a közönség megváltozott, hiszen nem csi­náltam semmi olyat, ami miatt megváltozha­tott volna. Bízom benne, hogy megértették Győrben, miért kellett elmennem. □ Megnézi a Győri Balett mostani előadásait? 0 Megmondom őszintén, hogy nem. Ha én va­lamit lezárok, azt nem szoktam kinyitogatni. De ha a mostani együttesemet meghívják Győrbe, mondjuk a Sportcsarnokba, akkor el­megyünk. Akár rövid időre is szolgálom ezt a csodálatos közönséget, de a Győri Balettel be­fejeztem az együttműködést. □ A fővárosi balettrajongók november 8-a óta láthatják a Magyar Fesztivál Balett társulatát Budán, a MOM Művelődési Házban. Nyárra pedig már aláírták a szerződést a Bayreuthi Ünnepi Játékokra. A magyar városok közönsé­gével mikor kötnek szerződést? 0 Azt kérdezi, hogy miért tekintjük mostohá­nak a vidéki érdeklődőket? □ Lehet így is mondani. 0 Egy évtizeden át dolgoztam vidéken, hár amit Győrött csináltunk, talán nem volt vidé­kies produkció. Kötődöm tehát ehhez a sajátos közeghez. Most is azon töröm a fejem, hogy miként lehetne tavasszal országos turnéra menni. Jó volna Miskolcon, Debrecenben, Nyír­egyházán, Békéscsabán, Szegeden, Kecskemé­ten, Salgótarjánban, Tatabányán, Győrött, Szombathelyen, Zalaegerszegen, Kaposvárott, Pécsett, Veszprémben vagy Székesfehérvárott fellépni. Még nincs semmi konkrétum, ez csak belső terv. Ha Pesten rendben zajlanak az elő­adások, akkor lehet majd Pesten kívül is foly­tatni. Remélem, lesz fogadókészség. □ Ha már városokat hozott szóba, hol érzi ma­gát legjobban a világon? 0 Magyarországon, Jeruzsálemben és Párizs­ban. Az elsőt nem kell magyaráznom. Jeruzsá­lemben azért, mert, úgy érzem: jelen van az Is­ten. Párizsban meg azért, mert a hangulata és kultúrája nagyon közel áll hozzám. □ Sok fiatalt indított el a pályán. Büszke rájuk? 0 Büszkeséget nem érzek, örömet annál in­kább. Abban biztos voltam, hogy nem dolgoz­tam hiába. Azért csinálom, mert van értelme a számomra, és ez azt jelenti, hogy mások szá­mára is értelme lesz. Csak akkor csinálok va­lamit, ha biztos vagyok benne, hogy jót csiná­lok. Különben hozzá sem fogok. □ Nem tévedett soha? 0 Szakmailag soha, emberileg sokat. □ Most mi a legfontosabb az életében? 0 Az, hogy szeretem az együttesem. Tudom, hogy nem érdemtelenül szeretem őket, mert ugyanolyan odaadóan dolgoznak, mint én. □ Meddig marad, velük. 0 Ameddig csak lehet... Komoly bugyutaságok Gergő meg Kati kitáncolja a gon-do-lato-kat ■ Gergő és Katalin Fotó: Puskát Tibor T. Nagy József- Kossuth Gergő a nevem, 13 éves vagyok; magas termetű, a hajam rö­vid, Sátoraljaújhelyen élek, a telefon­számom...-Álljunk meg egy szóra, mert rög­tön átmegyünk társkeresőbe; aztán nem győződ kapkodni a telefont...- Fehér Katalin vagyok, de Kati­nak szólítanak; aránylag jól tanulok, barna a hajam és a szemem, 2000. január 1-jén 17 éves leszek és 4 na­pos... A szökőnapokkal együtt, teszem hozzá, minthogy a. női előrelátással és precizitással van itt dolgunk. Az álmokról kérdeztem őket;- Visszatérő álmom nincs, de mindig történik valami. Ma éjszaka is álmodtam - mondja Gergő -, de elég nagy hülyeséget. Anya bejött a szobámba és rámdqbta a hűtőgépet, hogy pucoljam ki. Én meg is csinál­tam és visszavittem a konyhába; egy kézzel vittem vissza!.... Katival ily dolgok nem esnek meg:- Az megtörténik, hogy felkelek éjszaka, de nem valami rossz álom miatt. Általában nem álmodok sem­mit, nagyon mélyen alszom. Nem szoktam álmodozni se, csak elálmo­dozni inkább; például tanítási órán, azzal kapcsolatban, amit mond a ta­nár... Kínálta magát e sátoraljaújhelyi találkozáson, hogy szóba hozzam az álmot, az álmodozást. Táncos part­nereim akadtak ugyanis, mindket­ten a Hegyalja Néptáncegyüttes Ör­dögszekér nevű gyermekcsoportjá­nak a tagjai. Azt mondja a Fiú:- Negyedik osztályos voltam, amikor elkezdtem táncolni: apukám is „hegyaljás”, így ide jöttem. Én ké­pes lennék a nap huszonnégy óráján át táncolni, persze az alvást, az étke­zést meg ilyeneket leszámítva. Ami­kor próbálunk, vagy színpadon va­gyunk elfelejtek mindent, csak a lé­pésekre koncentrálok. Még nem gon­dolkodtam el a jövőn, hogy milyen szakmát, milyen pályát szeretnék, de már elképzeltem, hogy végig tud­nám táncolni az életet... És azt mondja a Lány:- A családunkban és körülöttem mindenki táncolt vagy táncol. El le­het így is mondani az érzéseket, az örömöket és a bánatot, ki lehet fejez­ni a gondolatokat. Azt is el tudom táncolni, hogy fáj a kisujjam... min­dent ki tudunk mutatni. Szívesen táncolnék hivatásból is, csak félő, hogy a térdem nem bírná. Fájt már, és ez visszajöhet. Azt állítom, hogy fárasztóbb állva nézni végig egy kétórás próbát, mint végigtáncolni azt. De félre panasz, félre bú, nem lehettem szomorú a tán­cos lábú, szép lányokat meg a dobogó léptű fiúkat szemlélve. Beszéljünk hát inkább a szerelemről...- Meg szoktam nézni a lányokat, persze, van is, aki tetszett már, de olyan nagy szerelem nem volt még az óvodában sem. Azt figyeltem min­dig, hogy jól néz-e ki a lány, milyen a természete. Nem húzogattam a copf­jukat, én egyenes voltam. Megmond­tam mindig, hogy tetszik nekem és vagy azt mondta, hogy ő is szeret; vagy azt, hogy még gondolkodik raj­ta. Elkánpicsorodtam-e? Hát... elég­gé, de azért nem volt semmi bajom, vacsoráztam is, igen... A „copfosok” szemszögéből így áll a dolog:- Szerintem ott kezdődik az első igazán nagy szerelem, az óvodában. Igen, mert végül is ott vannak együtt a fiúk meg a lányok. Amikor én is olyan kicsi voltam, nekem is volt sze­relmem. Tetszett, hogy olyan szép, kicsi, aranyos. Hát... a lányok azért nemigen mennek oda, hogy de szép vagy, de tetszel... Valahogy persze meg lehet oldani ezt is, én például üzentem; a barátnőmnek szóltam mindig: „menj már oda ahhoz a fiú­hoz, mondd meg, hogy tetszik ne­kem...” Mai, éppen aktuális titkokat ter­mészetesen nem. fecsegünk itt ki. El­lenben. el lehet árulni, hogy a. jó szóra hallgatnak-e ők ketten, vagy vesze­kedni. kell velük ?- Én olyan vagyok, hogy szere­tek mindent megcsinálni, amihez kedvem van. Ha valami, mondjuk a házimunka és más dolog nem tet­szik, azt az Istennek se akarom megcsinálni, a jó szóra se. Csak amikor már rámkiabálnak, hogy „mosogass el!”, akkor megcsinálom; de úgy, hogy azért ne legyen tökéle­tes, ne legyen annyira jó - Kati nem kertel,- Én a jó szóra hallgattam min­dig, kisgyerek korom óta. Ha gorom­bán szólnak hozzám, akkor se mor- golódok, megteszem, amit monda­nak. Persze, attól is függ, hogy ki ké­ri. Nem annyira jó dolog, ha veszek­szik velem valaki, de ha meg kell csi­nálni, akkor meg kell csinálni. Leg­feljebb nem vagyok tőle boldog - Ger­gő így gondolkodik. Pedig legyetek boldogok, minden Gergők és minden Katalinok! Az élet, diktálja ezt a végszót.. Naptáram ugyanis 17-én éppen Gergőt jelez, 25- én meg Katalint mutat. ^ R« \/ • ^ □

Next

/
Thumbnails
Contents