Észak-Magyarország, 1996. október (52. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-05 / 233. szám
ÉM-interjú Minden nép az ősi elképzelésében mondavilágban él, ezek egyes pontokon átváltoznak történelemmé. Gondoljunk a magyar ősmondákraí II. oldal ÉM-riport _____________________ M ég azok is, akik első hallásra nem lelkesedtek, és nem jelentkeztek, hogy egy hétre befogadjanak gyereket, szinte minden nap jönnek, és hoznak valamit. III. oldal MőheBy___________________ V adnai Károly szerint Petőfi nem sokat beszélt, és a Diósgyőri vár tornyai alatt, melyeket a hanyatló nap sugarai aranyoztak meg, egészen elnémult. VII. oldal Megbúvó élet A hét embere Dombrovszky Ádám «Amikor kimentem a színpadra a díjat átvenni, halottam azt az érezhetően s*ívből jövő tapsot, amely Jp®gerősítette bennem, jOgy én ’oda’ tartozom, t'holi Daróczi át is ölelt, s ®*t mondta: addig jó neked, Óig itt vagy közöttünk.” ,uymann Imre a Rom Som pogány kulturális világfesztiválon az elmúlt hétvégén «Közéleti” díjat kapott. A 45 ?Ves ügyvéd 1993-ban szakist a politikával, s tért Jásszá eredeti pályájához. P*ró András alternatív No- pel-díjas emberjogi szakember kérte fel a Nemzeti és ptnikai Kisebbségi Jogvédő 0°da megalapítására. Azó- i® az országos hálózathoz tOO-120 ügyvéd tartozik. Ma ®|ár az országban bárhol is Orténjen valamiféle etnikai a*aPú diszkrimináció, ők helyben ügyvédi segítsé- tudnak nyújtani. Sőt, a , tíARE-program keretében pelet-európai központ is e‘t a magyar iroda. ^ Mit gondol, minek köszönheti az elismerést? Nyilván látják azt az erőfe- ,2ltést, amit én és persze az ’’oda dolgozói teszünk a kiszolgáltatottság megszüntetéséért, r°mák emberi jogainak érvé- yesüléséért. Ebben a nagyon ehéz közegben is tudunk eredteket felmutatni. □ Milyen ügyekkel foglalkozik most? • Agyonlőttek egy kiskatonát őrségváltás közben. Az a srác, aki meghalt, cigány származású. Mi föltettük azokat a kérdéseket, hogy vajon a nyomozás kiteijed-e olyan vonatkozásokra, amelyek esetleg etnikai gyökerekhez vezetnek. Nem állítunk, csak kérdezünk. Sajnos, az a tapasztalat, hogy cigány emberekkel szemben köny- nyebben elsülnek a fegyverek. Más ilyen jellegű ügyeknél is rettentő fontos az, hogy tisztázzák az etnikai vonatkozást. Ami esetleg első ránézésre nem tűnik fel, de az is lehet, hogy egy-egy ilyen esetet a társadalmi morál motivál. □ Nem indukálhat-e ellenérzéseket, ha Önök olyankor is az etnikai vonatkozásokat keresik, amikor arról nyilvánvalóan nincs is szó? • Mi nem állítunk, csak szeretnénk tisztában lenni a kérdésekkel. Hiszen az a fegyver mégis csak cigány emberrel szemben sült el. Nem hiszem, hogy ez még olaj lenne a tűzre, de ha az ilyen vonatkozásokra nem teljed ki a nyomozás, akkor az csak féloldalas lehet. És akkor semmilyen következtetést nem lehet levonni, s nem is tudunk társadalmi látleletet adni. □ A társadalmi látlelet alapján tehát ezeket feltételezhetjük? • Inkább mondok példát, ami a látlelethez, esetleg a későbbi diagnózishoz is felhasználható. Van egy Borsod-Abaúj-ZempFotó: Bujdos Tibor Furmann Imre a cigány jogok kitüntetett védelmezője lén megyei község, ahol a polgármester a nagy nyilvánosság előtt kijelentette, hogy ő egy szélsőjobboldali fasiszta ember, de jószándékú. Tény, hogy e kijelentés örve alatt különböző diszkriminatív atrocitások történnek a faluban a cigány lakosokkal szemben. Nem véletlen, hogy az ilyen esetek egyszer csak elkezdtek szaporodni. □ Mit tehet az önök irodája? # Amikor a cigány embereket származásuk miatt éri jogsérelem, mi konkrét jogi segítséget nyújtunk nekik. □ Hány ügyük van egy évben? • Meghaladja a százat. A diszkriminációs cselekmények ennek a harmadánál be is bizonyosodnak. Az energiánk arra emésztődik fel, hogy pontosan megállapítsuk: valóban diszkrimináció történt-e. □ A többségi társadalom felelőssége vitathatatlan. Öntől viszont azt kérdezem inkább: mi az, amit a cigányok tehetnének a helyzet megváltoztatásáért? • Az nyilvánvaló, hogy változtatni csak közösen lehet. De nagyon nehéz együttműködésre kérni olyan embereket, akiknek a fizikai létük is veszélyben van. Itt van például a sajóhídvégi cigányok esete, akik krumplit, vittek el a szomszéd falu raktárából. Azt természetesen elismerjük, bűncselekmény történt, inert nincs olyan, hogy „megélhetési bűnözés”. Mi is a jogtisztelet talaján állunk. De megnéztük, hogy ezek az emberek miből élnek. Volt olyan család, ahol az egy napra eső ,jövedelem” 54 forint 43 fillér volt... Nagyon hosszú, fáradtságos folyamat ez. A szociális kiszolgáltatottságnak változnia kellene. □ Mit tehet a politikai • Magyarországon nagyon sok volt eddig a szöveg. Mindenki foglalkozott a cigányság helyzetével, de mindig csak általánosan. A tények riasztóak. 1996- ban például iszonyatos módon csökkent az iskolázottság. Négy-öt cigány származású ügyvédről tudok összesen... A mindenkori politika nem nézett szembe ezzel a problémával. Nem is dolgozott ki olyan mechanizmusokat, amelyek ezt megváltoztatnák. Októbertől októberig Brackó István A lábam vízben áll, a fejem a felhőkig ér, s a szemmagasságban lévő, rovátkáit készülék csak megerősíti azt, amit a bőrömön is érzek. Hideg van. A hőmérséklet alatta marad a sokéves, 18,6 fokos átlagnak. A meteorológiai évkönyvekben feljegyeztetett, hogy október 5-én, 1935-ben fél fok híján 30-at mutatott a Celsius-féle műszer, ám 1916-ban - ezen a napon - megfagyott a víz... Nincs két egyforma év, nincs két hasonló október. És különben is: az esztendő tizedik hónapja furcsa helyet foglal el a kalendáriumban. A tél szálláscsinálóját így jellemzi az 550 évvel ezelőtt élő és alkotó Müller Regiomontanus porosz csillagász, mennyiségi- és erőműtudor magyarul is többször megjelent Csíziójában: „Hideggel ijesztő Mindszent hava, te mint borzasztód és búsítod szívünket..." Psdig október szép. Szép is lehet. Színes lombkoronájukat most vetik le a fák, a pihenni térő erdők késői gyümölcsüket kínálják. Még tart a mindig víg szüret, s most érkezett el a dióverés ideje. Megnyugszanak a folyók és a tavak, s a horgászok örömére zsákmányra leső, éhes csukák szántják a vizeket. Izzik a galagonya, s a dércsípte kökény szedésre érett. Kamrába kerülhet a birsalma, a szilvalekvár, s a szárított vagy savanyított gomba is... Október szomorú hónap. Megszakad a fű gyökere, árván maradnak és kihűlnek a fecske- és a gólya fészkek. A varjú beköltözik a városokba, korábban gyullad ki a lámpa, a macska már nem ülhet a kályhán. A rövidebb nappalok és a hosszabb éjszakák több időt adnak a meditációra. A késői reggeltől a korai estig. Látástól vakulá- sig. Ősztől tavaszig. Öktóbertől októberig. Időben és térben. Verébugrásnyi közelségben és történelmi léptékben is. A kronométer, a víz-, a gáz- és a villanyóra ketyeg, a barométer esőre áll. Egyetemisták tüntettek a minap a Parlament épülete előtt, közben a T, Ház ülésezett, s a gyakorlóruhás rend- fenntartók szükségüket végezték a patinás palotában. A felemás módon sikerült diák-demonstráció esetleges kilengéseit kordában tartó uniformisos fegyveresek használták a WC-t és a büfét. Miközben arról folyt a szó, hogy a magánosítás és a vagyonmegosztás okán hogyan cselezte ki az államot megtestesítő kormány a helyi hatalom letéteményeseit, az önkormányzatokat. Ahogy a nagyobb fájdalom kioltja a kisebbet, úgy a nagyobb botrány is elhomályosítja az apróbb szélhámosságokat. Zemplényi már csak Friderikusznak téma. A bankok tőkeinjekciója apró hír, csakúgy, mint a kormánytisztviselők gépkocsicseréje. A nyugdíjasok még reménykednek egy idei, 2,5 százalékos emelésben, de az biztos, hogy a honatyák javadalmazása 15 ezer forinttal nő. A televízió részvénytársasággá vált, s kíváncsi vagyok, hogy Antal Imre - bár az örökifjú „locsogány” betöltötte a hatvanat - aktív dolgozóként, vagy nyugdíjasként vezényli-e le a Ki mit tud? döntőjét. Októberben sok a kérdés a hosszú tél előtt. Októberben sok a kérdés a sok hosszú, hallgatással teli tél előtt. Hatodika, Aradon, 1849-ben a bosszúálló halál napja volt. A bitóra küldött 13 közül nem mindegyik beszélte Arany János nyelvét, pedig ők magyar földön fogtak fegyvert a függetlenségért, a demokráciáért. Akkor hangzott el: a szabadságnak nincs nemzetisége... És ez akkor is igaz, ha az idei, szeptember 16-i Temesvárra gondolunk, ahol aláírták a román-magyar paktumot. Amelyet a Trianon miatt „sáros" Nyugat üdvözölt, amelyet a hazai ellenzéki pártok elfogadhatatlannak tartottak, amelyet az RMDSZ nem önként és nem dalolva ünnepelt. A lóláb, egy lábjegyzet formájában kilógott a szépen adjusztált dokumentumból. A parlamenti ratifikáció hamarosan várható. Talán októberben szentesíti az alapszerződést az elsöprő többségű magyar koalíció. Teheti. Legfeljebb azon merenghetnek fixfizetéses honmentőink, hogy a temesvári díszebéddel felérő tort adó román vendéglátók olyan étlapot tettek a magyar miniszterelnök elé, amelyben több „hejesírási" hiba volt. Talán a cujka miatt. A baromfiudvar szeszélyes madara a pulyka. A történelmi küldetéssel érkező, s magával fölöttébb elégedett delegáció megette, bevette a „pujka" feliratú menükártyát és menüt. Ocsmány a szó, de leírom, mert bosszant: ez az aligha véletlen, megalázó elírás gasztronómiai és politikai hatása októberben is visszaköszön és visszaböffen. Kellett ez nekünk?! Október szomorú, kegyeletteljes, krizantémos hónap. És a reményé is. Negyven évvel ezelőtt világtörténelmet csinált Magyarország. A mennybe mentünk, egyedül maradtunk, elbuktunk, meghunyászkodtunk. Vállalható sorsunk ez, vagy pedig túlélési sorscsapásunk végzetszerű rendeltetése?! Ki tudja? Az öröm kevésszavú, a bánat beszédesebb. Lehorgasztott fővel is lehet imádkozni, káromkodni és bizakodni.
