Észak-Magyarország, 1996. október (52. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-17 / 243. szám

SZABADIDŐ Az Észak-Magyarország CSÜTÖRTÖKI MELLÉKLETE 1996. Október 17. Ém-Konyha Szakértelemmel szedi és főzi... Az ezerarcú gomba sóban, ecetben avagy porként, daraként Ha a kelleténél több a gomba, Éva sóban, ecetben és szárítva is tartósítja Variációk salátára Ecetes-olajos gombasaláta Hozzávalók: 700 g gomba, 1 dl éto­laj, 1 db citrom, só, törött bors, 50 g vöröshagyma, 1 cikk fokhagyma, babérlevél, kakukkfű, ketchup. A díszítéshez: paradicsom, olajbogyó, citrom, petrezselyem. A megtisztított gombát citromlével megpermetezzük, a felhevített éto­lajban megfonnyasztjuk a finomra vágott hagymát, beletesszük a gombát, sózzuk, borsozzuk, hozzá­keverjük a szétzúzott fokhagymát és fedővel betakarva mérsékelt tű­zön nem egész puhára pároljuk, közben kevés kakukkfűvel, reszelt citromhéjjal, babérlevéllel és két kávéskanálnyi ketchuppal fűsze­rezzük. A párolt gombát a dresszinggel tálalás előtt 2 órával összekeverjük. Behútve, petrezse­lyemmel, kimagozott olajbogyóval, citromgerezdekkel és paradicsom­cikkekkel díszítve tálaljuk. Pritaminos gombasaláta Hozzávalók: 700 g gomba, 1 dl éto­laj, 100 g vöröshagyma, két mok- káskanálnyi édesnemes fűszerpap­rika, 70 g pritamin, 50 g paradi­csompüré, só, borecet, törött bors, 1 csomó petrezselyem, babérlevél, kakukkfű, 1 dl fehérbor, citromlé. A díszítéshez: paradicsom- és cit­romszeletek. Az olajban megfonnyasztjuk a fi­nomra vágott hagymát, megszór­juk a fűszerpaprikával, kevés víz­zel fölengedjük, sózzuk és zsírjára pirítjuk, hozzátesszük a paradi­csompürét, belekeverjük a meg­tisztított, cikkekre vágott gombát. Babérlevéllel, kakukkfűvel fűsze­rezzük, fölengedjük a borral és a borecettel. Félig puhára pároljuk, belekeverjük a pritamint. Behűt- ve, citrom- és paradicsomszeletek­kel és petrezselyemmel díszítve tálaljuk. Fűszeres gombasaláta Hozzávalók: 700 g gomba, 1 dl éto­laj, 70 g vöröshagyma, 1 cikk fok­hagyma, babérlevél, só, törött bors, Majoránna, salátafűszer, ketchup, 2 db zöldpaprika, 100 g paradi­gm, citromlé, 60 g ecetes torma, 1 csomó petrezselyem, 1 csomó meté- Jöhagyma, kakukkfű, mustár, tár­konyecet. A díszítéshez: salátáié­ul, pritamin, kígyóuborka. Olajban megfonnyasztjuk a finom- ra vágott hagymát, beletesszük a szétzúzott fokhagymát, a babérle- Velet, a megtisztított, cikkekre vá­gott gombát és zsírjára pirítjuk. Sózzuk borsozzuk, belekeverjük a Megtisztított, kockára vágott zöld­paprikát és fedővel betakarva to- vább pároljuk. Ha a zöldpaprika Pühulni kezd, a meghámozott, fel- spckázott paradicsom következik. Megszóljuk a fele petrezselyemmel es metélőhagymával, kevés majo­ránnával, salátafűszerrel, kávéska­nálnyi mustárral, ketchuppal, ka­kukkfűvel. Citromlével, kevés tár- Konyecettel és szűrt ecetes tormalé- vel ízesítjük. Salátalevélen felhal- M°zzuk a behűtött gombasalátát, Megszórjuk a maradék metélő- agymával és petrezselyemmel. Bodnár Ildikó Miskolc (ÉM) - Az igazi gom­bász nemcsak szakértelemmel gyűjti a rétek, mezők ezerarcú termését, a gombát, hanem leg­alább olyan hozzáértéssel el is készíti azokat. S ha időnként több jön össze a kalaposokból a szatyorban, az sem okoz fejtö­rést a számára, mert tartósítási praktikákkal könnyűszerrel meghosszabbít(hat)ja felhasz­nálhatóságukat. Szaniszlai Nagy Éva egyébként sem dob­na ki egyetlen felszedett gom­bát sem, mert saját főzési ta­pasztalatai meggyőzték arról: a gomba szinte mindenhez és mindenbe illik. Gimnazista korában kedvenc tan­tárgyai egyike volt a biológia, an­nak is a gombafajtákkal foglalkozó fejezete. S amikor egy hétvégi tú­rán rendszeresen gombázó barát­nője mellé szegődött, szinte azon­nal kedvet kapott a gyűjtéshez. Azóta, ha csak teheti kirándul a bükki erdőkbe, és lehajol - a „gyilkos” egyedek kivételével - minden gombáért.- Azokat is hazaviszem, amiket még nem ismerek, éppen azért, hogy megismerjem őket - mondja magától értetődően Éva. - Több mint húsz éve gombázom, számos szakkönyvet beszereztem már, még sem állíthatom, hogy valamennyi Magyarországon honos termést biz­ton meg tudok nevezni. Más az, amikor a könyvben látom, és más az, amikor a kezembe veszem. A fi­atal egyedek ugyanis gyakorta el­térnek kifejlett formájuktól. Éva élményként éli meg, ha ritka példányra bukkan. A földből épp­hogy kibújt erdei szömörcsögre eddig még nem sikerült rátalálnia, pedig meglehet, helyben meg is kóstolná - mint azt némely gyűjtő teszi - a to­jásnak is nevezett apró növénykét.- A vegetáriánusok azokat a gombákat részesítik előnyben, amelyeket nyersen is elfogyaszt­hatnak. A dióízű galambgomba kü­lönösen közkedvelt köreikben, amit azért érdemes megmosás utón pár percre forró vízbe dobni (blansíroz- ni), majd szeletelni, ízesíteni és avokádóval tálalni. A legtöbb gom­bából készíthető saláta, amit sós vagy köményes előfózés után olaj­jal, borecettel vagy citrommal és hozzáillő fűszerekkel kell összeke­verni. Kitűnő ilyen célra még a vö­rösbarna nyálkás gomba is, aminek forrázás után olyan színe lesz, mint a céklának, s amely hagymás-ete- tes lében csodálatos zamatú. Közel hat éve a Miskolci Gom­bász Egyesület tagja. Ha évbúcsúz­tatóra összejönnek, természetesen a fehér asztal mellett gombás étele­ket fogyasztanak. Miskolc (ÉM) - A mártásoknak igen nagy jelentősége van - vagy lehet - étkezésünkben. Egyrészt a különböző fogáso­kat ízükkel, fűszerezésükkel ja­vítják, növelve azok élvezeti ér­tékét, másrészt az összeállítá­sukhoz felhasznált anyagok ki­egészítik a főétel tápértékét. Változatos és igen ízletes már­tásokat kreálhatunk gombából is. Ezek elkészítéséhez nyúj­tunk át praktikus tanácsok kí­séretében néhány receptet. Személyenként és étkezésenként 10- 15 dkg gomba fogyasztása ajánlott, tehát az elkészítendő mártás mennyiségét, illetve az egyéb alapa­nyagok arányát ehhez igazítsuk. A gombák aprítását húsdarálóval, vagy elektromos aprítógéppel tudjuk legkönnyebben megoldani. Főtt és sült húsokhoz, kocsonyához, burgo­nyához, rizshez, zsemlegombóchoz, keménytojáshoz kínálhatjuk. Gombamártás I.: Apróra vágott- Sokféle finomsággal lepjük meg ilyenkor egymást. Gombafa- sírt, saláta, juhtúróval töltött gom­ba, sörtésztában kirántott gom­ba...-, de van amit megnevezni sem tudok, mert egyéni kreáció. Jóma­gam például tavaly sós piskótával rukkoltam elő, ami a közismert hó­labda süteményhez hasonlít, csak sós ízű. Belsejét gombaporral ke­vert fehér mártással kentem meg, míg külsejét kókusz helyett gomba­darában forgattam meg. Nagy ke­letje volt a süteményemnek, gyor­san el is fogyott. A gombapor és a gombadara szintén saját „gyártású”.- A legtöbb gombász konyhájá­ban ott vannak ezek a ételkiegé­szítők. Bármilyen fajtából elké- szíthetőek, de ajánlatos aromás gombákat (ánizs, tinóru, vargá­nya) is hozzátenni a szárítmány- hoz, no meg rókagombát, trombi­tagombát, kis pöfetegeket. Az A nagyobb kalapok szeletelve jók Fotók: Bujdos Tibor vöröshagymát olajon dinsztelünk, majd hozzáadjuk az ugyancsak ap­róra vágott gombát és a petrezse­lyemzöldet. Sózzuk, borsozzuk, majd lassú, rövid párolás után liszttel megszóljuk, tejszínnel vagy tejföllel megfelelőre hígítjuk, illetve sűrítjük. Néhány perc forralás után a mártásunk kész. Gombamártás II.: Az apróra vá­gott vöröshagymát olajon pirítjuk, majd hozzáadjuk a gombát, húslével felengedjük, liszttel megfelelően be­sűrítjük, citrommal vagy ecettel íze­sítjük, végül tejfölt keverünk hozzá. Szójás gombamártás: Hozzáva­lók: 40 dkg gomba, 2 evőkanál olaj, 3 dl csontleves, petrezselyemzöld, 1 evőkanál szójaliszt, 1 dl tejszín, tö­rött bors, citromlé, só. A felaprított gombát petrezselyemmel az olajban megpároljuk, majd hozzáadjuk az előzőleg 1 pohár vízben feláztatott szójalisztet és a csontlevest, sózzuk, borsozzuk és 5 percig főzzük. Tála­lás előtt adjuk hozzá a tejszínt. Mártás szárított gombából: Hoz­utóbbiak ugyan többnyire íztele­nek, de az alaphoz jól jönnek. Mo­sás nélkül - szükség esetén kicsit lekapargatva -, a kisebbeket egészben hagyva, a nagyobbakat feldarabolva kezdjünk hozzá a szárításhoz. Radiátoron ez egy, míg itatóspapíron, szitán néhány nap, miközben időnként át kell forgatni a szeleteket. Ezután ká­védarálóban port, húsdarálón át­hajtva pedig darát kaphatunk. Le­vesekhez, húsokhoz, mártásokhoz és általában sűrítéshez kiváló. Pá­coláshoz is felhasználom a port, csodálatos ízt kap tőle a hús. Az olajhoz hozzákeverem a fúszerke- verékkel együtt, majd a hússzele­tek mindkét oldalát bekenem ez­zel a páccal. Fóliában, egymásra halmozva egy-két hétig is eláll így a hús, és porhanyós lesz tőle. Ezt aztán lehet rántani, sütni, vagy vékonyra felaprítva hirtelen meg­pirítani, mely utóbbi zöldséggel, burgonyával kiváló egytálétel. Éva kamrájából a gombabefóttek sem hiányoznak. Van amit egy réteg gomba, egy réteg só módszerrel tesz el, van amit ecettel savanyítva.- A sóban eltevéshez kemény húsú gomba ajánlott. Tisztítás, mo­sás után blansírozom a gombát, le­csepegtetem, majd üvegben rétege­sen elhelyezem. Felhasználás előtt alaposan megmosom vagy kiázta­tom. Készülhet belőle leves, pör­költ, töltelék, de adható hús mellé, mint a szárított gomba, amit előző­leg szintén vízben (vörösborban) kell felfrissíteni.- A savanyítás történhet kefir­rel is. A folyamat hasonlít a sava­nyúkáposzta eltevéséhez: blansíro- zás után a gombát borssal, fehér­mustármaggal, sóval, kaporral (ki hogyan szereti) lerakom, és tetejére pár kanálnyi kefirt öntök. Nagyon finom amikor „beérik”, érdemes kipróbálni. závalók: 5 dkg szárított gomba, 7-8 dkg vöröshagyma, az áztatáshoz használt gombaié, 2 evőkanál olaj, 1 evőkanál liszt, valamint só. A szárított gombát gyors mosás után 4-5 órán át áztatjuk, majd az ázta­tólében főzzük. A megfőtt gombát kellően felaprítjuk. Olajban lisztet világosbarnára pirítunk, gombalé­vel felöntjük és 15-20 percig főzzük. A felaprított hagymát megpirítjuk, hozzáadjuk a gombát és az egészet tovább főzzük, majd a lisztes már­tásba öntjük, sózzuk, felforraljuk. Gombamártás konzervből: Hoz­závalók: 20-30 dkg konzervgomba 5 dkg margarin, 4 dkg liszt, ételízesí­tő, friss petrezselyemzöld, 1 dl tejföl, hagymakrém. A konzerv levét leönt­jük, a gombát megfelelően aprítjuk. Világos mártást készítünk, hozzáad­juk a hagymakrémet, az apróra vá­gott petrezselymet és szükség sze­rint vízzel feleresztjük. Ha forrni kezd, hozzáadjuk az ételízesítőt, va­lamint a gombát. Öt percig főzzük. Tálalás előtt tegyük bele a tejfölt. Mártások - az ételek ízének fokozására Le a kalappal! Brackó István Az esős ősz nem kedvezett a szőlőnek, bezzeg a gombának használt. Hihetetle­nül gazdag a választék Búza téri piacon, s a siker reményében mezgerélhet az, aki lehajtott fejjel bóklászik erdőn, me­zőn, kalapos zsákmányra lesve. Le a ka­lappal a gombában gazdag természet te­rített asztala előtt! Használom, eszem, élvezem a gombát, de nem ismerem. Én a mással összeté­veszthetetlen pöfeteget is megmutatom a szakértőnek. Még a labdányi fehér go­lyóval is elzarándokoltam a vizsgáló ál­lomásra. Minden rendben találtatott, s a harsányt pompás kirándulás emlékét csak nemesítette a rántott, tartármártás- sal tálalt csemege pompás íze... Máskor, máshol nagyobb gondban voltam. Egy hasonlóan nedves őszön Szegiben, a gyár alatt horgásztam a Bodrogon. A hal nem mozgott, nyirkos, unalmas idő volt. Megunván az üldögélést és a forraltbort, átmozgató sétát tettem a korhadt, öreg, levelüket vesztő fák között. A felhőket, a madarak röptét lestem, amikor feltűnt, hogy a nagy szürkeségben valami arany­színű tünemény pompázik a fák dere­kán. Mivel nem vagyok kosárlabdázó al­kat, az amúgy is haszontalan horgászbot egyikét vetettem be. Némi ügyeskedés árán sikerült lepiszkálnom a magasból a gólyafészek-nagyságú, sárga valamit. Be­tuszkoltam egy zacskóba. Megfogni nem mertem, mert féltem, hogy ez a képződ­mény az ökológiai morál megsértéséből fakadó mérges pattanás. Eszembe jutott Csernobil is... Másnap a gombafürkész elismerően csettintett. Régen nem látott ekkora fagombát. Latinul is mondta a nevét, de azt elfelejtettem. Ha jó emlék­szem, akkor azt állította, hogy ez sárga géva, s mivel tökéletesen friss és fiatal: nyugodtan megehetem. Hittem neki, igaza volt. Megpucoltam, megbundáz- tam, megsütöttem, elfogyasztottam. S tú­léltem. Ha nincs hal, akkor a gomba is megteszi... Istenem, hányszor mentett meg a zsákmánytalanság vízparti szé­gyenétől a tiszaladányi rét! Sem a holt, sem az élő Tisza nem adott egy serpe­nyőre való keszeget, vagy egy halászlé­hez szükséges pontyot. Bezzeg a tehe­nek nyomát őrző mező mindenért kár­pótolt. Kopoltyús állat helyett kalapos növény került az asztalra, s a horgászbe­csületen sem esett csorba. Végezetül elmondom, mert a témához tartozik, hogy ettem már földi, föld felet­ti gombát, de földalattit nem. A gurma- nok tudják, hogy ebben a műfajban a szarvasgomba a király. Dél-Franciaor- szágban őshonos, a felszín alatt jó arasz­nyira terem, s idomított kutyák vagy disznók hozzák, illetve túrják a felszínre. A nevezetes Perigord-vidéki az arany árával vetekszik. Hazai micélium-sza- kértők szerint a mecseki erdők kiválóan alkalmasak lennének a szarvasgomba termesztésre. Ez többet hozna a konyhá­ra, mint a szén és az urán... _A Nevét Adta Deák-pecsenye Deák Ferenc (1803-1876) már 30 éves korában képviselő volt, többször töltött be miniszteri posztot, vitatott részese és szorgalmazója volt az 1867-es kiegye­zésnek. Megrögzött agglegény lévén pesti lakással nem bírt, szállodában la­kott, s étkezett. A Deák-pecsenye jóféle, spékelt marhahús­ból készül: sárgarépával, hagymával, fűszer­rel, ecettel és bőséges zsírral. Fedő alatt pu­hára pároljuk, majd vékony szeletekre vágjuk és minden habarás nélkül csak a maga barna levét öntjük rá, s így tálaljuk.

Next

/
Thumbnails
Contents