Észak-Magyarország, 1996. szeptember (52. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-17 / 217. szám

6 B Itt-Hon 1996. Szeptember 17., Kedd _Hétvégi Ügyeletek ORVOSOK Edelény: (szombat reggel héttől hétfőn reggel hét óráig) 24 órás ügyelet a De­ák F. u. 6. sz. alatt. Telefon: 48/341-309. Kazincbarcika: felnőttügyelet a Városi Kórházban, a Május 1. u. 56. (péntek 17-től hétfőn reggel hét óráig), gyermekügyelet a Május 1. u. 13. szám alatt (szombat-vasár­nap 8 és 12 óra között), telefon: 48/311- 411/322-es mellék. Fogászati ügyelet: a Vá­rosi Kórház épületében a Május 1. u. 56. sz. alatt (szombaton 8 és két óra között). Tele­fon: 48/311-411. Mezőcsáton: a Hősök tere 33. sz. alatt tar­tanak ügyeletet szombaton reggel hét órától hétfőn reggel hét óráig. Telefon: 49/352-444. Mezőkövesden: a Mátyás király út 75. sz. alatti Kórház-Rendelőintézetben tartanak gyermek- és fel-nőttorvosi ügyeletet szomba­ton és vasárnap. Hívhatók a 49/414-411-es telefonon. Fogászati ügyelet csak szombaton van nyolctól két óráig a József Attila út 3. sz. alatti rendelőben. Telefon: 49412-734. Ozdon pénteken este fél héttől hétfőn reg­gel fél hétig van orvosi ügyelet a Nemzetőr u. 1/C. épületben. A felnőttorvosi ügyeletet a 48/471-411, a gyermekorvosit a 48/472-300- as telefonszámon hívhatják. Putnok: felnőtt- és gyermekorvosi ügyelet a Kossuth u. 27. sz. alatt pénteken hét órá­tól hétfőn reggel hét óráig van. A 48/430- 205-ös telefonszámon hívhatók. Sajószentpéter: felnőtt- és gyermekorvo­si ügyelet a Kossuth u. 200. sz. alatt, a 48/345-108-as telefonon. Tiszaújváros: gyermek- és felnőttorvosi ügyelet a Bethlen Gábor u. 23. sz. alatt pén­teken este öt órától hétfőn reggel nyolcig. Telefon: 49/341-900. GYÓGYSZERTÁRAK Edelény: István király útja 64-66. Telefon: 48/341-285. Kazincbarcika: ügyeletes az Egressy B. u. 3. sz alatti gyógyszertár, a 48/311-614-es te­lefonszámon hívhatók. Mezőcsát: a Hősök tere 32. sz. alatt. Tele­fonszámuk: 49/352-324. Mezőkövesd: a Szent László tér 2. sz. alat­ti gyógyszertár tart ügyeletet. Telefonszá­muk: 49/311-254. Ózd: a Vasvár u. 54-60. sz. alatti gyógy­szertár az ügyeletes, hívható a 48/472-580- as számon. . Putnok: Andrássy u. 4. Telefon: 48/430-281. Sajószentpéter: Kossuth u. 218. Telefon: 48/345-101. Tiszaújváros: az orvosi rendelővel egy épü­letben, a Bethlen G. u. 23 sz. alatt. Telefon­számuk: 49/341-900. ÜGYELETES ÁLLATORVOSOK Kazincbarcikai kerület: Kovács Tibor, Szendrő, Kossuth út 34. 48/460-106 Senánszky Ándor, Boldva, Ist­ván király út 42. 60/481-774 Ádám Antal, Ózd, Bolyki fő út 83. 30/581-368 Ivancsó Ti­bor, Putnok, Erdélyi út 38. 48/430-868 Miskolci kerület: Szemán János, Miskolc, Tampere lépcső 11. 60/305-311 Istók László, Ernőd, Kazinczy út 4. 46/476- 212 Fehér József, Girincs, Rózsa F. út 16. 49/355-430 Sándor Ernő, Megyaszó, Monoki út 6. 47/350-077 Mezőkövesdi kerület: Dobos Gyula, Mezőkövesd, Magdolna út 1. 49/312-284 Pap József, Mezőkövesd, Pap Z. út 22. 60/480-932 Cservenyák József, Mezőcsát, Dózsa út 2. 49/352-541 _Nekünk Írták A kutyahűségről, nagyapám Fürgéje után „Gyermekkoromból felsejlik ez a történet, amely feledhetet­lenné, örök igazsággá teszi a kutya emberhez való hűségét. Talán hat éves lehettem, ami­kor történt ez az eset, de ne­kem ma is úgy tűnik, mint­ha tegnap történt volna. Fürge fekete, göndörszőrű ku- tyus volt, nagyapám „beosz­tottja”, aki mezőőr volt a fa­lunkban, Csokvaományban. Ebben az időben még minden gazda a saját földjén dolgo­zott, és természetes volt, hogy mezőőr vigyázza a földek ter­mését. Ekkor ugyan csak a madarak, a vadállatok tettek kárt, nagyon ritka esetnek számított a lopás. Teltek az évek, nagyapám és Fürge járták útjukat, vigyáz­ták a termést. Amikor a ku­tyás elkódorgott, nagyapám csak füttyentett és bármikor előtermett Fürge. Én is sok­szor sétáltam velük, szinte ma is látom magunkat: elől szalad Fürge, nagyapámmal pedig - aki útközben mesél- get nekem - megyünk utána. Nem emlékszem kártevésre, hiszen nagyapám a gazda szemével - messzelátójával - fürkészte a határt, ismert minden ösvényt, bokrot. Min­den kártevőről - gondolok itt varjakra vagy négylábú ál­latokra - tájékoztatta a föld (szőlő, erdő) gazdáját, ugyan­is mindenkit ismert, tudta, melyik fold kinek a tulajdo­na. János nagyapám nagyon sze­rette Fürgét, de a fülű min­den lakója csak együtt tudta őket elképzelni, és tudták, ahol ők vannak, ott nincs baj. Halkszavú, pedrettbajszú, ko­moly ember volt az én nagy­apám, de ha Fürgéről volt szó, hangosan, büszkévé vál­va dicsérte kutyáját. Nem tudnám megmondani, hány évig szolgáltak együtt, hány éves volt Fürge, de ko­rábban megöregedett, mint nagyapám, olyannyira, hogy nagyanyám szerint - már csak hálni járt bele a lélek. Minden szónak egy a vége, Fürge már csak kínlódott, rossz volt ránézni. Nagy­anyám, aki az „otthoni irá­nyító volt” többször elmond­ta, mondogatta, „egy golyó hi­ányzik szegény szenvedőnek”, de nagyapám nem tudott dönteni. Fürgével együtt szen­vedett, de a puskát mégsem használta. Egyszer aztán nem bírta to­vább nézni a kutya szenve­dését, megmondta nagy­anyámnak, hogy elviszi az akácosba eltemetni. Előttem van ma is, amint kikísértük őket az utca végéig, ballagott nagyapám, ölében a kutyájá­val, aki már nem bírt menni sem. Késő este jött haza egyedül, szomorúan. Hiába kínálta nagyanyám vacsorával, na­gyapám nem evett, csak szív­ta a pipáját szótlanul, sem­mit nem szólva. Még ma is emlékszem a nagy csendre. A szomorú éjszaka után - nem tudom már miért - reg­gel én nyitottam ki a pitvar­ajtót, ki akartam lépni a tor­nácra, és mit látok? Ott fe­küdt a küszöbön Fürge, véres fejjel, hűséges, fájdalmas sze­mével rámnézve. Ezt a hűsé­ges kutyaszemet a mai napig nem felejtem, minden kutya szemében ezt kerestem. (Bár kutyám azóta nem volt.) Köny- nyű kitalálni, hogy mi is tör­ténhetett az akácosban. Nagyapám fájó szívvel úgy pró­bálta a kutyáját átsegíteni a másvilágra, hogy kicsit fejbe kólintotta, az hívén, ennyitől kimúlik szegény pára. Ezután eltemette, de erejéből nem igen telt mély gödör ásására. Fürge nem halt meg, utolsó erejével kibújt a gödörből, vé­res fejjel, hűségesen visszajött gazdájához, nagyapámhoz. Nagyapám talán jobban szenvedett, amikor meglátta hűséges kutyáját, mint Für­ge. Nagyanyámmal nekünk kellett vállalni a hóhér sze­repét, amit sohasem felejtet­tem el azóta. Kosárba tettük kutyánkat, visszavittük az akácosba, ere­deti sírhelyét megkerestük, ahol nagyanyám „végzett” ve­le. Most már vastag földré­teg fedte testét. Hűséges ku­tyánk átkerült a másvilágra.” Zvada Erzsébet Felvételünk csak illusztrációja annak, mennyire összetar­tozhat kutya és gazdája 1996. Szeptember 17., Kedd Itt-Hon B 3 sodás öblítéssel takarítható. Lehetne a folyó partján kerék­párutat létesíteni, horgászpa­radicsomot létrehozni, de ne­kik erre nem futja. Az ala­csony energiaárakat tette „felelőssé” azért, hogy nincs pénzük az önkormányzatok álltak igényelt munkák elvég­zésére. Juhász Hajnalka, az ÁNTSZ képviselője hangsú­lyozta, hogy a környék ivóvi­zének jelentős része a folyó ka­vicsteraszáról származik, ame­lyet meg kell óvni. Vadas Jó­Fellebbezés után a közös felada­tokról tanácskoz­tak Bőcsön zsef, a sajóhídvégi mezőgazda- sági szövetkezet elnöke szerint az utóbbi évek csapadéksze­gény időjárása mellett a folyó alacsony vízszintje is kedvezőt­lenül befolyásolta termésátla­gaik alakulását. Barati Sán­dor, az ökológiai intézet kép­viselője felméréseik adataival bizonyította, hogy a Szlováki­ából érkező Hemád magyar szakaszán inkább tisztul a víz, ugyanakkor Bocs alatt már nem beszélhetünk élő meder­ről. Sallai Ferenc a környezet­védelmi felügyelőség nevében kijelentette, hogy nem lehet a mára kialakult helyzet felett napirendre térni. Az erőmű, a lakosság, a gazdálkodók érde­keit együtt kell kezelni, komp­romisszumot keresve. Orosz György, a vízügyi igazgatóság képviselője kije­lentette: partnerek a gondok megoldásában, abban, hogy az érdekeltek egyezségre jussa­nak. Pál Ernő, aki a megyei önkormányzatot képviselve ar­ról szólt: tudomásul kell ven­ni, hogy a Hemád állami tu­lajdon. Felül kell vizsgálni a vízügyi engedélyeket a fontos­sági sorrend figyelembe véte­lével. Fedőmé Zombor Eleonó­ra, a vízügy képviselője hang­súlyozta, hogy van vízügyi tör­vény, amely rangjának megfe­lelően határozza meg a felada­tok sorrendjét. A Bőcsnél má­sodpercenként 500 liter víz biztosítása még fellebbezés alatt áll, tehát a tanácskozás kicsit elébe ment az esemé­nyeknek. Megtörténhet, hogy 750 vagy akár 1000 liter víz másodpercenkénti biztosítását írják majd elő az erőmű szá­mára. A tanácskozás további ré­szében kiderült, hogy a folyó partjára kihordott, medrébe dobált szemét miatt az önkor­mányzatok még egyetlen felje­lentést sem tettek. Az illegális fakiterm.elők által a jégen ha­gyott ágakat senki nem távo­lítja el. A duzzasztógáttól nem­csak faágakat, hanem állatte­temeket, háztartási szemetet is el kell távolítani. Közös ér­dekről van szó és együttes cse­lekvés, összefogás szükségelte­tik a Hemád érdekében - han­goztatták végezetül a résztve­vők egybehangzóan. is fognak. A résztvevők sorra vették azokat a lehetőségeket, amelyek vonzóak lehetnek az idegenforgalom szempontjá­ból, és ennek kapcsán megál­lapodtak abban is, hogy csak a tájban élő helyi programo­kat csinálnak. A tájtól idegen attrakciókat elvetették. Befe­jezésül megnyitották az edelé- nyi Turisztikai és Információ Irodát, amelyben tartalmas információkat és adatokat szolgáltat­nak az érdeklődőknek. Szilágyi Adolf, Edelény polgármestere avató be­szédében arról is szólt, hogy „...Szép és szegény ez a vidék, ezért az a dolgunk, hogy kimozdítsuk nehéz helyzetéből vidékünket. Most, itt éppen ezt célozza az információs iroda megnyitása is”.. A boldvai református templom. Boldva bencés monostorából származtatják első fennmaradt magyar szövegem lékü n két, a Halotti beszédet. ni oda - és van is rá igény -, hogy a kül­földi vadászok családtagjaikat is elhozzák ide, amikor vadászni jönnek. Itt lát össze­függést a településszövetség és a vadász- társaság érdekei között. Turisztikai programmal Boldvától, Edelényen át Tornáig Virág Tamás vállal­kozó reményt keltő­nek tartja a kezde­ményezést, vélemé­nye szerint lesz tá­mogatója és tevőle­ges végrehajtója is a programnak, mert az idegenforgalom fellendüléséből hasznot remélnek a vállalkozók és ezen az alapon befektetni A Rakaca-víztároló kellemes kikapcsolódást biz­tosít Fotók: Farkas Maya „Heti Jegyzet Köd esdi kitérő Brackó István Mezőkövesden - csakúgy, mint Beke­csen és Bőcsön - kerékpárutat építe­nek. Ez a tény legalább akkora fontos­sággal bír, mintáz 3-as út települést el­kerülő szakaszának elkészülte. Keve­sebb a baleset, tisztább a levegő, biz­tonságosabb a forgalom a Matyóföld fő­városban. A majdani bríngás avatóün­nepség a praktikumra és az ésszerűség­re int „a magyar falvak királynőjének ti­tulált", 1973-ban ismét urbánus rangot kapó Kövesden is. A hivatkozás helyén­való, hiszen annyi megpróbáltatás, tal­mi tündöklés és a „cifra nyomorúság" után a húszezer lélekszámú város a szó képletes és valóságos értelmében is fel­nőtté vált. Kísért a múlt, s éppen a régi hivatkozások értékelik föl a jelent. A kövesdi kitérő ebben a benzingőzös vi­lágban, a kerékpár nyergéből nézve is egyetemes tapasztalattal szolgál. A három községet lakó matyókat há­rom dolog jellemezte: szépek, szegé­nyek és pazarlóak voltak. Egy hatvan évvel ezelőtti krónika írja: mind a nő, mind a férfi egész megjelenése meg­nyerő, van bennük valami kis rátartiság is. Ami az idősebbeknél méltóságtel­jességgé alakul át... A kócos Kövesdre először száz évvel korábban, a millen­nium évében figyelt fel a világ. Ekkor mutatták be a matyó viseletét. Aztán Tarnay Gyula borsodi alispán szín­pompás ruhákat szállított néhány elő­kelőségnek. A siker minden várakozást fölülmúlt, a kereskedők kapva kaptak az alkalmon, jöttek az újságírók, a sznobok és a külföldiek, járt itt a sziá­mi királyi pár. Az emlékezet két dolgot őrzött meg: az uralkodó apró termetét és autójának (alighanem ez volt az el­ső Rolls Royce Mezőkövesden) ezüstös csillogását. A kor másik jeles vendége az exkitály Edward, aki a szíveslátás és a hímzett térítők fejében megpezsgőz- tette a matyókat és skót dudáján nép­dalokat játszott a nagyérdemű közön­ség nagy meglepetésére. A fellendülést követte a „ragyogó­láz". Följegyezték, hogy egy 1451 pen­gő gazdasági felszereléssel bíró gazda felesége 2439 pengő értékű ruhatárral rendelkezett. „A túlhajtott cifrálkodás oly' mértékig fajzott el, hogy az már a gazdasági tönkretétel veszélyével fe­nyegetett." jámbor László atya dörge­delmei nyomán 1925-ben lobbant föl a kukoricaszár-máglya a nagytemplom előtti téren, elégetve a stílustalan, drá­ga, cifraságokat. Lezárult egy korszak, s új fejezet kezdődött Mezőkövesd tör­ténetében. A Kis jankó Bori nevével fémjelzett, sallangmentes népművé­szet, no és persze a híres-neves fürdő újra vonzóvá tette a várost. Azt a vá­rost, amelyet két keréken hamarosan és biztonságosan keresztül-kasul lehet járni: az állomástól a Zsóryig.

Next

/
Thumbnails
Contents