Észak-Magyarország, 1996. szeptember (52. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-16 / 216. szám

1996. Szeptember 16-, Hétfő Hírek - Tudósítások ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Copus Expo Nagykapos (ÉM - BSZA) - Öt nemzet - köztük Magyarország - kiállítói vettek részt az elmúlt hét­végén a negyedik Copus Expo elne­vezésű árubemutatón és vásáron a szlovákiai Nagykaposon. A Regio­nális Vállalkozásfejlesztési Alapít­vány, a Kárpátok Határmenti Gaz­daságfejlesztési Szövetség és a Zempléni Regionális Vállalkozás- fejlesztési Alapítvány által megren­dezett esemény első napján külön­böző középiskolák és szakközépis­kolák mutatkoztak be. Szombaton rendezték meg a vállalkozók, üz­letemberek szakmai fórumát, majd a részt vevő üzletemberek mutat­ták be cégük szolgáltatási illetve termékpalettáját. Ennek kapcsán a megjelent szlovák, magyar, ukrán, lengyel és román vállalkozóknak lehetőségük nyílt üzleti tárgyalá­sokra, kapcsolatok kialakítására. Elkezdődtek a Szüreti Napok Bodrogkeresztúr (ÉM - PT) ­Tegnap délelőtt 11 órakor a bodrog- keresztúri görög katolikus temp­lom szentelésével kezdetét vette a Hegyalja településein - Vámosújfa­lun, Tolcsván, Abaújszántón, Olaszliszkán, Erdőbényén, Golo- pon, Szerencsen, Erdőhorvátiban - folytatódó és október 26-án záró Szüreti Napok rendezvénysorozat. A Premier Színház Alapítvány, va­lamint a községek közös szervezésű rendezvényein az elkövetkezendő hétvégeken szüreti felvonulás, és más látványos bemutató szórakoz­tatja majd a közönséget. A rendezvényen részt vett Kupa Mihály (középen), a Zempléni Te­lepülésszövetség elnöke is Harmincegy gyertya Harmincegy - málenkij robotra el­hurcolt, és haza soha nem térő - férfi és asszony neve áll azon az emléktáblán, amelyet tegnap avat­lak fel Diósgyőrben, az egyik Vár Utcai ház falán. Az elhunytak hoz­zátartozóinak kezdeményezésére es anyagi támogatásával készült tábla előtt a MIÉP B.-A.-Z. megyei es Miskolc városi szervezete tartott Megemlékezést. Az 1945. január 23-án Szovjetunióba hajtott, több S2a2, egykori diósgyőri lakosért 'mát mondtak az egyházak képvi- selői is, könyörögtek azokért, akik valahol jeltelen sírban fekszenek, s akiknek nyughelyén a fiák, unokák fém róhatják le kegyeletüket. A mintegy százötven emlékező közül többen maguk is szenvedő részesei ^öltak a sokáig elhallgatott törté- aelmi eseménynek. Közülük egy, t'u?yné Vágner Ella leplezte le a táblát. Az elhunytak jelen lévő ,2.zátartozói egy-egy gyertyát gyújtottak szeretteikért. Hat férfikar fogadta el a szerencsi Városi Kulturális Központ meghí­vását, hogy részt vegyen a negye­dik alkalommal megrendezett Or­szágos Férfikari Találkozón szep­tember 14-én, szombaton a sze­rencsi Rákóczi-várban. Legutóbb, 1993-ban 12 férfikar fogadta el a meghívást. A B.-A.-Z. megyeiek közül a Szerencsi Cukorgyár Rt. Férfikara kivételével egy sem je­lentkezett. De akik mégis megje­lentek, legutóbb is részt vettek az akkor még kétnapos találkozón. Céljuk a közös éneklés, a tapaszta­latcsere, egymás munkájának meg­ismerése, a közös megmérettetés. Évnyitó és emléktábla-avatás A Miskolci Bölcsész Egyesület va­sárnap tartotta tanévnyitó ünnepsé­gét a vasgyári református templom­ban. Az évnyitó előtt az intézmény árnyaskerti oktatási épületében fel­avatták az egyesület egykori kiváló oktatójának, a művelődéstörténeti tanszék vezetőjének, Süpek Ottó professzornak az emléktábláját, amelyet Ugray György szobrász- művész készített. Az intézet felejt­hetetlen halottjára a barát, Végvári Lajos kandidátus, művészettörténe­ti tanszékvezető professzor emlé­kezett nagy szeretettel. Az elhunyt professzor arcképét ábrázoló relie­fet egyik leánya - az édesapja után Ottának nevezett gyermeke - lep­lezte le, s helyezett rá koszorút édesanyjával együtt. Fotók: V. J. Göncz Árpádot Brüsszelbe várják Brüsszel (MTI) - Gazdag program várja Göncz Árpád köztársasági elnököt, mi­dőn hétfőn Brüsszelben megkezdi közel egyhetes belgiumi és luxemburgi hivata­los látogatását. Ez az első alkalom, hogy a magyar államfő - elnöki minőségében - hivatalos tárgyalásokra a két Benelux-országba látogat. Göncz Árpád korábban már járt Brüsszelben, de 1991-ben nem hivatalos úton volt itt, 1993-ban pedig I. Baldvin király temetésére érkezett, csupán néhány órára a belga fővárosba. Most viszont a magyar elnök a belga és a luxemburgi álla­mi és politikai vezetők mellett a gazdaság számos vezető képviselőjével is találkozik majd, miként ellátogat a NATO és az Európai Bizottság központjába is, ahol megbeszélést folytat Javier Solana NATO-fótitkárral és Jacques Sanier bizottsági elnökkel is. Ez utóbbi programoknak különös aktualitást ad az a tény, hoc«' ezekben a hetekben formáló­dik a NÁTO bővítésével kapcsolatos szövetsé­gi álláspont, illetve a bizottság már javában dolgozik a hivatalos magyar EU-tagfelvételi kérelemre válaszul készülő országértékelő je­lentésen - mutatnak rá brüsszeli diplomáciai körökben. Tőkés László Gyulán a megbékélésről Gyula (MTI) - Hálátlan dolog a magyar-román alapszerződés ellen szólni, amikor a gyulai polgármester (Lebenszky At­tila) köszöntőjében „várva várt” alapszerző­dést emleget, az aradi polgármester (Dumitru Branc) pedig arról beszél, hogy a magyar és a román emberek közti jó kapcsolatot szentesíti az alapszerződés - kezdte beszédét Tőkés László Királyhágó-melléki református püs­pök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke szomba­ton a „Kézfogások” nevű, harmadik alkalom­mal szervezett magyar-román baráti találko­zó keretében a gyulai zeneiskolában megtar­tott lakossági fórumán. Tőkés szerint sajnálatos, hogy a magyar kormány elfogadja Iliescu hiteltelen megbé­kélési programját, amely csak azt szolgálja, hogy a Nyugat felé mutathassák: megszüle­tett a történelmi megbékélés. Az erdélyi poli­tikus később kijelentette: Ezért fáj, hogy a magyar kormány közelebb áll a román kor­mányhoz, mint a romániai magyarokhoz. Hogy rólunk nélkülünk döntenek: hosszú, megtévesztő halogatás után teljesen figyel­men kívül hagyták a véleményünket. De gaz­dagabbak lettünk egy felismeréssel: erre a kormányra nem számíthatunk. Az alapszerződésből Tőkés szerint éppen a legfontosabb, a kollektív jog és az autonómia maradt ki. Végül arról beszélt, hogy ő a hite­les, igaz megbékélést támogatja, ám a hata­lomnak éppen az őszinte szó nem tetszik. =EU£NP01NT: a bükkábrányi csontok eredetéről Emberi csontokon taposva... cím- mel szeptember 12-i, csütörtöki számunk címoldalán számoltunk arról, hogy a bükkábrányi te­hetőben nagy mennyiségű, isme­retlen eredetű emberi csontra bukkantak. A lelettel kapcsolat­ban írta le véleményét Lovász fehese, a Herman Ottó Múzeum J’ugésze. írását az alábbiakban közöljük. A bükkábrányi „tömegsír” szomorú szenzációja nyomán kerestem fel a község katolikus temetőjét (amely uem azonos a 3-as útról látható teme­tővel). A Lator patak hídján túl, meredek °mboldal tetején található ez a ter- eszetes környezetéből kiemelkedő -ükért. Emberi kéz alkotta a majd- '-ni szabályos köralakú újabb dom- n í ’még a bronzkor idején. Erről ta­nkodnak a temető területén lépten- található cseréptöredékek, s . a sírok ásásával kerülnek fel­iét u,6’ és miután a kiásott sírok föld­kor« .zen a sírban helyet foglal el a 1 b°rsó) soha nem sikerül maradékta- sőt u:.vjsszatölteni, megtalálhatjuk, s°t fajuk is taposhatunk rá derültek felszínre a tömegsír- 7Z”'“hegkommunikált”, minden bi- nvn? • 200-300 éves csontmaradvá- vá,,; ls-A temető közepén lévő Kál- .búrul állították föl eleink ke- kintnt t? k&régibb sírköveket: Te- S7nn, 6S Haranghy Apollónia kisasz- besiio n^u£°dott valahol egy azóta vass7PóPe v Sírban’ aki ”élte 18-'k ta­té Rnrfa Pett e sír méllyére”, mellet- rája ]®0a varmegye egykori szolgabí- 1795 K ” íer|ek 48-ik esztendejében, több'azni7nnyt el ^ körben még . az 1700-as evektől datálható Bronzkori cserepeken taposva sírkő. Bükkábrány középkori meglé­tét hiteles oklevelek és határjárások bizonyítják. Miért ne tételeznénk fel, hogy már az 1700-as évek előtt is ide temetkeztek, és miután a temető megszentelt hely volt: kerítés, vagy árok övezte - micsoda büntetés volt az öngyilkosokat, és a megkereszte- letlen újszülötteket a temetőn kívül eltemetni! -, idővel ez a terület szű­kös lett. Nem tettek elődeink sem mást, mint amit az utód bükkábrá­nyiak: kijelöltek egy helyet a régiek­nek, és kegyelettel eltemették őket. A bükkábrányi temetőben talált csontok nem egy tömegsír drámai ta­núi: a temető egész területén kerül­nek elő sírásáskor emberi csontok. Mit tehetne itt a régész? Ássam föl a szomszédos sírok területét is, hogy tájékozódjam arról, amit már talán tudok? Csalóka az említett szenzáció szí­nes fotója is: olyan távlatból ad képet, amely a valóságban más. Bizony, szorgoskodnak a mai bükkábrányiak is a nagyvárosi méreteinkhez pará­nyi, de gyönyörű temetőjükben. Az önkormányzat által ideiglenesen el- hantolt csontok (a sírásók helyezték el „őket” a polgármester úr utólagos, de teljes egyetértésével) a mai temető még, vagy már üres részében leltek nyugalmat, egy kb. 200x50 cm-es he­lyen, 40-50 cm-es mélységben. Az új­ságcikkben említett sírásó véleménye a cikk címében is megfogalmazódott, ő az általa kiásott sírban tömegsírt vél felfedezni. Egy könyvet említ a cikk írója, A bükkábrányi „lelet" melyet a polgármester úr mutatott. „Ebben van egy rész, ami a török időkről szól, s ott konkrétan azt írják, hogy van a községben egy eddig még fel nem tárt török-magyar tömegsír. De hogy azt találták-e meg, vagy nem, azt még nem tudják.” Az említett könyvet én is fellapoz­tam a polgármester úr jóvoltából. Ez a könyv a község krónikája: a 70-es évek falukrónika kampányának egyik tisztességgel és faluszeretettel íródott példánya, mely nélkülöz min­den hivatkozást a felhasznált törté­nelmi forrásokra. A Herman Ottó Múzeum Adattára a regulák szerint működik. A B 4 számú adattári dossziéban, az 1981-86. számú irat leletbejelentés­ről tanúskodik: „1986. április 18-án Bágyi Sándor, Bükkábrány, Akácfa u. 15. sz. alatti lakos egy csontbaltát hozott be a múzeumba. Az eszközt a katolikus temetőben találta, ahol el­mondása szerint minden egyes sír ki­ásásakor csontok, cserepek kerülnek elő. ígéretet tett, hogy az előkerült dí­szített cseréptöredékeket is behozza a múzeumba.” Hasonlóképpen az emberi mérték­re szabott regulák szerint dolgoznak a Herman Ottó Múzeum régészei is, idestova három éve, viszont már az M3-as autópálya szabta tempóban. A három év alatt 62 lelőhely feltárását végeztük (az utolsó hármat, mi há­rom régészek novemberig fejezzük be), mellette csak az utóbbi hónapok­ban elvégeztük egy bronzkori temető leletmentését Körömben, egy V. szá­zadi, hunkori temetőét Ároktőn. A régészetet hivatásként éljük: (ásatási humor: a munkát esőben ab­bahagyjuk, de a régész esernyő alatt is dolgozik...). Munkánk szépsége és felelőssége, hogy az általunk feltárt leleteket mint szemtanúk, hitelesen dokumentáljuk. így képzelem az újságírást is. * A szerkesztőség örömére szolgál, hogy a régész - írásunk nyomán - ilyen ha­mar megpróbált tájékozódni arról, mit is találtak Bükkábrányban. Ami az újságírással kapcsolatos megjegy­zését illeti: a magunk lehetőségei sze­rint igyekeztük hitelesen, gyorsan és pontosan tájékoztatni olvasóinkat ar­ról: Bükkábrányban nagy mennyi­ségű, ismeretlen eredetű emberi csont­ra bukkantak, helyi - kétség kívül lai­kus - feltételezések szerint talán a tö­rök időkből való tömegsírt találtak. Erről igyekeztünk összegyűjteni az ez­zel kapcsolatban a cikkünk közléséhez rendelkezésre álló valamennyi infor­mációt, így a régész által most vitatott írásunkban megszólaltattuk egyik kollégáját is. Nem léphettük azonban túl lehetősége­inket: újságíróként aligha vállalkoz­hattunk. arra, hogy megállapítsuk, ho­gyan és mikor kerültek egymásra a va­laha élt. emberek csontjai. Ennek el­döntése ugyanis valóban nem újságírói feladat. (a szerk.) A Hat férfikar jött a találkozóra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents