Észak-Magyarország, 1996. augusztus (52. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-17 / 193. szám
Kilátó ÉiW-interjú ÉM-körkérdés Jernye igazán festői környezetben fekszik, az erdős hegyhátak, a füves dombok, a csörgedező patakok nyugalmat sugároznak, mint Szinyei képei. II. oldal Európának most se keltünk! Európának korábban is arra volt szüksége, hogykolóniái legyenek, hogy> olcsó munkaerőt kapjon. III. oldal Valóban azt tapasztaljuk, hitehagyottá vált az egyén és a társadalom egyaránt. Nem tudunk a kicsi sikereknek örülni. IV-V oldal Az ünnep fényei Fotó: Dobos Klára A hét embere k •. •• M . .. /. íV . a kitüntetett népművelő Halmos Ildikó A beszélgetést azzal kezdte, hogy nem tudja, milyen kitüntetést szán neki Magyar Bálint augusztus 20-a alkalmából. Sokoldalú tevékenységét ismerve valóban nem csoda, hogy a Rónai Művelődési Központ igazgatója nem tudja eldönteni, melyikért is jár a kitüntetés. Talán mindegyikért...- Az elmúlt hét péntekjén kaptam meg Magyar Bálint levelét, melyben közli, hogy kitüntetésben részesít. De hogy milyenben, arról fogalmam sincs. Bár, amikor a Rónai Szakszervezeti és Munkahelyi Művelődési Intézmények Egyesülete üléséről kiküldtek, gondoltam, hogy valami készül. Valószínűleg akkor határozták el a fel- terjesztésemet. Utry Attila számos más tevékenysége mellett ugyanis a Rónai Művelődési Központot működtető egyesület elnöke. A rendszerváltás után fellépő szakmai, pénzügyi válságon sikeresen átjuttatta az intézményt és megtalálta annak új funkcióit.- A volt SZOT-intézmények Pártfunkciója a ’90-es évek elejére tarthatatlanná vált. Az átszervezés alatt azért arra vigyáztunk, hogy a fürdővízzel ne öntsük ki a gyereket is. Tehát ami jó volt, azt megőriztük. Megmaradt a nyugdíjas klubtagság, feltámasztottuk az Avas táncegyüttest és a kórustevékenységet, folytattuk a nagyhírű Állami Balett Intézet tantervét megvalósító balettiskolát. Ezen kívül a Rónai Művelődési Központban működik a Kelet Irodalmi Alkotócsoport is. Bár állami támogatást nem kapunk, pályázati összegekből és vállalkozási bevételekből tartjuk fenn magunkat. Kiállítások, konferenciák szervezése mellett bizony turkálók, tapéta- és PVC-vásárok szervezésére is rákényszerülünk, hogy fennmaradjunk. Mint később megtudtam, a művelődési házbeli kollégáim néhány éve kérték az egyesületet, értékelje azt, hogy vezetésemmel az intézmény túlélte a viharokat. Valószínű hát, hogy ezért kapom a kitüntetést. De mint később kiderül, ennek más oka is lehet. A nyíregyházi főiskola és az ELTE népművelő szakjának elvégzése után Utry Attila a stockholmi A Teljes Emberi Kultúra Nemzetközi Akadémiáján szerzett doktori címet. Később pedig felkérték, hogy ő lássa el az akadémia magyarországi képviseletét.- Vélhetőleg valaki javaslatára az akadémia elnöke felhívott és kérte, küldjem el egyik tudományos munkámat. Akkor épp a művelődés ökológiájával foglalkozó íráson dolgoztam, így azt postáztam. Az elnök javaslatára azután ezt bővítettem ki, és megkaptam a doktori fokozatot. Akkor tagnak vá-' lasztott az akadémia, az idén pedig magyarországi képviselőnek. És aminek nagyon örülök az az, hogy egy, a közelmúltban született döntés értelmében a hazai képviselet székhelye nem Budapest, hanem Miskolc lesz. Utry Attila 20 éve dolgozik a közművelődésben. Vezeti a Kelet Irodalmi Alkotócsoportot, a Miskolci Bölcsész Egyesület alapító tagja és elnöke az 1994- ben létrehozott Ortodox Múzeum Alapítványnak.- Az egyházi vagyonok visszaszolgáltatását követve a miskolci ortodox múzeum épülete is visszaszáll! az egyházra. Létrehoztak tehát egy szervezetet, amely kezeli a világhírű gyűjteményt. Ez lett az Ortodox Múzeum Alapítvány, amelynek célja, hogy a magyar ortodox örökség mind a kutatás, mind a közönség számára hozzáférhető legyen. Elértük, hogy a Miskolcon működő Ortodox Múzeum városi intézmény lett, és ennek értelmében támogatást is kapunk az ön- kormányzattól. Most azon dolgozunk, hogy a hatalmas anyaggal rendelkező nyíregyházi ortodox könyvtárat is integrálni tudjuk a magyar ortodox gyűjtemények sorába. Az utóbbi időben a költészetre nem sok ideje marad. Eddig két kötete jelent meg, egyik kritikusa szerint a magyar lírai hagyományokhoz kapcsolódó vallásos verseiből misztikus küldetéstudat árad...- Ha így látta, nem vitatkozom vele. De az én küldetésem nem misztikus, hanem nagyon is hétköznapi. A küldetésem a szolgálat. Szolgálom a kultúrát, az Ortodox Múzeumot, a stockholmi akadémiát és a kortárs irodalmat. Az a küldetésem, hogy a kultúra a társadalmi létszférák között az első helyre kerüljön, és hogy a szomszéd népekkel új típusú kapcsolatot sikerüljön kialakítanunk. Úgy gondolom, a nacionalistáknak be kell látniuk, hogy a védelmező rendszeregységet nem a politika, hanem a kultúra adja. Azon dolgozom, hogy egy kulturális újjászületést javasoljak magamnak, családomnak, városomnak és az országnak. Talán Magyar Bálint is így gondolkozik, és a kitüntetéssel ezt kívánja kifejezésre juttatni... Görömbölyi László A magyarság ezeregyszáz éves Kárpát-medencei jelenlétére emlékezünk ezen a hétvégén-hételején, Szent István és az új kenyér idei ünnepén. Kijelölt évforduló ez, hiszen nemcsak egyetlen naphoz, de egyetlen évhez sem köthető Árpád népének érkezése, letelepedése, meghonosodása. Mégis, mivel a közvélekedés 896-ot tartja számon a honfoglalás esztendejeként - 1996 a millecentenárium éve. Ha voltak is, lesznek is évfordulós rendezvények országszerte - nem lehet ünnepnapként megélni 365 napot. Ha dönteni kellett, hát jó döntés született: a Vajkból Szent Istvánná lett első király napja méltó az ezeregyszáz év folytonosságának ünneplésére. Ezeregyszáz év a Kárpát-medencében - túlélve a történelem megannyi megpróbáltatását, átvészelve minden bajt, sorscsapást, a magyarság itt van most is a Duna-Tisza iáján. Túlélte ez a nép a törzsi viszályokat, túlélte a kereszténység felvételének testvéráldozatokkal terhes traumáját, túlélte háborúk viharait, az ország szétszabdalását, az idegen fennhatóságot és idegen befolyást. De hiába volt itt a török százötven évig, a Habsburgok háromszáz évig, hiába volt Trianon, s hiába volt szovjet hatalom négy és fél évtizeden át - az ország, a nép, a nemzet megmaradt, létezett, újra és újra feltámadt, magához tért, erőt gyűjtött újabb megpróbáltatások átvészelésére. 5 közben be- pült Európába - befogadva Európa kultúráját; s a maga kultúráját részévé téve Európa kultúrájának, történelmét részévé téve Európa történelmének. Ha Mátyás óta meghatározó szerep nem is jutott, ha olykor látványosan a Nyugat perifériájára sodródott is az ország - újra meg újra tudatta a kontinens fejlettebb részével: itt vagyunk mi is, talán hiányozna, ha nem volnánk itt. Örülhetett Európa, amikor a magyarok elvették a török kedvét a nyugati terjeszkedéstől; talán nem annyira örült, de figyelt a Kárpát-medencére, amikor szabadságát próbálta kivívni a nemzet; s figyelnie kellett akkor is, amikor néhány évtizeddel a szabadságharc bukása után, a tizenkilencedik század utolsó harmadában a politikai bölcsesség nyitotta meg a gyors gazdasági fejlődés útját. Európa és Magyarország - ezeregyszáz év története szól erről, ezeregyszáz év ezerszer feltett kérdését ismételgetjük mostanában is: kell-e nekünk Európa, kell-e Európának az ország? Ki tudja - talán helytelen a kérdés. Kiragadva egyetlen szeletet ezeregyszáz év történetéből, mondhatnánk például: megmentettük Európát a töröktől, Európa hálával tartozik nekünk. De vajon akartuk-e mi (eleink) megmenteni a fejlett világot a janicsárok seregeitől? Lehet, hogy e magasztos cél segített a végvárak vitézeinek, de az emberfeletti küzdelemhez csakis a haza megmentésének szándéka, a nemzet megtartásának akarata adott, adhatott erőt. S éppen ez az, ami - szerződések, megállapodások és deklarációk nélkül is - európaivá tette Magyarországot: az ország érdeke azonos volt a Nyugat érdekével, az ország teljesítménye európai teljesítmény volt. Igaz, három darabra szakadtán, de mégis csak megmaradt az ország. Kellünk-e ma, az ezredforduló táján a modern Európának? Régmúlt és közelmúlt történelmi érdemeire, vagy éppen sérelmekre hivatkozni nem érdemes - legfeljebb együttérző, sajnálkozó, üres ígéretekben megfogalmazódó nyilatkozatokat kaphatunk ellenszolgáltatásként. Nincs más választásunk a huszadik század végén, mint volt a tizenhatodik században: világossá kell tenni, hogy Európa nem teljes Európa nélkülünk, hogy Európának éppen úgy szüksége van ránk, mint nekünk Európára. Nem megtűrt, szegény rokonként, de egyenrangú társként, teljes jogú országként. Tudjuk mindannyian: súlyos lemaradásokat kell pótolnunk. Fontos tudnunk, hogy miért, hogyan jutott az ország mai állapotába, fontos tudnunk, hogy kik okozták a bajt - hogy okuljunk belőle, hogy ne kövessük el többé azt a hibát, amit egyszer már elkövettünk. De mindez kevés - a cselekvés, az építkezés ve- rejtékes munkája nem hárítható másra. Ha fáradunk a megpróbáltatásoktól, ha erőt vesz rajtunk a kilátásta- lanság - akkor jusson eszünkbe az ezeregyszáz esztendő, s a rákövetkező századok, ezredek. Kötelez a múlt, felelősségünk van a jövővel szemben. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy éppen az ezredforduló Magyarországa, a mi Magyarországunk csússzon a gazdag Európa gyengélkedő peremvidékére. S ha az ország végre újból méltó helyére kerül a kontinensen - a kiküzdött tiszteletből jut majd (mert kell, hogy jusson) a Kárpát-medence minden magyarjának, az európai polgároknak. Ez lehet a mi honfoglalásunk - újabb, talán boldogabb ezerévekre.
