Észak-Magyarország, 1996. augusztus (52. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-12 / 188. szám
8 ÉSZAK-MAGYARORSZÁG Kultúra 1996. Augusztus 12Hétfő. Téka A gesztenyefa árnyékában Nyíregyháza (HBN - B.E.) - Az első kellemes információ: a könyvet a nyíregyházi Örökségünk Kiadó jelentette meg. Tudjuk, 1989-ben a magyar könyvkiadást robbanásszerűen válságba sodorta az állami kiadók megszüntetett monopóliuma. Azóta bárki alapíthat könyvkiadót, ha van elegendő pénze és bátorsága. Az értékválságot és túlkínálatot okozó versenyhelyzet azonban remélhetőleg előbb-utóbb eljut a letisztuláshoz. Fontos szempont, hogy a működőképes kiadók között mind több vidéki biztosítsa a helyét. Ez azonban elképzelhetetlen szponzorok nélkül. Bodnár István könyvének megjelenését is többen segítették. Bodnár István újságíró-író, mint valamikor csaknem minden zsurnaliszta, egyaránt beszéli a vers és a próza nyelvét. Ám ez a típus lassan kivész, mert az újságírás szakosodott, s főleg az információszerzést tekinti feladatának, amihez nem feltétlenül kell az a meditativ lelki alkat és nyelvi készség, amelynek hiánya a klasszikus korban elképzelhetetlen volt. Bodnár István bír ezekkel az adottságokkal, s némely élményét irodalmi formában dolgozza fel. Most jutott abba az életkorba, amikor megérintette „a sejtelmes gyermekkor tündérkertjeinek” megannyi emléke, s talán illata is, mint Proustot ama süteményé. Hazament hát Kisvárdára, (valamikor Szabolcs Párisának nevezték a várost), hogy nyomába szegődjön az eltűnt időknek. Mert a jelenben „Idegen emberek róják az utcákat. A baráti tekintetek és a legendás hírű szomszédok helyet ismeretlenek kémlelik az arcát.” Mindnyájunk megrázó időélménye, a változás, a múlandóság kegyetlen törvénye szerint. Nem regényt, nem is novellákat formált, hanem lírai emlékezéseket. Ezekből egy csokorra való a gyermeki tudat állapotával veti össze a friss tapasztalatokat, s a kiegészítő információk rendszerint nagyobb távlatba helyezik az egykori ismeretet, látványt, helyzetet. Felvillan a családi múlt, testvérek, barátok elevenednek meg, máskor egy-egy szó (lavór, mozi, széncsata) idézi fel a kort. Dokumentumértékkel bír az a néhány bejegyzést tartalmazó jegyzőkönyv, amely ötven év lappangás után került elő (ha fiktív a szöveg, akkor is jól jellemzi a kort), s egyáltalán az emlékek, emlékezések akár tanárokról, akár gyermekszerelemről regélnek; elsősorban hangulatfestő értékükkel hatnak, azoknak a könyveknek a számát gyarapítva, amelyek a történelmet alulnézetben szemlélik. Egy fejezetének címét kölcsönözve: nagy idők kis tanúja Bodnár István H. Németh Katalin rajzaival illusztrált könyve, s ez benne a vonzó. (Örökségünk Kiadó, Nyíregyháza, 1996.) A beszédhibákról Miskolc (ÉM) - Az elmúlt hét minden napján lapunkban egy-egy írás a legjellemzőbb beszédhibákkal foglalkozott. Ehhez kapcsolódva „Hívja a szakembert!” című sorozatunkban ma, hétfőn délután 1 és 4 óra között szerkesztőségünk felkérésére Nagyné Juhász Judit gyógypedagógus-logopédus várja az érdeklődők jelentkezését a 46/411- 275-ös telefonszámon. Azok számára szeretnénk segítséget adni, okik aggódnak gyermekük beszédfejlődése miatt, akik nem tudják, mi a teendő, ha selypít vagy dadog az iskolába induló gyermekük. Magyar hegedűssiker Lendvay József miskolci koncertjén Svájc (MTI) - Svájcban a Varga Tibor hegedűművész emlékére 30. alkalommal megrendezett nemzetközi szólistaversenyen a magyar Lendvay József kapta a második díjat. Első díjra senkit nem érdemesített a zsűri a 24 országból érkezett 67 induló közül. Az augusztus 2-től 9-ig tartott verseny harmadik díját japán művésznő, Ayano Ito nyerte el. /d\ Váradi vendégjátékok a várban Millecentenáriumi nyár: magyar drámával, angol vígjátékkal Miskolc (ÉM - FG) - Nyár, szabadság, pihenés, csillagos ég - állítólag ilyenkor könnyed szórakozásra vágyik az ember. 1996 augusztusa, a millecente- nárium éve, Szent István hónapja, királyokat, királynékat látott várfalak - ilyenkor az ember szívesen réved a múltba, ha máskor nem is, most bizonyára elgondolkodik, hogy is volt a honfoglalás, miért maradtak itt eleink, miért nem mentek tovább, miért hagyták el őseik hitét... A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata az elmúlt hétvégén megpróbált felelni ezekre a kérdésekre, és megpróbált megfelelni a különböző igényeknek. Pénteken Szabó Magda Az a szép fényes nap című történelmi játékát, szombaton és vasárnap Ray Cooney - John Chapman Ne most, drágám! című vígjátékát mutatták be a Diósgyőri várban. Mindkét előadás Ady városában, Nagyváradon született, mindkét előadás az Ady Endre Művelődési Ház meghívására érkezett Miskolcra, mindkét előadást Barbi- nek Péter rendezte, a színészek közül többen játszottak a történelmi drámában és a vígjátékban is. És még - ha keresnénk - találnánk közös jellemzőket, de akkor sem hasonlíthatnánk össze a két előGyula, a fejedelem apósa (Ács Tibor) és Géza fejedelem (Medgyesfalvy Sándor a Szabó Magda-darabban Fotók: Dobos Klára adást. Másféle szándékkal született a két darab, másféle közönségigényt elégít ki. Nem lehet az egyiket a másik fölé helyezni. Viszont, ha nézőszám szerint rangsorolnánk, győzne a vígjáték. Lényegesen többen választották ezt az előadást, a könnyen emészthető - könnyen felejthető - habkönyHárman a vígjátékból: Hajdú Géza, Molnár Júlia és Ács Tibor nyű szórakozást. Persze, a színészeknek ez sem volt akármilyen feladat. Legalább olyan nehéz megnevettetni a közönséget, mint elgondolkodtatni. Ráadásul a művészek nagyon jól tudják, hogy ha többen is voltak kíváncsiak a komédiára, sokkal kevesebben emlékeznek majd rájuk, mint a történelmijáték szereplőire.- Szabó Magda nagyon jó drámát írt. Most a millecentenárium miatt talán jobban figyelünk a történelmi áthallásokra, de ez a mű bárhol, bármikor megállná a helyét. Olyan problémákat vet fel, olyan helyzeteket, emberi viszonyokat mutat meg, amelyekhez hasonlókkal a ma embere is találkozhat - mondta az előadás után Medgyesfalvy Sándor, aki Géza fejedelem szerepét alakította Szabó Magda drámájában. - A millecentenárium adta az apropót, de azt hiszem, műsoron kell tartani ezeket a műveket. Előttünk nagyon sok nagyszerű ember járt, olyanok, akikre érdemes felnézni, akiktől lehet tanulni. Úgy gondolom, itt az ideje, hogy megmozgassuk ezeket a szobrokat, itt az ideje, hogy életet leheljünk beléjük... Kultúra kommandóval Encs (ÉM) - Abaúji Kulturális és Művészeti Napokat rendez az encs> Közművelődési Intézmények au- gusztus 15. és 20 között. Augusztus 15- én, csütörtökön este 6 órától3 nyíregyházi Banchieri énekegyut' tes fellépése nyitja meg a rendezvénysorozatot az encsi görög katolikus templomban. A programok k®- zött minden korosztály megtala1" hatja a kedvére valót. Augusztus 16- án, pénteken lesz barokk kant3' raest az encsi református temp' lomban, utána utcabál, végül tűzijáték zárja a napot. Szombato® lesz sakkverseny, kommandóseS ejtőernyős bemutató, este pedig 3 blues és a rock rajongóit válj a at devecseri szabadtéri színpad. A®- gusztus 18-án, vasárnap többes között a boldogkőváraljai vár hM3 azokat, akik egy kis gitármuzsika- ra vágynak. Az ódon falak közöt Papp Sándor gitárművész ad kon- certet délután 3 órától. Auguszta 19-én, hétfőn délután 2 órától Hej" cén millecentenáriumi szoborcs°' portot avatnak, majd, már Encse® délután 5 órától csikós és lovasbe- mutatót tartanak a sportpálya’’' Augusztus 20-án, kedden délután fél 4-től pedig megkezdődik E®- csen a honfoglalás 1100. évfordu- lója és a Szent István király tiszteletére rendezett városi ünnepseg- sorozat. _____________________^ S zigeti tánc-sátor Budapest (MTI) - Először rendelj meg Tánc-sátor ’96 elnevezés programját a Kortárs Táncszínház Egyesület augusztus 14-től az óbudai hajógyári szigeten. A cél, hogy a jövő táncosai találkozzanak a J0- vő közönségével, hiszen ilyen széle körhöz a tánc ritkán jut el - mon® ta Angelus Iván, táncművész, kote- ográfus, az egyesület vezetője. A hajnaltól késő estig tartó progn3- mok között a baletten és a magy3’ népi táncon kívül bolgár, cigány* görög, délszláv, zsidó táncház3®: népzenei koncertek, táncművésze ^ előadások és tánctanfolyamok sZ® repelnek. A lényeg, hogy a fiatal® ne csak szemlélői, hanem akt’ résztvevői legyenek az eseménye3- nek - tette hozzá Angelus Iván- táncművész fontosnak tartja az®' kat a kortárs táncművészeti technj" kákat is, amelyek a kínai és jap3® harcművészetek mozgásformáié® merítenek. Táncparkett a zúzott kövön Sajó-völgyi folklórfesztivállá „nőtt" a galgóci folk-piknik Dobos Klára Sajógalgóc (ÉM) - Néhány évvel ezelőtt még az szerepelt a meghívóban, hogy az érdeklődők hozzanak pokrócot, szendvicset. Most - a hetedik sajógalgóci folk-pik- niken - már padokon ülhettek a népzene barátai, és kitelepültek a vendéglátósok is. A hangulat azonban a régi, s a táncházban szórakozók még mindig a zúzott kövön rúgják a port... □ Évek óta van folk-piknik, most pedig megrendezték az I. Sajó-völgyi Folklórfesztivált. Az egyik hozta a másikat? • Hogy a fesztivált megrendeztük, annak - a sajógalgóci piknik mellett - az az előzménye, hogy a matyó néptáncfesztiválnak volt barcikai napja - mondta Csorba Csaba népművelő. - Olyankor a csoportok egy része eljött Barciká- ra. Most is volt két olyan együttes, amelyik Kö- vesdről jött át, de mellettük hívtunk lengyel, grúz néptánccsoportokat, szerepelt a dél-amerikai táncokat járó Jatari, illetve több hazai együttes. □ Egy hagyomány nélküli város hagyományteremtése... • így van. Bár végül is vannak hagyományaink, a legnagyobb talán a színjátszó fesztivál... □ A néphagyományra gondolok... • Sok helyről jöttek össze az emberek, mikor a várost építették. Ennyire heterogén lakosság, mint itt, kevés helyen van. De azért a gyökerek, a népi kultúra bennük is éleszthető. Barcika nagyon fiatal város, 42 éves. Egy régi városnál nem annyira nagy poén egy ilyen fesztivál, de nálunk az. Ugyan működik négy citerazenekar a művelődési házban, sőt, régen volt néptáncegyüttes is. Azaz ismét feltámadt, újra színpadképes a Borsod tánccsoport. A fesztivál keretében többször is felléptek. □ Hogy sikerültek a rendezvények, milyen visszajelzéseket kaptak? • Mindenképpen sikeresnek mondható. Ráadásul a sajógalgóci kivételével ingyenes programok voltak. Mindig eljött 5-600 ember, a táncházakban is nagyon sokan ropták. Úgy tűnt, a zenekarok is szívesen vannak itt. Úgyhogy a tervek szerint évente vagy kétévente megrendezzük a fesztivált. □ Sajógalgócon szombaton este dél-amerikai, írskót és görög népzenét játszó együttesek léptek fel. Mindig csak külföldi népzenét előadó csoportokat hívnak? • Ezek az együttesek nem először vannak itt. Felhívom őket, hogy lenne a folk-piknik, visszakérdeznek: „ó, ezen a jó kis szabadtéri színpadon a templom előtt’? És jönnek. Itt a pikniken soha nem volt magyar népzenét játszó együttes, csak a házigazda citerások. Nem azért, mert bármi bajunk van a magyar népzenével, de így kezdődött, és úgy gondoltuk, maradjon itt ez a vezérfonal, a külföldi népzene bemutatása. De a magyar együtteseket váijuk a fesztiválra. * A Los Andinos együttes sem először vesz részt a galgóci pikniken... • Mikor először hívtak, megnéztük a térképen, hol is van ez a hely - meséli Tárnok Ákos, az együttes vezetője. - Szeretünk idejönni, bár Székesfehérvártól, a mi székhelyünktől elég messze van. □ Fontosnak tartják ezeket a kis fesztiválokat? • Én jobban szeretem az ilyeneket, mint a nagy, zajos rendezvényeket. Közvetlenebb, családiasabb a hangulat. Nemrégen voltunk Majkon, Oroszlány mellett, a Vértesben. Ez a hatodik nyár, hogy megy már a műsor. Szinte állandó résztvevők vagyunk. Sok az érdeklődő, pedig oda is csak autóval lehet kijutni... Aztán Fehérváron is van egy hasonló rendezvényünk, ahol a bolíviai és ecuadori táncokat előadó néptáncegyüttesünk is szerepel. Persze a sajógalgóci színpadon el sem férnének, de mégis szeretnénk, ha egyszer ők is bemutatkozhatnának itt. □ Játszottak már azokban az országokban, ahonnan a zene származik? • Nem. Az egész zenekar még soha nem tudott kijutni. Külön-külön többször is jártunk azokon a vidékeken, ahonnan a zenénk származik, gyűjtöttünk dalokat, hoztunk anyagot. Most decemberben talán lesz lehetőségünk - reméljük, lesznek támogatók is - hogy kimenjünk, hiszen van egy meghívásunk az ecuadori művelődési minisztériumtól. Akkor koncerteznénk, meg gyűjtenénk is falvakban, ismerkednénk az ottani élettel, hétköznapokkal. A Los Andinos Sajógalgócon □ Nem félnek a más nemzet képviselői által rrtfé szólaltatott helyi népzene fogadtatásától? • Nem. Érdekes volt, amikor vettük a pánST^_ kát, elkezdtük fujogatni, próbálni, másikat ke tünk... Csodálkoztak, hogy jé, ez meg tudja Ml a hangszert, nemcsak azért veszi, mert a fai majd jól mutat. ü Mennyire autentikus, amit játszanak? • Valamennyire feldolgozzuk a dalokat,,de rekszünk a hagyományos feldolgozásra. Úgy 3j tem, hogy hagyománytisztelet uralkodik a t dolgozásainkban. Rengeteg hagyományos zeIV megszólaltató zenekar felvételével találkoztunk’ és vettünk fel mi is zenét, filmeztünk tán3 ^ Most készül egy új anyagunk. Augusztus megyünk stúdióba, október elején jelenik meg Lesz rajta olyan dal is, amit La Paz-ban játszót1 nekünk egy másik megyéből való fiú. De atto'; hogy egy matyó Budapesten él, amit a „múltbp énekel, az attól még matyó, nem budapesti--; Ezt az új anyagot majd turné során bemutatja október környékén. Kazincbarcikán az elsők * zött hallhatják a lemezanyagot az érdeklődők- i
