Észak-Magyarország, 1996. augusztus (52. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-10 / 187. szám
Műhely ÉM-interjú __________ ^ H ollandia után Ausztráliában is legalizálták az eutanáziát. A magyar jog már az elmúlt évszázadban is ismerte a „ jó halált”, amit persze nem engedélyezett... II. oldal ÉM ■riport Vasárnap délelőtt, tizenegy óra előtt harangszó jelezte az istentisztelet kezdetét. A harmadik után el kell indulni, hogy' odaérjen az ember. III. oldal Szomorún lengő gyászlobogók, s az utcán hullámzó nép sokasága várta a nagy halott porhüvelyét, mely két évig nyugodott Budaváros egyik sírkertében VII. oldal ^ajomszeretet Fotó: AP A hét embere Kerékgyártó István a vásárdíjas Nagy Zoltán A Tranzit Expo ’96 névre keresztelt első tiszaújvárosi Nemzetközi kiállításon és vásáron a parképítés és szépítés új megoldásaiért, a homogen falfelületek meg- Psztítására, falfirkák eltüntetésére alkalmas környe- *etkímélő, biológiai hatású aNyag kikísérletezéséért, szélesebb megközelítésben a Park fenntartásban, a zöldfelület-gazdálkodásban, vslamint a kommunális szolgáltatások területén be- vezetett új módszerekért, Eredményeikért vásárdíjat kapott az Öko-Park Kft. A Eeg irányítója Kerékgyártó tstván agrárszakember. Éppen harminc éve, tehát a yarosalapítás évében kerültem Miskolcról Tiszaújvárosba. így Most a magam idetelepülésé- üek évfordulóját is ünneplem a l'arosünneppel együtt. Az Öko- Tn/k megalakuíása előtt a r "K-ban dolgoztam - kezdi a emutatkozást a kitüntetett. j Kertészmérnök és növényvé- 5 e rni szakember, hogyan került ePPen vegyipari üzembe? , Az életutam úgy alakult, °gy a miskolci Herman Ottó j^'oinázium elvégzése után ^’egyházán szereztem diplo- 2!at'a mezőgazdasági főiskolán mtalános kertész szakon. Utá- ,la a munka mellett elvégeztem a növényvédelmi szakmérnökit is. Előbb a Hejő menti Állami Gazdaságban, majd az igrici tsz-ben dolgoztam. Ezeken a helyeken inkább gyümölcsössel foglalkoztam. Tizenegy éve kerültem a TVK-ba, a szakmámnak megfelelően itt a karbantartó, parkfenntartó feladatköröket láttam el ’93-ig, amikor létrehoztuk az Öko-Park Kertészeti és Kommunális Szolgáltató Kft.-t. □ Konkrétabban milyen szolgáltatásokat vállalnak? • Többek között kertépítést, díszfák, dísznövények ültetését - eredési garanciával, pázsitfelújítást - hagyományos és költségtakarékos felülveté- ses technológiával. Vállalunk parkápolást, automata öntöző- rendszerek, kerti világosítás tervezését és kivitelezését. A több lábon állást segítik kommunális szolgáltatásaink, amelyek lényegében a köztisztaságot szolgálják. A vásáron csak kiállítottuk, de nem áruljuk jellegzetes termékeinket. Vásárlásra a Tiszaújvárosban létesített kertészboltunkban van lehetőség. □ A tiszaújvárosi vásár üde színfoltja az Öko-Park Kft. kiállítási területe. A látogatók érdeklődéssel nézegetik a parkokba, kertekbe tervezett környezet- barát dísztavakat, gyeprácsokat, vízinövényeket, kerti gépeket, öntöző berendezéseket. Sokakban megfogalmazódik azonban a kérdés: nem luxus-e ez a mai pénzszűke világban'? • Törekvésünk, hogy elébe menjünk a jövőnek. Itt van példának okáért a dísznövények, tuják divatja. Szépen elterjedt az utóbbi időben, mint a füvesítés, az öntözés is. Nyugaton víz, kis tavak, csobogók nélkül már ma is nehezen képzelnek el egy szép kertet. Reméljük, hogy egy-két év múlva nálunk is lesz erre kereslet. A városban több mint négyszáz családi ház épült fel, ezeknek a kertjeiben jól mutatnának a kis tavak, csobogók. Nézetem szerint ugyanis víz nélkül nincs kertkultúra. Jelenleg a fő tulajdonos, a TVK a legfőbb megrendelőnk - társaságunk a ’Tiszai Vegyi Kombinát Rt Területfenntartó Üzemének teljeskörű jogutódjaként folytatja tevékenységét -, utána következnek más nagyüzemek, vállalkozások. □ A vásárnak és kiállításnak érzékelhetően jó a fogadtatása a Tisza-parti városban. • Szerencsés, hogy erre a városalapítás harmincadik évfordulóján került sor. Ez alkalmas arra, hogy erősítse az itt élő polgárok lokálpatriotizmusát. Több jel utal arra, hogy a lakosság jobban magáénak tudja a várost és igyekszik óvni környezetét. Jómagam önkormányzati képviselőként, a Kommunális Bizottság elnökeként is tevékenykedem ennek érdekében. Úgy vélem, az utóbbi időben nagyobb a figyelem a városon belül a környezet szépítésére. Most elkezdődött a dísztó építése, ez egy hosszabb folyamat lesz. Ez évben elkezdjük a szennyvízhálózat kiépítését is, éppen most volt a versenytárgyalás. Eddig inkább amolyan álmos kisváros volt a mienk, most valami meglendült. Szeretnénk otthonosan élni a mi városunkban. □ Családja? • Feleségem adminisztrátor a TVK-ban, kislányunk kilenc éves. Kerékgyártó István szűkszavú, ha személyes dolgairól kérdezzük, a munkáról, elképzeléseikről, a városról beszél szívesebben - vállalkozóhoz, közéleti emberhez illően. Mosoly (anzix) Bujdos Attila Mondanék valamit a mosolyról. /Aprókat sziszegnek a lengéscsillapítók, ahogy a kerekeket magába fogadja a kigödrösödött macskakő. Víg kocsmazaj az Arany Tigrisből, a sörszag egymásba fonja az édes-bús történeteket, ólomberakásos ablakok mögül ömlik a szómassza. Az ember az út szélén ücsörög, várja az övéit, ráér bámészkodni. Figyeli az ajtón beforduló turistákat, ahogy farolnak is menten kifelé, tanácstalanul: merre vegyék az irányt, melyik prágai kocsmában merüljenek el a cseh sör hús habjában. A Tigrisben közben a székek java meg üres, a törzsvendégekre vár. A csapolt pilzeni 16,80, a falon egy bámész dzsungel ragadozó portréja mellett színes fotón Clinton Hraballal jattól, kettőjük között Havel elnök, előttük korsók. Odébb - hangos barátai gyűrűjében - élőben maga az öreg író, Hrabal, egymásra licitálnak, poharukban az aranysárga nedű, olyan rövid az élet, ugye, olyan kevés az idő a részegeskedésre. Édes Közép-Európai Hát minek is szomorkodnánk, hogy tágul az univerzum, hogy a világ magába olvasztja az országokat és a népek eltűnnek ebben a hatalmas kohóban, hogy oda a nemzeti karakter, miközben dehogy is: ömöljön bár millió bámész idegen az aranyos Prágára, a törzsvendégnek előbbre való jogai vannak, még ha nem hagyja is itt a koronáit számolatlanul, hanem csak egy korsónyival öblöget is, s akkor is, ha nem Hrabal-remekekben akarja megtalálni a saját gyökereit, hanem a Tigrisben, a Ka- corban, a Két Kandúrban, a Pinkászban, a Korsóban, vagy bárhol, ahol csak folyik a sűrű söröcske és a kacagtató mesécske. r rága amúgy kis város, mindenütt ugyanazok az arcok, ugyanazok a léviszek, és pólók, és esőkabátok, és hátizsákok, és a felszínt rögzítő fényképezők, ugyanazokat az utcákat rója mindenki, ugyanazokat az angol, cseh, olasz és német szavakat kapja fel és tolja maga előtt a szél - na jó, néha magyarokat is -, ismerősként vigyorog az ember - mint a sülttök - ismeretlenek képébe a Muszteknél és Franz Kafka táblájánál, s ugyanazzal az elszántsággal igyekszik a dolgok mélyére hatolni, mint a többiek. A dolgok mélyére, ahol már nemcsak azok a fájóan gyönyörűséges épületek vannak, az a megbonthatatlan harmónia Károly-hidastól, várastól, ó- és újvárosostól, hanem az a valami is, ami idecsal ennyi embert, mondjuk 22 ezer amerikait, akik éppen a jelenvalóság Párizsában lubickolnak itt, s akik aztán nem is akarnak odébbállni, akiket magukhoz láncolt Prága. Hogy mi van tehát a dolgok mélyén? Talán maga a cseh karakter, a hallatlan alkalmazkodókészség, ahogy képesek elfogadni ezt az áradatot, ahogy szeretnivalóak még azért is, ha a törzsvendég rovására nem ültetnek az asztalukhoz, vagy az a láz és tempó, amivel angolul tanulnak, még a kutyái számára kéregető hajléktalan is angolul magyarázza el, hogy milyen menhelyre viszi majd a lába körül őgyelgő ebeket, vagy a gyöngéd erőszakkal kapacitáló rajzoló (Ah! Magyarország! Budapest! Szabadna netán egy jutányos portrécskát?), és persze mindenki készségesen válaszol mindenkinek, nem zavarja, ha nem tökéletes a kiejtése és a szókincse, mert felelni kell, ha egyszer kérdeznek, ha egyszer kíváncsiak, ha egyszer meg akarnak érteni minket, ha egyszer itt készülnek lebontatni Bábel-tornyát. Bármi van is ott a dolgok legmélyén, de olyan vonzó, olyan szépséges, mintha mi lennénk ott, mintha magunkra ismerhetnénk a prágaiakban, vagy ellenkezőleg, pont nem ilyenek vagyunk, de nem akarunk többé mufurcok lenni, és zárkózottak, és önmegtartóztatók, hanem azt akarjuk, hogy a söröcske, vagy csak egyszerűen a bennünk lévő jóság csak a jó dolgokat mossa a partjainkra, hogy kedélyesek lehessünk, hogy jól szórakozzunk ebben a rövid életben, hogy ne a hamutartót vágjuk bele a tévébe, ha egy mosolyért rimánkodik az a bolondos országpropaganda, hanem az angyalok hangján nevethessünk az ilyen együgyűségeken, mert hiszen a mosoly ott van a lelkűnkben, mi magunk vagyunk a mosoly.
