Észak-Magyarország, 1996. július (52. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-25 / 173. szám

4 ESZAK-Magyarorszag HELYI HÍREK IWö. IULIUS Z3>t l,SU'l'UKTUK, A sátoraljaújhelyi városháza hírei Sátoraljaújhely (ÉM - BSZA) - Ugyan a sá­toraljaújhelyi képviselő-testület nyári szüne­tét tölti, ettől függetlenül nem állt meg az élet a városházán. Terv omlásveszély ellen Mint lapunkban arról már szót ejtettünk: Sá­toraljaújhelyen tervezik a Felsőzsólyomkai városrészt fenyegető sziklafal-omlásveszély elhárítását. Hajdanán ez a rész bányaterület volt, alatta bányászlakások épültek, amelyek­nek állaga leromlott és nem elhanyagolható a fenyegető omlásveszély sem. Az újhelyi ön- kormányzat úgynevezett vis major-pályáza­ton pénzt nyert a fal megerősítésére. A mű­szaki bizottság a közelmúltban döntött a ter­veztetést illetően. Ehhez több szakértői véle­ményre is szükség van (statikus, geológus, stb.). A tervkészítési pályázatot, illetve a ter­vezési jogot Lakatos István statikus vállalko­zó nyerte el. Elterelik a 37-est? Újhelynek régi problémája, hogy a 37-es főút végigmegy a városon. Ennek áthidalására már régóta több rendezési terv és több alter­natíva készült. Eddig mindegyiknek gátat szabott valamilyen érdek, vagy a megvalósí­tás útjába kerülő akadály. Az elkerülő út ter­vei először Újhely északi részét (a Dohány­gyár mellett, a piacon át egészen a kenyér­gyárig) jelölték meg lehetséges útvonalnak. A legutóbbit például az tette kivitelezhetetlen- né, hogy több szintbeli vasúti kereszteződést is tartalmazott. A műszaki bizottság már em­lített ülésén most három tanulmányterv is a grémium elé került. Ezek szerint ezúttal Ru- dabányácska felé terelnék el a főutat. A há­romból a bizottsági tagok végül egy „öszvér” megoldást fogadtak el, amely legjobban meg­felel a helyi adottságoknak. A feltételek kö­zött szerepel, hogy Rudabányácskát ne érint­se, kerülje el az agyagbányát, a szerpentine­ket pedig viaduktos megoldással tegyék jár­hatóbbá. Műszaki áruház épül Sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy vajon mi épül Sátoraljaújhely Széphalom felé eső vé­gén. Híreink szerint egy bevásárlóközpont fa­lainak felhúzásába fogtak bele az ott dolgozó munkások. A majdani műszaki áruház elé parkolót is terveznek a kivitelezők. Megtakarítások a művelődésben A képviselő-testület legutóbbi ülésén Daragó Ferenc, a művelődési bizottság elnöke a La- votta Művészeti Iskola vidéki tagozatainak leválása miatt kieső központi támogatás pót­lására egy tizenegy pontban sorolt előteijesz- tést tett. A testület az érintett bizottságoknak kiadta a takarékossági javaslatot, hogy vizs­gálják azt meg, dolgozzák át előterjesztés for­májában. A művelődési bizottság a közel­múltban lezajlott összejövetelén négy pontot tárgyalt meg. Ezek a következők: a szakkö­rökként működtetett néptánccsoportokat te­gyék át a művészeti iskola hatáskörébe, csök­kentsék a tanulócsoportok létszámát 73-ról 67-re, így a Jókai és az Esze Tamás iskola két épületrésze felszabadul, amivel 2,5 millió fo­rint fűtési megtakarítás nyerhető, a Nevelési Tanácsadót a bizottság a megyei önkormány­zattal együtt társulásos formában javasolja tovább működtetni, javasolják a Kossuth La­jos Művelődési Központ vállalkozás formájá­ban történő működtetését. „Rooming in” kórtermek Július harmadik hetében a sátoraljaújhelyi Erzsébet Kórház szülészeti osztályán lehető­vé vált, hogy a mamák együtt legyenek újszü­löttjeikkel. Az új típusú, „rooming in” kórte­remből egyelőre kettő nyílt meg a kórházban. A kismamák választhatnak a félig nyitott (nappal együtt vannak a babával, míg éjszaka visszaviszik a kicsit az újszülött osztályra) és a nyitott (24 órát töltenek együtt, a mama ak­kor rakja tisztába és eteti meg a gyereket, amikor annak szükségét látja) kórterem kö­zött. Anna-napi vásár lesz Tarcalon Tárcái (ÉM) - Anna napi állat- és kirakodó- vásárt tart Tárcái önkormányzata szombaton a vásártéren (a Sport tér végén). A faluval a szag is velejár Mád (ÉM - PT) - Az önkormány­zat „Mád községért-díj” alapítá­sáról határozott legutóbbi tes­tületi ülésén. Néhányan nem tartották aktuális­nak még a téma felvetését sem, mert a kitüntető cím adományozá­sa évente néhány tízezer forint költséggel járna. A többség azon­ban úgy vélte, hogy honorálni kell - a hosszú távon - a község hírne­vét erősítő állampolgári tevékeny­séget. A cím odaítélésére a fain bármely lakója javaslatot tehet, de évente, október 23-án kiadni az ok­levelet és a gyűrűt csak akkor kell, ha arra valóban érdemes személyt találnak. Döntött a testület a Libra Gyógy- szerkereskedelmi Rt. privatizáció­jával kapcsolatban is. Az önkor­mányzat nem állt ki a veszteséges patikák támogatására létrehozan­dó alapítványba való pénzátadás mellett. A tervezet szerinti 60 szá­zalék helyett 75 százalékos mérték­ben kívánnak részesedni a privati­záció utáni bevételből és nem a pa­tikák bérbeadásával, hanem az ela­dásával értenek egyet. A privatizá­ció lebonyolítása során a Librával történő tárgyalásokon való részvé­telre szavazati joggal Kubus János polgármestert hatalmazták fel. Hosszú vitát eredményezett az ál­lattartási rendelet elfogadása. A szabályozásra Novák András jegy­ző szerint azért volt szükség, mert egyre nagyobb számban tartanak a faluban nagyüzemi körülmények között haszonállatokat. Csakhogy a megfelelő hatósági feltételeknek nem minden esetben tesznek ele­get. Akik pedig csak a trágya sza­gából, vagy a malacvisításból része­sednek, nem szívesen veszik, ha otthoni nyugalmukat ilyen módon megzavarják. Az egyik képviselő szerint azonban a falusi élethez hozzátartozik az állatszag is, amit tudomásul kell venni. Az állattar­tási rendeletet végezetül elfogadta a testület. A paragrafusokat közzé­teszik a faluban, hogy mindenki részletesen megismerhesse az elő­írásokat. Cserépfalu monográfiáját írják Cserépfalu (ÉM) - Már megala­kult Cserépfaluban az a szerkesz­tőbizottság, amelyik a falu 750- éves évfordulójára készít egy mo­nográfiát, s már megkezdték az anyaggyűjtést is. A két év múlva megjelenő kötetet a falu irodalom- kedvelő emberei készítik. Viszontlátásra, Magyarország! Hazautazott Szerencsről a holland református delegáció Miskolc (ÉM - NYI) - A szeren­csi és az ondi református egy­házközség meghívására tíz na­pon át holland református dele­gáció tartózkodott Szerencsen. A csoport ma utazik el hazánk­ból.- Mintegy évtizede Utrechtben ta­nultam - meséli a kapcsolat kiala­kulásának történetét Börzsönyi Jó­zsef tiszteletes. - Sok barátot sze­reztem Hollandiában, s amikor ha­zakerültem, hozzáláttam a kapcso­latok kialakításához. Ez annyira jól sikerült, hogy a szerencsi-ondi reformátusok azóta már háromszor jártak holland föl­dön, s barátaik is ugyanennyiszer Magyarországon, Tokaj-Hegyalján. Sőt, most már az egyes, barátokká lett családok is sűrűn élvezik egy­más vendégszeretetét. A magyarországi élményekről a delegációvezetők, Chris de Wolf, Thijs de Jong és Lies Wynia V. D. Zee igen elégedetten nyilatkoztak.- Nagy élmény volt számunkra a honfoglalás 1100. évi jubileumát ünneplő Magyarországot látni. Bör­zsönyi tiszteletes úr, valamint Ko­saras Ferenc, a szerencsi Egyesí­tett Szociális és Egészségügyi Inté­zet főmérnöke remek programot szervezett. Hiszen nemcsak Sze­rencset és környékét láthattuk, ha­nem jártunk Egerben, a Szalajka- völgyben, Kecskeméten, Bugacon, Budapesten, s a gyönyörű reformá­tus műemléktemplomokban gaz­dag Szatmár megyében is. Amikor a szerencsiek viszonoz­zák holland egyháztestvéreik láto­gatását, a miskolci Társtourist Utazási Iroda utaztatja őket autó­buszukkal. A Szerencseik és az iro­da most egy nem mindennapos él­ménnyel ajándékozta meg a hol­land delegációt. E héten kedden át­vitték őket Szlovákiába, ahol meg­tekinthették a dobsinai jégbarlan­got, a Betléri Kastélymúzeumot, s Krasznahorkát is. Programjuk vé­gén pedig Gombaszögön szabadban főzött igazi magyaros bográcsgu­lyással, vidám zenével várta az ala­posan megéhezett vendégeket segí­tő csapatával Konkoly Sándomé és Konkoly Sándor, valamint Varga Lajos, a kiváló kohász tangóharmo­f 'kás...- Szívesen maradnánk még Ma­gyarországon, ahol igaz barátokra, igaz testvérekre leltünk - mondták egyöntetűen a holland vendégek a búcsúzáskor. - De hát úgysem vég­leg távozunk, visszajövünk még. Viszontlátásra Magyarország, vi­szontlátásra Tokaj-Hegyalja! A vízelvezető árkot takarítják Mezőcsáton a közhasznú munkások (felvételünkön) - tudtuk meg Viszóczki Ti- bornétól, a városgondnokság vezetőjétől. Ebben a hónapban harminc közhasznú munkást foglalkoztatnak a vá­rosban a megszokottal szemben, hogy többen legyenek a háromhavi munka után jogosultak a jövedelempótló támogatásra. Egyébként nyáron tizenöt, télen pedig tíz fővel dolgozik a városgondnokság. A közterületeket ta­karítják, sőt a fürdő területén is tevékenykednek, s négyen pedig házigondozást végeznek. Fotó: Gál Péter A hét (polgár)mesterlövész... ...és az országgyűlési képviselők is: fegyvertelenül Balogh Attila (Folytatás az 1. oldalról) Miskolc (ÉM) - A megye pol­gármesterei és országgyűlési képviselői nem félnek és - bár tehetnék - jórészt nem is tar­tanak fegyvert. Jánosdeák Gábor, Sárospatak polgármestere:-Nincs fegyverem. Minek...? Szilágyi Adolf, Edelény polgár- mestere:- Nekem nincs, hiszen nem fé­lek - nem is kértem, hogy lehes­sen pisztolyom. Úgy gondolom, hogy nem a fegyverekkel kell megvédeniük magukat az állam­polgároknak, hanem a civilizált magatartással, és a törvények be­tartásával. Mert az utóbbival kü­lönösen sok gond van - hiába kapnak el egy bűnözőt, nem bün­tetik meg „rendesen”. A börtönök tulajdonképpen ingyenes üdülők; azzal, hogy megjárták, sokan még dicsekednek is. Hogy nekem pisz­tolyra volna szükségem? - ez per­sze, már többször felmerült, a ko­rábbi működési területemen is; de én akkor sem kértem belőle. Mindezek ellenére ugyanis tény­leg remélem, hogy az embereknek mind kevésbé lesz szükségük ön­védelmi fegyverekre, mert javulni fog a közbiztonság. Laczkó Károly, Sátoraljaújhely polgármestére:- Tudom, hogy a törvény mó­dot adna rá, de nem tartottam so­hasem szükségesnek, hogy való­ban legyen pisztolyom. Se féle­lemérzet nincs bennem, se olyan eset nem volt még, ami arra ori­entált volna, hogy beszerezzek egyet. Na és persze remélem, hogy nem is lesz ilyen precedens... Tamás Barnabás, Putnok pol­gármestere:- Két vagy három éve van fegyverviselési engedélyem - de fegyverem, az nincs; sose volt. Semmilyen késztetést nem érzek arra, hogy magamnál hordjak egyet. Bár az igaz, hogy ma, a de­mokrácia és a sajtószabadság be­köszönte után sokan érzik úgy, hogy legkönnyebb azt szidni, akit annak idején közakarattal vezető­nek választottak - én mégsem tartok senkitől. Egyébként jó, hogy eszembe juttatta: meg kéne néznem, nem járt-e le az engedély érvényessége... Egy vaskazettá­ban tartom otthon, ez aztán teljes biztonságban van. Arnóth János, Mezőcsát pol­gármestere:- Minek kellene nekem pisz­toly? Nem látom semmi értelmét. Én akkor félnék inkább, ha nálam lenne egy olyan... Májer János, Tokaj polgármes­tere: >- Nincs fegyverem - egyszerű­en azért, mert utálom. Voltam persze, katona, de már akkor sem szerettem a puskát... Meg hát nincs is rá szükségem, nem érez­tem soha, hogy kellene. Igyek­szem a lakossággal olyan kon­szenzust kialakítani, hogy ez így maradjon. A városháza környé­kén még nem fordult elő olyan eset, hogy a rendőrséget kellett volna hívni, nem is őriztetjük a hivatalt. Bár olykor elkerülhetet­lenek a botrányok, de nem jellem­zőek, pláne nem az olyanok, ame­lyek tettlegességre vezetnek, va­lakinek a testi épségét veszélyez­tetnék. Magda Gábor, Szerencs polgár- mestere:- Én sem érzem sem, hogy hiá­nyozna nekem egy pisztoly. Bár azt lehetségesnek tartom, hogy valakiben fenyegetettség-érzet alalkul ki a politikai pályán, és a fegyver nyugtatja meg. De szerin­tem nem ez a megoldás - ha vala­kit el akarnak tenni láb alól, meg­teszik, pisztollyal, vagy anélkül... Akkor már sokat ér vele az illető. Koleszár Lajos, országgyűlési képviselő, „civilben” kórházigaz­gató:- Nos, 1962 óta van nekem egy vadászpuskám - önvédelmi fegy­verem azonban sosem volt. Soha nem éreztem szükségét, azaz félel­met; nekem a telefonom - a rádió- telefonom - is nyilvános. Nem is halottam soha, hogy bármelyik képviselőtársamnak lenne piszto­lya; ez nem téma közöttünk. Egyébként a politikai, közjogi mél­tóságok nem képeznek kivételt e téren, hiszen tulajdonképpen bár­kinek lehet fegyvere, senki nincs megakadályozva ebben. De egy pisztoly tartásából szerintem csak felesleges gond és kalamajka lenne- és semmitől nem védene meg: hi­szen az, aki velem szemben hasz­nálni akarná, az alighanem jobban ért hozzá, mint én. Hatvani Zoltán, országgyűlési képviselő:- Nem jutott eszembe eddig, hogy önvédelmi célból pisztolyra lenne szükségem. Soha nem érez­tem ilyesfajta félelmet, ami erre késztetett volna. Pedig egyébként nem vagyok ellensége a fegyve­reknek, sőt, szeretem: katonako­romban fegyvermester voltam. Hogy mi indokolta a jelenlegi sza­bályozás kitételét? Nyilvánvaló, hogy a politikusok a különösen veszélyeztetett kategóriába tar­toznak - halottam is, hogy a kép­viselőtársaim közül többeknek van pisztolya. Nekem mindene­setre nincs. Tompa Sándor, országgyűlési képviselő:- Aki közéleti szereplést vállal, annak nem szabad szerintem ilyen eszközzel élnie; én sem te­szem. Persze - félnie sem szabad­na. Tudomásul kell venni, hogy ki van téve bizonyos veszélyeztetett­ségnek; de akiket merénylet ért és megmenekültek, azok sem azért, mert pisztolyuk volt. Egyébként sem amatőrkézbe való- én pedig az vagyok ezen a téren. Hogy a képviselőtársaim hogyan látják ezt? - ez sosem volt köz­tünk téma. Az biztos, hogy van­nak közöttünk szenvedélyes vadá­szok: ez a vadászati törvény kö­zelmúltbeli tárgyalásakor világo­san kiderült. De az önvédelmi fegyver - mondja meg, mi a túrót ér...? Talán annak érdemes tarta­ni, akit már maga a tudat is meg­nyugtat... A köz hasznára takarítják a csáti árkot

Next

/
Thumbnails
Contents