Észak-Magyarország, 1996. július (52. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-25 / 173. szám

1996, Iúlius 25«, Csütörtök Megyei Körkép ESZAK-Magyarország 5 Alvilági kerékpárút Miskolc (ÉM) - Fittyet hányva a tulajdonos óvatosságára, a bizton­sági ráccsal (is) ellátott alagsori tá­rlóból loptak el egy biciklit Mis­kolcon, az Ifjúság úton. Az ismeret­en tettesek 20 ezer forint kárérté­kű meghaladó akciójára kedden éj- Jol került sor. A? alvilági „kerékpárút” a Jókai ut- cát sem kerülte ki. Itt, szintén egy alagsori pincét feltörve, 23 ezer fo- úntos mountain bike bicaj lett zsi- vány-préda. ^ Kishunyad utcán pedig már egyenesen dupláztak a drótszamár- Fa vágyó mákvirágok: egy garázs hengerzárját eltörve két értékes bi­ciklit is „megdűtöttek”. Húsos illanás pesztely (ÉM) - Illatszerekkel, va­lamint húsféleségekkel felpakolva ’Hanták el a tetthelyről azok a csir­kefogók, akik keddre virradóan pesztelyen, a Kassai utcában tör­tek fel egy üzlethelyiséget. A kár internes. Miskolcon, a Margittá dűlőben hét­végi ház ablakát feszítette be vala­ki- Nem kizárt, hogy az ismeretlen lókötő kempingezni indul a közeljö- vóben, hisz’ két sátrat, illetve egy Jhotoros fűkaszát csent el, összesen oO ezer forint értékben. Ma... • EGYESÜLT KISGAZDA TAG­GYŰLÉS. Ma délután 5-kor tartja taggyűlését az Egyesült Kisgazda- Párt miskolci szervezete. A Baross '-'ábor utca 15-17. szám alatti Parthelyiségbe várják az érdeklő­dőket. Holnap... • TESTÜLETI ÜLÉS. Holnap tatabányán önkormányzati képvi­selő-testületi ülést tartanak. A fő Napirendi pont a költségvetés első félévéről szóló beszámoló lesz. Ez- ?el kapcsolatban Barnóczky Pál ■jegyző elmondta, hogy a tervezett­hez képest kimutatható több mint milliós hiány elsősorban a ve­szélyeshulladék-égető műben tár­sat olasz fél fizetés-elmaradásából származik, másodsorban pedig ab- Pől hogy a település lakosságának ®gy része a végletekig elszegénye­dett. s képtelenek fizetni a közter­hek díjait. Emiatt az önkormány­zat feladatainak visszafogására kényszerül. A rendeltetés és a kosárpalánk Megerősítik a palánkot. Az akció folytatódik, lehet kosárlabdázni... Fotó: Végh Csaba Kevés kellett hozzá, hogy agyonüsse a szerkezet a gyereket Gáspár László Miskolc (ÉM) - Zámbó Tiborné, a miskolci önkormányzat szoci­alista képviselője volt az egyik kezdeményezője annak az akci­ónak, amely során kosárlabda palánkokat állítanak fel a vá­rosban. A gyerekek nagy örö­mére. Az egyébként kitűnő öt­letet és pártolandó törekvést frakciója is támogatta. A terve­zést és kivitelezést szociálisan érzékeny vállalkozók végezték. Ám alig készült el az első pa­lánk Komlóstetőn, kiderült: amit raktak estére, leomla reg­gelig. S majdnem egy épp’ ott játszó kisfiúra. Egy izgatott mérnök, Káposzta Sándor telefonált lapunknak Kom- lóstetőről, hogy a palánkokkal baj van, az egyik már le is szakadt. Az illető vette a fáradságot, és meg­vizsgálta a szerkezeteket. A he­gesztéseket olyan silánynak talál­ta, hogy nekiállt az állványokra táblákat készíteni: életveszélyes, ti­los használni! A többit ránk bízza - mondta. Hosszas keresés után a városü­zemeltetési és ellátási osztályon ta­láltunk valakit, aki tudott a kosár­labda palánkok építéséről. Heine- mann Pál elmondta: ugyan ők a fe­lelősek a város által telepített ját­szóterek karbantartásáért, a pa­lánkok építése viszont a szocialista képviselők - mondhatni - magán­kezdeményezése. Egyébként, a mű­szaki átvétel még nem történt meg, forduljunk Hardonyi András képvi­selőhöz, a frakció vezetőjéhez. A képviselő megerősítette eddigi információinkat, és hozzáfűzte: az akció sikeres végeztével, vagyis ha­marosan sajtótájékoztatót tartanak a szocialisták, szeretettel váiják la­punkat is. Mint mondta, előző nap állították fel az első palánkot, és Komlóstetőn járva látta, hogy a gye­rekek máris türelmetlenül gyüle­keznek alatta. Amikor elmondtuk neki, mi is történt (hogy tudniillik három szemtanú, Révész István, Nagy Bertalan és Nagy István park­gondozók állítása szerint a leszaka­dó kosárlabda palánk egy kissrácot majdnem agyoncsapott), a képviselő hirtelen elvesztette közlékenységét, a további kérdésekre kitérő választ adott: nem lehet pontosan tudni, ki építette az ominózus palánkot; a munkában többen részt vettek, pél­dául a Városgondnokság is; a sajtó- tájékoztatón majd minden kérdésre válaszolnak... Tehát a képviselőtől még azt sem sikerült kiderítenünk, hogy pontosan ki tervezte, gyártotta, il­letve ki állította fel Komlóstetőn a Szeder utcában a veszélyes sport­szereket. Azt is homály fedi, ki a gazdája az átadás előtt álló épít­ménynek. Káposzta Sándor (a képviselővel folytatott beszélgetésünk után két órával) telefonált ismét. Gratulált, hogy sikerült ilyen gyorsan intéz­kednünk. A leszakadt palánk da­rabjait elszállították, a másikra pe­dig már hegesztik a szer biztonsá­gát erősítő támasztékokat. Az eset után pár nappal megke­reste lapunkat Zámbó Tiborné (ek­kor tudtuk meg, hogy ó az akció egyik kezdeményezője), s elmondta: intézkedett a kosárlabda palánkok javítása és megerősítése ügyében, mihelyst tudomására jutott a ron­gálódás, melynek okozójaként az előző napi viharra és a palánkok állványzatán csimpaszkodó gyere­kekre gondolt. Mint mondta, a szerkezetek - szerinte - kiállják a rendeltetésszerű használat próbá­ját. Most már csak egy kérdés ma­rad: a vihar és a gyerekek, hogyan használják a kosárlabda palánko­kat rendeltetésszerűen? „A lustát megvetem, bár néha irigylem...” Kovács Judit Miskolc (ÉM) - „A nagyma­mám, szegény, azt akarta, Kogy református lelkész le­gyek. Fiatal koromban na­gyon sokat írtam, verseltem, oem akartam ugyan pedagó­gus lenni, de úgy nézett ki, hogy elmegyek bölcsésznek. Aztán zenéltem is, el akartak küldeni az akadémiára. Szó- Val így lettem orvos.” • Komolyra fordítva a szót: em­lékképeimben - gyermekkorom­ból - él néhány olyan családorvos bácsi, akikhez nagyon sok hason­lót szeretnék látni a kortársaim között. Azt hiszem, ők adták meg az indíttatást ahhoz, hogy én is ezt a pályát válasszam - meséli Kiss János István professzor, a miskolci Semmelweis Kórház ál­talános sebészeti és mellkassebé­szeti osztályának vezető főorvosa, címzetes egyetemi tanár, amikor kitüntetése, a Batthyány-Stratt- man László-díj kapcsán beszélge­tünk. U Miért lett éppen sebész? • Bár a gyógyítás alapja és bázi­sa véleményem szerint a belgyó­gyászat, de az, hogy valaki sebész legyen, ahhoz kell egy... hogy is mondjam... egy belső erő. Szóval uem lehet egy beteghez úgy hoz­záállni, hogy elvérezhet, hogy el­gennyedhet, meghalhat, trombó­zist kaphat. Én tudom, hogy min­dez megtörténhet, de aki így áll az asztalhoz, az nem tud segíteni. Es én segíteni akarok. Tehát kell az a belső lelki erő, nevezhetjük önbizalomnak is, bizonyos manu­Kiss János István professzor: Igyekszem becsületes, jó ember lenni Fotó: Bujdos Attila alitás és persze döntéskészség. Ezek részben veleszületett képes­ségek, részben tanulhatók. Azt gondolom, remélem, bennem megvannak. A feleségem mindig mondja, hogy ő nem szeret velem vásárolni, mert én bemegyek a boltba, kérek tíz nyakkendőt, és húsz másodperc múlva kiválasz­tom a szükséges hármat, kész. Ugyanígy az ingekkel. Azt mond­ja, ez nem jó így, a vásárlást él­vezni kell. Mondom, nekem arra nincs időm. □ Mennyit dolgozik naponta? • Tizennégy-tizenhat órát, nyol- cat-tízet a kórházban, és este még otthon. Néha majdnem sírva ülök az asztalhoz, mert másnapra meg kell írni valamit. És mindig meg kell írni valamit, és szerepelni kell. Fontos a tudományos jelen­lét, ahol azonban már nem az én személyem az érdekes, hanem a szakma, amit képviselek. Hosz- szabb szabadságon 1980-ban vol­tam utoljára, azóta csak az idén egy háromhetes üdülésen. Szép volt, változatos volt, de már vágy­tam vissza. □ A szakmája szerelmese, vagy in­kább megszállottja? • Ahogy öregszik az ember, a szakmáján kívül már nem nagyon ért semmihez, tehát ennek a meg­szállottja. És reméli, hogy talán hasznos a betegeknek és a társa­dalomnak. Ez engem boldoggá tesz. UHogy bírja ? • Jó kérdés. Tudja, a suszternek rossz a cipője... Én is sokmindent megteszek az egészségem ellen. Bár nem dohányzom, nem iszom, de ez az élettempó és ez a munka- mennyiség sok. De senki sem tudja átlépni a saját korlátáit. És én úgy vagyok vele, hogy aki lusta, azt megvetem. Picikét néha talán irigylem, de én nem tudok az lenni. □ Nem lehet könnyű a társának... • Véleményem szerint én egy „áldott jó ember” vagyok, de két­ségtelen, hogy rendkívül elfoglalt. Azt hiszem, igaz a mondás - biz­tos hallotta már -, hogy a sebész­feleség egy olyan özvegy, akinek él a félje. Szóval: a szüleimtől ka­pott indíttatás, a református kol­légiumi neveltetésnek köszönhe­tően valóban igyekszem becsüle­tesen élni és jó embernek lenni. De nyilvánvaló, hogy valahol ezt az élettempót, ezt a munka- mennyiséget, tenniakarást el kell viselni. * Harmincnégy éve van a pályán. A szakma nagy nevei közé sorolják. Tizenegy és fél évvel ezelőtt ke­rült - meghívás alapján - Mis­kolcra Debrecenből. Jól működő általános sebészeti osztályt vett át, amelyet ez eltelt évek alatt ki­egészítettek mellkassebészettel is. Vezetése alatt lett az ország egyik vezető sebészeti intézete (három egyetemi klinika működik csak nagyobb ágylétszámmal), Magyarországon itt végeznek a legtöbb műtétet. A szakma mel­lett tehát a betegek elismerését is kivívták. Mondja: ez nem csak az ó érdeme. Húsz sebésztársáé és az osztály százötven dolgozójáé is. * □ Mit szólt a népjóléti miniszteri kitüntetéshez? • Nézze! Mindenféle kitüntetés valamilyen döntés alapján szüle­tik. Ami nem mentes a szubjek­tumtól, nem mentes a politikától. Ez az élet. De egy szó mint száz: jól esett, örültem neki és megtisz­telőnek tartom. Tudja, én mindig jobban szerettem fölfelé ütni, mint lefelé. Tehát ilyenformán ki­tüntetés sorozatban nem igazán részesültem. Van néhány díjam, de nem vagyok egy operett-tábor­nok, teleaggatva kitüntetésekkel. Nem is ez a lényeg. Sokkal in­kább az, hogy ez a pálya kielégít, boldoggá tesz. S ha már belefek­tettem több mint harminc évet, akkor amíg bírok dolgozni, a gyü­mölcsét is le kell aratni. Nem ne­kem, a betegeknek. Érti... Jövőre osztják a pedagóguskártyát Miskolc (ÉM - SZA) - A pedagógusok munkájának megkönnyítése érdekében kívánják bevezetni az úgynevezett peda­góguskártyát, amellyel ingyen lehetne látogatni az állam, illetve és az önkor­mányzatok által üzemeltetett múzeumo­kat, könyvtárakat és kiállítótermeket. A közoktatási törvényben benne foglaltatik a pedagóguskártya bevezetése. Ezt azok vehe­tik majd igénybe, akik pedagógusi munkakört töltenek be, illetve ilyen munkakörből men­tek nyugdíjba - nyilatkozta lapunknak Szüdi János, a Művelődési Minisztérium tanügyi- gazgatási főosztályvezető-helyettese. Ha időben megszületik az erre vonatkozó kormányrendelet, akkor a jövő év elején a munkáltatók által kiosztott okirat feljogosíta­ná a tulajdonosaikat arra, hogy az állam, va­lamint a helyi önkormányzatok által üzemel­tetett múzeumokba, könyvtárakba, kiállító­termekbe díjtalanul látogathassanak el. A fő­osztályvezető helyettes úgy gondolja: erre a kedvezményre azért van szükség, mert a pe­dagógusnak mindig napra készen kell tájéko­zódnia. A szakember meglátása szerint, a fényképes, hologrammos okirat bevezetése olyan, mindenképpen kedvező megoldás, amellyel az említett intézmények forgalma is növelhető. A tervek szerint a nyugdíjas peda­gógusok kártyája örök érvényű lenne, a jelen­leg pályán lévők ezen okmányát pedig min­den évben megújítanák. Ezzel kapcsolatban megkerestük a miskol­ci városházán Kiss Lajosné közoktatási és közművelődési osztályvezető-helyettest, aki­nél arról érdeklődtünk: nem hozza-e majd ne­héz helyzetbe az önkormányzat által üzemel­tetett intézményeket, ha a pedagógusok né­pes tábora ingyen látogathatja ezeket. Kiss Lajosné a fentiekhez mindössze annyit tett hozzá: ha a parlament dönt a közoktatási tör­vény módosításáról, s úgy látja: a pedagógus­kártyát támogatni kell, mert az hasznos és szükséges, akkor egyetlen helyi önkormány­zat - így a miskolci - sem zárkózhat majd el a meghozott döntés elől. _Ém-portré Az úszómester Miskolc (ÉM - SZA) - A gimnázium befe­jezése után fogtechnikusnak akartam ta­nulni. Viszont a tanfolyam jelentős anya­gi kiadást jelentett volna, és mivel én csak édesanyámmal éltem, nem várhat­tam el tőle, hogy állja a tandíjamat - mondja a 24 éves, Petrás Csaba, aki azó­ta úszómesterként dolgozik. Mint meséli: megszerezte a szakmunkás bizo­nyítvánnyal egyenértékű úszómesteri vizsgát, amellyel az ország bármely strandján állást tudna vállalni. Csaba imádja a munkáját. Ismerősei irigy­kednek is érte, már csak azért is, mert a nyá­ri kánikulában mi is lehetne kellemesebb munkahely, mint vízparton dolgozni, főleg úgy, ha szebbnél szebb lányokat láthat az em­ber. Ám az úszómesterség korántsem ilyen egyszerű! Mivel Csaba nős, így már nem iga­zán hódol a lánymustráló férfiszenvedélynek. Erre persze nem is nagyon jut idő, hiszen a vendégeket minden pillanatban éberen kell figyelni azért, hogy senkinek semmi baja ne történjen. A szellemi megterhelés nagy, ahogy a felelősség is az. Munkájának meg is van az eredménye, hi­szen amióta ebben a szakmában dolgozik, már háromszor mentett életet a medencéből, amiért - mint szerényen hozzáteszi - soha nem várt el köszönetét. Úgy érzi, ez nem is lenne tisztességes, mivel ő ezért kapja a fize­tését. Neki elég egy köszönöm és tudja: értel­me van annak, amit csinál. Szabadidejének minden percét feleségével és másfél éves kisfiával tölti, akivel imád na­gyokat játszani és akivel olyan hamar elrepül az idő, hogy észre sem veszi. Mellékesen jegy­zi meg: a kisfia még nem tud úszni, de a be­széden kívül biztos, hogy ez lesz a második legfontosabb dolog, amit a papa meg fog neki tanítani.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents