Észak-Magyarország, 1996. július (52. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-06 / 157. szám
ÉM-güiferjtó Meg kell erősíteni az Akadémia közéleti szerepét, rá kell döbbenteni a hatalmat: az értelmiségnek sokkal nagyobb szerepet és támogatási kell kapnia. II. oldal ÉUft-kőrkérdés___________ Égj' mondatba lehetetlen belesűríteni, hogy a szabadságra neveléstől a nemzeti elkötelezettségig mi mindent ötvözött egykor Sárospatak szelleme. III. oldal Ufrerótor _______________ M ég Kunt Ernő mondta egy peripatetikus, egyesületi városnéző-szeminárium alkalmával, hogy szívesen lenne lokálpatrióta, ha a locus alkalmas volna rá. VII. oldal A hét embere Nagy Kálmán Honthy Hanna-díjas főorvos Mészáros Béla Honthy Hanna színművész végakarata szerint, hagyatékának kamataiból minden páros évben a nevéről elnevezett díjban részesülhet az a kutató, aki kísérleteivel az emberiség gyógyítása terén nagy lépést tett előre, vagy az, aki jelentős gyógyászati segédeszközt fejlesztett ki. Vagy az az orvos, aki az orvostudomány, vagy a konkrét orvosi tevékenység terén ért el kimagasló eredményt. A díjat a Honthy Emlékbizottság ebben az évben Nagy Kálmán kandidátusnak, a B.-A.-Z. Megyei Kórház I. Gyermek- osztály vezető főorvosának ítélte, a gyermekeken végzett csontvelő-átültetés miskolci meghonosításáért.- Ilyenkor ugye, azt szokták mondani szerényen, hogy ez nemcsak az én érdemem - válaszol a kérdésre a „tanár úr”, amikor a magas kitüntetés okozta érzésről faggatom. - De én valóban úgy látom, és tudom is, hogy saját szerepem az egész gyógyításban behatárolt. Természetesen nagyon boldog voltam otthon este, a kitüntetés napján, de szeretném újra kihangsúlyozni, hogy ebben a munkában az én személyem a legkevésbé fontos. Ahhoz, hogy mindazt elérjük, amit elértünk, óriási, évek óta tartó csapatmunkára volt szükség. Nagy hiba lenne azonban itt megállni, s visszanézve elégedettséget érezve, rutinszerűen tenni a hétköznapi munkát. Nem! Minden egyes nap, minden egyes gyermek esetében újra kell kezdeni a küzdelmet. A főorvos küzdőképessége legendás. Evekig harcolt, hogy megteremtse a ma már országos hírnévre szert tett miskolci csontvelő-transzplantációs részleg feltételeit, s harcol ma is a működéséért. Jóllehet a tények magukért beszélnek: immáron elvégezték az ötödik sikeres átültetést. Honnan ez az elszántság?- Szatmár megyéből, Nagydobosról származom, nyolcéves voltam, amikor az édesanyám meghalt. Elég küszködés gyermekkorom volt, de már akkor megtapasztaltam, hogy a kiegyensúlyozott élet nem az anyagi jólét függvénye. Apukám nagyon nagy hatással volt rám. Az ő példáján megtanulhattam, hogyan kell elfogadni, feldolgozni a kudarcot, és mindig küzdeni az életben elérhető lehető legtöbbért. Édesapám és nagyszüleiül jó példát mutattak nekem az élet megéléséhez, ami rendkívül fontos. Az egymásra épülő generációk kollektív és családi bölcsessége elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az élet nagy dolgaihoz a fiatalok cselekvési mintákat kapjanak. Már az egyetemen elhatározta: Akárhová is kerül, kitart a gyermekgyógyászat mellett. Miskolcot akkoriban nagyon fejlődőképes, életerővel telt városnak ismerte, s - saját bevallása szerint - praktikus okok miatt kezdte itt mindazt, amit végül sikerült véghezvinnie a kórházban. Eredményeihez hozzájárultak külföldön szerzett ismeretei, tapasztalatai is.- Franciaországban, Párizs legnagyobb gyermekkórházában dolgozhattam. Ottani főnököm világhírű, kiváló képességű, az egész orvoslásra hatást gyakorló professzor volt, aki ugyanakkor egyszerű, rendkívül puritán életet élt. Tőle sokat tanultam. Ezen kívül elhitették velem - s ez óriási hatással volt rám -, hogy a problémák okait a lehető legmélyebben kell megkeresni. Azt tanították nekem, hogy minden betegséget úgy kell vizsgálni, mintha éppen most fedezték volna fel. Nem a beteget kell a betegséghez pászítani, hanem fordítva. A beteg gyerek egyedi esetére kell megtalálni a lehető legpontosabb diagnózist, megkeresni a lehetséges megoldások közül a legjobbat. Borzalmasan nyomasztó látni, mikor egy gyerek krízisen megy át, tudni, hogy esetleg meg is halhat a kezelés alatt. Épp ezért nekünk nem lehet hibáznunk. A csontvelő-transzplantáció fejlődési folyamata szerencsére még nem zárult le. Azért mondom ezt, mert igencsak hátul kullogunk ezen a területen. A környező országokban majd’ háromszor annyi esetben végeznek csontvelő-átültetést, mint hazánkban. Még a háborúban álló Horvátországban is így volt ez - a ’94-es adatok szerint. A csapatszellem kialakításához - akárcsak a felsőbb vezetők meggyőzéséhez - hihetetlen kitartásra, türelemre van szükség. Mindez megvan Nagy Kálmánban, aki ebben az évben az országban egyedül vehette át a megtisztelő kitüntetést.- Nem kell erről sokat beszélni. Kiváló kollégáim vannak, akik a ritka beavatkozásokat gyorsan megtanulták. Most már a nővérek is abszolút biztonsággal dolgoznak, és ami még nagyon fontos: nem félnek. Valamennyien egy nagy csapat tagjai vagyunk, és a tét minden esetben a gyermek élete. Magyar matúra Brackó István Azon a májusi reggelen, amikor közzétették a magyar érettségi tételeket; együtt drukkoltam a diákokkal. Eljátszottam a gondolattal: ülök a padban, előttem toll és papír. Először arra kellett felelnem, hogy a három téma közül melyikre feleljek, hogy legjobban megfeleljek a kívánalmaknak, s dolgozatomat a vének tanácsa elismerő szavak kíséretében doktori disszertációnak minősítse. Lúdbőrös lett a hátam, a tenyerem izzadt, s bi- zsergető verseny láz tüzében égtem... Hogy vén fejjel, sok-sok sikeres és sikertelen vizsgán túl miért emlegetem föl ezt az emléket? Lóugrásos képzettársításom késztet erre, s az a feladat, amelyet mindannyian kaptunk, április végén, nem sokkal a középiskolások megmérettetése előtt. Ez a matúra azonban más. Közvetlenül érint, de csak közvetve fejthetem ki véleményemet, gyakorolhatom állampolgári jogomat. Áttételesen szólhatok bele, csakúgy, mint a parlamenti törvényalkotásba, vagy a köztársasági elnök megválasztásába. A diákok már tudják az eredményt. Ők négy órát kaptak a megoldásra. Ez a másik matúra 90 napos lecke, s az osztályzatra sokáig kell várni. Az adatgyűjtemény 170 oldalas, 1500 kérdést tartalmaz, s a beadási határidő a hónap végén lejár. Arról a kérdőív-csomagról van szó, amelyet az Európai Unióhoz csatlakozni szándékozó országok kaptak meg. Ennek alapján (is?) ítélnek majd arról, hogy ki és mikor léphet be a közösségbe. Nem mindegy hát, hogy mit válaszolunk. Létünk és jövőnk a tét. Akár befutunk az első körben, akár nem. A válasz még az ezredforduló előtt kiderül, de a tényleges társulást kétezer utánra prognosztizálják a politológusok. Várunk, gyürkőzünk, jobbik orcánkat mutatjuk a világ felé. A friss híradások szerint a magyar matúra eddigi, még nem véglegesített terjedelme 7500 oldalra rúg. Az egyik kormánytisztviselő azt mondta, hogy ezek a „vázlatok" nem publikusak. Alig hiszem, hogy a végső, s az EU-nak küldendő változat mindenki számára hozzáférhető lesz. Némi aggodalommal gondolok erre, hiszen ez a lecke a koalíciós kabinet feladata, de ez a sorsfordító „dolgozat" hatása messze túlnyúlik a választási cikluson. A pártok, a vezetők, a kormányok jönnek, mennek. De mi, tízmillióan maradunk, s maradnak, figyelnek a határon túli magyarok is. Ha a kérdéseket ismerném, könnyebb dolgom lenne. Azt nyilván tudják odakint is, hogy mennyi a CDP, mennyi a nemzeti termék és az államháztartás hiányának hányadosa, hogy a munkanélküliek száma félmillió alá csúszott, hogy immár második éve csökkennek a reálbérek, hogy két év alatt ötven százalékkal nőtt az infláció, hogy a nyugdíjak vesztettek értékükből, hogy a fogyasztás drasztikusan mérséklődött, hogy az ipari termelés az idén 1,5 ponttal lesz csak több, hogy mennyivel fogy a népesség... Ezek az adatok bármely statisztikai kimutatásból kihiivelyezhető- ek, annak megválaszolása viszont semmi gondot nem jelent, hogy Magyarország milyen súlyt képvisel a tengeri halászatban. Miután nem ismerem a tesztet, csak találgathatok, hiszen akadhatnak csalat'intább feladványok is. Olyanok, amelyekre nem kíváncsi Európa. De engem, Téged roppantul érdekel. Mondok néhány példát. Miért hótt hamvába az alkotmányozás? Mennyit fizet a hulladékgyűjtő tízezer kórházi vaságyért, s mennyibe kerül tízezer, szélnek eresztett egészségügyi dolgozó végkielégítése, s utólagos segélyezése? A Horn-villa ürügyén ki tegyen vagyonnyilatkozatot, s abba ki tekinthet bele? Az Országgyűlés házszabályának módosítási szándéka, illetve annak elvetése kinek a malmára hajtja a vizet? A szomszédos országokkal való viszony javult-e, vagy romlott-e az ukrán és szlovák alapszerződés után, s a román egyeztetés közben? S vajon szerepel-e a talányok között, hogy miért ér egy magyar csecsemő 80 ezer dollárt az USA-ban? Miért száz forint a kenyér? Miért olcsóbb a sör, mint a szeszmentes üdítő? Mi vigasztalja azt a hátrányt szenvedő embert, aki - jobb híján - a kárpótlási jeggyel csak a falat tudja kitapétázni? De ez még semmi! Aligha hivatkozhatunk régi dicsőségünkre a millecentenárium évében. A honfoglalás után, a Szent István-i keresztény honalapítás után, Nándorfehérvár után, az 1848-as és 1956-os forradalom és szabadságharc után, a berlini falat lebontó és a szocialista világrendszert megdöntő akciók után a múltra. Régi érdemekért ma már nem jár kitüntetés, megkülönböztető figyelem. Bojt vagyunk a kardon... Rozsda marja, nem ragyog. Csak a kedvünk lenne jobb! Csak a hitünk lenne acélosabb! Csak egy sugár- nyi esne ránk a siker fényéből! Csak ne lenne vér- csepp a mentén, ami miatt szalonképtelenek lehetünk az Európa-ház elegáns szalonjában! Tűzvirág Fotó: AP
