Észak-Magyarország, 1996. május (52. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-06 / 105. szám
4 ÉSZAKtMagyarország Levelezés, Szólástér 1996, Május 6., Hétfő Obsitos telefonkönyvek „behívója” Az ÉSZAK-Magyarország levelezési rovata Szerkeszti: Bodnár Ildikó Nagyobb megbecsülésben részesülhetnének a telefonkönyvek e papírhiányban szenvedő honban. Igaz a 96/97-esen már ott olvasható, hogy a könyv anyaga újrahasznosítható, de azért a régieket sem kellene a szemétbe dobni. Nem bizony. Mert nemcsak a szegény embert, de szegény hazánkat is húzza az ág. Több száz tonna fa kerül ki illegálisan az erdőkből (mondhatnánk úgyis, hogy lába „nő”), ráadásul százak, ezrek esnek a gyújtogatok áldozatául, de ritkítja őket az „égiek haragja” is. Egyszóval, sajnálatosan zsugorodik faállományunk. Hogy valamelyest mentesüljünk a faimporttól, lenne egy javaslatom, amely könnyen kivitelezhető lenne, amennyiben az ügynek megnyerhető lenne a Magyar Telefonkönyvkiadó Kft. vagy a távközlés. Éspedig: a mindenkori új könyvhöz a régebbi ellenében lehetne hozzájutni, néhány kivételtől (pl. a korábbi elveszett) eltekintve. Ez alkalommal már „lekéstük a vonatot”, ámbátor a diákokat mozgósítani lehetne utólagos összegyűjtésükre. S merthogy „súlyos” olvasmányok, így a serénykedők akár egy kirándulásra való aprópénzhez is hozzájuthatnának. Nyíri Kálmán Miskolc A becsületeseken mindent be lehet vasalni Buszon, villamoson utazók többsége unja a már-már molesztálásszámba menő „ellenőrzéseket”, amit a bliccelők visszaszorítására alkalmaznak. Az MKV illetékesei kitalálták, hogy a közhasználatú járművekre csak az első ajtón (lehet) szabad felszállni, kézben az előre elkészített bérlettel, menetjeggyel, amelyet a járművezető a vezetőfülkéből ellenőriz. Ebből olyan kellemetlenségek származnak, amik esetleg sokkolják az utasokat, továbbá a módszer.növeli a középső és hátsó ajtókon leszállók mellett a bliccelők felszállásának lehetőségét, a tumultus elősegíti a „zsebesek” aktív működését és nem utolsósorban a balesetek lehetőségét. Április 24-én a reptéri buszállomáson a 10-es (604-es kocsiszám) buszra 10.05-kor többedmagammal (a Zsarnai piacra igyekezvén) az első ajtónál szálltam fel. Mindannyiunk jegyét a buszvezető ellenőrizte, majd elindította a járművet. Néhány másodperc múlva a kocsi elején egy ápolt, fiatal, helyes hölgy újabb ellenőrzésbe kezdett, dacára a pár pillanattal előbbinek. Az ellenőrhölgy hozzám érkezvén kezébe (vette) kapta az általam elé tartott áprilisi kombinált bérlettel együtt az összes igazolványomat, amely egy műanyag tasakban van nálam állandóan. Benne egy külön feljegyzés betegségeimről és gyógyszereimről arra az esetre, ha hirtelen rosszul lennék, a mentőorvos annak alapján tudja, mi velem a sürgős teendő. A bérletet a tasakból kivette, a többit belecsapta a táskájába, majd közölte velem, hogy fizetni fogok, mert nem írtam rá az igazolványszámot a bérletre. Védekezésképpen tájékoztattam: rokkant-nyugdíjas, súlyos beteg ember vagyok, memóriazavarokkal, s valóban megfeledkeztem a számról- , de öltözetemről, megjelenésemről, főleg koromról láthatja, nem vagyok csavargó, gonosztevő. Ráírom most a számot - mondtam,- nézze el ezt az első és utolsó esetet, s engedjen el. Ám ő hajthatatlan volt és nem kegyelemezett. Erre elővettem 1000 forintot, jeléül annak, hogy kifizetem a pótdíjat, egyben kértem, adja vissza táskájából az iratcsomót, mert bármely pillanatban szükség lehet rá. Erre nem volt hajlandó. Következett a Zsarnai megálló. Leszálláskor előkerült a kolléganője és engem közrefogtak. Szemben 15 méterre 300 ember, aki a „Zs” buszra várt és minket figyelt nagy érdeklődéssel, sajnálattal kuncogva, - ki hogyan fogta fel ezt a pellengérre-állítást. Kifizettem az 500 forint tandíjat és közben arra gondoltam, hogy valamikor 40 évvel ezelőtt már éreztem így magam, amikor a „törvény” emberei közrefogtak, a tömeg pedig figyelte a fejleményeket. Az is eszembe jutott, hogy az évek folyamán többször az ellenőrök mellé álltam a vandálokkal, garázdákkal szemben, de nem biztos, hogy a jövőben így teszek. Felmerül a kérdés: Miért ad lehetőséget az MKV a visszaélésre? Miért nyomat egyforma diák- nyugdíjas bérletet? Miért csinálják ezt a bonyolult, irritáló ellenőrzési rendszert? Miért mossák össze a bűnözővel, vandállal, notórius bliccelővel a feledékeny, de egyébként rendes, becsületes embert, utast? Egyes ellenőrök hogyan merik veszélyeztetni a beteg utast, különböző eü. papírok átmeneti elkobzásával? Az ellenőrök miért nem írják rendes nevüket az okmányokra? (A hölgy 24-essel írt alá) Végezetül többek megállapítása: egyes ellenőrök rossz külsejű, vad tekintetű utasokat, bliccelőket meg sem mernek szólítani, de a becsületes embereken mindent be tudnak vasalni. (Név és cím a szerit.-ben) Tonnányi szeméttől szabadult meg a Bükk A Föld Napja alkalmából április 27-én, szombaton, nagyon sok diák vállalta, hogy saját munkájával járul hozzá a Bükk hegység védett természeti értékeinek megóvásához, az élőhelyek megtisztításához. A szervezők a munkálatok színhelyéül három területet jelöltek meg, melyek megítélésük szerint a legtöbb kirándulót vonzzák és ahol az általuk otthagyott „antropogén hulladék” és környezetszennyező anyagok mennyisége a legnagyobb. így került sor a Kis-Fennsík, a Ga- radna-völgy és a Bányabükk takarítására, ahová a lillafüredi kisvasút szállította díjmentesen a résztvevőket. A műanyag zsákban összegyűjtött szemét mennyisége elérte a tonnányi nagyságrendet. Áz akciónak köszönhetően átmenetileg eltűntek az erdei vadakat veszélyeztető műanyag-, fém- és üveghulladékok. -Sikerként könyvelhető el az is, hogy a források (Andókút, Hárskút, Csókás, Lencsés, Barátság, Dobrica) vize és a Garadna patak megszabadult az értékes vízifauna életét, szaporodását zavaró természetidegen anyagoktól. Az összegyűjtött szemét eredete is megállapítható volt. A Garadna patakot elsősorban Omassa település lakossági hulladéka szennyezi, ami szervezett szemétgyűjtéssel és szállítással elkerülhető lenne. A közkedvelt kirándulóhelyeken, források környékén pedig a kikapcsolódásra vágyó „homo sapiens” hagyja ott me- mentóként táplálkozási kellékeit, maradványait. Kérdés, hogy meddig folytatódik még ez a környezet-pusztító, felelőtlen emberi tevékenység? Egyáltalán nem biztos, hogy mindig lesznek lelkes, természetszerető diákok, akik az élővilág védelme érdekében hajlandóak lesznek más szemetét eltakarítani! A Föld napján illene ezekről is elgondolkozni mindenkinek. A munkaakciót szervezte és vezette a Környezet- és Természetvédő Nevelők Egyesülete és a Környezetvédő Diákok Baráti Köre, ismertebb nevén a Miskolci ÖKO-KÖR. Támogatók voltak: a Miskolci Erdőfelügyelőség, a Bükki Nemzeti Park, az Észak-Erdő Rt., a miskolci városi önkormányzat és a Tiszai Vegyikombinát Rt. A kapott anyagi és erkölcsi támogatás tette lehetővé a kis- vasúton történő díjmentes utazást, a műanyag gyűjtőzsákok biztosítását és az összegyűjtött szemét elszállítását. A környezetszépítő mozgalomban 409 diák és 28 felnőtt (tanár, szülő), azaz 13 általános iskola és a Gábor Áron Műszaki Középiskola környezetvédelem szakos diákjai vettek részt. Balog Ákos tanár a Miskolci ÖKO-KÖR ügyvezető elnöke (Sajnos) egykettőre megtelt a zsák Fotó: a szerző Legalább együttérzéssel... Nagyon együttérzek a menekültekkel. Magam is menekültem Erdélyből 1944 szeptemberében. Nem a szülőföldemet hagytam el, mert én itt Miskolcon születtem, hanem az akkori otthonomat és őseim szülőföldjét. Mint hajdani menekült, én is ismerem a menekülés ezer gondját, baját, fájdalmát. Mivel a beígért vagonok már elérhetetlenek voltak szeptember 15-én és már hivatalok sem voltak, hogy az előző napi ígéreteket beválthassák, lovaskocsival indultunk útnak az édes Erdélyből az édesanyaországban élő rokonokhoz. Míg kijuthattunk Kolozsvárról, állandóan folyt a légiaknázás, gép- fegyvertüzek közepette, teljes életveszély között hagyhattuk el kedves városunkat. Eső áztatott, vihar tépett valóságosan és képletesen is. Éheztünk, fáztunk, mert nem voltunk felkészülve arra szeptember 14-én, hogy mire másnap Kötelend nevű lakóhelyünkről beérünk a városba, még élelmet sem tudunk beszerezni. Siralmas látvány volt a menekültek áradata az országutakon. Volt, hogy kenyerünk sem volt. Mivel a rokonom - akinél laktam - pedagógus volt, egy-egy faluban betértünk a tanítói házakhoz, hogy egy kis élelmet „kolduljunk”. Kaptunk egy-egy kis kenyeret, sajtot, szalonnát. Éjszakánként legtöbbször a szabad ég alatt aludtunk. Akkor lélegeztünk fel, amikor meghallottuk Horthy Miklós szózatát a rádióban. Nem tartott az öröm sokáig, mert jött a Szálasi-szózat. Semmi jót nem várhattunk. Sőt! A háború tovább tartott, folytatódott a menetelés az ország útjain, a majdnem semmibe. Rettenetes dolog a menekülés! Ne fintorogjon senki, amikor ezekről az emberekről van szó. Álljunk melléjük legalább együttérzésünkkel, jó szavakkal, de akár szeretetünkkel is. Úristen! Mi történik a világgal? Miért tud az ember az állatokat is megszégyenítően kegyetlen és vandál lenni? Nem veszik észre a hatalom urai, akár politikusok, akár tudósok, hogy ezzel a mostani magatartásunkkal önnön sírunkat ássuk? Ebből a világból, a Földről nincs menekvés, ha az ember nem hagyja abba az esztelen vérengzéseket, pusztításokat, az embertelenséget. Ha nem tudjuk szeretni, megérteni egymást, mindnyájan elpusztulunk, és elpusztul az egész földi élet! Rácz Ilona Miskolc Míg nem bújunk álomkosztümbe Míg Tokióban a sápadt színt tartják sikkesnek, addig nálunk az ózonlyukkal nem sokat törődök csokoládé- barnára süttetik magukat. Jó hír: nem kell többé nudistastrandra menni, mert Bonnban feltalálták és már be is mutatták azokat a fürdőruhákat, amelyek garantáltan átengedik a barnító sugarakat. Arról nem szól a fáma, hogy a káros sugárzástól megvéd-e bennünket. De tulajdonképpen e csekély szeméremtakaró esetében ez az apróság igazán elhanyagolható tényező. Hiszen az igazi megoldást csakis egy olyan alkalmatosság biztosíthatná, amely a fejünk búbjától a talpunkig befedné testünket. Míg ragyogóan bar- nulnánk alatta, megvédene bennünket a kártékony sugaraktól. És ami egyáltalán nem utolsó szempont, hogy a legújabb divat szerint alkalmazott kreációként tarthatnánk számon. Addig is, amíg eme álomkosztüm megvalósul, ajánlatos a napozást délelőtt 11 órától délután 3-ig mellőzni, miután ebben az időszakban a legmagasabb az ártalmas ibolyántúli sugarak kibocsátása. Én, mint napimádó, mindenesetre ehhez tartom magam. Igyekszem megóvni bőröm mindenféle kóros elváltozástól. Csak legyen szép nyarunk. Pásztor György Jogsegélyszolgálat Ingyenes jogsegélyszolgálattal kéthetente, hétfői napokon áll szíves rendelkezésükre Demeter Lajos ügyvéd, 16-18 óra között. A május 6-ai tanácsadásra - azaz a mai napra - a Sajtóház portáján kérhetnek sorszámot az érdeklődők. / / / SZOLASTER írja: az Olvasó Szavak, kontra tettek Az egyesült Európa gondolata nem mai keletű, de csak most, a század végén érett meg a megvalósítás lehetősége. Európa történelme tele van véres és értelmetlen háborúkkal, az ezek által létrehozott ok és okozat ismétlődő körforgásával. Emberek milliói és felbecsülhetetlen értékek pusztultak el politikai rövidlátás, vagy önző érdekek következtében. Európa népeinek elegük volt a háborúkból, annál is inkább, mert ezek hozták létre többek között a máig ható nemzeti kisebbségek feszítő gondjait. Vonatkozik ez elsősorban a kelet-közép-európai országokra. Magyarország, Románia, Szlovákia és Jugoszlávia is az EU-ba tartanak, de oda csak akkor kapnak belépési engedélyt, ha egymás közötti viszonyaikat megnyugtató módon rendezik. Szavakban, hivatalos megnyilatkozásokban naponta találkozunk rendezési törekvésekkel, „történelmi megbékélés” hangzatos meghirdetésével, de a gyakorlatban egészen mást találunk. Főleg Romániában és Szlovákiában lépten-nyomon tapintható magyargyűlölettel találkozunk, sőt nem ritka a nemzetgyalázást súroló megnyilatkozás sem. (Ázsiai lovashorda stb.). Igaz, ezek nem a hivatalos vélemények, de nem is tesznek ellene semmit. A vezető politikusok finomabb eszközökkel élnek. Ok a magyarok által a múltban és jelenleg elkövetett vélt vagy valós bűnöket emlegetik parlamenti fórumokon is. Tény, hogy magyar részről is történtek a múltban elítélendő cselekmények, de „bölcsen” hallgatnak arról, hogy 1945 után több tízezer magyart tolon- coltak ki szülőföldjükről a „kollektív bűnösség” fasiszta elve alapján. Vagy az ismert marosvásárhelyi eseményekről, ahol Sütő András szemét verték ki a „nemesvérű” római leszármazottak. Jugoszláviában szintén több tízezer ember esett áldozatul a magyarok körében végzett megtorlásnak. Folytathatnám, de értelmetlen dolog lenne a végnélküli vitát folytatni. Nézzük inkább a jelent. Románia megbékélést hirdet, de a magyar kisebbséget sújtó újabb törvényeket hoz. Szavakban elismeri a nemzetközi normákat, előírásokat és ajánlásokat kötelező érvénnyel a kisebbségekre vonatkozóan, de nem hajlandó ezeket szerződésbe foglalni. Szlovákia ugyan szerződésben ismeri el a fentieket, de egy külön, „ételmező” jegyzékben elutasítja a kötelezettséget. Jugoszlávia továbbra is elutasítja a kisebbségi autonómia törekvéseit, de más államokban élő saját kisebbségei számára nemhogy autonómiát, de külön államot erőszakol ki véres háborúval. Ezek után hihetünk-e abban, hogy e térségben úgy rendeződnek a viszonyok, ahogyan azt az EU elvárja? Az érintett országok politikusai mikor jönnek rá, hogy a kisebbségek elleni megszorítások csak további feszültségeket szülnek? Európának nincs szüksége ilyen veszélyforrásokra. Jogos a felvetés: mi értelme van arról vitatkozni, hogy „ki volt itt előbb” és hogy „ki honnan jött”. Már csak azért sem, mert Ázsiából jönni semmivel sem lealacsonyítóbb, mint a Balkánról! Legyen intő jel, hogy a nemzetek közötti gyűlölködés mindig magában hordta a háborús konfliktus veszélyét, ha a tömegek ellenkező törekvése ellenére is a politikusok egymásra uszították őket. A gyűlölködés nem a népek sajátja, hanem az ostoba, önző politikusok eszköze. Itt az ideje, hogy végre rádöbbenjünk arra: a jövőnek egyetlen útja van, s ez a békés együttműködés, egymás kölcsönös tisztelete, a bizalom. Nem a múltba néző, terméketlen vitákra van szükség, hanem arra, hogy egymást segítve, közös érdekeinket keresve foglaljunk helyet az EU-ban. Ehhez pedig elengedhetetlen a kisebbségek sorsának megnyugtató rendezése, jogaik biztosítása azon a földön, ahol őseikkel együtt ezeregyszáz éve élnek illetve éltek. Ámelyik állam a nemzeti kisebbségeket elnyomja, az nem bánik másképpen saját népével sem. Azt mondják, egy országnak olyan a nemzetiségi politikája, amilyen az általános kulturáltsága. Ez főleg akkor igaz, ha a szavak ellentmondanak a tetteknek. Ádám Mátyás Bogács „Nyugdíjunk nem kegyelemkenyér” „Tűrőképességünk határán állunk. A múlt évben a nyugdíjasok 17 százalékos emelést kaptak, ebben az évben csak 15 százalékot, illetve még annyit sem. Miért csökkentették és csökkentik évről évre? Rajtunk akarják behozni azt, amit elherdáltak?! A kormány úgy akarja rendbe tenni a gazdaságot, hogy a szegényeket kíméletlenül sújtó jövedelemelvonó intézkedések egész sorát vezeti be, miközben egyre-másra vonja vissza a szociális kedvezményeket. Olyan magas egy lakás rezsije, hogy a kisnyugdíjas ki sem tudja fizetni. Ha felgyűlik a tartozása, perelik, majd kilakoltatják. Ákinek pedig jut rezsire, nem marad a megélhetésre, így vagy eszik, vagy lakik. Aki még nyomorultabban él, az kukázik, Ez már az állam szégyene. Bezzeg a minisztereknek, parlamenti képviselőknek, gyárigazgatóknak, rt. vezetőknek több százezer a havi fizetése, gátlástalanul milliókat vágnak zsebre. Megszületett a milliomosok osztálya, ezzel szemben egyre fokozódik az alacsony keresettel és nyugdíjjal rendelkezők nyomora, a középrétegek rohamos elszegényedése. Nincs létbiztonság. A nyugdíjasok kiszolgáltatottak, elkeseredettek, elesettek, a fölöslegesség érzése uralja gondolataikat. A rendszerváltástól nem ezt vártuk. Három millió nyugdíjas szavazott a mostani kormányra, a képviselőkre, akik annyi minden szépet és jót ígértek a korteskedés idején. Mi nem megtűrt egyének vagyunk, a nyugdíjunk nem kegyelemkenyér, megdolgoztunk érte. Február 23-án Miskolcon tartotta meg ülését a Nyugdíjasok B.-A.-Z. Megyei Képviseletének Tanácsa, amely egyértelműen megfogalmazta, hogy a nyugdíjasok védelméért sokkal határozottabban és keményebben kell kiállni. Az ő javaslatukra országszerte aláírásgyűjtést indítanak a nyugdíjasok körében, hogy a kormány biztosítsa a törvényben előírt intézkedések végrehajtását és ne hozzon újabb rossz intézkedéseket a nyugdíjasok megnyomorításá- ra. Az aláírási íveket egyenesen az államfőnek fogják megküldeni, amennyiben ennek nem lesz hathatós eredménye, akkor a nyugdíjasok nyílt demonstrációba kezdenek a kikényszerítés érdekében. Nyugdíjasok, sorstársak! Csatlakozzunk a felhíváshoz minél többen, aki csak él és mozog! Csatlakozzunk együtt, egymásért! Bakos Andrásáé, Miskolc Olvasóink figyelmébe! Kedves olvusóink tájékoztatására közöljük, hogy tv Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg.
