Észak-Magyarország, 1996. május (52. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-14 / 112. szám

6 Ms Itt-Hon 1996. MÁjus 14., Kedd Kedves Ildikém és drága kis unokáim Renike, Bettiké, Anita! V Sok-sok boldog, örömteljes születésnapot kívánok számotokra és a jó Isten áldását. Bállá mamátok, ki Titeket nagyon szeret. Megjelenik minden héten • • A • • i •• 1 •• csütörtökön. Legújabb szolgáltatásunk: Telefonos találkahely! Csak egy telefon, és lehet, hogy megtalálja az igazit, egy életre, vagy csak néhány kellemes órára... Keresse az újságárusoknál és a boltokban!- Milyen további célok állnak a DIAC előtt? - kérdeztük immár Szűcs Józsefet.- Szeretnénk túlszárnyalni a ’95-ös eredményeket, sze­retnénk minél több érmet szerez­ni. A legfontosabb azonban az len­ne, ha még több gyerekkel tud­nánk megszerettetni az atlétikát, hiszen csak megfelelő háttérrel lehet magasszintű munkát végez­ni.- Az atlétika helyzete nem kilátás­talan, s ezt mi sem tanúsítja job­ban, mint az a tény, hogy a DVTK 1992-es megszűnése óta a tavalyi évünk volt a legsikeresebb - kezd­te beszélgetésünket Kispál János, a DIAC edzője. - Több aranyérmet szereztek versenyzőink, akik a nemzetközi porondon is megállták helyüket. Szűcs József, a DIAC gyalogló­inak edzője hasonlóan vélekedett:-Amióta önállóan létezik az at­létikai klub, a tavalyi esztendő volt a legeredményesebb. Breznai Bé­la például a pekingi Világ Kupán csapatban 8. lett, az Universiadén Diósgyőrben most is sok a tehetséges atléta Fotó: Vénh Csaba A sportok királynője Diósgyőrben Miskolc (ÉM - S.G.) - Valami­kor telt házakat vonzott, ma már kicsit háttérbe szorult és sokszor bizony kongó lelátók előtt zajlik egy-egy atlétikai vi­adal. Legalábbis hazánkban. Pedig sokkal többet érdemel­ne ez a nagyon szép sportág, amely szinte az összes többi­nek is alapjául szolgál. Ráadá­sul tehetségekkel most is ren­delkezünk. A sportok királynő­jének helyzetéről érdeklőd­tünk a Diósgyőri Atlétikai Clubnál. pedig - egyedüli borsodi induló­ként - a 12. helyet szerezte meg.- Mennyire népszerű sportág az atlétika?- Az atlétika, a sport szeretete az általános iskolákban dől el - ve­szi át a szót ismét Kispál János. - Ha a testnevelő az atlétika felé irá­nyítja a gyerekeket, akkor ők a sportpályán kötnek ki. Az atlétika alapsportág. Ha valaki később más sportág iránt érdeklődne, számára is kellő alapokat adhat. Konkrétan a klub megfelelő utánpótlással ren­delkezik, sok az ügyes, tehetséges gyerek, persze ez nem jelenti azt, hogy ne szeretnénk, ha minél töb­ben látogatnák edzéseinket. 1996. Május 14., Kedd Itt-Hon Ms 3 Speciális ellátásokban is gondolkodik Miskolc ÍÉM - Bi.I.) - A Szentpéteri kapuban talál­ható intézményt régebben szociális otthonnak nevez­ték. Mintegy másfél évvel ezelőtt a közgyűlés döntése alapján lett idősek otthona.- Csak helyeselni lehet, hogy ezt a sokak szemében pejora­tívnak tűnő jelzőt - szociális - módosították - mondja Fodor Ottó igazgató. - A lényeget, azaz az intézmény funkcióját egyébként is jobban kifejezi az utóbbi elnevezés, hiszen itt va­lójában idős embereknek kívá­nunk otthont biztosítani hátra­lévő éveikre. A Szentpéteri kapui otthon­ban 460 idősről gondoskodnak, de hozzájuk tartozik négy to­vábbi intézmény is.- A Mátyás király utcai Idő­sek Házában 20, a Bársony Já­nos utcai emeltszintű részle­günkben, az Ezüsthíd Otthon­ban 30, míg a nemrégiben át­adott Férfiak Otthonában 30 fő ellátása a feladatunk. Intéz­ményrendszerünk szerves ré­sze - és számomra kiemelten fontos - az Értelmifogyatéko- sok Napközi Otthona, ahol 55 gondozottunk van. 1991 októberében nevezte ki a közgyűlés az intézmény élé­re, de korábbi munkahelyein is rászoruló emberekkel foglalko­zott. Két évet képesítés nélkü­li mentőápolóként, majd az egészségügyi főiskola elvégzése után 10 évig a Miskolci Mentő- állomáson dolgozott. Az itt szer­zett tapasztalatok sokat jelen­tenek mostani munkájában is.- A pályázat beadásakor így Fodor Ottó: Sokan támogatják elképzeléseinket fogalmaztam: a több mint 200 ezer betegszállítás kapcsán sok-sok emberrel találkoztam, illetve kerültem kapcsolatba. Vészhelyzetekben lehet csak igazán megismerni a különbö­ző emberi sorsokat. Mindemel­lett az egészségügy talán teljes vertikumát át tudtam tekinte­ni. Ez felérhet még egy diplo­mával. Diákkorában az orvosi és a jogi pálya vonzotta. Most mind­kettőt gyakorolhatja, hiszen a gondozottakon segíteni kell és tanácsokat adni számukra, hogy ügyes-bajos problémáik­kal kikhez, milyen szinten for­dulhatnak. Meglepő a szociá­lis érzékenysége, amire szület­ni kell, hiszen ezt megtanulni nem lehet.- A Bárczy Gusztáv Gyógy­pedagógiai Főiskolán többek között mentálhigiénét is tanul­tam, ami 10 évvel ezelőtt ke­vésbé volt ismert, és még csak kopogtatott a közép- és kelet­európai kultúrák ablakán. Itt szociális szakembereket képez­tek, akik munkájuk során köz­vetlen kliens-segítő kapcsolat­ban álltak szociálisan érintett csoportokkal. Még ekkor sem éreztem, hogy „készen lennék”. A posztgraduális képzések kö­zé ekkoriban vették fel a szo­ciálpolitikai és szociológusi kép­zést a budapesti ELTE-n, ami­nek szintén nekivágtam. Ma is fáradhatatlan, nagy­szabású tervek foglalkoztatják...- Az ellátórendszer ma kompromisszumokra kénysze­rül. Nagyon jó lenne tehát, ha a jelenlegi finanszírozási rend­szer valamelyest átalakulna, már csak azért is, mert az élet is megváltoztatta a mi körül­ményeinket. Az intézmények feladatmeghatározásán belül meg kellene húzni a határokat, azaz meddig tartson a kórházi krónikus betegellátás és hon­nan kezdődjön az idősek gon­dozása, amely komplex felada­tunk. Szükség lenne továbbá néhány speciális profil kiala­kítására, mint például intézmé­nyünkben egy mentálhigiénés osztály létrehozására, ahol a pszichiátria határán lévő idős emberek gondozását is fel tud­nánk vállalni. Nagyon fontos lenne az is, hogy a mozgáskor­látozottaknak legyen itt Mis­kolcon egy teljesen sajátos mó­don felépített, felszerelt és meg­felelő környezetben kialakított intézménye. Sokan támogatják elképzeléseinket, mi pedig kü­lönféle pályázatok beadásával és elnyerésével szeretnénk még több támogatót megnyerni ügyünknek. Mindennap jó ebédhez szól a nóta Nyékládháza (ÉM) - Amint egyik szobában, ahová otthon­feltálalják az iskola konyhá­ján készült ebédet a nyéklád- házi idősek klubjában, a rádió is megszólal. Nincs olyan nap, hogy a Jó ebédhez szól a nó- tá-t elmulasztanák a klubta­gok, akik maguk is szívesen énekelgetnek kézimunkázás, varrogatás közben. De azért a „főszerep” a televízióé, benne is a sorozatoké, amelyeknek lelkes nézői valamennyien. A 16. éve működő intéz­ményt jelenleg tizennyolcán látogatják. A három helyiségből (ebéd­lő, nappali, pihenő) álló klu­bot a tagok rendezték be saját ízlésük szerint. A falakat ké­zimunkáik díszítik és többek ötlete nyomán egy kis házi múzeumot is létrehoztak az ról hozott régiségek kerültek. Ha tehetik, kirándulnak, leg­utóbb például az ónodi vásár­ba látogattak el, ahonnan leg­többen virágpalántákkal tér­tek haza. Ez alkalommal útba ejtet­ték a malmot is, ahová 10 ki­lós kiszerelésű lisztért tértek be, hogy kicsit olcsóbban jöjje­nek ki a sütéskor. Mert ők már csak ilyenek: szeretik összekötni a kellemest a hasz­nossal. Szívesen emlékeznek a ta­valyi kirándulásra is, amikor a máriapócsi templomot tekin­tették meg. Általában a leg­több programról közkívánság alapján döntenek, így aztán örömüket is lelik a különféle foglalatosságokban. Apránként hordták össze a há­zi múzeumot Fotó: Farkas A4. Heti Jegyzet Kételyek és remények Nagy Zoltán Nem túl rózsás demográfiai fejle­ményről adott tájékoztatást Gyárfás Il­dikó, a megyei önkormányzat elnöke a minap, az Egyesületek Klubjában tar­tott előadásában. Elmondta: az elmúlt tíz évben 50 ezerrel csökken B.-A.-Z. megye lakossága. Még riasztóbb a helyzet, ha azt vizsgáljuk, hogy kik tá­voztak e tájról. Nem a képzetlen mun­kaerő talált magának munkahelyet más régiókban, hanem a szakemberek. Ez­zel együtt az is negatív fejlemény, hogy azokban a családokban születik több gyerek, amelyekben bizonytalan az anypgi, szellemi háttér, így az utódok jócskán hátrányos helyzetből indulnak az életbe. A korösszetétel az országos­hoz hasonlóan alakul megyénkben. A nők esetében 73 az átlagéletkor, míg a férfiak esetében csupán 63. Mindez szorosan összefügg a gazda­ság válságos helyzetével. 90 és 93 kö­zött az ipari termelés 62 százalékkal esett vissza. Úgy tűnik, 93-ban voltunk a mélyponton. 94-ben 2-3, 95-ben pe­dig 8,2 százalékos fejlődést sikerült elérni, és ez már közelíti az országos átlagot. A kormány 1994. novemberé­ben határozatban ismerte el, hogy a térség válságban van és hároméves programot fogadott el a kilábolás érde­kében. Itt élő szakemberek dolgozták ki a gazdaság élénkítésének stratégiá­ját, amelynek a lényege: új kis- és kö­zépvállalkozások életre hívása, támo­gatása azért, hogy a munkanélkülisé­get leszorítsuk az országos szintre. Megyénkben a nehézségek ellenére is szépen fejlődött az infrastruktúra, a vízhálózat kiépülését követte a gáz, a telefon. Ez, az állami támogatás mellett az önkormányzat erőfeszítésének, a la­kosság hozzájárulásának köszönhető. Mostanra viszont több önkormányzat került ahyagilag nehéz helyzetbe. Je­lenleg 356 önálló önkormányzat mű­ködik a megyében, a rendszerváltozás előtt 167 tanács volt. Mi a két véglet a helyi önállóságot teljesen kiiktató kör­zetesítés és a kis települések önállósá­ga között nehezen találjuk meg a leg­gazdaságosabb megoldást. Pedig okul­hattunk volna a régen bevált struktúrá­ból, amikor a körjegyzőségeken belül a helyi elöljáróság, a bíróval az élen, biztosította helyi akarat érvényesülé­sét. Nálunk talán most segítenek a ne­hézségeken az úgynevezett térségi összefogások, szövetkezések. Forrásban van tehát sok minden Bor- sod-Abaúj-Zemplénben. A kételkedő polgár ehhez hozzámondhatja: prog­ramokban eddig sem volt hiány, de eredmény kevés mutatkozott. Remél­jük, ezúttal másképpen lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents