Észak-Magyarország, 1996. április (52. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-13 / 87. szám
Tavaszköszöntő A hét embere Fotó: Dobos Klára Szabados Ambrus előadóművész Halmos Ildikó Miskolc (ÉM) - Szabados Ambrus a költészet napján a Földes Ferenc Gimnáziumban mutatta be „Jézus, e keresztről tekintek eltorzult világodra” című műsorát. Előadás után a művésszel beszélgetve feltárul előttünk egy élet, amely ötven évvel ezelőtt a színészethez kötődött. Kirajzolódik egy ember portréja, akinek a legfontosabb, hogy műsoraiba zárt üzenetei eljussanak a fiatalokhoz. Ha beképzelt művészembernek tartaná magát, úgy fogalmazna, hogy 1995 második felében alkotói válságba került. De inkább azt mondja, kiüresedett.- Édesapám, akihez mindig fordulhattam, meghalt. Volt egy nagy szerelmem, ennek a kapcsolatnak is vége szakadt. Máskor, ahogy elkészülök egy műsorral, már gondolatban megvan a következő. Most azonban nem ez történt. Az „Oda a magyar nyelvhez” előadásom elkészülte után kiüresedtem. Aztán lassan beletörődtem a megvál- toztathatatlanba, és mégis csak megszületett az, amit most láttunk, a Jézus. Sőt, már a következő műsor terve is kész. Radnóti Miklóst, a magyartanárt szeretné a diákoknak bemutatni. Olyan portrét akar alkotni a költőről, amelyben egy zsidó tanárember igaz hazaszeretete bontakozik ki. Szabados Ambras bármit ad elő, a cél mindig az, hogy a fiatalságra gyakoroljon hatást.- Az ország középiskoláiban és felsőoktatási intézményeiben mutatom be műsoraimat. Az a dolgom, hogy az ifjúságot hazaszeretetre, a magyar nyelv ápolására tanítsam. Ebből áll az életem. Ez az élet már igen korán a színészethez kötődött. Hajdúszoboszlóról, ahol nagyapja tanyáján élt, hamarosan Miskolcra került. Kétéves korában Bánk bán fiát játszotta Miskolcon, Bessenyei Ferenc mellett a Nemzeti Színházban. Tízévesen ugyanebben a darabban ö volt a király fia. Két évvel később gyermekfőszerepet bíztak rá.- Nem volt szükségem színiiskolára. Hogy is lett volna, hiszen Bessenyei Ferenc, Inke László és Pécsi Sándor mellett tanulhattam a mesterséget. A színészet a választott hivatásom, de néha pénzt is kellett keresnem. Voltam már építésvezető és retorikaoktató a Zalka Máté katonai főiskolán. Némelyek magányos farkasnak nevezik. Pedig ez csak részben igaz.- Magánéletemben egyáltalán nem vagyok magányos. Három gyerekem van, két unokám, és „elfogyasztottam” négy feleséget. Rengeteg barátnőm és szeretőm volt. Most alakul egy szerelem, ami, remélem a sírig elkísér. A munkámban is van egy társam, Lubiczky József. O a segítőm, ha úgy tetszik, menedzserem. Az igaz, hogy nem tartozom egy társulathoz sem, de bevallom, ezen a téren is szükségem van társakra. Hiányzik egy közösség, egy „falka”, amihez tartózhatom, de nem mindegy, milyen ez a „falka”. És főleg nem mindegy, ki a falkavezér, milyen az a farkas, aki vezeti. Bár ha lenne is egy olyan társaság, ami megfelelne, akkor is csak alkalmanként csatlakoznék hozzájuk. De az ifjúságnak szóló előadásokat akkor is folytatnám. Ezt sosem szabad abbahagyni... Mert mint József Attila, egész népét szeretné tanítani. Bemutatni az irodalmat, a költészetet, de úgy, ahogy eddig még nem tette senki.- A Villon-műsor is ilyen. Én nem a tankönyvek gazemberszámba menő, kurvák után járó alakját mutatom be, hanem a szabadságszerető, nagytudású embert, aki a kor kényszere hatására vált olyanná, amilyennek legtöbben ismerik. Egy-egy műsor elkészültét komoly kutatómunka előzi meg. A „Jézus, e keresztről tekintek eltorzult világodra” című műsor előtt is ez történt.- Vagy hatvan kiló könyvet elolvastam. Verseket, melyek Jézusról szólnak. Olvasás közben egyszer csak megszólal az ember belső hangja, ez a vers nagyon jó, ez kell nekem. így kiválasztottam 72 költeményt. Végül 12-re csökkentettem a számukat. Csak a legjobbakat tartottam meg, és úgy állítottam össze őket, hogy összefüggő egészet alkossanak... Próbáltam úgy válogatni, hogy a bibliai történet szereplőit megszólaltatva megismerhetővé válhassanak ne csak cselekedeteik, hanem gondolataik és érzelmeik is. A diákok nyitottak Szabados Ambrus előadásaira, sőt segítséget is nyújtanak. — Budapesten először kétkedve fogadtak minket. Vidéki művész - mondták. De aztán minden iskolában - mindegy, melyik műsorral kezdtem -, azonnal kérték a másik kettőt is. A közönség számomra egyébként nemcsak passzív befogadó. Reakcióival formál, rámutat a hibáimra. Az igazi bemutató ezért általában az ötödik előadás. Rend Bujdos Attila V/sszaá// a dolgok természetes rendje. Az ember mellén hajnalban mázsás kutya tombol, de nem ér rá törődni a dolog jelentőségével: madárfüttyre riad. Nem maradt nyakunkon a tél. Tavasz van. A nyomasztó álmok után megint érdemes élni. Van napsütés, átvonuló felhőzet, porszag, ebvihánc, a férfitekintet temérdek miniszoknyás lánycombon legelészhet. Mi szükség a pirosítóra, ajakfényre? E nélkül is minden csupa vágy. A lábacskák násztáncra készülnek, jól van ez ígyLám a kérdések is: maguktól megválaszolódnak. A magyar ember a kertben kapirgál. Ásóra támaszkodik, lugast épít a futórózsának. Füstöl. Féregtelenít. Épp, ahogy Torgyán József megmondta neki, mi a helyes. A legfőbb kisgazda - pompás szónok - persze nem annyira a pajorok elleni kíméletlen csatára buzdított. Sokkal inkább a liberális férgekkel példálódzott. Ez itten képesbeszéd a javából: nem a cseresznyefát rágó apró szörnyekről szól, hanem a magyar közéletet mételye- ző galádokról. El velük - tiszta sor. Emlékezzünk: mennyire bearanyozta a vitára kész elmék számára a horizontot a politikai ellenfeleivel szemben oly töretlen radikalizmust mutató jeles férfiú. Az elmék amúgy is csúcsra jártak e napokban: egy náci pártocska vezetőjét felmentő ítélet adott alkalmat számukra, hogy elveiket újfent a jelenhez mérhessék. A fasisztákra is kiterjedhet-e a szólás és véleménynyilvánítás szabadsága, vagy ellenkezőleg? - tépelődtek hangosan a köz gondolatát formálók. Rágták a szakállukat a klasszikus liberalizmus hívei: akármilyen ordas eszmékről van is szó, nem állhat törvény ezek szabad kifejtésének útjába. Hiszen ha valamit nem ismerhetek meg, arról is le kell mondanom, hogy megcáfolhassam azt a valamit, rámutathassak az ezzel kapcsolatos tévedésekre. Csakhogy - így az európai valóság talajába gyökerezett szabadelvűek - a barnaingesek errefelé egyszer már megmutatták, hogyan kovácsolható fegyver az ideológiából. És ez a fegyver hatmillió ember életét oltotta ki. Ezek ismert tények, iskolában tanítják valamennyit, plusz akik túlélték a haláltábort - és ami utána jött - ma is emlékeznek és emlékeztetnek: kik azok a nácik és mit akarnak. Hát csak ne akarják. Hát csak ne akarjanak masírozni itt a nyilasok. Ida nem lesz tiltás, mi magunk játszunk a történelem kezére. Weimar megismétlődhet: a demokráciából fasiszta egyeduralom szökhet szárba. (Idézet vége.) A viták persze sohasem fí löslegesek. De vannak ügyek, amelyek maguktól is megoldódnak. Olvasom, hogy egy közvélemény-kutatás szerint oda a kisgazdák vezető posztja, legjobb úton haladnak afelé, hogy rendesen padlót fogjanak. I ekintsünk talán el attól a lehetőségtől, hogy a közvélemény-kutatás manipulál, hogy esetleg olyan adatsort hoztak nyilvánosságra, amelynek egyedüli célja oly képzetek keltése, melyek szerint a kisgazdáknak és vezérüknek a süllyesztőben a helye. Fogadjuk el inkább az ugyancsak kézenfekvőnek tetsző magyarázatot: nem maradt el a gyűlöletbeszéd jutalma - a közvélemény kutatói is ezt állítják-: az ellenfél rút lényként való megnevezéséhez tapasztott fosztóképző a mégoly kiváló szónokokat is a panoptikumba száműzhetik. így jár, aki az ottani szavazók meghódítása érdekében flörtöl a szélsőjobbal. De hogyan jár a magyar demokrácia, ha választáshoz közeledve egyre kevésbé látszik a választék? Torgyán (jobbra) el, a polgári erők kellően felszabdalva, s akár merre vetjük tekintetünket, mindenhol a jelenleg regnáló hatalom pártjait látjuk: politikájuk alapján a jobboldalon is, elveik szerint a baloldalon is. Az még önmagában nem lenne baj, ha csak belőlük választhatnánk - őket. Persze csak akkor, ha az eredményeik igazolnák választásunk helyességét. Hogy mi szól a javukra, ezen komolyan el kellene gondolkodnunk. Ez az idő azonban nem igazán kedvez a számvetésnek: tavasz van, porszag, ebvihánc, madárfütty, átvonuló felhőzet. Az ember nem szívesen agyai a politikán. Engedi magának, hogy sodródjon, hogy azt higgye: a dolgok maguktól is megoldódnak. Legyen ez az ösztönök évada: jöjjenek a bokácskák, a térdecskék, az andalgások. ÉM-interjú Itt évtizedes szokásrend megváltoztatásáról van szó. Sorrendben az első, legfontosabb teendő a vállalkozói önkormányzat létrehozása volt. II. oldal ÉM-ripcrt __________________ E lhordták dolgokat. Vagy addig, amíg nem volt fal a lakások közt, vagy benyomták az ajtót. Van, aki már 4 millió fölött jár a kiadásban. III. oldal LiferáHtr Viták; szavak, gesztusok elevenednek meg a szemünk előtt, eg}\ az olvasó és a mű világát legalább annyira bensőségessé i >arázsoló, mint pezsgőn oldó világban. VII. oldal
