Észak-Magyarország, 1996. április (52. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-09 / 83. szám
8 Ms Itt-Hon 1996. Április 9., Kedd ^Miskolci Portré Kétszeresen miskolci Miskolc (ÉM - NZ) - Miskolczi Ferenc 1944. március 15-től dolgozik a TIT megyei szervezetében. Pályázat útján nyerte el akkor a főmunkatársi állást. ’94 végétől őt bízták meg az igazgatói feladatkörrel. ’95 május 5-én újjáalakult a szervezet, Czibere Tibor után Kabdebó Lóránt lett az új elnök, Miskolczi Ferencet pedig határozatlan időre kinevezték igazgatónak. Találkozónkon eddigi pályafutásáról kérdeztük.- Miskolcon születtem 1952-ben - kezdi a neve, illetve születési helye révén kétszeresen miskolci. - Édesapám szakmáját követve a gépipariban érettségiztem, és a Miskolci Egyetem gépész szakán védtem meg a diplomámat 1975-ben hegesztő mérnökként. Ezután 13 évig a Cementipari Gépjavítónál dolgoztam különböző beosztásokban a művezetőtől az osztályvezetőig. Egy időben a KISZ-bizottság titkára is voltam, így az egész cementipart megismerhettem. A váltás ott kezdődött, hogy elkezdtünk építkezni. Megvolt a házunk, ekkor 81-et írtunk, de még sok minden hiányzott. Be kellett fejezni az építkezést, berendezni a lakást. Négy évig mellékmunkát vállaltam, műszak után és a hétvégeken lakatos kisiparosként dolgoztam. Ez feszített munkát jelentett, de berendezkedtünk. A kohászatba kerültem, több volt a pénz, rosszabbak a körülmények. Akkor már jelentkeztek a bomlás, a bizonytalanság jelei, emiatt pedig jócskán marták egymást az emberek. Igazából nem éreztem jól magam, biztosabb távlatot akartam. Virágüzletet létesítettünk a lakások alatt, a nővérem volt az eladó. Egy idő után abbahagytuk, most egy bt. bérli az üzlethelyiséget. Egy másik vállalkozásunk most is működik, ez egy pékség a nyírségben, a román határ mellett. ’90 tájt azonban azt gondoltam: nyugodtabb munkahelyet keresek. Ezt a TIT-ben találtam meg. Élvezettel végzem itt a munkámat. Elnökünk, Kabdebó Lóránt mellett nagy önállósággal dolgozom. Feleségem pedagógus a 20-as számú általános iskolában. Kislányunk jelenleg a Földesben harmadikos. Csipogó itt, Csipogó ott... Táncol az együttes Fotó: ÉM-archív Miskolc (ÉM - Bi.I.) - Az ava- si Széchenyi István Általános Iskola város és megye- szerte ismert Csipogó táncegyütteséről kérdezem Kiss Ágnest, a csoport egyik vezetőjét. • 1986-ban végeztem a sárospataki tanítóképzőben. Régebben is táncoltam, a „C” kategóriás néptáncoktatói tanfolyam elvégzése után a 20. Számú Általános Iskolába kerültem, ahol volt néptánc tagozat. A „Csipogó” táncegyüttes már régebben is tevékenykedett Csehovicsné Kóródi Judit vezetésével. Iskolánkban osztályokat irányítunk, vezetünk Judittal és Tóth György kollégámmal, aki az Avas Táncegyüttes vezetője is. □ így utánpótlást is nevelnek? • Judit az első osztályos gyermekeket okítja a tánc és az éneklés szeretetére, Tóth György irányításával tanulnak a második, negyedik, nyolcadik osztályos diákok, az enyém a harmadik és a hatodik osztály. Mindegyikünk felmenő rendszerben viszi tovább a több mint kétszáz érdeklődő és szerepelni vágyó, táncolni akaró gyermeket. □ Fellépési vágyukat is kielégítik? • Elsősorban iskolánk műsoros rendezvényein szerepelünk, de mindenhová szívesen megyünk, ahová hívnak bennünket. A nyugdíjasklubok tagjai a leghálásabb közönségünk. Örömmel teszünk eleget minden meghívásnak. Ä Rónai Sándor Művelődési Központban évek óta megrendezzük a „Csipogó” gálaműsort, amelyen minden csoportunk bemutatkozik. Készülünk Prügyre, a megyei néptáncfesztiváíra, Szegeden egy országos fesztiválon történő megmérettetés is vár bennünket tavasszal. □ A gyerekek tanulmányi eredményeit nem befolyásolják-e negatívan ez a tanulási időn kívüli próba, fellépés? • Semmiképpen sem, hiszen örömmel csinálják, még a szünetekben is táncolnak a folyosón, alig várják a heti 2-3 órás próbanapokat. Mi úgy érezzük, hogy ez a nemes értelemben vett munka és „megterhelés” szorosabbra köti a szálakat köztük és iskolájuk között. □ A sikeres fellépések mellett mivel honorálható a gyerekek munkája? • Nyaranta táborozni visszük őket, most ismét sláger lett számukra Csillebérc, ahol a napi 4 órás táncfoglalkozás mellett a kézművességgel, a népművészet különböző ágaival is megismerkednek. Színesítik programjukat az esti táncházak és a vetélkedő műsorok. □ Gondolom, anyagi értelembe vett támogatásokkal szűkébe vannak. • Minden lehetséges pályázatokra benyújtjuk igényeinket. Ezekből 20 ezer forinttól a csillagos égig kaphatnánk. Nekünk rendszerint áz alsó határhoz közelebb eső összeg jut. Szerencsém van, hogy az Avas néptáncegyüttes utánpótláscsoportját is én vezethetem. Ezzel a 25-30 fős lelkes létszámmal szombat délelőttönként próbálunk, de diákjainkat megtalálhatják a Vasas Néptáncegyüttesben és a Szemere Bertalan Középiskola csapatában is. Gyerekek honi rajzasztala Húsvét után Kácsásvili Giorgi másodikos tanuló rajza Lovasiskola a város peremén Lédi féltve őrzi háromnapos kiscsikóját. Fotó: Papp Zoltán Görömböly (ÉM - NZ) - A gö- römbölyi lovasiskola istállói meglehetősen régiek, legalább hatvanévesek, többször is felújították már. Aztán a terület a borsodszi- ráki tsz-hez került. Hétnyolc éve épült fel előtte a Sárga Csikó étterem a város kapujában. A rendszerváltást követően a Csikót és a környező területet megvásárolta egy kft. Most az istállókat és a körülötte lévő mintegy nyolc hektáros területet egy bt. bérli. Hogyan, mikor alakult a bt.? - kérdeztük a tulajdonosokat. • Ketten vagyunk tulajdonosok - kezdi Angyal István -, én beltagként, a társam, Nagy András pedig kültagként. Tulajdonképpen inkább lótartó telepnek mondanám az istállókat, mint iskolának. • A tsz ’90-ben az akkori lovasiskola felszámolását tervezte - emlékezik vissza Nagy András. - Mi négyen, kettőnkön kívül Csontos László és Kovács József úgy véltük: nem szabad feladni. Mostanra azonban csak ketten maradtunk. Végül is a lószereteten alapult az egész. Tizenegy éve kezdtünk lovakkal foglalkozni még Nyék- ládházán. Megkedveltük az állatokkal való törődést, így nem akartuk, hogy az itteni állomány vágóhídra kerüljön. . □ Miskolciak, görömbölyiek? • Én görömbölyi vagyok, István miskolci. Jelenleg leginkább bértartással foglalkozunk. Mi tartjuk, gondozzuk a rendőrkapitányság lovait, ez 12, ezen kívül néhány miskolci tulajdonos is idehozta a lovát. Mi őrizzük, etetjük az állatokat. A tulajdonos, de méginkább a lánya és a fia kijön hobbiként ápolni, lovagolni. Most 21 lovat tartunk. □ Kik engedhetik meg maguknak ezt a nem éppen olcsó hobbit? • Nem igazán kötődik vagyonhoz, bár kell hozzá egy kis tőke. Azt mondhatnánk, hogy a ló szeretete a domináló. Saját lovunk is van. Bérlovagoltatást is vállalunk, de ez egészen minimális. Ahogy romlott a gazdasági helyzet, úgy csökkent az ilyen irányú kereslet. Húsz, negyven percre, egy órára szokták bérbe venni a lovakat. Most csak egy lovat tartunk ilyen célra, többre nincs igény. □ Fiatalokat viszont gyakran látunk az istállók körül. Ok miért járnak ide? • Nagyobb diákok, középiskolások szívesen jönnek ide, kedvelik a lovakat, és vállalják egynek-egynek az ápolását. Aztán lovagolnak, ha úgy adódik. Például elvállalják a tulajdonos lovának gondozását, és ezért cserébe lovagolhatnak rajta. Zömmel azonban a tulajdonos családjából, vagy a környezetéből jönnek ezek a fiatalok. Érdekes megfigyelni, inkább a lányok jönnek többen, fiúk közül egy, ha akad. Az is inkább a lányok miatt jön. □ Hogyan lettek állatkedvelők? • Városiak vagyunk, legfeljebb a nagyszülők éltek falun, de gyerekkoruk óta mindkettőnk állatbarát - mondja Angyal István. □ A jövedelmezőség? • Minimális. Meg lehet belőle élni, de meggazdagodni nemigen - állítja a két tulajdonos. - A lószeretet a meghatározó. □ Lovagolnak is versenyszerűen? • Bandi régebben lovagol, én később kezdtem - válaszolja Angyal István. - A kollégám szép eredményeket ért el, de az a ló kiöregedett, amelyiken lovagolt. Jelenleg pedig nincs alkalmas lovunk. Van ugyan egy jelölt, de ez még fiatal, 3-4 év kell a betanításához. Én is ver- senyzek, három napos lovastúrán szoktam részt venni. Hasonlít az öttusához, csak itt a lóval kell a különféle gyakorlatokat megcsinálni. Mostanában a Dunántúlon rendeznek ilyeneket. Már részt vettem két külföldi bajnokságon is. Örülnénk, ha követnének bennünket fiatalok a versenysportban. □ A telepen két istállóban vannak a lovak, a harmadikban birkákat láttunk. Ezzel is foglalkozik a bt. ? • Nem igazán. Nem vagyunk juhszakértők. Ezek inkább fűnyíró szerepet töltenek be az istállók körül. _A Tartatomból A honfoglalás mondái és meséi Ezzel a címmel hirdetett és rendezett megyei illusztrációs pályázatot, illetve kiállítást a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár az általános iskolások számára. A beérkezett több mint 250 műből 15 pályázó nyert díjat és 20-20 diák okleveles elismerésben részesültek. A kiállításon az előbb említett nyertes alkotások mellett még 42 pályaművet láthatnak az érdeklődők. A kiállítás március 29-től május végéig tekinthető meg a gyermekkönyvtárban. (2. oldal) Bolgár kertészek A múlt század végén is kertészkedtek már bolgárok Miskolcon. Az első kertészetet a mai rádióadó környékén alakította az öreg Koszta bácsi. Követte őt Mincsov Mihály, aki a mostani remiz helyén, majd Dimiter Szalamansz- ki, ő a vasút martintelepi oldalán kertészkedett. Az első világháború előtt már 10-15 bolgárkertészet működött Miskolcon, és ez a szám a második világháborút megelőzően 23-ra emelkedett. (3. oldal) Miskolc történelme Az a szállásfóld - a terra Miscouc, amelyről Anonymus beszél, s amely a Sajó jobb partján húzódott észak-déli irányban Sajóecsegtől Nyékig, mindmáig szinte változatlanul megvan a régi beosztásával. Ami azt bizonyítja, hogy mindenkor fontos területe volt és maradt az országnak. A területen, amelynek központja nem lehetett más, mint a névadó Miskolc, mintegy 10 falu virágzott kisebb-nagyobb szerepben. Olyanok, mint Szirma, Csaba, Nyék (kis)Tokaj, Petri, amelyek között 800- 900 évesnél fiatalabb egy sincs, hiszen akkor Anonymus nem tudhatott volna róluk. (4. oldal) Kossuth Gimnázium A miskolci Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola története során többször változtatta képzési profilját. Ám az intézményben mindenkor elismerésre méltó oktatónevelő munka folyt. (5. oldal)
