Észak-Magyarország, 1996. március (52. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-23 / 70. szám
II ÉM-hétvége £M-into»riú Március 23., Szombat Pataki preceptorok Fehér Erzsébet legújabb kötete Varga Gábor A pataki tanítóképzőnek mindig voltak országos hírű tanárai, akiknek munkái: tankönyvei, vezérkönyvei nagy hatást gyakoroltak országrésznyi területek elemi iskoláira, tanító- képzésére és pedagógiai gondolkodására. A megtisztelő felkérés nyomán ezúttal Fehér Erzsébetre irányult figyelmünk, aki immáron több mint tíz önálló könyvével és száznál több kisebb és nagyobb terjedelmű értekezésével, az MTA Neveléstörténeti Albizottságának tagságával (s még hosszan folytathatnánk) méltán került a szakmai érdeklődés fókuszába. Legújabb könyvével azon elismertebb szakírók sorába lépett, akiknek máshol már közzé tett, fontosabb tanulmányait most egyhelyen is olvashatják az érdeklődők. (A tanulmánykötet 14 írásából csupán egy nem jelent meg nyomtatásban). A közreadott tanulmányok közös vonása, hogy valameny- nyi a magyar (s főként a pataki) tanítóképzés múltját „vallatja” - beleértve a közelmúltat is - abból a nemes célból, hogy a múlt értékei hassanak a mára, a jövő reformjait is segítsék. A kötet írásai 1978 és 1995 között készültek, közel két évtizedet ívelnek át. Mégis figyelemreméltó, hogy mór az elsőként (1978) és másodikként (1981) megjelent tanulmányok is a legrangosabb hazai pedagógiai folyóiratban kaptak helyet. (Az MTA pedagógiai szaklapjában, a Magyar Pedagógiában.) Az első új adatokkal gazdagította a magyar Pestaloz- zi-kutatást, a második pedig népszerűsítette az addig ismeretlenség homályában lappangó, első magyar szerzőjű, magyar nyelvű pedagógiai tankönyvet, mely 1797-ben éppen a pataki „tanító ifjúság” - azaz a 2-3 éves tanítási gyakorlatra kimenők - részére készült Tóth Pápai Mihály jóvoltából. Rangos országos pedagógiai folyóiratban látott napvilágot az Erdélyi János és a népkönyvtár kapcsolatát új megvilágításba helyező értekezése. (Pedagógiai Szemle, 1984) A kötet további négy tanulmánya ugyancsak országos kiadványban, az Óvó- és Tanítóképző Főiskolák Tudományos Közleményeiben jelent meg. Ez a négy tanulmány is a tanítóképzés történetének „fehér foltjait” mutatta be:- A preceptorok a pataki kollégiumban című sokoldalúan bizonyította, hogy a polgári igényű tanítóképzés megjelenése előtt is gondoskodtak a tanításra kimenők elméleti és gyakorlati felkészítéséről;- Herbarti hatások tanítóképzésünkben című új elemekkel igazolta, hogy a fejlett nyugati pedagógiai reformgondolatok milyen korán érvényesültek hazánkban;- Pedagógiai tankönyvek a pataki képzőben 1914-1944 között című írásában feltárta, hogy a forgalomban lévő pedagógiai, pszichológiai tankönyvek korszerűek voltak, jóságukat egyetemi tanár szerzők garantálták.) Weszely Ödön, Imre Sándor, Kornis Gyula) A neveléstörténetet és a szervezet- tant, gyermektanulmányt is olyan jeles tanítóképzős tanárok írták, mint Molnár Őszkár és a pataki Lázár Károly;-A pataki képző államosításának problémái. A kötet további négy tanulmányában is érdekes témákat dolgozott fel a szerző: - a dualizmuskori tanítóképzős tankönyvek elemzése; - a pataki tanítóképzés 1843-as reformterve; - Lázár Károly tankönyv-, vezérkönyvírói, szerkesztői munkássága; - a pataki tanítóképzés 1950 utáni évtizede. Fehér Erzsébet valamennyi tanulmányában az igényes, alapos forrásismeret, az imponáló szakirodalmi tájékozottság, s ami sok tudományos munkából hiányzik: a közérthetőségre törekvés is érzékelhető. A pataki tanítóképzés levéltári, könyvtári forrásai úgy tűnik lumeríthetetlenek. Bizonyság erre a mostani kötet. Fehér Erzsébet megtalálta azokat a pontokat, amelyek nincsenek átfedésben Ködöböcz József tiszteletet érdemlő tanítóképzés-történeti monográfiájával, sem Földy Ferenc témabeli írásaival. Ez a hihetetlenül gazdag anyag is sejtetni engedi, miért nem készült el eddig hazánk tanítóképzésének átfogó, hiteles története. (E sorok íróját másfél évtizedes kutatásai nyomán mindig elrettentette, hogy a debreceni tanító- képzésnek csak a levéltári „kéziratos forrásai közel 15 folyómétert foglalnak el a polcokon!) Fehér Erzsébet tanulmánykötete mindenképpen figyelemreméltó. Egy szorgalmas kutató és tanítóképzős tanár munkásságába enged bepillantást. Bizonysága annak, hogy a pataki képzős tanárok legjobbjai nemcsak régen, de ma is kitüntető kötelességüknek érezték (érzik) a kutatást, az írást. A kötet az Eötvös Kiadó (Budapest, Zsindely út 7. 1025) gondozásában jelent meg, ugyanitt megrendelhető. Ellenzéki esélylatolgatás Deutsch szerint az MDNP megalakulásával tisztázottabbak lettek a viszonyok Dombrovszky Ádam A Magyar Demokrata Néppárt megalakulásával egyes vélekedések szerint lassan körvonalazódnak azok a feltételek, amelyek egy összefogott, teljesen új jobbközép ellenzéki erő kialakulását jelzik. Deutsch Tamást, a Fidesz- Magyar Polgári Párt alelnökét arról kérdeztük, hogy mit szól azokhoz az előrejelzésekhez, amelyek szerint ezen szerveződések egy párttá állnak össze, melynek a Fidesz is része lesz. • Ebben a pillanatban az ilyen nagyívű eszmefuttatások inkább gondolati játéknak tekinthetők - mondta Deutsch Tamás. - Annyiban azonban osztom a vélekedést, hogy az MDF két héttel ezelőtti kongresszusát követő események nem a jobbközép ellenzék további szétparcellázódásának az irányába mutatnak. Azzal, hogy az MDF-en belüli tisztázó vita a pártban lévő irányzatok szétválásához vezetett, megteremtődött annak az előfeltétele, hogy az eddig folyamatosan belső vitáktól terhelt MDF ne egy helyben topogjon. □ Kivel lát esélyt az együttműködésre? • A tisztázott viszonyok közepette én látom annak a lehetőségét, hogy a KDNP, az MDF, a Magyar Demokrata Néppárt és a Fidesz-MPP között valóban a jobbközép ellenzék megfelelő együttműködési formáit lehessen kialakítani. Hogy ez távlatosan az elkövetkező 5-8 évben magában hordozza-e egy szervezetileg is egységes jobbközép polgári tömörülés létrejöttét, erről talán kicsit korai lenne beszélni. Egyelőre a ’98-as választásokat tekintve egy minél szorosabb politikai és választási együttműködés az, amit mi el szeretnénk érni. Azt követően egy választási siker esetén jön a következő kérdés: milyen választ adnak az együtt kormányzásra az egyes pártok. □ Lehet, hogy a parlamenti munkában épp’ az a szerencsés, ha a több kicsi párt több vezérszónokkal rendelkezik, többször is jut szóhoz... • Nem hiszem, hogy a parlamenti egyensúlytalanságon - mindössze 28 százalékos a most már 5 ellenzéki párt súlya - bármit is változtatna az a körülmény, hogy növekedett az ellenzéki frakciók száma. Egyébként az ellenzéki együttműködést illetően a kisgazdákkal is vannak olyan kérdések, amiben együtt tudunk működni. Az MDF-fel és a KDNP-vel a szoros kapcsolatunk megmarad, s nyilván semmi akadálya nem lesz a névsort olvasva annak, hogy legalább ilyen szoros parlamenti együttműködés jöjjön létre az új formációval. □ A névsort ismerve az az ember érzése, mintha ez a csoport sokkal közelebb állna a Fidesz- MPP-hez, mint a Lezsák Sándor vezette MDF. • A jobbközép ellenzéki pártok együttműködését érintő stratégiai elképzeléseket illetően valóban közel áll a Fideszhez az az elképzelés, amit a Magyar Demokrata Néppártot megalakító politikusok magukénak vallanak. Ugyanakkor leszögezném, hogy a Magyar Demokrata Fórum Lezsák Sándor által felvázolt koncepciója sem ellenkező irányú azzal, amit a Fidesz 1994-95-ben megfogalmazott. Az igaz, hogy az MDF vegyesebb képet mutat a lehetséges szövetségi politikákat érintő elgondolásokat illetően, de én azt gondolom, hogy ugyancsak koraiak azok az értékítéletek, amelyek egyes félmondatok alapján próbálnak biztos véleményt formálni. Lezsák Sándort két hete választották meg a Magyar Demokrata Fórum elnökévé. Az MDF gyakorlati politikai lépései alapján lehet majd megítélni, hogy az együttműködés, a szövetségkeresés milyen irányba mutat. A tőke nem jön, a szakértők elmennek A humán erőforrások szerepe a megye gazdasági fejlődésében Barta Imre A humán erőforrásoknak a gazdasági fejlődésben hosszú távon játszott meghatározó szerepe ma már nemcsak tudományosan, de számos ország példáján keresztül is igazolható összefüggés. Az országosnál is mélyebb és több dimenziójú válsággal küszködő Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyére nézve ez az összefüggés hatványozottan igaz, egyelőre azonban a negatívumok dominanciáját tükröző módon. Kissé sarkítva, s a következő gondolatokat megelőlegezve például hiába érkezne a megyébe nagy volumenű tőke, annak működtetése a humán erőforrások adott állapota, színvonala következtében csak részben lenne működtethető. A megye gazdasági fejlődésében a humán erőforrások mellett az infrastrukturális korlát, a régió zártsága, a keleti piacok felé szükségesnek mutatkozó tranzit szerepkörre való alkalmatlansága hasonló korlát. A vizsgálódásnál a hangsúlyt a humán erőforrásokra koncentrálva a helyzet feltáráson kívül a feladatokra, teendőkre indokolt helyezni. Kényszervállalkozások Az ország megyéi közül a legsúlyosabb és tartósnak ígérkező válság megyénk gazdaságát sújtja. Ebből eredően a munka- nélküliség és a szegénység rekord magasságú. A két tényező együttesen a deviáns magatartásnak is melegágya. A munka- nélküliek körében mélyüiő morális és szakmai leépülést jelentő folyamatra sajnálatos módon a visszafordíthatatlanság is jellemzővé kezd válni. Megyénk egyik sajátos dilemmája, hogy amíg a Miskolci Egyetem egyre több felsőfokú képzettségű embert bocsát ki, a modem technika működtetésére alkalmas, innovatív és vállalkozó szellemű ember mégis kevés. A külföldi tőke megyénkbe áramlása a megye zártsága és a humán erőforrások színvonalának elégtelensége következtében alacsony. Az elmúlt öt évben pl. egyedül Székesfehérvárra ötször annyi nyugati tőke érkezett, mint B.-A.-Z. megyébe. A munkanélküliek egyre nagyobb hányada a felkínált munkaalkalmakat sem hajlandó felcserélni a segélyen tengődés- sel és italozással. Az elmúlt tíz évben Bor- sodot 70 ezer, az átlagosnál jobban képzett, vállalkozó szellemű és fiatal munkaerő hagyta el. Itt viszont nőtt az öregek, cigányok és képzetlenek, eltartásra szorulók aránya. A kis- és közepes vállalkozások jelentős része kényszervállalkozás. A kapaszkodókat, kapcsolatokat jelentő nagyobb vállalkozások hiányában ezek nagy bizonytalanságban, máról holnapra élnek, s érthetően kevésbé innovatívak. A PHARE-program keretében meghir- uetett támogatási igényekből feltűnően kevés a reálgazdaság minőségi fejlődését szolgáló arány. Ez részben a közgazdasági feltételrendszer fogyatékosságára, részben a vállalkozások ötletszegénységére utal. Olyan riasztó jelenséggel is lehet találkozni, hogy egy-egy korszerű kis üzemet a környező falvakban lévő munkanélküliek nem megfelelő szintű szakmakultúrája következtében nem lehet működtetni, így, annak ellenére, hogy a szükséges tőke rendelkezésre áll, mégsem érdemes megvalósítani. A rendszerváltás idején még komolyan érvelhettünk amellett, hogy megyénkben a tőke határtermelékenysége az országosnál is magasabb. Mára ez a komparatív előny szertefoszlott. A tőkehiány, a tranzit szerepkörre való alkalmatlanság, és a humán erőforrások gyengesége egymást felerősítő módon nehezítik a válságból való kilábalást. Megyei szintről egy gondolat erejéig a nemzetgazdaság szintjére emelkedve tudományos körökben egyre inkább elfogadott nézetté kezd válni az a vélekedés, hogy nem tekinthető ésszerűnek az a gazdaságpolitika, amely a munkaképes munkaerőnek jelentős részét kihasználatlanul hagyja. Magyarország mindemellett csak valahol a harmadik világ szintjén kapcsolódhat be a nemzetközi gazdasági vérkeringésbe, ha az „olcsó munkaerőre” épít, és veszni hagyja azt az egyre fogyó relatív előnyt, amit a viszonylag kvalifikált munkaerő-állományunk miatt a harmadik világ országaival szemben még élvezünk. A perifériára sodródás veszélye tehát nem vízió, ellene ezért küzdeni kell, azaz kivédése valós történelmi lecke. Bérmunkás és/vagy tulajdonos Gondolkodásban, a probléma közelítésében legfontosabb követelmény a rendszer- elmélet, a termelési tényezők (humán erőforrás, tőke, infrastruktúra) együttesére történő építkezés. Előbbiek, mint rész- rendszerek között az összefüggések, kölcsönhatások erőssége ugyanis a külön utakon járásban szükségszerűen zsákutcákhoz vezetnek. Példaként a munkanélküliség kezelésére, és a munkaerő továbbképzésére szolgáló lépésekre kell elsősorban utalni. Ezekről bebizonyosodott, hogy helyes és szükséges megoldások ugyan, de önmagukban csupán rásegítő szerepet tölthetnek be. Ezeket az összefüggéseket büntetlenül ezért nem lehet megsérteni, vagy figyelmen kívül hagyni. Az organikus fejlődés, fejlesztés tehát a modern gazdaság legfontosabb imperatívusza. Ennek a követelménynek a talaján érthető meg igazán, hogy az utóbbi években létrehozott, és centralizáltan kezelt alapok sokasága miért nem jelenthetett valós megoldást. Az elkülönített alapok sokaságának felhasználása tudniillik a célzott problémák megoldása tekintetében végig és szükségszerűen tűzoltó jellegű és a problémák újratermelődését szolgálja. Második követelmény, hogy a polgári társadalom, a piacgazdaság építésének történelmi útján haladó országokban a bérmunkás attitűdöt a vállalkozóvá válást is megalapozó tulajdonosi attitűddé kell alakítani. Minden más irány tévútra vezet. E század szegénységet, válságokat, lemaradást szülő útjait a nemzet megmaradása, felemelkedése, Európa fejlettebb régióihoz csatlakozása érdekében el kell reteszelni. Valós tulajdonosi érdek nélkül a vállalkozások, vállalkozók légüres térbe kerülnek, s nem lehet az innovációt is gerjesztő, kikényszerítő piaci versenyről beszélni. A humán erőforrást a több mint négy évtized alatt megszokott hivatalnoki klímából a piacgazdaság verseny klímájába helyezni csak az ehhez szükséges ismeretek, felkészültség birtokában lehet. Ehhez viszont sokat kell, kellene tanulni. Az adott tevékenység műszaki-technológiai alapjain kívül, vállalkozási, pénzügyi, jogi, adózási stb. ismeretek, bankkapcsolatok nélkül csak elbukni lehet. Illik, nem illik, a nagy kérdés az: Magyarországon kiktől lehet ezt eltanulni? Ehhez a tankönyvek csak alapokat nyújthatnak, rutint, fortélyokat, trükköket semmiképpen. Ezek nélkül pedig a gyakorlat jelentette mélyvízben úszni nem, csak elmerülni lehet. Ez sajnos korunk olyan ellentmondásainak egyike, amely csak hosz- szabb idő alatt oldható fel. A Nyugat-Európából érkező tanácsadók által szervezett ilyen jellegű konferenciák tapasztalatai lehangolóak. Egyrészt, mert sztereotipek, másrészt mert nem ismerve a magyar vállalkozók tudását, többnyire a nomád szintről indítanak, azt feltételezve, hogy mi még most is ott tartunk. Romok és remények Az agrárszektort egyetlen villantásra képbe helyezve, megyénkben kettős problémával állunk szemben. Egyfelől ez a szektor a romokban heverő nehézipar gondjai mögött eléggé háttérbe szorul - pedig ugyanúgy romokban hever - másfelől a válságból történő kilábalás tekintetében a tájjelleghez igazodó kultúrák és állattenyésztés kérdéseivel szinte senki nem foglalkozik. E nélkül pedig a megye egészének jövője szenved csorbát. (A szerző közgazdász, a Miskolci Egyetem professzora) C/inke Ferenc grafikusművész kiállítása Miskolcon a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban látható
