Észak-Magyarország, 1996. március (52. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-23 / 70. szám
Március 23., Szombat ÉM-riport ÉM-hétvége III Mindenki magánosítani akar - DE nem mindenki ugyanúgy akarja Kovács Judit Miskolc (ÉM) - A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Vagyonátadó Bizottság (későbbiekben VÁB) tavaly augusztus 24-én hozott határozatában Borsod megye 355 települése, illetve a megyei önkormányzat osztatlan, közös tulajdonába adta a már korábban részvény- társasággá alakult, volt gyógyszertári központ teljes vagyonát. Akkor úgy tűnt, hogy végre semmi nem állhatja útját a patikaprivatizációnak, Borsodban. Két település azonban a VAB-határozat megszületését követően - Tiszaújváros és Halmaj - fellebbezést nyújtott be a Belügyminisztériumba (határidőn túl Szikszó városa is fellebbezett), s az öt éve vajúdó magánosítás újra holtpontra jutott a megyében.- Az ide vonatkozó törvényben nem szerepelt, hogy mely településé a vagyon. Az kapja-e meg, amelyben a patika működik, vagy a megye valamennyi települése részesüljön belőle - emlékszik vissza az eseményekre Pesti Ferenc, a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Gyógyszerész Kamara elnöke. - A VÁB-ra bízták, hogy ezt tisztázza. A Kamara álláspontja az volt, hogy az a település kapja meg a gyógyszertárat (ingatlant, berendezést), ahol működik a patika, s azt az önkormányzat privatizálja majd. A részvénytársasággá alakult gyógyszertári központ részvényeiből pedig a megye valamennyi települése részesüljön, az is, ahol nincs patika. Szerintünk így lett volna igazságos. A VÁB viszont körlevelet írt a 355 települési ön- kormányzatnak, hogy nyilatkozzanak igényeikről. Természetesen azon kistelepülések jó része is - amelyeknek nem volt patikája - azt akarta, hogy az egész vagyonból részesüljön. Valamivel többen szavaztak erre a változatra, valamivel kevesebben pedig arra, hogy kapja meg az adott település az adott patikát. A különbség ugyan elenyésző volt, de mi, gyógyszerészek demokraták vagyaink, és azt mondtuk: meghajlunk a többség akarata előtt, legyen így, csak már haladjunk minél gyorsabban. Azt hittük, hogy öt év vajúdás után végre küszöbön a privatizáció. Sajnos azonban két település fellebbezése megakasztotta a folyamatot, a VAB- határozat nem emelkedett jogerőre. Itt tartunk most, várjuk a belügyminisztériumi döntést. A hallgatás nem beleegyezés- A VÁB különböző kérdéseket tett fel, amelyekre mi becsülettel válaszoltunk - mondja Farkas Zoltán, Tiszaújváros polgármestere. - De voltak olyan települések, amelyek semmilyen módon nem válaszoltak. Tiszaújváros képviselő-testülete úgy határozott, hogy nem kíván részt venni a részvénytársaságban, kértük, hogy a saját tulajdonunkban lévő két patikánkat természetben kapjuk meg. Ennek fejében lemondunk a központi törzsvagyonban lévő részünkről, ami nem kevés. Nyolcmilliónál is több. A VÁB azonban ezt a kérésünket nem vette figyelembe határozata meghozatalakor, a „többség” véleményét vette alapul, méghozzá olyan formában, hogy akik nem válaszoltak a kérdőívre, azokat is úgy tekintette, mintha egyetértettek volna a közös vagyonnal. Márpedig ebben az esetben a hallgatás nem jelenthetett beleegyezést. Képviselő-testületünk viszont nem vonta vissza korábbi döntését. Amikor a gyógyszertári központból megalakult Libra Gyógyszerkereskedelmi Rt. igazgatótanácsa kérte, hogy ez ügyben a testület újra foglaljon állást, akkor mi egy újabb üzleti javaslattal álltunk elő. Kértük, hogy a 8 millió forint feletti részvényértékünkért cserébe az rt. mondjon le a tulajdonunkban lévő két patika bérleti jogáról, hogy mi magánosíthassunk. A Libra viszont hallani sem akart erről, sőt, többször is kinyilvánította, hogy őt semmi nem kényszerítheti arra, hogy privatizáljon. Márpedig nekünk ez a célunk. A fellebbezésünket tehát nem vontuk vissza, a BM-nek kell ez ügyben döntenie. Vagy helyt adnak igényünknek, vagy bíróságra megyünk. Tudjuk, úgy tűnik, hogy Tiszaújváros a privatizáció akadálya Borsodban, a valóság viszont az, hogy a legelszántabban mi harcolunk azért, hogy a településeken magánosított gyógyszertárak legyenek. Egyébként továbbra is örömmel veszünk minden javaslatot, hogy ez a patthelyzet feloldódjon, de olyan partnerrel nehéz tárgyalni, amelyik csak a saját, rövid távú érdekeit veszi figyelembe. Roppantul sajnáljuk mindazon patikákat, akik emiatt megakadtak, de ezt a jogi kérdést mindenképpen tisztázni kell. Mi a magánosítás útján járunk, és az ő érdekeiket is képviseljük. Kész a koncepció- Farkas Zoltán polgármester, illetve a tiszaújvárosi képviselő-testület valóban többféle ajánlatot is tett, de az rt. igazgatósága úgy foglalt állást, hogy tulajdoni kérdésekben csak a társaság közgyűlése dönthet - hallottuk Révész Jánostól, a Libra Gyógyszerkereskedelmi Rt. elnök-vezérigazgatójától. - Felajánlottuk, hogy az rt. első közgyűlésére bevisszük az ő verziójukat. A privatizációs szándék tulajdonképpen közös, de a továbblépéshez igazi tulajdonosok kellenek, nem pedig várományosok, mint amilyen egyelőre a jelenlegi helyzet. Ehhez viszont jogerős VÁB-döntés szükséges. Egyébként a vagyonmegosztás kérdésében nem alakult ki egységes szemlélet, sőt még többségi vélemény sem - kanyarodik vissza még korábbra Révész János. - Hogy mégis elmozduljunk valahogy a holtpontról, a megyei önkormányzat közgyűlése eldöntötte, hogy a gyógyszertári központ 1995. július 1-jével alakuljon át részvénytársasággá. A patikai vagyon tőketartalékba került, hogy a későbbiek során privatizálható legyen, a többi jegyzett tőkét pedig a települési önkormányzatok kapják lakosságuk arányában. A közgyűlés megalakította a felügyelő bizottságot és az igazgatótanácsot, és ajánlást tett arra, hogy a Libra haladéktalanul kezdje meg a patikaprivatizáció előkészítését. Ezt mi nagyon komolyan vettük. Hét céggel folytattunk meghívásos versenytárgyalást, végül - a Kamara véleményét is figyelembe véve - egy egri céget kértünk fel a privatizáció előkészítésére. Három alternatíva kidolgozására adtunk megbízást: privatizáció tulajdon- szerzéssel, bérbeadással, illetve a kettő keverékével. Ez utóbbit a kisebb forgalmú, nem rentábilis patikákra gondolva kértük. Az igazgatóság a koncepciót bizonyos módosításokkal már elfogadta. Most már csak arra várunk, hogy a fellebbezések sorsa eldőljön, végre összehívhassuk az rt. közgyűlését, hogy a tulajdonosok dönthessenek a privatizáció módjáról. Jóllehet az ide vonatkozó törvényből kikerült a kötelező magánosítás, azt mégsem tudom elképzelni - hangsúlyozza Révész János -, hogy ne jöjjön létre ez a folyamat. Megosztják a szakmát A részvénytársaság megalakulását végül is üdvözölte, ugyanakkor vegyes érzelmekkel fogadta a Borsodi Gyógyszerész Kamara.- Az rt. öttagú igazgatótanácsában egyedül az elnök-vezérigazgató gyógyszerész, aki a gyógyszertári központ igazgatója is volt - sorolja Pesti Ferenc. - Tulajdonképpen gyakorló gyógyszerész nincs is közöttük, amit mi jelzés értékűnek tartunk: hogy tudniillik mellőzték a szakmát. Arra jók vagyunk, hogy eladjuk a gyógyszert, hogy szakmailag felkészültek és hibátlanul dolgozók legyünk, ugyanakkor nincs beleszólásunk a ssgát sorsunkba. Magyarul: minden ugyanúgy működik, mint eddig. Véleményem szerint a Libra nem érdekelt a privatizációban, hiszen a jelenlegi helyzetben fix a piaca. Százkét patikája, százkét állandó megrendelője van. Akár jól, akár rosszul dolgozik az rt., nekünk onnan kell rendelni. Amíg a Libra kötelékében vagyunk, addig ók nyugodtak, hiszen biztosan ülnek a pozíciójukban. Igaz - ismeri el az elnök -, a privatizáció előkészítésében kikérték a Kamara véleményét, mégis derült égből villámcsapásként érte őket a hír, hogy az igazgatóság kidolgoztatta a bérleti jog útján történő privatizációt is.- Az LIV-es törvényből kivették a privatizációs kötelezettséget, s a további módosítási javaslatokat látva akár az is lehetséges, hogy soha nem érjük meg a magánosítást. Borzasztó lesz, ha ily’ módon megosztják az országot, a gyógyszerész társadalmat. Egy sor megyében már befejeződött vagy elindult a privatizáció, a többiben meg talán marad minden a régiben. Miért kerülhet valaki hátrányos helyzetbe csak azért, mert Borsodba fújta az élet szele? Töretlen a privatizációs kedv A gyötrelmek és kétségek között vergődő borsodi gyógyszerészek privatizációs kedvét azonban - úgy tűnik -, semmi nem tudja elvenni. A Kamara időről időre felmérést készít, kérdőíven faggatja a kollégákat: óhajtják-e még a magánosítást. A 102 megkérdezett patikából 80-90 válaszol, s közülük csupán ketten-hárman nem akarják a privatizációt. Ok azért, mert vagy nincs pénzük, vagy nyugdíj előtt állnak, vagy épp’ olyan kis településen, kis patikákban dolgoznak, hogy azt nem érdemes privatizálni. Tornai Lászlóné, a miskolci Kígyó Patika vezetője viszont már alig várja, hogy előrelépés szülessen az ügyben.- Meggyőződésem - mondja -, hogy minden patikából, még a legkisebből is ki lehet hozni valami pluszt, ha van egyéni érdekeltség. A lakosság is jól járna, hiszen a privatizált patikák érdeke az is lenne, hogy fiókgyógyszertárakat hozzanak létre azokon a településeken is, ahol eddig nem működött. patika. Á gyógyszerészek között ráadásul született egy megállapodás, miszerint a majdan privatizált patikák forgalmuk 0,5 százalékát befizetnék egy alapítványba, amellyel a kisebb forgalmú, önhibájukon kívül ráfizetéses gyógyszertárak működéséhez hozzájárulnának egy érig. Mivel a magánpatikákban évekig jobb volt az ellátás, úgy nézett ki, mintha az önkormányzati patikákban dolgozó gyógyszerészek kevésbé lennének jó szakemberek. Pedig ez nem így van - jelenti ki Tomainé.- Csak az a helyzet, hogy mi egyetlen nagyker- töl, a sajátunktól rendelhetünk, a magán patikák pedig több mint hatvantól. Az új gyógyszerek megjelenésénél így 2-3 hónap különbség is van az ó javukra. Sajnos azonban a VÁB-határozat jogerőre emelkedéséig nem léphetünk előre, se mi, se a Libra. Az ominózus törvénymódosítási javaslat egyébként kétféle gyógyszertárat ismer: a magánt és közgyógyszertárat. Ez utóbbi az önkormányzaté lesz. Mi - Borsodban - már korábban lenyeltük azt a békát, hogy lesznek olyan patikák, amelyeket csak bérletbe adnak a települések, elsősorban a nagyobbakat, vagy azokat, amelyek olyan épületben vannak, amelytől nem kívánnak megválni az önkormányzatok. Ennek azonban vannak előnyei is, hiszen így az induláshoz sokkal kevesebb tőkére van szükség. És köztudott, hogy a gyógyszerészek fizetéséből nem nagyon lehet, lehetett spórolni. Az ilyenfajta privatizációba természetesen csak úgy mennénk bele, ha legalább húsz évre megkapnánk a patikát bérletbe, a felszerelés, a berendezés kerülne csak saját tulajdonba. Amennyiben az új törvény meghagyja az ön- kormányzatoknak a patikákat, a megyebeli gyógyszerészek akkor is maximális együttműködést remélnek, hiszen mint mondják: az önkormányzatoknak ugyan van ellátási felelősségük, de pénzük nincs. Az ö érdekük is, ha kölcsönös megegyezés talaján állnak a gyógyszerészekkel.- Külön gond, hogy kevés a gyógyszerész az ön- kormányzati patikákban - sorolja Tornainé. - Azon a határon vagyaink, hogy hamarosan a működtetés is gondot jelenthet. Nagyon sok gyógyszerész már 55 éven felüli, ha ók elmennének nyugdíjba, akkor több patikát be kellene zárni. Jelenleg is tízegynéhány gy'ógyszertárvezetőt keresnek. Megnehezítette Borsod helyzetét az is, hogy nagyon sok megyéében megindult, illetve lezajlott már a privatizáció, a harmincas korosztály'ból nem egy megpályázza a többi megyében a megüresedett állásokat. Azért, mert egyszerűen nem tudja, hogy itt nú várható. A magánosítással egyébként a Libra sem járna rosszul, mert a megállapodás szerint a privatizált patikák a forgalmuk 60 százalékát, esetenként még többet is tőlük rendelnék. Ennek fejében például a hitel felvételéhez a Lábra hitelfedezetet garantálna. Legalábbis így szól a megállapodás, amelynek aprópénzre váltására azonban sajnos még mindig vámunk kell.
