Észak-Magyarország, 1996. március (52. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-23 / 70. szám

ÉM-interjú

ÉM-ripor*

Műhely

A külföldi tóke megyénkbe áramlása a megye zártsága és a humán erőforrások színvonalának elégtelensége következtében alacsony.

II. oldal

A gyötrelmek és kétségek között vergődő borsodi gyógyszerészek privatizációs kedvét — ágy tűnik - semmi nem tudja elvenni.

III. oldal

A Fekete Sas nemcsak a Kazinczy-kapcsolat miatt tekinthető Kassa talán legismertebb irodalmi emlékhelyének: Petőfi is itt szállt meg.

VII. oldal

—t— - - ; ,

Sok keréken

A hét embere

Vincze László

kitüntetett igazságügyi gépjárműszakértő

Kovács Judit

Miskolc (ÉM) - Szakmája do- ienjének tartják kollégái, akik munkájáról, derűs személyéről a legnagyobb elismeréssel és tisztelettel beszélnek, Március 15-én Göncz Árpádtól vehette át a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét. A magas kitüntetés azt bizonyítja, hogy szakmai tevékenységét országos szinten is megbecsülés övezi. Nem akart hinni a szemének, amikor a postaládából kihalászta az ünnepségre szóló invitálót.- Színes címeres boríték volt, Köztársasági Hivatal feladóval. Mit akarnak ezek tőlem - villant át az agyamon aztán rögtön arra gondoltam, valaki tréfálkozik velem. A mai számító- gépes technikával már mindent lehet utánozni, nem igaz? - emlékszik vissza anekdotázva a ritka pillanatra Vincze László.- A levél tartalma még jobban meglepett, már csak azért is, mert azt sem tudtam, mi ez a kitüntetés, amivel meg akarnak ajándékozni. Gyorsan utána néztem a Magyar Közlönyben, amiből kiderült többek között, hogy a miniszterelnök javaslatára adja ezt az elismerést a köztársasági elnök. Hogy a miniszterelnök honnan ismer engem, azt meg aztán végképp el nem tudtam képzelni... Bár jut eszébe - az ő balesetének a vizsgálatában is részt vettem, lehet, hogy onnan emlékezett rám - tréfálkozik.

A legnagyobb kitüntetésnek mégsem ezt tartja életében, hanem azt az oklevelet meg aranygyűrűt, amelyet hallgatóitól kapott, akik tiszteletbeli vegyigépésszé avatták - anno - a Miskolci Egyetemen, ahol egykor ő is tanult.- Büszke vagyok arra, hogy szerettek a hallgatóim. Talán azért, mert az órákon kívül nagyon sok időt töltöttem velük. Éjszakákon át beszélgettünk a kollégiumi szobájukban, meséltem nekik mindenről, ami érdekelt, ami történt a világban, megtanítottam őket autót, motort vezetni, még lánctalpas traktort is.

Laci bácsi a gépek, a motorok szerelmese. Édesapjával, aki mechanikus volt, már gyermekkorában gyakran eljárt a „tüzes géppel” csépelni. Imádta az olaj, a benzin szagát. Tizenöt évesen már B-vizsgás vitorlázó repülő volt - mindig repülőmérnök akart lenni... Motorversenyeket nyert, csillagtúrát, gyorsaságit, díjakat kapott repülő- modellezőként is. 0 alapította meg Mályiban az egyetem vízisport szakosztályát, s alapítója volt a mályi vízisízésnek is. Ebben a sportágban is több bajnoki címet szerzett. Hatvannyolc évesen még mindig aktívan sportol, hitvallása: csak ép testben lehet ép lélek.- Semmit nem fogok fel tragikusan. Nincs bennem félelemérzet, szeretem a kihívásokat, szeretek minden újat kipróbálni, megtanulni. A kondícióra egyébként is nagy szükségem van, hiszen gyakran éjszaka is csörög a telefon, hogy menjek vizsgálódni egy-egy balesethez. Nem fáraszt, hiszen nagyon szeretem a munkámat. A hétvégéim is ezzel telnek, bár most, az ünnepeket ellazsáltam a kitüntetési procedúra, meg az utazás miatt - vallja be szinte bűnbánóan.

Már az egyetemi oktatói évei alatt is gyakran kérték fel különböző szakértői munkákra, tesztelte a Pannóniát - „nagyon jó kis motor volt, nem tudom, miért kellett beszüntetni a

gyártását” -, s a Csepel Motor- kerékpár Gyár konstruktőreinek is gyakran tartott előadásokat. Jól esett neki. hogy elismerték: „csak tudtam valamit, ha vidéki kiskukacként is megdicsértek.” Másodállásban évtizedekig elemezte a balesetek műszaki okait, mígnem egy napon felkérték, hogy az 1981-ben létesítendő miskolci Igazságügyi Műszaki Szakértői Iroda vezetője legyen. Ötvenhárom éves volt akkor.- Háromezer forinttal több fizetést kaptam, nem volt mindegy, hogy nyugdíj előtt menynyit keres az ember - kajánko- dik.

Ám az, hogy még 68 évesen is dolgozik, s amilyen magával ragadó lelkesedéssel beszél munkája részleteiről, még a legkétkedőbbeket is meggyőzi: nem a pénzért csinálja. Az igazságot akaija kideríteni...- Soha nem felejtem el munka közben, hogy a helyszínek, a nyomok, a gépek mögött emberek, emberi sorsok vannak, amelyek alakulása talán az én véleményemtől függ. Ezért is igyekszem a lehető legpontosabban feltárni az egyes balesetek körülményeit, kiváltó okait. Ha valamit nem sikerül száz százalékos biztonsággal megállapítanom, akkor mindig az ember javára foglalok állást, de soha nem hallgatom el azt sem, ha valaki vétkes egy baleset bekövetkeztében.

Maci, kötél

Bujdos Attila

Láttam a polgármestert melegítőben. Mögöttem állt a boltban. Rögtön arra gondoltam: lám, a téma az utcán hever. Aztán elkezdtem mérlegelni, mit is lehet kihozni abból, ha mackóban látunk egy fontos embert. Hát bizony: ez nem egy nagy téma. Az illető fontos tulajdonságaira aligha következtethetünk az öltözékéből. Nem állíthatjuk például teljes szívvel egy tréningruhás emberről, hogy trehány munkát végez, pusztán azért, mert nem öltönyt visel. Vagy fordítva: nem mondhatjuk azt sem, hogy ez aztán a legény a talpán. Egyáltalán: semmit sem mondhatunk. Mi van abban különleges: egy férfi maciban, kosárral.

Csakhogy az ember mégis észreveszi a dolgot, ha csak percekre is, de foglalkoztatja a fantáziáját. Talán a saját csököttségünk miatt van ez így.

Ezen a tájon könnyű volt úgy felcseperedni, hogy csak a változatlanságban, a változtathatatlanságban lehettünk biztosak. Ebből a hitünkből többnyire a rendszer- változás sem könnyen zökkentett ki bennünket. Mondjuk az új elit rá is tett egy lapáttal. Emlékszem a jópofa filozófusra, aki pártja képviseletében munkásgyűléseken forgolódott. Ült az elnökségi asztalnál, miközben a hátsó sorokban ment a sugdolódzás: semmi sem változott itten, csak a verebek cserélődtek ki a dróton. Az általános közhangulat sem hozta közelebb a mindenkori döntéshozókat a döntéseiket elszenvedőkhöz. Tízezer számra vannak olyanok, akik a demokráciát felnőtt gyerekek ostoba marakodásának vélik, s kevesebben akadnak, akik bármelyik népboldogítóról elhiszik, hogy tényleg a nép boldogítására szövetkezett.

Ez van. Ehhez képest üdítő színfolt, ha a lapokból ismert embert látunk - melegítőben. Hiszen legalább annyira következtethetünkebből, hogy nincsenek örökre konzerválódott szerepek, balhit, hogy semmi sem változik. Mellesleg ostobaság is volna három zsemle és tíz deka felvágott kedvéért szmokingot ölteni, nyakkendőt kötni. Ha valaki ismert személy létére képes az alkalomhoz illően öltözködni, az akár jó stílusra is vallhatna.

Ez a hét egyébként is bebizonyította, hogy a stílus a jövőben minden eddiginél jelentősebb szerephez jut majd az életünkben. Az egyik párt vezetője példának okáért több tízezer ember előtt féregnek és dögkeselyűnek nevezte a - magyar történelembe alaposan beágyazódott - liberális eszme mai híveit, s féregtelenítésre bíztatta a szavait ivó népeket. Mit mondjak: a leférge- zettek nem repestek a boldogságtól, a hivatalos érintkezésen túl a jövőben nem kívánnak közösködni az illető pártvezérrel, Torgyán Józseffel. Akinek mellesleg sikerült hírbe hoznia kies hazánkat a nagyvilágban. (Nem kifejezetten előnyös színben tüntetve fel Magyar- országot.) Mármost az illető pártvezér ellenzéki társa, a KDNP-s lsépy Tamás szinte derűsen arról beszélt egy televíziós műsorban: hát ugye ily szavakat használni, az nem kifejezetten jó stílusra vall, de hát az ellenzéki egység megteremtése az nagyon fontos, mert csak így lehet esély legyőzni a jelenleg regnáló hatalmat.

Tiszta beszéd: a cél szentesíti az eszközt, a győzelemért akár az ördöggel is cimborálunk.

A dolog ennél nyilván bonyolultabb. Teszem azt: ha egy pártvezér az étteremben a leves és a húsétel között túrja az orrát, az a stílusát minősíti. Ha csúnya szavakkal traktálja a barátait, azzal szintén a modortalan fickó megjelölést kockáztatja. Ha tízezreket heccel, az viszont már aligha lehet pusztán ízlésbeli ügy, hiszen mondandója jelentős részben termékeny talajra hull, ezreket gondolkodtat el és késztet cselekvésre.

Ha történetesen nem eleve így gondolkodnék, akkor is könnyen erre jutottam volna, miután a napokban a pártvezér néhány lelkes és elfogult hívével cseréltem eszmét. Igaz, a beszélgetés rendre egyoldalúra sikerült. A pártvezér körül kialakult helyzetről írtam néhány sort, aminek apropóján egy férfi például azt közölte: ne bántsam az illetőt, inkább intézzem el, hogy nyolc év után végre legyen munkája a telefonálónak. (Merthogy a pártvezér meg biztosan elintézné.) Egy másik pedig meglehetősen higgadt hangon annyit adott tudtomra: fasiszta és kollaboráns(f) eszmék terjesztéséért én is ugyanazt kapom, amit a kormányfőnek követelt a pártvezér népes hallgatósága. Kötelet.

Persze belátom: jó szöveg volt az a tévéműsorban, hogy stílus. Lehet, hogy van, aki el is hiszi. Akinek viszont a halálát kívánják, aligha szurkolhat az ilyen stíl uralkodóvá válásának.