Észak-Magyarország, 1996. március (52. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-02 / 53. szám

II ÉM-hétVé<|e II ,1 ........................... , ! ............... £M-|Blfer|U jMMMBBEMMMMMBBBBMBBBWBWIgaBMBBBBWIBMBBBMMWBBMBW—IM—B—MBMi Március 2., Szombat „ Allah Dolgok Gizi és Géza Gyöngyösi Gábor A blakunk alatt, közelebb mint ötven méterre, öt gyönyö­rű vadgesztenyefa, Géza és Gizi kedvenc fészkelő-, köl­tő- és éneklőhelye. Géza és Gizi ugyanis két feketerigó, s keresztségben tőlünk kapták nevüket. Keresztelő két-há- rom évvel ezelőtt megtörtént, amikor Géza és Gizi először je­lentkezett az ablakpárkányon. Csak igen ritkán járnak ide, mert ők azért nem szeretnek annyira látni bennünket, mint ahogy mi őket. Gizi például kimondottan jobban szeret a par­koló kocsik alatt kapirgálni, mint az ablakpárkányon riadoz- ni. Géza bátrabb. O nem fél már a függönyrebbenéstől, kí­váncsian néz az ember szemébe, s néha, nem tudni mi okból, olyan kíváncsi, hogy ha odább is rebben, visszarepül. Neki le­het szórni ilyenkor télen néhány szem napraforgómagot, el­jön érte, de Gizi nem. Ó inkább azt fogyasztja, amit Géza iz­gatott ügyetlenségében, de az is lehet, hogy szándékosan, le­szór neki. Gizi ilyenkor a fal törvén futkározva boldogan csi­peget. Amíg van mag, vagy amíg nem jön a macska. Erre kü­lönben Géza fentről rögtön figyelmezteti. Gizi szófogadó asszony, nem kérdez, nem felesel, a jelző rigószóra felröppen a gesztenyefára. Többnyire ugyanarra a fára, sőt ugyanarra az ágra. Valahol ott van az ő birodalmuk, bérletük, otthonuk, háztartásuk. Ez a hely télen látszik, nyáron nem. Olyankor lomb takarja fészküket, s különben sem lehet együtt látni őket soha. Gizi teljesen eltűnik, bizonyára fészken ül, csak Géza ágál és énekel a legmagasabbra nőtt ág tetején, minden este és minden hajnalban. Gézának gyönyörű a hangja, valóságos rigó-Pavarotti, s egyáltalán nem kíméli, amikor rigószokások szerint az ének­lés ideje van. És ez elég hosszú ideig tart. Váratlanul kezdő­dik és váratlanul szakad vége. Volt már úgy, hogy Géza este még énekelt, hajnalban viszont már nem. Vagy fordítva. Az énekszüntét viszont nem a dalnok tétlensége követi. Géza tulajdonképpen akkor kezd igazán dolgozni. Surrogó szár­nyakkal száll a bokrok alatt, nedves reggeleken pedig hosszú gilisztákkal a csőrében röppen a gesztenyék lombja közé. Megfigyeltük, mindig kerülő úton, nehogy elárulja Gizi tar­tózkodási helyét. No, meg gondolom, a gyerekekét, akik min­dössze néhány napig láthatók a szomszéd épület tetőszegé­lyén. Ott gubbasztanak egy ideig, aztán eltűnnek. Csak Gizi és Géza tér vissza kitartó hűséggel hozzánk. Ok még ragasz­kodnak a szülőföldhöz. A szellemi szabadfoglalkozó Beszélgetés az ötvenéves Bereményi Géza író-rendezővel Dombrovszky Adám Bereményi Géza ötvenesztendős. A műfaji sokszínűségéről ismert alkotó­nak ki-ki más-más arcát ismeri. Van, akinek a Cseh Tamás-dalok nagyszerű szövegírója ő, van, aki novelláit, más filmjeit tartja értékesnek, s bizonyára akad olyan is, akit színházi rendezései ragadnak meg leginkább. De legjobb ismerői számára valószínűleg az összes „bereményis” műfaj együtt izgalmas. Amikor a születésnap apropóján felke­restük, először az után érdeklődtünk: milyen idősnek érzi magát. • Annak idején, amikor egyik kedvenc írómról, Mészöly Miklósról azt olvastam, hogy 50 éves, azt gondoltam magamban: hű, de idős már. Most én semmiképpen sem érzem magam olyan idősnek. Csak hát ez mégis öt évtized, s én olyan dolgo­kat tudtam meg, amiket 4-5 évvel ezelőtt nem is hittem volna magamról. Ezért ér­demes elérni legalább 50 éves korig. Az idő múlása bizony észrevétlen. Különösen, amikor középkorú lesz az ember, akkor nagyon gyorsan múlik az idő, mert a mun­ka tagolja. □ A munka ennyire meghatározza az életét? 9 Szenvedéllyel és szeretettel csinálom. Én vagyok a saját magam munkaadója, én talá­lom ki a témát, a műfajt. □ Min múlik az, hogy éppen melyik műfaj­ban dolgozik? • Mindig a témától függ. A téma felbukkan, s az ember nem tudja még, hogy mit akar tőle, s miért éppen az jutott az eszébe. A té­ma felbukkanása olyan, mint a tengeren egy sziget. Először egy pontként mutatkozik a hajóról nézve, s aztán ahogy közeledünk hozzá, egyre jobban megmutatja magát. Minden témának van egy ideális formája. Akkor jó a létrehozott mű, ha az ideális for­máját sikerül megtalálni. □ Volt, hogy nem sikerült? 9 Tévedtem már műfajban. Például erőltet­tem, hogy filmforgatókönyvet készítek arról a korról, amikor 21-22 éves voltam. Ez ugyanis teljesen megváltoztatta az élete­met. El is készült a forgatókönyv, de aztán eldobtam. Kiderült, hogy nem fűmre való az írás. Pedig tetszetős forgatókönyv volt, de megsajnáltam önmagamat, mert én akar­tam filmet is rendezni belőle. □ Honnan töltekezik, tudja-e, honnan van­nak az élményei? 9 Nem. Illetve megnevezhetném a helyet: a tudattalanomban van, ahonnan egyszer csak előbukkan. A megközelítésben mindig van valami rögeszme. S az ember nem tud­ja, hogy miért közelíti meg azt a témát, de mégis azt teszi. •> Bereményi Géza Fotó: Nagy Gábor (ISB) □ Mi a foglalkozása ? Mi volna beírva az iga­zolványába? 9 Szellemi szabadfoglalkozású. Ez a pontos neve. □ Tényleg pontos. 9 Szeretem én is. Szép foglalkozás: szellemi szabadfoglalkozás. □ Tényleg ilyen kézenfekvő az átjárás az egyes műfajok között? Gondol egyet, és bár­melyikben kész alkotni? 9 Nem ilyen egyszerű. De én nem „író” vagy „rendező” akarok olyankor lenni, hanem egy­szerűen egy témát szeretnék megvalósítani. □ Autodidakta módon jutott el idáig? 9 Mindenhez autodidakta módon jutottam el. Az íráshoz volt egyedül előtanulmányom, hiszen bölcsészkarra jártam az egyetemen. □ Konkrétabban m it, takar ez a szellemi sza­badfoglalkozás ? 9 író-rendező vagyok. De mindig az irodal­mi alapanyag létrehozása az igazán fontos. A rendezéseimet saját alapanyagból csiná­lom. De azzal, hogy valamit elkészítek, vi­lágra segítek, azzal túl is vagyok a dolgon. Olyan vagyok, mint egy bába. A világra ho­zatalban szeretek részt venni. De utána már nem érdekel a folytatás, már a követke­ző témára várok. □ Minek a világra hozatalára a legbüszkébb? • Nagyon szeretem az összegyűjtött novel­láimat. Ezek a szívem kedves gyerekei. Szí­vesen gondolok a dalszövegekre, amiket Cseh Tamás énekel. Azt hiszem, mi ketten valamit kitaláltunk. Úgyhogy föltalálok va­gyunk. Vagy pontosabban: újrafelidézők, mert egy ősi műfajhoz nyúltunk. □ Filmjei? 9 Nagyon szeretem az Eldorádó című filme­met. És a Tanítványok címűt is. A múltkor megnéztem mind a kettőt videón, és mit mondjak...ez a magánügyem, de élveztem. ü S most úgy hallom, a szolnoki, színházban rendez. 9 A színháznak én még tartozom. S a szín­ház is tartozik még nekem. Néhány drámá­mat már bemutattak vidéki és pesti színhá­zakban. De még azt a darabot, amivel iga­zán elégedett volnék, nem írtam meg. Most Szolnokon egy saját adaptációt rendezek. Egy ezer évvel ezelőtti izlandi írásműből ír­tam... Nemrégiben fejeztem be, folynak a próbák. A premier március 15-én lenne. □ S mi lesz a beígért Honfoglalás című film­mel? 9 A szükséges pénz egyharmada megvan. Ez drága film lenne, másként nem is érde­mes megcsinálni. Nyolc nyugat-európai filmcég érdeklődését sikerült felkelteni, s március végéig dől el, hogy adnak-e rá pénzt. Ezt a várakozási időt akarom ezzel a színházrendezéssel kitölteni. □ Kapcsolódik-e az 7100 éves évfordulóhoz? Hiszen idén már nehéz lenne a filmmel elké­szülni. 9 Legfeljebb annyiban, hogy talán most szí­vesebben adnak pénzt egy ilyen témájú film­re. Szó sincs arról, hogy én egy ünnepélyes, patetikus filmet készítenék. Protokolláris szempontjaim pedig abszolút nincsenek. □ Milyen lesz ez a film? 9 Átélhető filmet szeretnék. Olyat, hogy a nézőt lekösse és magával vigye. Ehhez a nagyszabású drámai témához csak így sza­bad viszonyulni. A forgatókönyv már kész. Franciára és angolra már le is fordították. Álmos vezér személyén keresztül szeretném megmutatni ezt a nagyszabású eseményt. Ez egy nép elindulásának és megérkezésé­nek drámai eseménysorozata. A honfogla­lást megelőző néhány évtizedet szeretném bemutatni egy ember életében, egy nép si­kertörténetében. De a nehézségeket sem akarom leplezni. □ El Önben valamiféle büszkeség, valamifé­le patrióta érzés? 9 Igen, él. Feszülten érdekel ez az esemény. Szaktudósok, történészek, régészek segítsé­gét kértem. Több mint tízéves gyűjtőmunka eredménye ez a forgatókönyv. Igazán auten­tikus filmet persze nem lehet csinálni, mert ahhoz kevés az adat, hiszen ez egy Atlantisz­ként elsüllyedt időszak. De ott van például Tarkovszkij Andrej Rubljovja, ami lúteles tudott lenni. A hitelesség a művészi erőből, a szabad, friss megközelítésből eredhet. □ A jövőt tehát ez a film jelenti. 9 Remélem, hogy lesz belőle valami. Ez a film volt ebben az évtizedben az én titkos hajtóerőm. De van ezen kívül egy befejezet­len regényem. Azt szeretném majd újra elő­venni. S van még számtalan tervem, mert hát témában soha sem volt hiányom. j Karacs Teréz miskolci iskolája Emlékezés a 150 évvel ezelőtti iskolaalapításra Pásztor Emil A múlt században Karacs Teréz volt a magyar polgári fejlődés el­ső igazán nagy női pedagógusa. Abban a korban, amikor Magyar- országon a nagyobb lányoknak az elemi szintet meghaladó mű­velődésével még keveset törőd­tek, az ő vezetésével valósult meg 1846-ban Miskolcon hazánk legismertebb nőnevelő intézete, ahol nemcsak a tehetős, hanem a szegényebb szülők 12-16 éves gyermekei is tanulhattak. En­nek az iskolának lett jogutódja később a Tóth Pál Nőnevelő In­tézet és a mai Zrínyi Ilona Gim­názium. Miskolcon az Avas-hegy aljában, az avasi műemlék templom előtt egy ha­talmas szürke márvány sírkő tekint le a Kossuth-szoborral ékes Erzsébet térre. A hatalmas emlékkövön Pa- lóczy László nevét olvashatjuk. 0 volt a város és Borsod megye ellenzéki kö­vete a reformországgyűléseken, az 1848-49-es szabadságharc idején pe­dig az országgyűlés korelnöke. Palóczy László a miskolci reformá­tus egyház segédfőgondnokaként 1845 végén kérte fel a Pesten lakó Ka­racs Teréz írónőt, hogy legyen a vezér­tanítónője (mai szóval: igazgatója) az 1784 óta óhajtott, de csak most meg­valósuló felsőbb leánytanodának. Karacs Teréz 1846. augusztus első hetében érkezett meg ebbe a városba. Számára és a létesülő ieánynövelde számára Papp János líceumi igazgató tanár bérelt szállást a város közepén, báró Vay Ábrahám házában. (Az isko­lának még sokáig nem volt saját épü­lete.) Az iskola „szállása” a Szinva-pa- tak mellett volt, arrafelé, ahol mai jo­gutódjának, a Zrínyi Hona Gimnázi­umnak impozáns épülete áll. „Ezen szállásban - írja a leánynö- veldéről és környékéről Nevelői pá­lyám című visszaemlékezésében Ka­racs Teréz - volt 3 nagyobb szoba az utcára és 2 kisebb az udvarra, hogy egy elég tágas konyha, gyönyörű pincék és nagyszerű padlás; az utób­biaknak én, szegény tanítónő hasz­nát sem vehettem. Udvara elég tá­gas vala, melyet a sétáló növendé­kek egészen maguknak használhat­tak, mivel az ugyanazon telken lévő óvoda az udvar közepén folyó Szin- vacsatornán túl esett, szép terjedel­mű épülettel, nagy színnel, tág ud­varral és az óvó tanár kitűnő szor­galmával ápolt kerttel.” 1846. szeptember 8. nevezetes napja Karacs Teréz életének és Mis­kolc város múltjának: ekkor volt a le- ánynövelde ünnepélyes megnyitása, a hatalmas avasi templomban. A nö­vendékek és a szép számmal össze­gyűlt szülők előtt Soltész Nagy János - a város főbírája - mondott ünnepi beszédet, mely után zajosan kiáltot­ták az örvendő jelenlévők, hogy éljen a 62 év óta tervezett és végre megszü­letett intézet:- Álljon soká! Karacs Teréz meghatódva idézi fel később azokat a pillanatokat: „Csupa örömtől sugárzó arcokat láttam rám sugározni. Az eklézsia és város elöljá­rói nyájas üdvözlettel fogadtak. Elő­kelő nők, derék anyák szíves arccal nyújtottak kezet, mintegy biztatóul, s a már aznap beírt 39 deli ifjú növen­dék sugárzó szemekkel pillantott rám mint 39 kérdőjel, kik előtt, mint ké­sőbben bevallották, meseszerűnek tűnt fel, hogy ezután őket az elméleti tanokban leány oktató vezesse.” (Ha­marosan további 30 növendékkel gya­rapodott a fölvettek száma.) A leány oktató azért lehetett „meseszerű” jelenség, mert akkoriban még nem volt hazánkban tanítónőket képző intézet, nem voltak hivatásos tanítónők és tanárnők, az iskolákban csupa férfiak tanítottak. Az 1846. szeptember 8-i tanévnyi­tót azért nevezhetjük jelentős város­történeti eseménynek, mert ez a kiin­dulópontja annak a szép fejlődésnek, hogy Miskolcon azóta és jelenleg is sok ezer leány tanulhat a közép- és felsőfokú iskolákban. Karacs Teréz az első tanévben 69 növendéket oktatott két nő és két férfi segédkezésével. A férfiak egyi­ke éneket, másika rajzolást tanított, a nők kézimunkát és német nyelvet. Mind a két segédnevelőnő - a Gö- mörből származó Kiss Júlia kisasz- szony és a Szepességből való Graff Friderika kisasszony - bent lakott az intézetben. A német nyelvet okta­tókhoz 1847. április elejétől még a szintén szepességi Rombauer Lujza kisasszony csatlakozott, az elméleti tantárgyakat mind maga a vezérta­nítónő (Karacs Teréz) adta elő, mert még egy pedagógus alkalmazására nem volt pénz. Az iskola 150 éves jubileuma alkal­mából jelent meg a miskolci Felsőma- gyarország Kiadó gondozásában Pásztor Emil Egy nagy magyar peda­gógus: Karacs Teréz című kismonog­ráfiája. A könyvbemutatót február 27- én tartották. A könyv címoldala U. Tavaszra várva Fotó: Bácsi Krisztián

Next

/
Thumbnails
Contents