Észak-Magyarország, 1996. március (52. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-15 / 64. szám
Március 15., Péntek Literátor ÉM-hétvége VII LITERATOR Az ESZAK-Magyarország irodalmi melléklete Szerkeszti: Vass Tibor Felfedező Kazinczy Ferenc utazásai Horpácsi Sándor A könyv elegáns fekete borítójáról egy értelmiségi néz farkasszemet az olvasóval - évszázadok távolából, de a tekintete alapján akár kortársunk is lehetne. Busa Margit szorgalmának, szakértelmének köszönhetjük ezt a könyvet, amely tartalmazza Kazinczy útleírásait, úti élményeiről írott leveleit. Szokatlan, mert archaikus nyelvezete miatt furcsa, a benne előforduló nevek, adatok miatt tömény olvasmány. Tudós munka, s ezért kicsit száraz. Csupán adalékul: a csaknem 600 oldalas könyv fele magyarázó jegyzet és névmutató. Tghát bölcsészdolgozat, igen babrás filológiai munka. Ezt nem elrettentésül mondom, noha tudom, hogy a mai átlagolvasó hígabb, szórakoztatóbb olvasmányokon nevelkedett. Néhai professzorom (Bán Imre) mennydörögve teremtette le kolleginámat, amikor bevallotta, hogy nem olvasta a Fogságom naplóját. Igaza volt. Magára valamit is adó bölcsész nem hagyhat ekkora fehér foltot a műveltségén. Félve és aggódva kérdem: a mai bölcsészek közül hányán veszik kezükbe ezt a könyvet? Tisztem az, hogy recenzáljam, kedvet csináljak hozzá (a vásárláshoz nem tudok, mert a könyv ára 1400 forint, nem diákzsebhez méretezték.) Tudjuk, hogy a magyar költők közül Petőfi utazott a legtöbbet. A hajdani, még nagy Magyarországnak alig volt helysége Horvátországtól a Tártáig és Erdélyig, ahol ne járt volna, úti leveleiben ne számolt volna be tapasztalatairól. Nos ez a mohó ismeretvágy és közlési kedv, mint forma és példa, Ka- zinczytól (is) eredeztethető. Még ma, a sztrádák és gyorsvonatok korában is imponáló távolság, amit Kazinczy határon, szekéren (Petőfi gyalog) bejárt. De mert íróval és nem földrajzi utazóval van dolgunk, nem is a megtett távolság adja a könyv becsét, hanem az élményszerű leírás, amelyből nem csupán a korabeli udvarházakról kapunk képet, de a kor fontosabb történelmi eseményeiről (például a Szent Szövetség tanácskozásai Bécsben, királykoronázás stb.), az irodalmi életről, sőt pletykáiról is. A korabeli viszonyok semmivel sem voltak szelí- debbek, barátságosabbak, mint a maiak. Csupán áttekinthetőbbek. Legalábbis Kazinczy számára, akiről azt írta Németh László (nem nagyon kedvelte), hogy kora (irodalmi) telefonközpontja volt. Ez ma nem csupán bámulatot, de akár irigységet is kelthet egy mai fiatal költőben, akivel a kutya sem törődik. Kazinczy mindenkiről tudott, mindenkit számon tartott, mindenkiről írt baráti vagy bíráló véleményt, aki magyarul írt valamit. Tudni kell ehhez, hogy a kor felfogása szerint minden irodalomnak számított, ami magyarul íródott, tehát nem csupán a mai értelemben vett szépirodalom. Imponáló az az otthonosság és szakértelem, ahogyan Kazinczy a képzőművészet és a zene világában mozgott. Maga is ügyesen rajzolt, s naprakészen ismerte a bécsi és a honi múzeumokat, képtárakat és festőket. Műveltsége tehát komplex volt és széles körű. Ebben is minta és példa a kései utódoknak. Hogy győzte ezt idővel, energiával az elzárt, távoli kis faluban, Széphalomban? Úgy, hogy utazott. Odament, megnézte, lerajzolta, megbeszélte. Káprázatos az is, hogy mennyi mindent tudott az emberekről is. Adatokat családfákról, rokoni viszonyokról, karrierekről, s természetesen a karakterről, emberi minőségről is. Állandóan regisztrált, minden neki fontosat feljegyzett, minden lényegesről beszámolt a naplójában és a levelekben. Az embernek az az érzése, hogy a beszámolókért és a levelekért utazott. De ne feledjük, hogy századunk gyermeke már el van kényeztetve - és i __j:x Jj})rjs r ontva, mert a tévé, rádió, sajtó minden információt, a szecskát, a szemetet is házhoz hozza. Kazinczy számára viszont még az az érvényes információ, amit maga tapasztalt, élt át. Ezért ül (az első) gőzhajóra, mássza meg a hegyet egy Csáky-kastélyért, megy el Pannonhalmára, Egerbe, Erdélybe, hogy minden fellelhető természeti és kultúrérté- ket (épület, festmény, könyv stb.) megtapintson, megnézzen, lerajzoljon. Gyermeki büszkeséggel írja például, hogy megtapintotta (és lerajzolta) a Szent Koronát, mert így vette - szellemileg - birtokába. Összegzésül, nem kicsit irigykedve írom, hogy olyan értelmiségit ismerünk meg az útleírásokból, levelekből, aki még akkor is követésre méltó, ha nem mindenben értünk (ma már) egyet vele. Megtápasztalni, feldolgozni, elemezni, s csak utána véleményt mondani. Az így szerzett nép- és országismerete a maga korában kiemelkedő, széles körű európai (enciklopédikus) műveltséggel párosult, amely a kerttervezéstől a versfordításig terjedt. A felvilágosult, jozefinista, szabadkőműves gondolkodó így lett lelkes patrióta, a nyelvújítás spiritikus rectora és motorja, a magyar irodalom szent öregje, akit még ellenfelei is tiszteltek, elismertek. Kéredzkedjünk fel hát batáijára, s járjuk be Magyarországot 1773-tól 1831-ig, mert nem csupán ismereteink lesznek gazdagabbak, de magyarságunk, emberségünk is. (Széphalom Könyvműhely Bp. Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc 1995.) Renée Kerekes Csaba grafikája Fekete Péter /- FUTOTTAM UTANA (kergettem Őt, minden pillanat perccé nehezült lábam alatt és minden lépésem után vakondok bújtak ki) végig az utcán, kirakatok kereszttüzében perzselődtem fel, ki a térig, hol ráismertem magányomra, hogy egyed ül hagyott, és vissza, éreztem, mögöttem benépesül a tér, az utcán is sokan voltak már, mind ugyanolyanok, mint én, és szaladtak, egyik magamnak megfogtam kezét, vízből volt, madarak szálltak arcomba és el is tűntek benne, jéghideg verítékem itta a port, futottam utána az aluljáróban is, lépcsőn le, majd fél, de a végén szakadék volt, vissza le és éreztem fölöttem begyógyul az üres űr, de velem szemben még fújt a szél, szaladtam, hátha megtalálom, kikanyarodtam a villamossínekre, átvágtam a zebrán, elestem, és szemem egy repedésbe fúródott, úgy tetszett látásomtól fakadt az ott ki, de rohantam is tovább egy sokemeletes épület felé, majd be, mind a sok emeletet végigjártam zilálva, minden ajtót kitépve, de nem volt sehol, vissza mindent, ki a vasúthoz, át minden peronon, valamelyik én a sínekre lökött, elgázoltak, nem haltam meg, csak éreztem, nem kell felkelni, felesleges tovább szenvedni, feküdtem ott, mígnem este lett, és betakart anyám, hogy meg ne fázzak Lakatos Jolán Kazinczy életének hatvan évét ismerhetjük meg ezekből a levelekből, melyek személyes utazásai, irodalomélményei alapján íródtak. Az úti élmények ilyen formában való megjelenítésének nagy hagyományai vannak az akkori Magyarországon. A látvány rögzítése mellett az író átvezet az irodalomba, az építészetbe és a festészetbe. Különös figyelmet szentel a személyes gondolatcserére, jeles helyek és emberek felkeresésére. Reális tárgyszerű leírások, megható vallomások, a természeti környezet szépségének megörökítése váltogatja egymást. Útjai során az eseményekről és a megismert emberekről eleven stílusú, realista jellem- és helyzetábrázolásokat ad. Annak ellenére, hogy soha nem hagyta el a Habsburg-birodalom határait, mégis Európa történelmi tájainak ismerőjévé avatja a könyv forgatóit, hiszen Kazinczy rendkívül gazdag érdeklődési köre, és ki- teijedt ismeretségei adják a valósághű alaSárospataktól Széphalomig (Barangolások Kazinczy Ferenccel) pót. A reformkor küszöbén álló Magyarország sajátosságait .ismerhetjük meg, amikor a képzőművészet szárnypróbálgatásairól olvashatunk összehasonlító és elemző feljegyzéseket. A közigazgatási rendszer mélyreható leírásával, és a közjogi viszonyok feltárásával ismerői lehetünk az országban uralkodó hierarchikus felépítésnek. Az író jártasságát bizonyítja a kertépítés, a gazdálkodás és a honismeret körében írt, rajzokkal illusztrált elképzeléseivel, a földrajzi leírás, a műtárgyak ismertetése, vagy éppen a nemzetiségek öltözködése és viselkedésének megjelenítése révén. A polgáriasodé Magyarországon egyre nagyobb teret kap az ipar és a kereskedelem, természetesen Kazinczy mint a kor reformjainak ismerője, boldogan üdvözli ezt a fejlődést. Tudatában van, hogy ennek alapkövetelménye az iskolarendszer átalakítása, oly módon, hogy tárgyszerű ismereteket nyújtson, de fokozatosan többnyelvűvé is kell hogy váljon ugyanannak az ügynek érdekébén. Tapasztalatai alapján írja leveleiben, hogy a többnyelvű ember nagyobb értéket tud a haza szolgálatában felmutatni; Költő és író kortársait sok esetben szólja meg, amiért csak egynyelvűek, és nem képesek más nemzetek művészetéből magyar nyelvű tudásalapot létrehozni. Börtönéveiről írt leveleiből pontos kép alakul ki az akkori hatalmi rendszerről és a börtönök állapotáról. Mégsem a szenvedés nagyságát, inkább csak az újító szándékot lehet felfedezni ezekben az írásokban. Irodalmi gondolkodásmódjában azonban nagy különbségek lelhetők fel a fogság előtti és utáni Kazinczynál. Az útleírások a korai és a kései pályaszakasz egymásra utaló vonásait igazolják, az Orpheus szerkesztőjének kialakult stílusbeli sajátosságait, amelynek a mértéktartás a legfőbb jellemzője. Székelyhídi Zsolt Gondola (napló mikortól) Mikor + 37. Az írással nem úgy vagyok. Csak fölfedezni, idő nem használ. Hogy folyton próbálom, nem úgy és azért. Az írás, persze tapasztalásaimmal, mutatja magát, így, úgy van velem, gondolataimmal, testemmel, mindig valahogy és együtt. Időtlenség hasztalan közénk áll. mutatkozunk és ezekben a folyton-próbálomokban, a mozdulatban egymás felé. Végig a megtapasztalás és más. Mikor + 40. Ó mennyi, amit fölfedezhetek a nőn. Állva, vagy másképp vagyok vele, a szobában, nem is ott. Ó a sok új forgatás, a látvány-csere és benn, amit érzek. A fejem forog minden helyzetben. Állva, nem is úgy, alkalmat adózok, az állam, amint leesik, nem is az, ó mennyi. Az új forgás vele, a nőn fönn, forog minden, a pillanatnak. Fedezni nem bírok ennyit, a nap minden áll-leesé- sében lesem, adózok az új alkalomnak, a születések pici szünetében. Amikor-erre várok - kiélhetem végre magamból a föl-leesés prózai forgatását. Nyugodtan, csak élni a kívánt nőiességgel, gyermeki alkalom lenne, arany fedezet. Mikor + 41. Lásd: Mikor + 40. Mikor + 43. Na most a pénz. Akkor figyeltem föl, amikor nem volt. Helyesebben: nincs. Hiány-szerelem, ötlöttem ki, a pénztől nagyon távol, megfelelően vértezve mobilitással. Na most erre föl, a mobilitás nagy távolságokban, a pénz kivételével, előjön. Mint a hiány-szerelem is, megyek az utcán és pénz. Például ha van: a mobilizmus nem, hiány-szerelem pedig egyértelműen hiányzik. Ilyenkor nehéz döntés előtt megyek az utcán és. Megkerülöm, átlépem, letaglózom... Nem törekszem a gazdagságra? René Kerekes Csaba grafikája Mikor + 47. Ma sem gondolkodtam. Mikor + 50. Renáta elment. Síelni, Erdélybe, nélkülem. Féltem, Őt. De figyelj, mondom úgy, mint okos-koromban, egyévesen, beszélni sem tudtam. Viszont okos, az igen, mondom tehát: figyelj, és a jobbik. Renáta először is: siel, gyönyörű, Erdélyben, ahol nem rossz, túlélni lehet, itt én féltem, de! Beszélni se tudva, nagyon okosan, inkább örüljek. Tehát, felülemelkedve magamon: jó. Győzve vagyok, nagyon le, izgulós énem sutba, nem röhög, viszont: örülök. Mikor + 51. Horoszkópban olvastuk - Vele -, hogy új kapcsolat! Elé néz, síelés közben bármi eleshet. Izgulós énem bár sutban, örülni is, azért le kell írnom. Mondjuk hazajön, és hát na. Honnan tudom. A szeméből, a lélegzéséből, teste melegéből? Mármint új kapcsolat illatos-szagos szele, és izgulós énem bár, azért ki kell ír(ta)nom. Rákérdezek: a horoszkóp is ember, vagy na és összevissza síelgettünk? Elé néz, de azért a szívem mélyén, legbent, legszebb rejtelmes zugaiban: bármit mond, akármit csókol a számba, én nagyon szeretem. Mikor + 54. Reklámszakember leszek. Pedzegettem már, sok pénz elfoglalt, emberként csak írni és szeretni lesz időm. A cég jó és fiatal, mint a hóesés - bármeddig eleshet. Pedzegetésemet a pénz, növésem fel és a hűtőszekrénybe tévő falat előkísérte. Szakembernek levésem, mint a hóesés, ami esik esik, de másrészről nő, írásom és szeretetem idejét is jelenti. Pedzegettem már, emberségem, végre az vagyok, hiszen végig magamat propagálom. Mikor + 55. Az írás állandóan. Fedezni támad kedvem, föl, vagy el: nem is. Bírok ennyi dolog mellett valamit, egyáltalán? írás és fedezés egyszerre, mint Renáta mellett aludni: lehetetlen. Állandóan mi marad, kérdés és valami, amit bírnék! Párosodni kéne. Zemlényi Attila A felfedező per se mobilis, kalóz, kalauz, vas utas, misszionárius, matador, kalandor, sámán, sómén, egy csokor bocskor, kurátor, kurír, kétpróbás angyal, árnyéka az út előtted
