Észak-Magyarország, 1996. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-27 / 23. szám
ÉM-interjú _________‘ C sak egy hiú álom volt, hogy a demokrácia egy' magától működő, gördülékeny mechanizmus lesz. Ma is igaz az a régi nézet, hogy a hatalomnak megvan a... II. oldal ÉM -riport Majd megnyikordul egy ajtó. Két borostás férfi óvatoskodik ki a szabadba. Rabok. A recski kényszermunkatábor foglyai. III. oldal Műhely__________________ „Mely első kibocsátásnak szolgálatában akkor gyerekségemben is részessé tett engetuet az Istennek gondviselése”. VII. oldal Kis ügyes Fotó: AP A hét embere Czikó Benjámin, a GYIVI régi-új igazgatója Méhes László A gyermekek lelkiállapota az egyik legfinomabb mérőműszer, amely jelzi mindazokat a gazdasági, szociálpolitikai problémákat, amelyekkel a felnőttek társadalma nap mint nap küszködik. Tükröződik benne a külvilágban jelentkező, fokozódó értékválságok sorozata, amely a családokat szétzülleszti - ahelyett, hogy ösz- szetartaná őket. A gyermek pedig áldozata lesz mindannak, ami tulajdonképpen a szülőnek lenne felróható...” Ezeket az elgondolkodtató.meg- allapításokat Czikó Benjámintól, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet (GYIVI) vezetőjétől hallottuk, akit a megyei ön- kormányzat legutóbbi testületi ülésén újabb öt évre megerősítettek igazgatói pozíciójában. A gyermek- és ifjúságvédelmet hivatásának választó Czikó Benjámin munkájának filozófiáját a következőképpen fogalmazta meg: „Nem pusztán foglalkozásnak, nem is csupán hivatásnak; hanem életformának tekintem a felnőttek világának talán legkiszolgáltatottabbak, a gyermekek érdekeinek elkötelezett védelmét. Tisztában vagyok azzal, mekkora felelősséggel jár a megye valamennyi állami gondozottjának gyámságára vállalkozni, kétezer-háromszáz gyerek sorsáról, neveltetéséről cselekedve gondolkodni.. ” Czikó Benjámin a gyógypedagógiai főiskolán oligofrén és pszicho-pedagógia szakon végzett. Képzettsége a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem mentálhigiénikus szakán szerzett diplomával teljesedett ki. Állítása szerint ez utóbbi adta meg módszertani kultúráját, lélektani bázisát annak, hogy a veszélyeztetett gyerekek napról napra változó élethelyzeteire megoldást keressen. A szakismeret mellett azonban szociális érzékenység is szükségeltetik a „másság” kezeléséhez. És tisztában kell lennie a honi szociálpolitika helyzetével is... ,A hozzánk kerülő gyermekek problémája soha nem tűrhet halasztást” - vallja. „Ezért mondtam azt, hogy a gyermekek védelme sajátos életformát, teljes embert kíván, akinek ideje nem mérhető munkaidővel. Ezt kívánalomként fogalmazom meg munkatársaim számára is...” A GYIVI vezetője, mire eljutott az intézet első emberének pozíciójába, végigjárta a szakma szamárlétráját. Gyógypedagógusként nyolc éven át oktatta a problémás gyerekeket, kereste gondjaik forrását, a megelőzés lehetőségeit. Ezt követően - már a felsőzsolcai gyógypedagógiai iskola igazgatójaként - az ezzel kapcsolatos pedagógiai munka szervezése került előtérbe számára. A gyermekvédelmi szakellátásban közvetlenül ’85 óta vesz részt, ’87-tól a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet igazgatója. Rendszeresen jelen van a törvényalkotó és szakmai fórumokon; öt évig volt a megye Gyermek- és Ifjúságvédelmi Kamarájának elnöke; a megyei közgyűlés szociális bizottságának tagja; a Pro Família Alapítvány létrehozója; tavalytól pedig a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Egyesület ügyvivője... „Nem célom, hogy titulusokra vadásszak” - mondja vállalásainak hosszúnak tűnő felsorolása után. „Számomra ezek a lehetőségek csupán azokat a célokat szolgálják, amelyek a szakmai célkitűzések megvalósításához visznek közelebb.” A GYIVI igazgatójának felügyelete alá ma közel 550 nevelőszülő tartozik, de a megye 20 gyermekintézményében elhelyezett fiatal gyámságát is ő látja el. S hogy az intézet első emberének nú a feladata? Valameny- nyi állami gondozásba kerülő törvényes képviselete, a nevelőszülői hálózat szervezése és működőképességének fenntartása, kapcsolattartás a rendőrséggel, ügyészséggel. Azaz mindazon hivatalos szervvel, amelyek - ilyen-olyan módon - kapcsolatba kerülhetnek a veszélyeztetett fiatalokkal. És rá hárul az örökbefogadási ügyek intézése... „Ritkaságszámba megy az országban, amit mi Borsod megyében elértünk” - mondja büszkén. ,Állami gondozásba vett gyerekeinknek mintegy fele családban nevelkedhet, ami minden apróság elidegeníthetetlen joga. Akkor is, ha nevelői nem vér szerinti szülei. Egy családi közösségnél jobb gondozási formát ugyanis az elmúlt kétezer évben nem találtak fel. Ehhez kötődik, hogy legfontosabbnak a személyiség elvét tartom. Számomra ez azt jelenti, hogy a személyiség fejlődéséhez a legmegfelelőbb formát kell megtalálni. így én sem állíthatok mást, minthogy minden gyermeket a vér szerinti családban kell megtartani. Anyagi okokra hivatkozva ebből a körből egyiküket sem szabad kiemelni.” „Biztos családi háttér nélkül magam sem tudnám folytatni a gyermekvédelmi feladatokat” - halljuk a középkoré férfitől. „Ha otthon sokszor talán nem is értik meg, miért nem választok másféle elfoglaltságot, megértik, hogy’ mindez nem öncél. Emberi sorsok állnak mögötte, amivel ők is azonosulni tudnak. Például a lányom, akit örökbe fogadtunk...” Mene, tekel... Brackó István Kíváncsi vagyok, bekerülök-e a kalapba, illetve azon 2 százaléknyi magyar között leszek-e, akihez áprilisban becsönget a népszámláló, hogy megszámoljon... Hogy elmondhassuk: mene, tekel. Megszámláltatott, megméretett... A kiválasztás véletlenszerű, de a mintának, mint csepp a tengert, jellemeznie kell az egészet, azaz Magyarországot. Remélem, egy nő csönget majd be, hosszú lábú és rövid szoknyájú, bögyös, illatos, vörös körmű és Parker tollú... A hőn várt hölgy ugyanis kérdezni és írni fog. Elmondom az okát is. A két, tízévente szokásos, teljes körű népszámlálás félidős mikrocenzusa ugyanis roppant fontos tényeket tárhat fel, mert gondoljunk csak arra, hogy micsoda változások mentek itt végbe 1990 óta. A döntéshozóknak új és megbízható információra van szükségük, mert helytálló adatok híján elnavigálják magukat. Es mindenkit, beleértve engem is, hiszen én is egyik utasa vagyok az ország hajójának. így hát jogom, jussom van, s talán szerencsém is lesz, hogy a kiválasztottak közé kerüljek. Ha a reprezentatív merítéskor kihalásznak, akkor a szép felmérőbiztos megsimogatja kopasz fejemet, s esetleg egy röpke csókot is ad szolgálataimért. Néhány - aligha remélhető - kérdést biztosan nem tesz föl. Mondok néhány példát. Hogy ityeg a fityegi Milyen a közérzetem? Mit hozott a Mikulási Szeretem-e a fokhagymás pirítósti A fekete, vagy a vörös kaviárt kedvelem-e inkább? Ki tudom-e mondani egyszuszra azt, hogy „cseresznyemagmeg- meggymag"i Képes vagyok-e szűrén megülni a lovati Hogyan változik a vérnyomásom a parlamenti televíziós közvetítéseket figyelvei Melyik áll közelebb a szívemhez: a vörös szegfű, a zöld tulipán, vagy „a" Rózsa Gyuri? Törzsvendége vagyok-e valamelyik, Miskolcon is gombamódra szaporodó játékkaszinónak, s a rulett többet hoz-e a konyhára, mint a „félkarú rabló"i Hogy egy ugyanolyan ózdi kégli miért kerül felébe annak, mint amennyit egy miskolciért kell fizetni? Miért van az, hogy a hajdan jobb napokat látott két városban a kohászatból jobbára már csak a dudaszó maradt? Hová lett a táj eltartó és megtartó ereje? Az elvándorlás miatt miért fogy a megye népessége, holott itt - az országos demográfiai folyamatokkal ellentétben - a születések száma meghaladja a halálozásokét? Mit szólok százforintos kenyérhez, benzinhez és cigarettához? Dohogok magamban, mert tudom, hogy ezek a témák nem kerülnek terítékre. A szikár, érzelemmentes tényekre lesz kíváncsi leendő, csinos partnerem. Hány szobás a lakás? Mekkora a család? Van-e nyaralóm, gépkocsim, megtakarított pénzem, továbbá rendelkezem-e BC-vel vagy CB-vel? Talán még a fazékba is belekukkant, röpke pillantással, illetve szippantással fölmérve azt, hogy libacomb párolódik-e a fedő alatt, vagy csirkeaprólék? Mellesleg és természetesen barátságosan érdeklődhet arról, hogy van-e másodállásom, akad- e valamilyen áfa-visszatérítéses akcióm, s feketén vagy szőkén szeretem-e az olajat... Hoppá! Ez már veszélyes, időzített bombákkal teli terület. Miért adjam ki magam? Miért mondjam tollba azt, ami miatt éppúgy áldozata lehetek az adóhivatalnak, mint egy potenciális rablónak vagy a csomagküldő szolgálatnak? Gondban vagyok, s már nem is örülnék annyira, ha beleesnék a mikrocenzus mintegy 200 ezer embert érintő körébe. De a szabály, az szabály... Ezért is rendelkezett így, még az ősszel az Országgyűlés, s nekem, mint törvénytisztelő állampolgárnak kötelességem (lenne?) őszintén és kimerítően válaszolni. És ha nem nyitok ajtót? És ha a szép hölgy kacér kérlelésének ellenére hallgatok? Hogy miért? Csak! /\ forró ősz után, rosszkedvűnk tele után aligha leszek beszédes kedvemben a rügyfakasztó, ám szeszélyes áprilisban. Addigra meggyötör, megtör az influenza, az infláció, az áremelés, s aggódva várom a postást a beígért, immár második Bokros-csomaggal... Ha egyszer majd igazán, őszintén elmondhatnám azt, amire a kérdőív nem kíváncsi... Ha majd egyszer úgy szólhatnék, kéretlenül is, a szívemből, hogy az visszhangra találjon... Ha már segíteni nem tudok, akkor véleményemmel ártani sem akarok... A címként választott arámi nyelvű „falfirka" ugyanis végzetes következményű figyelmeztetés volt Bélsaccar babiloni király lakomáján. Mene, tekel, ufarszin. A harmadik a kulcsszó. A pontos fordítás így szól: megszáml áltattál, megmérettél és könnyűnek találtattál, elosztottad az országodat... Hozzáteszem, hogy ez a verzió a későbbi biblia-magyarázók nevéhez fűződik. Egy magyarul is megjelent, friss német lexikonból való. Babonás vagyok. Tudós, vajá- kos őseink óvó intelmeit nem tudom, nem merem figyelmen kívül hagyni.
