Észak-Magyarország, 1996. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-20 / 17. szám

II ÉM-hétvég ÍM-kterfú Január 20., Szombat Lát a Lopakodó Balogh Attila A z elmúlt időszakban több lap színes külföldi érdekessé­gei közé is belopakodott egy furcsa repülőgép. „Vak a Lopakodó” - idézték a hangzatos címek valamelyik kül­földi hírügynökség szenzációt sejtető megállapítását. Az érde­kes beszámoló a világ legdrágább bombázó repülőgépe, az amerikai B-2-es viselt dolgairól próbálta fellebbenteni a fáty­lat. A közölt pontatlan adatok és homályos megállapítások után talán érdemes egy kicsit jobban utánanézni ennek a nem mindennapi technika csodának. Az említett fátyol eltávolítására első ízben 1989-ben került sor, ekkor fedte fel ez a fantasztikus filmek űrhajóit idéző harci gép furcsa vonalait az USA szenátusi bizottságának tagjai előtt. Az illetékes honatyák elégedetten szemlélték a látványnak is felemelő alkotmányt, de amennyire jókedvre derítette őket az új fegyver különleges képességeinek taglalá­sa, annyira földhöz teremtette a társaságot a kifejlesztés hor­ribilis költségeinek bevallása. A további kísérleteket azonna­li hatállyal felfüggesztették, a kutatás vezetőit pedig beren­delték fejmosásra. P edig a Northrop cég teljes mértékben a védelmi tárca koncepciójának megfelelően tervezte és építette meg a nyolcvanas évek folyamán ezt a stratégiai bombázót, le­váltandó vele majdan a tervezett szolgálati ideje végéhez kö­zeledő B-1B ’Láncért’, de még inkább a nyugdíjhatárt már jócskán túlélő jó öreg B-52-es ’Stratofortresseket’. Ennek ér­dekében a B-2-est csupaszárny szerkezettel, kis repülési ke­resztmetszettel, radarelnyelő bevonattal, a radarhullámokat szétszóró felülettel - egyszóval „lopakodó’-képességekkel lát­ták el tervezői. (Itt jegyzendő meg, hogy ennek ellenére a „lopakodó néven ismeri a közvélemény” kitétel nem szeren­csés, a világsajtó inkább a Lockheed által gyártott és az Öböl- háborúban bevetett, onnan megismert F-117A vadászrepülót illeti ezzel a „beszélő névvel”. Más kérdés, hogy a vadászgép­ként bejegyzett ’Stealth Fightert’ valójában közepes bombázó szerepkörben rendszeresítette az amerikai légierő, a USAF.) R okona sikerével ellentétben a B-2-es „kísértetgép” ügye tehát kudarcnak minősült éveken át, mígnem a Penta­gon szakemberei rá nem döbbentek: az említett elörege­dett légierödök közelgő pótlására nem nagyon van alternatí­va, csak a Nothrop denevérszárnyúja. Kénytelenek voltak fel­melegíteni a befagyasztott projected újra megfogalmazták a megrendelést, hamarosan megindult a futószalagon a soro­zatgyártás. Tömegcikkre azért nem kell gondolni, a hatalmas amerikai katonai költségvetés is csak néhány tucat új straté­giai bombázó összeszerelését tudja finanszírozni. A B-2 ’Ghost’ (Szellem), szemben az elődökkel, nagy magas­ságú, mégis biztonságos bevetésekre is lehetőséget ad; értve ez alatt az ellenség területére való mély behatolást, a hagyo­mányos légvédelem számára elérhetetlen magasságban, ki­kerülve ily módon az alacsonyan, földközelben végrehajtott támadások veszélyeit. Az ezt lehetővé tevő, úgynevezett RAM-anyagok használata, és a roppant fejlett, a radarok za­varását végző elektronikai rendszerek, számítógépek költsé­ge azonban pokoli - a hat évvel ezelőtti premieren nem hiába kapkodtak levegő után a modem haditechnikában tán nem elég járatos szenátorok: jelenleg a gyártás példányonként 595 millió dollárt emészt fel. Márpedig az USA védelmi potenciálja - így vélekednek - nem lehet teljes az efféle szuper-repülőgépek híján. A fent említett híradás a New York Times lapjairól idéz egy szakértői megjegyzést: ,A B-2-es radarja nem képes megkü­lönböztetni egy esőfelhőt a domboldaltól” - tehát rossz időjá­rási és földrajzi körülmények között bizonytalan lenne a re­pülése. N os, ez inkább az élcelődés kategóriájába tartozó, a hu­mor diktálta túlzás. Arról nem is beszélve, hogy a fű- részfogas bumerángra emlékeztető bombázó számító­gépének - feladatköréből, a nagy magasságban végrehajtott támadásokból eredően - nem is nagyon lesz szüksége túlfej- lett meteorológiai és térképészeti ismeretekre. De, higgyük el, meg tudja különböztetni - különösen a bará­tot az ellenségtől. Ne kelljen élesben bizonyítania. Fotó: Jenei Lajos Iskolázatlanság, diszkrimináció Kemény István szociológus a magyarországi cigányság helyzetéről Dombkovszky Ádám A magyarországi cigányság helyzete, az iskolai végzettség és a munkanélkü­liség tekintetében különbözik a leg­markánsabban a nem cigány lakossá­gétól. Az északkeleti országi-észt illető­en jellemző mozzanat, hogy az elmúlt évtizedekben a cigányság egy része a keleti megyékből az északi térségbe költözött - tudhattuk meg Kemény Ist­ván szociológustól, aki a Magyar Tudo­mányos Akadémia Szociológiai Intéze­tével 1993 őszén egy reprezentatív vizsgálatot végzett a hazai cigányság életkörülményeiről. A rövidesen kiad­vány formájában is megjelenő kutatá­soknak néhány, a térségünket érintő vonatkozásáról érdeklődtünk. □ Mennyi ma a magyarországi cigányság lé­lekszámúi? • 480 ezerre becsüljük. □ Kit tekintettek cigánynak? • Akit a környezete annak tart. A 90-es népszámlálás során mindössze 140 ezer em­ber vallotta magát cigány nemzetiségűnek. Az sem mindegy egyébként, hogy miként tesszük fel a kérdést. Akiket mi kérdeztünk, azok mind cigánynak vallották magukat, de az mái- egy másik kérdés, hogy milyen nem­zetiséghez tartozik! □ Milyen a hazai cigányság rétegződése? Nyelvi vonatkozásban milyenek a különbsé­gek? Létezik-e valamiféle hierarchia? • A cigányok között a legszegényebbektől a legnagyobb jövedelemmel rendelkezőkig minden kategória megtalálható. Műveltségi szinten is igen széles a skála, hiszen létez­nek cigány egyetemi tanárok is. Anyanyelv szerint vannak cigány anyanyelvűek, van­nak román és vannak magyar anyanyelvű cigányok. Ok a nyelvi különbséget pagyon fontosnak tartják, de ez nem állít fel semmi­féle hierarchiát. □ Mire terjedt ki a reprezentatív vizsgálat? • Tulajdonképpen az élet valamennyi ele­mére. Fantasztikus mennyiségű adattöme­get gyűjtöttünk össze. □ Miben látják a legmarkánsabb különbsé­get a magyarországi cigányság és a nem ci­gány lakosság között? • Jelenleg a munkanélküliség vonatkozásá­ban van a legnagyobb differencia. Különö­sen ha az 1971-es vizsgálatunkhoz hasonlít­juk a mostani adatokat, akkor feltűnőek a különbözőségek. 24 éve a munkaképes korú férfi népesség 87 százaléka volt kereső. A ci­gányoknál ez a szám 85 százalék volt. Mos­tanra az arány teljesen megváltozott. Mi­közben a 15 és 60 év közötti férfi népesség 64 százaléka kereső, a cigányoknál 31 szá­zalékra csökkent ez a szám. Azaz az utolsó 6-7 évben a cigányoknál jóval nagyobb volt a munkanélkülivé válás. Más adatok is ezt igazolják. A Központi Statisztikai Hivatal szerint 93 végén a nem cigány lakosságnál a munkanélküliségi ráta 13 százalék. Ugyan­ez a cigány férfiaknál 50 százalék. □ E fenti adat nyilvánvalóan az iskolázott­sággal is szoros kapcsolatban van. • Valóban, nagyon nagyok a különbségek az iskolai végzettség vonatkozásában is. Bár ebben 1971-hez képest lényeges az előrelé­pés. 24 éve a 20-29 éves korú cigány lakos­ság egynegyede rendelkezett mindössze nyolc általános iskolai végzettséggel. Ma már ugyanezt a korosztályt vizsgálva 75 szá­zalék az arány! Mégis, ez a hatalmas előrelé­pés relatíve nem jelent akkora felzárkózást. A 15 éves nem cigány lakosság fele középis­kolába jut, míg a cigányoknál ez az arány mindössze 2 százalék, s nyilván még keve­sebben kerülnek be az egyetemekre. Márpe­dig a munkanélküliség és az iskolázatlanság között valóban szoros a kapcsolat. Hiszen jellemző, hogy a 12-13 százalékos rendkívül magas munkanélküliségi ráta mellett egé­szen elenyésző (3 százalék) a főiskolát, egye­temet végzett munkanélküliek száma. □ 1995-ben véleményem szerint már ez sem olyan elenyésző, de tárgyunkhoz visszatérve: milyen sommás megállapításra juthattak még vizsgálatuk eredményeként? • Kiderült az is, hogy Magyarországon diszkrimináció, vagy számottevő etnikai el­lenszenv majdnem kizárólag a cigány lakos­sággal szemben létezik. Érmek oka egy kü­lön cikket érdemelne, éppen ezért itt most néhány mondatban nem is térnék ki rá. □ Van-e valamilyen változás abban, hogy az ország mely részén él a cigányság? • Az elmúlt évtizedekben megfigyelhető volt, hogy az ország keleti megyéiből (Sza- bolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Bé­kés) északi irányba (Borsod-Abaúj-Zemp- lén, Nógrád, Heves) mozdult a cigány lakos­ság. Miközben az összcigányság 44 százalé­ka él az ország ezen hat megyéjében, a belső arányok megváltoztak. Ma 24 százalék la­kik északon, 24 évvel ezelőtt viszont még a keleti régióban laktak többen. A hetvenes években ugyanis nagy vándorlás indult meg keletről északra, hiszen főleg Borsodban az iparosítás következtében munkaerőre volt szükség. Akadtak persze olyanok is, akik „csak” ingáztak, de jelentős részük végleg átvándorolt. □ Milyen következményei lettek ennek a ci­gány lakosság életében? • Megerősödött az asszimilációs hatás. Hi­szen többségükben falusi cigányok költöz­tek ipari központokba, s az addigi életfor­májukat ez alapjaiban megváltoztatta. Min­denképpen pozitív oldala ennek, hogy mi­közben 1971-ben a cigányság kétharmada putrikban lakott, ma már mindössze 14 szá­zalék él telepen. Sajnos azonban az északi régió ipara túlnyomó részt megszűnt, s ép­pen ezért itt a munkanélküliség jóval na­gyobb, mint másutt az országban. Az 50 százalékos cigány munkanélküliség pedig itt eléri a 63 százalékot is! De nem lett jobb a helyzet Szabolcs-Szatmár-Beregben sem. Az utóbbi években tovább nőtt a különbség szegény és gazdag megyék között. Márpedig az ország legszegényebb megyéjében ez nem biztató. □ A szociológusnak az a feladata, hogy a té­nyeket rögzítse. Mégis megkérdezem: a prob­lémák ilyen tömegével találkozva látnak-e valamiféle kivezető utat ebből a helyzetből? • A jelenlegi munkanélküliség enyhítésére nagyon nehéz javaslatokat tenni. Hosszú távon nyúlván az iskoláztatás területén le­hetne a jövőt építeni. □ Miközben az országban pedagógusokat bocsátanak el, iskolákat körzetesítenek, va­jon lehet-e a cigányságnak kedvezőbb feltéte­leket teremteni? • A cigányságtól teljesen függetlenül ép- penhogy az iskolák megerősítésére volna szükség. Az lenne a cél, hogy a magyaror­szági gyerekek túlnyomó többsége középis­kolába kerüljön. S ebben a folyamatban rop­pant fontos, hogy a cigány gyerekek felzár­kózását is segítsük. En a cigány-kollégiu­mokat, a tehetséges gyerekek ösztöndíjhoz jutását tartanám a legfontosabbnak. Hosszú távon ez lehet az út affelé, hogy ki­alakuljon egy olyan cigány értelmiség, ame­lyik hatni tud a cigányság fejlődésére. □ S addig? • Vannak pozitív fejlemények. Ilyen példá­ul az a Bíró András által létrehozott Auto­nómia Alapítvány, amely hitellel támogatja a cigány vállalkozókat. Ezek persze csak cseppek a tengerben. Az igazi megoldás nyilván csak az lehet,, ha Magyarországon összességében javulnak az életfeltételek. Hiszen a romló körülmények sehol sem ked­veznek a hátrányos helyzetű csoportoknak. Diplomával, ambiciózusan, munka nélkül Mészáros Béla A munkaügyi kirendeltség ügyintézőjétől komor arccal távozott. Lesütött szemmel haladt el ismerőse mellett, kerülve a találkozás lehetősé­gét. Mélyrepülése még tavaly kezdődött. Sikeresen landol­va a hazai repülőtér beton­ján, fülig érő szájjal nézett körül. Tudta: a kezdés nehéz lesz, de bízott szerencséjében. Minden olyan dolgot, amitől félni lehetett, könnyűszerrel megoldott. Vám, hivatalos le­telepedés, tb, lakásvásárlás, fia iskolai beíratása... Amitői nem tartott - mert könnyű­nek hitte - máig megoldha­tatlan problémaként neheze­dik rá. S ez most már nyo­masztólag hat hétköznapjai­ra. Tehetetlen, s ez az, ami leginkább zavarja. * Adott egy' 34 éves, diplomás, ambiciózus fiatalember (biztos családi háttér, egy gyerek), aki körbeutazta a világot, négy érig Ausztráliában élt család­jával, ott dolgozott, kiválóan beszél angolul, ráadásul van üzleti tapasztalata, gyakorla­ta. Mihez kezd magával a nyár végén, hazatérve a kenguruk földjéről? Munkát keres. Ta­nári állása még megmaradt, ami természetesen remek ki­egészítő kereset lehet, de meg­élhetésnek csekély. Mellette még beleférne valami jó, vala­mi igazi, hajtós, pénzes állás. Mivel odakint utoljára or­voslátogatóként dolgozott - or­vosoknak gyógyszergyárak termékeit mutatta be -, tele­font ragad az első ilyen hirde­tés láttán. Kiderül, csak orvos vagy gyógyszerész végzettsé­gűek lehetnek ilyen „előkelő rigécek”. Kár! Odaát ez nem így ment! Sebaj! Beéri mással is-gondolja. Uj cél, feladatterv. Termék- menedzser, területi képviselő, netán üzletkötői munka is ér­dekli. Heti 5-6 hirdetésre kül­di önéletrajzát, természetesen két nyelven, fényképpel. Tudja hogyan kell, hisz ott, a messzi távolban kitanulta azt a bizo­nyos „amerikai stílust”, hz el­ső hónap végére már kezd ide­geskedni. Hol késnek a vála­szok? - kérdi feleségétől. Ő tü­relemre inti. Barátja biztatja: válj csak, majd meglátod sike­rül, amikor nem is várod. Ismerősétől fejvadász cé­gek listáját kapja meg. Tele­fon, fax, adatbank, újabb 20- 25 ievél. December elején már alábbhagy lelkesedése. Pedig megjöttek már az első vála­szok, amelyben a közvetítők azt írják: megkapták pályáza­tát, köszönik, jelenleg nincs neki való állás, de amint lesz, rögtön értesítik. December 23-án izgatott női hang keresi az egyik veze­tőképző és tanácsadó cégtől. Kérdezi, akar-e orvoslátoga­tóként dolgozni. Minden vá­gya - mondja, igaz - említi meg - ó nem orvos, sőt, még csak nem is gyógyszerész, de tudja, ott Ausztráliában úgy van, hogy... - búgó hang a vo­nalban. Rossz tréfa, így kará­csony előtt. Az ünnepek békésen tel­nek. Szülők, testvérek pénzzel segítik őt, az idegenből ha­zánkba szakadt magyart. Volt a munkaügyi hivatalban is, ahol elmondták: rettenetesen sajnálják, de az elmúlt négy évben nem dolgozott orszá­gunkban, így nem tudnak se­gíteni rajta. Javasolták, kér­jen szociális segélyt. Azt talán mégse... így visszagondolva, az Ausztráliában eltöltött első három hónap könnyebb volt. Emlékszik, ott másként fogad­ták őt, az idegenből jöttét. Nem akar panaszkodni, mert még megkérdezik, akkor miért jött haza, vagy azt mondják, menjen vissza, ha itt nem jó. Tényleg menjen? Vagy itt a jó? * Mint petrezselymet áruló lány a bálban, érzi a pírt az ar­cán, amint reggel munkába in­duló feleségétől és fiától bú­csúzik. Mit csinálsz ma? - kér­dik.- Mit csináljak?- Majd ne felejts el bevásá­rolni! De csak kenyeret és tejet hozzál - teszi hozzá.- Jó! Nem felejtem. Tűzeső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents