Észak-Magyarország, 1996. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-09 / 7. szám
4 B Itt-Hon 1996. Január 9., Kedd Borsodi ajánló Landenbergerné Ágika, aki olvasnivalót ajánl Fotó: Bujdos Tibor Kazincbarcika (ÉM - FL) - Landen- berger Istvánná, Ágika az összevont intézmény, az Egressy Béni Művelődési Központ és Könyvtár könyvtárrészlegének a vezetője. Tanulmányainak befejezése, 1960 óta folyamatosan itt dolgozik. Legnagyobb bánata, hogy az önkormányzat nagyon nehéz gazdasági helyzetben van és így a könyvtárra is kevés pénz jut. Most őt kértük arra, hogy könyveket ajánljon olvasóinknak.- Kérem, nézzék el nekem, hogy nem a legújabb, hanem a régebben kiadott könyvek közül válogattam. Három olyan memoár szerepel a csokorban, amelyeknek elolvasása után döbbenten fogalmaztam meg: hihetetlen, hogy az ember mi mindent kibír. Ezek az írások ráébresztenek arra, hogy a saját - néha felnagyított - gondjainknál, bajainknál sokkal súlyosabbakat is át és túl lehet élni. E gondolatok előrebocsátása után javaslom Jung Chang Vadhattyúk, Faludy György Pokolbéli víg napjaim és Vaclav Havel Távkihallgatás című könyvét. Jung Chang írásának alcíme: Kína három lánya. A három lány három nemzedéket jelent és az 1952-ben született legfiatalabb lány- maga az írónő - a saját, az édesanyja és a nagyanyja életén keresztül ismerteti meg velünk Kína XX. századi embereinek sorsát. Faludy György hosszú, kalandokban bővelkedő életének leírása a Pokolbéli víg napjaim. Szintén a XX. század dokumentuma az írás, csak a helyszín nem a Távol-Kelet, hanem Európa, Észak- Afrika, Amerika, s a szülőhaza, Magyarország. A költő életútjából a legnagyobb hatást rám a recski munkatáborban töltött évek felidézése gyakorolta. Egyrészt a fizikai és a lelki terror minden képzeletet felülmúlóan gazdag tárházának bemutatásával, másrészt az ezt is kibírók és túlélők emberi tartásával. Vaclav Havel kötete a vele készített interjúsorozatot és a Tiltakozás című egyfelvonásost tartalmazza. Az interjúból megismert író-elnök számomra mindenekelőtt az igaz embert jelenti. Azt, aki megmutatta, hogy minden akadály ellenére író lett - s ami még ennél is fontosabb -, az elvei, hitvallása mellett végig kitartó egyéniség. Talpon maradt a Paál László Kör Sajőszentpéter (ÉM - FL) - Az üveggyár hajdanán nemcsak munkahelyet jelentett a városban, hanem a sport és a kultúra területén mecénást is. A gyárban, a dolgozók részvételével alakult meg 1968-ban a Paál László Kör is, hogy benne a képzőművészet iránt érdeklődést, tehetséget érző emberek képességeiket kibontakoztassák. Aztán változtak az idők, nehezebb napok köszöntöttek a gyárra és a dolgozókra, megszűnt a támogatása, feloszlott a Paál László Kör is. A szakkör alapítója volt Sipos János, akinek vezetésével a lelkes csapat újabb támogatót keresett. Végül patrónusnak megnyerték az önkormányzatot és 1989-ben újra fedelet kaptak a fejük fölé, helyiséget a tájházban és pályázatok révén további anyagi segítséghez jutottak. A Paál László Kör sem nevet, sem célt nem változtatott. Jelenleg 24 tagot számlálnak, vannak közöttük nyugdíjasok és diákok is. Két hetenként, kedden találkoznak és dolgoznak Szerdahelyi Sándor művészeti vezetésével. Alkotásaikat minden évben több kiállításon is bemutatják. Ebben az évben igen nagy feladatra vállalkoztak. 1996 márciusában emlékeznek meg Paál László születésének 150. évfordulójáról. Ebből az alkalomból olyan kiállítást rendeznek, amely névadójuk szellemének megfelelően a táj szépségét, a környezet védelmét mutatja be. A képzőművészet minden ágát művelik: az agyagtól a kőig, a gránitig mindent használnak, készítenek olajfestményt, papírmetszetet, grafikát, tusrajzot, akvarellt. Alkotás közben a Paál László Körben Fotó: Bujdos Tibor „A lelek tájai érdekelnek...” Mezőkövesd (ÉM - CSKA) - Megőrizni egy mozdulatot, egy hangot, egy mosolyt. Megtalálni azt az állandót a régi mögött - talán ez a cél, kezdi mondanivalóját a művész. Végül is, mint minden jó művészet, szerény munkálkodásom is tükröt akar tárni az emberek elé. Olyasmit szeretnék megmutatni másoknak, ami mellett talán elmennek a hétköznapokon. Mintha egy kicsit helyettük is készülnének ezek a képek. Egy ledobott kabát a széken, egy fé- ligivott pohár az asztalon... □ Mikorra tervezi legújabb kiállítását? • A most épülő, új Miskolci Galériában szeretnék jövő év májusában egy bemutatkozást, s ez a hátralévő egy év kell is ahhoz, hogy ez anyag egységessé váljon. Égy-egy ilyen nagyobb kiállításon az ember meg akar mutatkozni az igazán érdeklődőknek, s ez egyfajta kényszer is, hogy a fontos, régi tervek megvalósulj anak. □ Beszélne a művészetéről? • Az 50-es évek elején kezdtem el igazán a rajzolást. Az ember arca érdekelt. Ha tájat festek is, a lélek tájai érdekelnek. Művészetemben a hétköznapok költészetét keresem, s a hétköznapok drámája is ott van a képeken. Ha lehet beszélni stilá- ris elemekről: nem szívesen kötődtem soha múló képzőművészeti irányzatokhoz, amit tanultam, azt az egész művészettörténetből tanultam, kezdve a görögségtől napjainkig. Itt is az elütőt, a különöst szerettem, majdhogynem azokat, akik magányosan teremtenek egy művészeti világot. Akaratlanul is szakmai szemmel nézem a körülöttem mozgó világot - s ezt már alig veszem észre. Viszonylag pontosan idéződnek fel bennem a képek, ha vonalakká, vagy színekké kell formálnom őket. □ A képzőművészet sok területe foglalkoztatja. Van amelyik közelebb áll önhöz? • Elég sok válfajában mozgok otthonosan a művészetnek: a grafikában, a rajzban, az akva- rellben, az olajfestésben. Mindig az a legfontosabb a számomra, amit éppen csinálok. Ha érzem, hogy egyik műfajban elfáradtam, szinte felüdülés átmenni a másikba. Eleinte, vagy huszonöt évig csak grafikáztam, leginkább litográfiákkal foglalkoztam. Grafikáimban emberi sorsokat, történelmet, mitológiákat rajzolok, olykor a szürrealizmus felé hajolva. Soha meg nem fogalmazott filozófiám, egyféle világkép jelenik meg benne. A rajznál a vonal szépsége, ritmusa érzelmeket fejez ki számomra. A hosszú téli műtermi munka után szívesen megyek ki a természetbe rajzolni. Az olajfestészetnek végtelen lehetőségei vannak, végülis a legnagyobb alkotások mindig ebben a műfajban születtek. Ha festek, irtózom a tarkaságtól, mint hogy ha monokron lenne ez a színvilág. Mostani barna színvilágom alkalmas nosztalgikus hangulatok kifejezésére, de nehéz drámákat is megjelenít. Ezzel szemben az akvarell szerintem nagyívű drámára talán alkalmatlan, de nagyon szép költészetet lehet vele létrehozni. Az irodalommal összevetve mondhatjuk úgy is, hogy ez a vers. □ Mit jelent önnek a művészet? • Nekem dolgozni és a szakmával foglalkozni annyira természetes, hogy naponta tudok állvány elé ülni. Mindezek mellett kötődöm az irodalomhoz is, egy kis verses kötetem jelent meg néhány éve. Egy furcsa másságot jelentenek ezek a versek, egy teljesen más kifejezési forma, ha lehet mondani - számomra egy jó értelemben vett kaland. 1996. Január 9., Kedd Itt-Hon Ózdi gimnáziumi emlékek A miskolci Kilián György Gimnázium tantestületével tanulmányi kiránduláson vettem részt Salgótarján környékén és Szlovákiában. Egyik napon Magyar- országon, a másik napon Szlovákiában ismerkedtünk az ismeretlennel, illetve újítottuk fel korábbi ismereteinket. Úgy terveztük, hogy a kétnapos kirándulásunkat a fennállásának 50. évfordulóját ünneplő ózdi József Attila Gimnázium meglátogatásával zárjuk. Késő volt, fáradtak is voltunk, ezért a többség úgy döntött, hogy hazamegyünk. Míg hazafelé gurult a busz, felidéztem emlékezetemben a 45 év előtti emlékeket, élményeket. A gimnázium akkor költözött át a gyári laboratóriumból az új épületébe. Otthon előkerestem naplómat és az alábbiakat találtam benne: „Pályám kezdetén olyan szerencsés helyzetbe kerültem, hogy kevés ember dicsekedhet hasonlóval. Olyan emberek nyúltak hónom alá, akikre a mai napig is a legnagyobb tisztelettel emlékezem, munkájukról a legnagyobb elismeréssel nyilatkozhatom.” Az ózdi gimnázium tantestülete családtagként fogadott. Az iskola egykori igazgatója, Peja Győző apai szeretettel közeledett hozzám. Mellém szegődve segített a szálláskeresésben. Az első éjszakát engedélyével a tanáriban töltöttem. A rejtett szekrényből takarók kerültek elő, és én otthonosan éreztem magam. Fizetést még nem kaptam, a szüléimre nem támaszkodhattam, a feleségem a szüleinél tartózkodott, így tulajdonképpen egy fillér nélkül érkeztem Ózdra. A kedves Győző bátyámnak röntgenszeme volt, mert megkérdezte tőlem: Fiam, nincsenek anyagi gondjaid? Mit válaszolhattam erre mást, hogy egyetlen fillérem sincs. Azonnal felajánlotta, hogy a „diákkaptár” kasszából kölcsönöz némi pénzt számomra. Örömmel fogadtam a 100 forintot, melyet Győző bácsi az alábbi szavak kíséretében adott át: akkor kell visszaadni, ha sok pénzed lesz. Albérleti szobát az Istenhegyen, vagy Istenmezőn - már nem emlékszem az elnevezésre pontosan - sikerült szerezni. Szobatársam egy Ratkay nevű kolléga volt. Udvarunkról a gyár udvarára láttunk. Még ma is elevenen idéződnek emlékezetemben a füstölgő, rozsdabarna porral borított gyárkémények, épületek... ... Augusztus első napjaiban tettem le a hivatali esküt. A nevelők az iskolát a nyári szünetben is otthonuknak tekintették. Akik nem nyaraltak valahol, rendszeresen bejártak, vagy családot látogattak. Én is hozzácsapódtam egy kollégához, és elkezdtem a leendő tanítványaim szüleinek a látogatását. Tudhattak róla, hogy megyünk, mert terített asztallal vártak, családias légkörben zajlott a látogatás. Nem csoda, ha egy délután csak két látogatásra futotta időnkből... Ez a vallomás évkönyvbe ugyan nem kívánkozik, de korhű tájékoztató egy hajdani kezdő tanár szájából. A sors ugyan más tájakra irányított, de az éltető közeg, a víz és a rajta imbolygó gálya végigkísérte életemet. Peja Győző tevékenysége, embersége, egyéni és közösségi sikere példát mutat, kötelez. Ebből meríthet erőt tanár, diák egyaránt. Bartha István a miskolci Kilián György Gimnázium nyugdíjas igazgatója Az Itt-Hon keresztrejtvénye Vízszintes: 1. Dosztojevszkij aforizmájának első része (zárt betűk: É, O, A). 12. Fogyasztásmérő. 13. Kifejlődve csak néhány óráig élő, kis szárnyas rovar. 14. Mozgékony, fürge. 16. A Jóreggelt búbának (1957) c. regény szerzője. 17. A szokásosnál kisebb. 19. Nemzet. 21. Római 501. 22. Tanács németül. 24. Angol csapat. 26. Lyuk határai! 27. Fejletlen növényi hajtás. 29. Gyűjtőtábor. 32. Sumér termékenységisten. 34. A NATO abc Y betűje. 35. Származó. 36. A fiunknak a felesége. 37. Pára! 38. Száradó. 40. Tud, képes. 42. Doktor röviden. 43. Élektrokardiogram. 45. Pál utcai fiúk egyik szereplője. 46. Reteszes. 49. Erős keletindiai pálinka. 51. Rejtett, szellemes gúny. 53. Tanoda. Függőleges: 1. Megnagyobbodott szemfog. 2. Záporozni kezd! 3. Emiatt, evégett. 4. Egyetlen táncos által előadott táncmű. 5. Páratlan zörgés! 6. A varázshegy írója. 7. Bükk része! 8. Gravíroz. 9. Folyóvíz hordalékából keletkező talajlerakódás. 10. Éteri. 11. Társa röv. 15. Tolna megyei település. 18. Ásványolaj lepárlásából maradó sötét, sűrű folyadék. 20. Eper közepe! 23. Zsinórral ellátott cipő. 25. Egyén. 26. Fentről zuhan. 27. Nemesfém tömb. 28. Gin csepp! 30. Fogkő darab! 31. Szolmizációs hang. 32. Az aforizma befejező része (zárt betűk: S, V, A). 33. Mesében van! 34 Középen nyel! 36. Tréfa. 39. Fordított mutatószó. 40 Cseije. 41. Tapad. 42. Kábítószer. 44.Búzadara. 45. Gyalogos katona. 47. Termék, portéka. 48. Páratlan szita! 50. San Marino autójelzése. 52. Fél anód! 54. Francia névelő. B 5 _ITT-HON KONYHA Különösen télen nehezen kerülhető el, hogy a burgonya vagy mint főétel, vagy mint körítés, ne kerüljön igen gyakran az asztalra. Unalmas mindig burgonyát enni? Igen, de csak akkor, ha nem tudjuk, hogy a gumónak több mint százféle elkészítési módja van! Receptjeinkben általában négytagú családot vettünk számításba. Hajdúleves 25 dkg füstölt vagy főzőkolbászt nagyobb darabokra vágunk, kevés vízben puhára főzzük, 6 szép burgonyát megtisztítva apró kockákra vágunk, diónyi vöröshagymát vékony karikákra szelünk. A hagymát 4 dkg zsíron sárgára pirítjuk, meghintjük késhegynyi finomra vagdalt petrezselyem zöldjével, beleforgatjuk a burgonyát, enyhén sózzuk, feleresztjük, beleteszünk egy zsemlét s addig főzzük, míg a burgonya megfő. Leszűijük, levét a kolbászhoz öntjük, a burgonyát áttörjük, a kol- bászos lébe tesszük, felforraljuk s tálaljuk. Savanyú burgonyafőzelék 1 kg burgonyát karikára vágva sós vízben egy babérlevéllel puhára főzünk. 4 dkg zsírból, 6 dkg lisztből diónyi reszelt hagymával világos rántást készítünk, meghintjük egy csapott kávéskanálnyi pirospaprikával, feleresztjük, berántjuk vele a burgonyát, egy kanálnyi ecettel, 1 dl tejfellel ízesítjük. Túróval rakott burgonya 1 kg héjában főtt, tisztított burgonyát karikára vágunk. 30 dkg tehéntúrót szitán áttörünk. Kizsírozott tűzálló tálba beletesszük a burgonya felét, megsózzuk, ráhintjük a túró felét, leöntjük 1 dl tejfellel, diónyi zsírt dobunk bele. Rátesszük a többi burgonyát, megsózzuk, befedjük a megmaradt túróval, leöntjük 1 dl tejfellel, újabb diónyi zsírdarabkát dobunk rá. Éorró sütőben 12 percig sütjük. Burgonya labdacs 70 dkg burgonyát hámozva, kockára vágva sós vízben megfőzünk, leszűijük, áttöijük. Ha kihűlt, összedolgozzuk 2 tojással, 3 dkg vajjal és 12 dkg liszttel, szükség szerint kis sóval. Éánko- kat formálunk belőle, forró zsírban kisütjük. Bármilyen főzelékre adhatjuk feltétnek, de cukorral hintve édestésztának is. Sült burgonya 1 kg burgonyát meghámozunk, felébe vágjuk, zsírozott zománcos tepsibe rakjuk, pirosra sütjük, meleg tálon tálaljuk, ki-ki a tányérján sózza. Önálló ételnek is adhatjuk, ez esetben vajjal fogyasztjuk. * Továbbra is váijuk olvasóink receptjeit. Ezeket az ételeket ajánlók fotójával kívánjuk közreadni. Címünk: 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. A borítékra kérjük írják rá: Itt-Hon, Borsod.
