Észak-Magyarország, 1996. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-09 / 7. szám

4 B Itt-Hon 1996. Január 9., Kedd Borsodi ajánló Landenbergerné Ágika, aki olvasniva­lót ajánl Fotó: Bujdos Tibor Kazincbarcika (ÉM - FL) - Landen- berger Istvánná, Ágika az összev­ont intézmény, az Egressy Béni Művelődési Központ és Könyvtár könyvtárrészlegének a vezetője. Tanulmányainak befejezése, 1960 óta folyamatosan itt dolgozik. Leg­nagyobb bánata, hogy az önkor­mányzat nagyon nehéz gazdasági helyzetben van és így a könyvtár­ra is kevés pénz jut. Most őt kér­tük arra, hogy könyveket ajánljon olvasóinknak.- Kérem, nézzék el nekem, hogy nem a legújabb, hanem a régebben kiadott könyvek közül válogattam. Három olyan memoár szerepel a csokorban, amelyeknek elolvasása után döbben­ten fogalmaztam meg: hihetetlen, hogy az ember mi mindent kibír. Ezek az írások ráébresztenek arra, hogy a sa­ját - néha felnagyított - gondjaink­nál, bajainknál sokkal súlyosabbakat is át és túl lehet élni. E gondolatok elő­rebocsátása után javaslom Jung Chang Vadhattyúk, Faludy György Pokolbéli víg napjaim és Vaclav Havel Távkihall­gatás című könyvét. Jung Chang írá­sának alcíme: Kína három lánya. A há­rom lány három nemzedéket jelent és az 1952-ben született legfiatalabb lány- maga az írónő - a saját, az édesany­ja és a nagyanyja életén keresztül is­merteti meg velünk Kína XX. századi embereinek sorsát. Faludy György hosszú, kalandokban bővelkedő éle­tének leírása a Pokolbéli víg napja­im. Szintén a XX. század dokumen­tuma az írás, csak a helyszín nem a Távol-Kelet, hanem Európa, Észak- Afrika, Amerika, s a szülőhaza, Ma­gyarország. A költő életútjából a leg­nagyobb hatást rám a recski munka­táborban töltött évek felidézése gya­korolta. Egyrészt a fizikai és a lelki terror minden képzeletet felülmúlóan gazdag tárházának bemutatásával, másrészt az ezt is kibírók és túlélők emberi tartásával. Vaclav Havel köte­te a vele készített interjúsorozatot és a Tiltakozás című egyfelvonásost tar­talmazza. Az interjúból megismert író-elnök számomra mindenekelőtt az igaz embert jelenti. Azt, aki megmu­tatta, hogy minden akadály ellenére író lett - s ami még ennél is fonto­sabb -, az elvei, hitvallása mellett vé­gig kitartó egyéniség. Talpon maradt a Paál László Kör Sajőszentpéter (ÉM - FL) - Az üveggyár hajdanán nem­csak munkahelyet jelentett a városban, hanem a sport és a kultúra területén me­cénást is. A gyárban, a dol­gozók részvételével alakult meg 1968-ban a Paál Lász­ló Kör is, hogy benne a kép­zőművészet iránt érdeklő­dést, tehetséget érző embe­rek képességeiket kibonta­koztassák. Aztán változtak az idők, nehe­zebb napok köszöntöttek a gyárra és a dolgozókra, meg­szűnt a támogatása, feloszlott a Paál László Kör is. A szakkör alapítója volt Sipos János, aki­nek vezetésével a lelkes csapat újabb támogatót keresett. Vé­gül patrónusnak megnyerték az önkormányzatot és 1989-ben újra fedelet kaptak a fejük fö­lé, helyiséget a tájházban és pá­lyázatok révén további anyagi segítséghez jutottak. A Paál László Kör sem ne­vet, sem célt nem változtatott. Jelenleg 24 tagot számlálnak, vannak közöttük nyugdíjasok és diákok is. Két hetenként, kedden találkoznak és dolgoz­nak Szerdahelyi Sándor művé­szeti vezetésével. Alkotásaikat minden évben több kiállításon is bemutatják. Ebben az évben igen nagy feladatra vállalkoztak. 1996 márciusában emlékeznek meg Paál László születésének 150. évfordulójáról. Ebből az alka­lomból olyan kiállítást rendez­nek, amely névadójuk szellemé­nek megfelelően a táj szépsé­gét, a környezet védelmét mu­tatja be. A képzőművészet minden ágát művelik: az agyagtól a kő­ig, a gránitig mindent használ­nak, készítenek olajfestményt, papírmetszetet, grafikát, tus­rajzot, akvarellt. Alkotás közben a Paál László Körben Fotó: Bujdos Tibor „A lelek tájai érdekelnek...” Mezőkövesd (ÉM - CSKA) - Megőrizni egy mozdulatot, egy hangot, egy mosolyt. Megtalál­ni azt az állandót a régi mögött - talán ez a cél, kezdi monda­nivalóját a művész. Végül is, mint minden jó művészet, sze­rény munkálkodásom is tükröt akar tárni az emberek elé. Olyasmit szeretnék megmutat­ni másoknak, ami mellett talán elmennek a hétköznapokon. Mintha egy kicsit helyettük is készülnének ezek a képek. Egy ledobott kabát a széken, egy fé- ligivott pohár az asztalon... □ Mikorra tervezi legújabb ki­állítását? • A most épülő, új Miskolci Ga­lériában szeretnék jövő év má­jusában egy bemutatkozást, s ez a hátralévő egy év kell is ah­hoz, hogy ez anyag egységessé váljon. Égy-egy ilyen nagyobb kiállításon az ember meg akar mutatkozni az igazán érdeklő­dőknek, s ez egyfajta kényszer is, hogy a fontos, régi tervek megvalósulj anak. □ Beszélne a művészetéről? • Az 50-es évek elején kezdtem el igazán a rajzolást. Az ember arca érdekelt. Ha tájat festek is, a lélek tájai érdekelnek. Mű­vészetemben a hétköznapok költészetét keresem, s a hétköz­napok drámája is ott van a ké­peken. Ha lehet beszélni stilá- ris elemekről: nem szívesen kö­tődtem soha múló képzőművé­szeti irányzatokhoz, amit ta­nultam, azt az egész művészet­történetből tanultam, kezdve a görögségtől napjainkig. Itt is az elütőt, a különöst szerettem, majdhogynem azokat, akik ma­gányosan teremtenek egy mű­vészeti világot. Akaratlanul is szakmai szemmel nézem a kö­rülöttem mozgó világot - s ezt már alig veszem észre. Vi­szonylag pontosan idéződnek fel bennem a képek, ha vona­lakká, vagy színekké kell for­málnom őket. □ A képzőművészet sok terüle­te foglalkoztatja. Van amelyik közelebb áll önhöz? • Elég sok válfajában mozgok otthonosan a művészetnek: a grafikában, a rajzban, az akva- rellben, az olajfestésben. Min­dig az a legfontosabb a szá­momra, amit éppen csinálok. Ha érzem, hogy egyik műfaj­ban elfáradtam, szinte felüdü­lés átmenni a másikba. Elein­te, vagy huszonöt évig csak gra­fikáztam, leginkább litográfiák­kal foglalkoztam. Grafikáim­ban emberi sorsokat, történel­met, mitológiákat rajzolok, oly­kor a szürrealizmus felé hajol­va. Soha meg nem fogalmazott filozófiám, egyféle világkép je­lenik meg benne. A rajznál a vonal szépsége, ritmusa érzel­meket fejez ki számomra. A hosszú téli műtermi munka után szívesen megyek ki a ter­mészetbe rajzolni. Az olajfesté­szetnek végtelen lehetőségei vannak, végülis a legnagyobb alkotások mindig ebben a mű­fajban születtek. Ha festek, ir­tózom a tarkaságtól, mint hogy ha monokron lenne ez a színvi­lág. Mostani barna színvilágom alkalmas nosztalgikus hangu­latok kifejezésére, de nehéz drámákat is megjelenít. Ezzel szemben az akvarell szerintem nagyívű drámára talán alkal­matlan, de nagyon szép költé­szetet lehet vele létrehozni. Az irodalommal összevetve mond­hatjuk úgy is, hogy ez a vers. □ Mit jelent önnek a művészet? • Nekem dolgozni és a szak­mával foglalkozni annyira ter­mészetes, hogy naponta tudok állvány elé ülni. Mindezek mel­lett kötődöm az irodalomhoz is, egy kis verses kötetem jelent meg néhány éve. Egy furcsa másságot jelentenek ezek a versek, egy teljesen más kifeje­zési forma, ha lehet mondani - számomra egy jó értelemben vett kaland. 1996. Január 9., Kedd Itt-Hon Ózdi gimnáziumi emlékek A miskolci Kilián György Gimnázium tantestületével tanulmányi kiránduláson vettem részt Salgótarján környékén és Szlovákiá­ban. Egyik napon Magyar- országon, a másik napon Szlovákiában ismerked­tünk az ismeretlennel, illet­ve újítottuk fel korábbi is­mereteinket. Úgy terveztük, hogy a kétna­pos kirándulásunkat a fennál­lásának 50. évfordulóját ünnep­lő ózdi József Attila Gimnázi­um meglátogatásával zárjuk. Késő volt, fáradtak is voltunk, ezért a többség úgy döntött, hogy hazamegyünk. Míg haza­felé gurult a busz, felidéztem emlékezetemben a 45 év előtti emlékeket, élményeket. A gim­názium akkor költözött át a gyári laboratóriumból az új épületébe. Otthon előkerestem naplómat és az alábbiakat ta­láltam benne: „Pályám kezde­tén olyan szerencsés helyzetbe kerültem, hogy kevés ember di­csekedhet hasonlóval. Olyan emberek nyúltak hónom alá, akikre a mai napig is a legna­gyobb tisztelettel emlékezem, munkájukról a legnagyobb elis­meréssel nyilatkozhatom.” Az ózdi gimnázium tantestülete családtagként fogadott. Az is­kola egykori igazgatója, Peja Győző apai szeretettel közele­dett hozzám. Mellém szegődve segített a szálláskeresésben. Az első éjszakát engedélyével a ta­náriban töltöttem. A rejtett szekrényből takarók kerültek elő, és én otthonosan éreztem magam. Fizetést még nem kap­tam, a szüléimre nem támasz­kodhattam, a feleségem a szü­leinél tartózkodott, így tulaj­donképpen egy fillér nélkül ér­keztem Ózdra. A kedves Győző bátyámnak röntgenszeme volt, mert meg­kérdezte tőlem: Fiam, nincse­nek anyagi gondjaid? Mit vála­szolhattam erre mást, hogy egyetlen fillérem sincs. Azon­nal felajánlotta, hogy a „diákkaptár” kasszából kölcsö­nöz némi pénzt számomra. Örömmel fogadtam a 100 forin­tot, melyet Győző bácsi az aláb­bi szavak kíséretében adott át: akkor kell visszaadni, ha sok pénzed lesz. Albérleti szobát az Istenhe­gyen, vagy Istenmezőn - már nem emlékszem az elnevezés­re pontosan - sikerült szerez­ni. Szobatársam egy Ratkay nevű kolléga volt. Udvarunkról a gyár udvarára láttunk. Még ma is elevenen idéződnek em­lékezetemben a füstölgő, rozs­dabarna porral borított gyárké­mények, épületek... ... Augusztus első napjaiban tettem le a hivatali esküt. A ne­velők az iskolát a nyári szünet­ben is otthonuknak tekintették. Akik nem nyaraltak valahol, rendszeresen bejártak, vagy családot látogattak. Én is hoz­zácsapódtam egy kollégához, és elkezdtem a leendő tanítványa­im szüleinek a látogatását. Tudhattak róla, hogy megyünk, mert terített asztallal vártak, családias légkörben zajlott a lá­togatás. Nem csoda, ha egy dé­lután csak két látogatásra fu­totta időnkből... Ez a vallomás évkönyvbe ugyan nem kívánkozik, de kor­hű tájékoztató egy hajdani kez­dő tanár szájából. A sors ugyan más tájakra irányított, de az él­tető közeg, a víz és a rajta im­bolygó gálya végigkísérte élete­met. Peja Győző tevékenysége, embersége, egyéni és közössé­gi sikere példát mutat, kötelez. Ebből meríthet erőt tanár, di­ák egyaránt. Bartha István a miskolci Kilián György Gimnázium nyugdíjas igazgatója Az Itt-Hon keresztrejtvénye Vízszintes: 1. Dosztojevszkij aforizmájának első része (zárt betűk: É, O, A). 12. Fo­gyasztásmérő. 13. Kifejlődve csak néhány óráig élő, kis szár­nyas rovar. 14. Mozgékony, für­ge. 16. A Jóreggelt búbának (1957) c. regény szerzője. 17. A szokásosnál kisebb. 19. Nem­zet. 21. Római 501. 22. Tanács németül. 24. Angol csapat. 26. Lyuk határai! 27. Fejletlen nö­vényi hajtás. 29. Gyűjtőtábor. 32. Sumér termékenységisten. 34. A NATO abc Y betűje. 35. Származó. 36. A fiunknak a fe­lesége. 37. Pára! 38. Száradó. 40. Tud, képes. 42. Doktor rö­viden. 43. Élektrokardiogram. 45. Pál utcai fiúk egyik szerep­lője. 46. Reteszes. 49. Erős ke­letindiai pálinka. 51. Rejtett, szellemes gúny. 53. Tanoda. Függőleges: 1. Megnagyobbo­dott szemfog. 2. Záporozni kezd! 3. Emiatt, evégett. 4. Egyetlen táncos által előadott táncmű. 5. Páratlan zörgés! 6. A varázs­hegy írója. 7. Bükk része! 8. Gravíroz. 9. Folyóvíz hordalé­kából keletkező talajlerakódás. 10. Éteri. 11. Társa röv. 15. Tol­na megyei település. 18. Ásvá­nyolaj lepárlásából maradó sö­tét, sűrű folyadék. 20. Eper kö­zepe! 23. Zsinórral ellátott cipő. 25. Egyén. 26. Fentről zuhan. 27. Nemesfém tömb. 28. Gin csepp! 30. Fogkő darab! 31. Szolmizációs hang. 32. Az afo­rizma befejező része (zárt betűk: S, V, A). 33. Mesében van! 34 Középen nyel! 36. Tré­fa. 39. Fordított mutatószó. 40 Cseije. 41. Tapad. 42. Kábító­szer. 44.Búzadara. 45. Gyalogos katona. 47. Termék, portéka. 48. Páratlan szita! 50. San Ma­rino autójelzése. 52. Fél anód! 54. Francia névelő. B 5 _ITT-HON KONYHA Különösen télen nehezen kerülhető el, hogy a burgonya vagy mint főétel, vagy mint körítés, ne kerüljön igen gyakran az asztalra. Unalmas mindig burgo­nyát enni? Igen, de csak akkor, ha nem tudjuk, hogy a gumónak több mint százféle elkészítési módja van! Recept­jeinkben általában négytagú családot vettünk számításba. Hajdúleves 25 dkg füstölt vagy főzőkolbászt na­gyobb darabokra vágunk, kevés vízben puhára főzzük, 6 szép burgonyát meg­tisztítva apró kockákra vágunk, diónyi vöröshagymát vékony karikákra sze­lünk. A hagymát 4 dkg zsíron sárgára pirítjuk, meghintjük késhegynyi finom­ra vagdalt petrezselyem zöldjével, be­leforgatjuk a burgonyát, enyhén sóz­zuk, feleresztjük, beleteszünk egy zsemlét s addig főzzük, míg a burgo­nya megfő. Leszűijük, levét a kolbász­hoz öntjük, a burgonyát áttörjük, a kol- bászos lébe tesszük, felforraljuk s tá­laljuk. Savanyú burgonyafőzelék 1 kg burgonyát karikára vágva sós víz­ben egy babérlevéllel puhára főzünk. 4 dkg zsírból, 6 dkg lisztből diónyi reszelt hagymával világos rántást készítünk, meghintjük egy csapott kávéskanálnyi pirospaprikával, feleresztjük, beránt­juk vele a burgonyát, egy kanálnyi ecettel, 1 dl tejfellel ízesítjük. Túróval rakott burgonya 1 kg héjában főtt, tisztított burgonyát karikára vágunk. 30 dkg tehéntúrót szitán áttörünk. Kizsírozott tűzálló tál­ba beletesszük a burgonya felét, meg­sózzuk, ráhintjük a túró felét, leöntjük 1 dl tejfellel, diónyi zsírt dobunk bele. Rátesszük a többi burgonyát, megsóz­zuk, befedjük a megmaradt túróval, le­öntjük 1 dl tejfellel, újabb diónyi zsír­darabkát dobunk rá. Éorró sütőben 12 percig sütjük. Burgonya labdacs 70 dkg burgonyát hámozva, kockára vágva sós vízben megfőzünk, leszűijük, áttöijük. Ha kihűlt, összedolgozzuk 2 tojással, 3 dkg vajjal és 12 dkg liszt­tel, szükség szerint kis sóval. Éánko- kat formálunk belőle, forró zsírban ki­sütjük. Bármilyen főzelékre adhatjuk feltétnek, de cukorral hintve édestész­tának is. Sült burgonya 1 kg burgonyát meghámozunk, felébe vágjuk, zsírozott zománcos tepsibe rak­juk, pirosra sütjük, meleg tálon tálal­juk, ki-ki a tányérján sózza. Önálló ételnek is adhatjuk, ez esetben vajjal fogyasztjuk. * Továbbra is váijuk olvasóink recept­jeit. Ezeket az ételeket ajánlók fotójá­val kívánjuk közreadni. Címünk: 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. A bo­rítékra kérjük írják rá: Itt-Hon, Bor­sod.

Next

/
Thumbnails
Contents