Észak-Magyarország, 1995. december (51. évfolyam, 283-306. szám)
1995-12-05 / 286. szám
1995. December 5., Kedd 6 M Itt-Hon Farkas János Miskolc Berettyó út 7. születésnapod alkalmából nagyon sok boldogságot, egészséget és jó tanulást kívánunk. Szüleid és testvéred. *77785/1K* Farkas Jánosné Miskolc Berettyó u. 7. Névnapod alkalmából sok örömet és boldogságot kíván: férjed és fiaid *77787/1K* ÖNKORMÁNYZATOK! VÁLLALKOZÓK! MAGÁNSZEMÉLYEK! Időt, pénzt, fáradtságot takarítunk meg Önöknek. Szerkesztőségünkben (Miskolc, Bajcsy-Zs. út 15.) várjuk mindazokat, akik az ÉSZAK-MAGYARORSZÁG című napilapba (keretes, vagy apró), illetve heti ITT HON mellékletébe hirdetni szeretnének az alábbi keretformákban és árakért: 1/16 oldal 3 100 Ft+áfa 1/ 8 66 6 200 Ft+áfa 1/4 66 12 400 Ft+áfa 1/ 2 u 24 300 Ft+áfa 1/ 1 u 48 600 Ft+áfa 2/ 2 u 49 250 Ft+áfa 2/ 1 66 98 500 Ft+áfa Továbbá köszöntse szeretteit 250 Ft (áfás áron) lapunkon keresztül. Várjuk jelentkezésüket a 411-425 telefonszámon 8-16 óráig munkanapokon. i CD •• Kérésükre felkeressük Önöket! » HIRDESSEN, hogy HIRDETHESSEN! Dániel Jánosné Miskolc Berettyó u. 5. névnapja alkalmából sok boldogságot és hosszú életet kíván a Farkas család. 1995. December 5., Kedd Itt-Hon M 3 Azt fontolgatja a gazda: feladná Ma már sajnálja, hogy az önállóságra készülve földet vásárolt Nagy Zoltán Bükkaranyos (ÉM) - Télies, hideg napon jártunk a délborsodi településen. Ernőd felől jövet, nem sokkal a falu előtt, az út közelében fél- száznyi szarvasmarhát figyeltünk meg. Kútház közelében jó nagy vályú körül bóklásztak az állatok. Kerestük a gazdát, reméltük: egy sikeres vállalkozóval találkozunk. Kíváncsiak voltunk, hogyan kovácsolja a sikert ebben a munkanélküliség sújtotta térségben. Hamar rájöttünk: csalódtunk reményünkben - de erről később. Bodó József a kútház mellett itat A tulajdonost, Bodó Józsefet könnyen megtaláltuk. A csordával átellenben épülő tanyája előtt beszélgettünk vele.- ’76-ban kezdtem önálló gazdálkodásba. Azelőtt szakoktató voltam a 101-es mezőgazdasági szakmunkásképzőben, később hazakerültem a szövetkezetbe - akkoriban Emődhöz tartozott a bükkaranyosi határ. A tsz megszűnése után állat- tenyésztéssel foglalkoztam nagyobb mértékben. Amikor pedig kárpótlásra nyílott lehetőség, földet vásároltam. Sajnos - teszi hozzá őszintén - mert utólag megbánta.- Azt hittem könnyebb lesz ez a gazdálkodás, de most már csak presztízsből is folytatom. Majdnem minden reggel azzal jövök ki, hogy befejezem, mert az állomány napi önköltsége 13 800-14 000 forint, ezzel szemben 12 ezer a bevételem. Egyszerűen nem tudom 35 forintnál olcsóbban előállítani a tej literjét, ugyanakkor leadom a tejiparnak 23,50-ért, az egyéni vásárlóknak pedig 32-ért. Várnék segítséget az emlegetett dotációtól, de a kistermelő ehhez nehezen jut hozzá. Nem is értem, hogy ebben a munkanélküliség sújtotta világban nem akarnak az emberek dolgozni. Én a nyári időszakban reggel négykor kelek, és van amikor éjfélkor kerülök az ágyba. Akárhányszor megfordulok a faluban, a munkanélkülieket látom a kocsma előtt. Válogatnak a munkában, és várják a segélyt. Hát én azért nem szívesen dolgozom, hogy utánam öt-hat ember megéljen.- Segítsége azért van?- Két állandó dolgozót foglalkoztatok és egyet alkalmanként. A körülmények arra szorították, hogy szabad tartásra rendezkedjen be.- így megtakarítást érek el a szalmában, meg a szénában is, mert valamit összeszed a jószág az avarban. Éjszakára behajtjuk őket az istállóba. Nézegetjük a tanyát, az istállót. Félig kész építményekkel találkozunk.- Belefogtam az istálló építésébe, de rjem tudtam befejezni. A megtakarított pénzemet elvitte a gáz bevezetése, no meg az állatok abrakja. Az utat is rendbe kellett tenni. Most vizet kellene beszereltetni az istállóba, mert csak egyszer tudok itatni, és az kevés. 44 tehenet és 8 növendéket tart. Ehhez 124 hektár saját földdel rendelkezik, ez többségéber) legelő, és bérel hozzá 32 hektár szántót.- Tulajdonképpen a kárpótlás után is visszamaradt föld, mert nem volt rá igény. Utólag mondják: mégis jó lett volna. Én sajnálom ezeket az embereket, ők is művelhetnének földet, gondoskodhatnának magukról és a családjukról. Szó ami szó, Bodó József személyében nem találtunk megelégedett gazdálkodóra. A fejlesztés helyett azt latolgatja: eladná az állományt, ha megfelelő vevő kerülne.- Inkább más irányba gondolkodnék, ami biztosabb pénzt hozna. Nem tudom még: vagy bérbe adom a földet, vagy elajándékozom. 76 óta kínlódom családi segítség nélkül. Szerettem volna a két kezem munkájából megélni, de sajnos egyre nehezebben megy. Néha bejön egy-egy nagyobb bevétel, csakhogy elmegy a tartozásokra. Egy példát mondok: Az Agro- kernek tartozom 650 ezer forinttal, amit december végéig kell törlesztenem. Vettem egy lengyel körbálázót, de nem hozta a várt eredményt. Olyan adósságba vertem magam, amiből nehéz lesz kikászálódni. A 43 éves gazdálkodó szakmája mezőgazdasági gépész, aki szereti a földet, az állatokat.- Ilyen gép- és üzemanyag- költségek mellett a növénytermesztés sem könnyű, az állat- tenyésztés pedig még nehezebb. A környezete szorgalmas, rendszerető embernek ismeri Bodó Józsefet. Biztos, hogy nem adja fel könnyen. Meg aztán szívesen foglalkozik az állatokkal.- Valamelyik nap az út mentén felvettem egy kiskutyát, kidobta valaki. Van a tanyán vagy 16 kutya, de nem volt szívem otthagyni, nehogy elgázolja valami. HETI JEGYZET Kabátlopási m Bodnár Ildikó Kabátlopási ügybe „keveredett" egyik miskolci olvasónk. Ártatlanságához semmi kétség nem férhetett, lévén ő a szenvedő fél, de mivel problémájával a kezdetek kezdetén ugyancsak magára hagyták, jócskán fáradoznia kellett igazáért. A lopás színhelye a megyeszékhely egyik óvodája, ahová történetünk kitartó szereplője gyermekét járatja. Egyik nap, amikor fél öt tájban érte ment, megdöbbenve látta: kisfia aznapi ruhatárából hiányzik a Miki egeres téli dzseki. Minden jel arra mutatott: eltűnt az 5400 forintos meleg ujjas annak ellenére, hogy az öltözőhelyiségben az intézmény belső szabályzata szerint csak a gyerekek és az óvodai dolgozók tartózkodhatnak. Olvasónk nem hagyta annyiban a dolgot, s akit csak lehetett, megkeresett panaszával. Az eset már csak azért is nagyon nyomasztotta, mert nem először fordult elő velük, hogy valami eltűnt. Mintegy másfél hónapja kisfia cipőjének is lába kelt, de panaszkodtak hasonlókról más szülők is. Először az óvónővel és a da- dussal tárgyalta lopásról, majd megkereste az intézmény vezetőjét. Sajnos nem jutottak semmire, mert a legilletékesebb a kártérítéstől elzárkózott, mondván: ilyesmire az óvodának nincs pénze. Legalább a rendőrségen jelentsék az esetet! - forszírozta az apuka a legkézenfekvőbbnek látszó lépést - de a vezetőnő ennek sem látta értelmét. A szülők - merthogy az édesanya is aktívan részt vett a „felderítésben" - ezután a felettes szervhez, a polgármesteri hivatal művelődési osztályához fordultak jogorvoslatért. Leginkább arra szerettek volna választ kapni: ki tehető felelőssé azért, hogy egyáltalán eltűnhetnek személyes holmik egy olyan intézményben, ahol többek között „megőrzésre" hagyják ott az apróságokat a szülők. (No, persze ebben az óvodában az értékesebb cuccok eltulajdonítása aligha jelenthetett akadályt a besurranónak, mert mindkét bejárati ajtót gyakorta nyitva találhatta. S köztudott: alkalom szüli a tolvajt.) Innentől kezdve felgyorsultak az események. Rendkívüli szülői értekezletet hívtak össze - ezt ugyan a szülők kérésére - az ominózus csoportban, amelyen a szülők megszavazták: ha ismét előfordul ilyesmi, ne hagyják ki belőle a rendőrséget sem. Továbbá szigorú rendszabályokat vézettek be arra vonatkozóan, hogy mikor zárják az ajtókat, mikor lehet a gyermekeket hozni és vinni, stb. A károsult szülők végül is megnyerték a „csatát", s a kabát részbeni árát (4400 forintot) visszakapták. De kérdés: ha nem ennyire kitartóak, történik-e egyáltalán valami a lopások megakadályozása érdekében?
