Észak-Magyarország, 1995. december (51. évfolyam, 283-306. szám)

1995-12-12 / 292. szám

1995. December 12., Kedd 6 M Itt-Hon Tóth Anita Szimnabesenyo 12. születésnapod alkalmából az élet útján sok szerencsét, boldogságot, hosszú életet kíván: v & nagyi és nagyapa ? —-----------------------------------------------------------------------------------­KEREKES LAJOSNE Kati mami részére Miskolc, Baráthegyalja utcára. V Sok boldog születésnapot kíván: Dávidka ÖNKORMÁNYZATOK! VÁLLALKOZÓK! MAGÁNSZEMÉLYEK! Időt, pénzt, fáradtságot takarítunk meg Önöknek. Szerkesztőségünkben (Miskolc, Bajcsy-Zs. út 15.) várjuk mindazokat, akik az ÉSZAK-MAGYARORSZÁG című napilapba (keretes, vagy apró), illetve heti ITT-HON mellékletébe hirdetni szeretnének az alábbi keretformákban és árakért: 1/16 oldal 3 100 Ft+áfa 1/ 8 u 6 200 Ft+áfa 1/4 et­12 400 Ft+áfa 1/ 2 et 24 300 Ft+áfa 1/ 1 u 48 600 Ft+áfa 2/ 2 u 49 250 Ft+áfa 2/ 1 u 98 500 Ft+áfa Továbbá köszöntse szeretteit 250 Ft (áfás áron) lapunkon keresztül. Várjuk jelentkezésüket a 411-425 telefonszámon 8—16 óráig munkanapokon. Kérésükre felkeressük Önöket! HIRDESSEN, hogy HIRDETHESSEN! 1995. December 12., Kedd Itt-Hon M 3 Címer és zászló Bükkszentkeresztnek Miskolc (ÉM) - A község a közelmúltban ünnepelte 240 éves fennállását, s ez al­kalommal avatta fel címerét és zászlaját. Bodnár Tibor polgármester régi vágya tel­jesült ezzel, amit a képvise­lő-testület is egyetértőén tá­mogatott. A település törté­nelmi múltját kifejező cí­mer Szendrői Árpád szob­rászművész és Tóth Péter történész közös alkotása. Az ünnepségen a község hely- történésze, Balogh Sándor a régmúltat idézte, és szólt a jelen vívmányairól is. Elő­adásából adunk az alábbi­akban közre. Jkz elmúlt 240 év a számveté­sek ideje is. A település törté­nete 1755-re vezethető vissza, amikor is gróf Grassalkovich Antal, a Koronauradalom elnö­ke megépítette az üveghutát. Majd a betelepített cseh és len­gyel üveggyártáshoz értő csalá­dok évekkel később létrehozták a jelenlegi települést, mely Újhuta nevet viselte. A telepü­lés rohamos fejlődésnek indult, és Simonides János hutames­ter saját költségén egy fakápol­nát és egy paplakot építtetett. A hívek lelki gondozására Szlo­vákiából, Homonnáról egy fe­rences szerzetest kért fel Ma- zuska Mátyás személyében, aki a templom első plébánosa volt. A fakápolna 22 évig szolgálta a híveket, ám az 1800-as év ele­jén összeomlott. Nemsokára, 1800. március 3-án lerakták a jelenlegi kőtemplom alapját, melyet 1801. húsvét vasárnap­ján Szentkereszt Felmagaszta- lása névre szenteltek fel. Az 1930-as éveket követően - orvosok - felfedezték a köz­ség gyógyhatású levegőjét, melynek Európa szerte gyorsan híre kelt. Ekkor határozták el, hogy az Újhuta névnek is bú­csút mondanak. Király Alajos akkori plébános javaslatát el­fogadva, Újhuta templomának nevét vette fel a település 1940- ben, amely azóta Bükkszentke- reszt. Érdekes és tanulságos arról is szólni, hogy mik járul­tak hozzá a térség fennmara­dásához. 1788-ban megalakult a képviselő-testületük, mely törvényes keretek között biz­tosította a fejlődést és gondos­kodott a lakosság helyben ma­radásáról. Eszterházy Károly szervező püspök 1788. május 31-vel önálló káplánsággá teszi Újhutát. Mikor 1813-ban a di­ósgyőri plébániát felosztották, Újhuta levált és 1815-től önál­ló egyházközség lett. A növekvő munkaerőt az üveggyártás nem tudta alkal­mazni, így a lakosság egy része erdei munkával, mész és faszén­égetéssel foglalkozott. A terep- viszonyokhoz igazodva az állat- tenyésztés és a fuvarozás biz­tosította a megélhetést. Az ura­dalom gondoskodott az ifjúság neveléséről és 1801-ben meg­építették az első iskolát egy tanteremmel és tanítói lakás­sal. A lakosság csak szlovák nyelven beszélt, és így a taní­tó sem tudott magyarul. A leg­látványosabb fejlődés á II. vi­lágháború után indult el. 1949- ben kigyúltak a fények a bük­ki otthonokban, majd 1969-ben megépült a vezetékes vízháló­zat, amely lehetővé tette, hogy 1969-ben 180 üdülőtelket osszanak ki. Gyógyhatású leve­gőjét felismerve számos magán- és intézményi üdülő épült fel azóta. (Ma mintegy 430-at tar­tanak számon.) Az 1400 lélek­számú település lakói túlnyo­mórészben római katolikus val- lásúak. 1980-82-ben felépült az ifjúsági tábor tíz kőházzal, 120 férőhellyel, konyhával és étte­remmel. 1985-ben megvalósult a telefonhálózat, majd 1987- ben megépült az iskola 180 ta­nulója számára a minden igényt kielégítő tornaterem. Bükkszentkereszt csodálatos panorámája az idelátogatót maradásra búja. Fogadói és vendéglátó egységei minden igényt kielégítenek. A gáz és szennyvízvezeték-hálózat ki­építésével igazi idegenforgalmi centrum lett. Az 1989-ben meg­nyílt bükki üveghuták múzeu­mát évente több ezer látogató keresi fel. S most ismét történt a település életében egy nagyon fontos esemény, amelynek ap­ropóján újra felidéződhettek a régi hagyományok, emlékek, értékek.” A zászló megszentelését Kartal Ernő a Minorita egyház plébánosa végezte, aki 1961- 1973 között a község lelkésze volt. A megszentelt lobogót Ba­logh Sándor a következő sza­vakkal adta át a polgármester­nek: „A mai nap ünnep a köz­ség életében, remélem boldog­ság tölti el szívedet, hogy át- veheted a község címerével dí­szített és megszentelt zászlót, mely egybefoglalja a múlt tör­ténelmét és jelképe dolgos né­pének.” „HETI IEGYZET „Rokkantak éUe” Bodnár Ildikó A betegségük folytán idő előtt nyug­díjba kényszerülők helyzete aligha irigylésre méltó. Kiváltképp, ha súlyos kór nehezíti mindennapjaikat, amely­ből a felépülés esélye vajmi csekély. A nehéz testi-lelki nyűgök mellett, a gyó­gyulási folyamat anyagi terhe is leg­többjükre ránehezül. A fájdalmat eny­hítő gyógyszerek pedig igencsak sokba kerülnek, előteremteni a rájuk valót egyre nehezebb. De ha már legalább számolhatnak az e sorsra jutók egy megállapított fix nyugdíjjal, az ösz- szegből kikalkulálhatják a házi kosztra és a házi patikára fordíthatót. Ennek előzményeként többek között részt kell venniük a rokkantnyugdíjba „készülőknek" egy orvosszakértői fe­lülvizsgálaton, amelyre a jogszabály 2 hónap átfutási időt ad. S ha minden fel­tétel összejön, a járandóságot is rövid időn belül megállapítják az érintet­teknek. Csakhogy a MÁV-berkeiben egészen más paragrafusok élnek. Megtart egy évig, vagy még tovább is, mire a hosszú hónapok óta betegeskedőt - aki köz­ben akár meg is halhat - orvosi bizott­ság elé idézik. Ennek nagyon egyszerű a magyarázata: a MÁV csupán Buda­pesten tart fenn orvosszakértői intéze­tet, s oda bejutni az ország bármely ré­széről csak jókora kivárással lehet. A MÁV-nál lebetegedésük előtt dolgo­zók népes tábora pedig hiába zúgoló­dik és hivatkozik a megyei nyugdíj- igazgatóságok és orvosszakértői inté­zetek viszonylag gyors ügyintézésére, saját „nyugdíjközpontjuk" nyugalmát ezzel meg nem rengetik. Ők teszik, illetve tennék dolgukat, de a határozat időbeni meghozatala - állít­ják - nem rajtuk múlik. (Na de ki szól­jon „tagjaik" érdekében egy magasabb fórumon, ha nem ők?) S addig, míg a hosszú eljárási folyamat le nem zárul, a rokkantosításra várakozók közül so­kan ellátatlanok. (Az önkormányzati segélyek ilyen körülmények között akár megalázónak is tűnhetnek.) 5 rá­adásul elesnek egyéb kedvezmények­től is, mint például- a nyugdíjas villa­mos- és autóbuszbérlettől, mert nincs aki igazolja azt, hogy egy leszázaléko- lási folyamat részesei. A fővárosközpontúság egy olyan or­szágban, amelynek minden megyéjé­ben sokezer „vasutas" dolgozik, több mint arcpirító. Hiszen bármelyikük, bármikor kerülhet 20, 30 vagy annál több éves szolgálat után hasonló hely­zetbe. S várhatnak, várhatnak a szí­vinfarktusosok, az embóliások és egyéb betegségen átesők jogos járan­dóságukra, míg csak... rájuk nem ke­rül a sor.

Next

/
Thumbnails
Contents