Észak-Magyarország, 1995. december (51. évfolyam, 283-306. szám)
1995-12-09 / 290. szám
II ÉM-hétvége ÉM-interfú December 9., Szombat Az ember személyes rendszerváltása azzal kezdődik amikor felismeri az Isten létét Az alábbi interjút Nagy Imre, szlovákiai újságíró készítette. A beszélgetőtárs Balczó András, az olimpiai bajnok, az ötszörös egyéni világbajnok, minden idők legnagyobb öttusázója. A beszélgetés azonban nem a sportolóról, hanem az emberről szól, az ember helyéről a világban - ahogy ezt Balczó András látja, ahogy ő éli meg. □ Már jó néhány éve készülök erre a beszélgetésre, gondoltam, hogy valahol Magyarországon felkereslek, de nem voltak nyomaim, nem tudtam, hol élsz, hol laksz. Most végül is megadatott a szerencse, hogy itt, a súgói völgyben, ebben a református ifjúsági táborban találkozhattunk. András, Küldetés volt a címe annak a fűmnek, amit később betiltottak. Mi történt veled azóta? • A Küldetés, amit Kosa Fei’enc 76- ban készített velem, részben megváltoztatta az életemet. A film kapcsán sok emberhez jutottam el, sok közösségbe mentem filmankétra, ahol emberek kérdeztek, véleményt mondtak. Nagyon sokszor azt gondolták, hogy rólam mondanak véleményű, közben magukról beszéltek. Sok helyre eljutottam az országban az elmúlt évek során, és mondhatom, ez vált a hivatásommá: Magyarországon és néha, nagy ritkán Magyarországon kívül is elmegyek közösségekhez, beszélgetést próbálok kezdeményezni, valamiféle gondolat- cserét, együttgondolkodást - gondolkodást arról, hogy mi végre vagyunk a világon. □ Pedig te nem is Tamási Áron Ábeljétől tanultad ezt á kérdést: vajon miért vagyunk a világon? 0 azt mondja, azért, hogy valahol otthon legyünk benne. Úgy érzed, megtaláltad ebben a világban az otthonodat? 9 Amennyire ez ebben a világban megtalálható, természetesen. Magyarországot tartom az otthonomnak. Sokan vannak, akik figyelték a versenyzői tevékenységemet, sokan drukkoltak nekem. Akik ellenem drukkoltak, azok nagyon kevesen voltak, de voltak. Nem is bosszúságomra, mert ha valakinek csak barátai vannak, akkor az veszélyes, ott már nem stimmel valami. Ennek a tízmillió embernek a szeme láttára éltem mint sportoló, és utána is megmaradt ez a ’közösség, akikhez elmehettem, el kellett mennem. Valami belső kényszerből éreztem, hogy ez az ország az a terület, ahol nekem jönni- menni kell, és diagnosztizálni, terápiás megoldást javasolni az embereknek. □ Kikívánkozik belőlem, hogy elmondjam: nekem azóta is olyan érzésem van, mintha te akkor, azzal, amit a Küldetésben elmondtál, úgymond lyukat ütöttél volna annak a rendszernek az ideológiájába. Olyan dolgokat mondtál el, amit akkor nem nagyon mert bárki is elmondani Magyarországon. . • Az első forgatási nap egy kórházban volt - a filmben később hátrébb került -, ahol Kosa Ferenc azt kérdezte tőlem: és mitől várod az életed elrendezését? Megijedtem, mert tudtam, hogy részemről a becsületes válasz az: attól, hogy majd az Isten elrendezi. De tudtam, hogy ha én ezt kimondom, akkor a további sportvezetői vagy edzői pályafutásomnak vége. Tudtam, hogy akkor sem állt jól a saját szénám, mivel a sporton belül kicsit közellenségnek számítottam. Valószínűnek tartom, hogy az eredmények miatt, a versenyben elért eredmények miatt. Nehéz volt, de mégis kimondtam, és utána megszabadultam vagy felszabadultam. Minden más egyebet kimondani ezután már könnyebb volt. De bennem úgy fogalmazódott meg, mintha az Isten azt mondta volna, hogy Bandi, ha te nem szégyellsz engem az emberek előtt, akkor a filmnek a sorsát majd én rendezem, és a tiedet is. Jó lelkiismerettel mondhatom, hogy mind ez idáig ez így történt. Amikor Kosa Ferenc elment arra az értekezletre, ahol a kulturális kormányzat emberei átvették a filmet, előtte azt kértem tőle: ha lehet, ne engedje, hogy ezt a mondatot kivágják. Az egész filmből szinte egyetlen mondatot sem vágtak ki. Ennek így kellett történnie, és jó, hogy így történt. Meggyőződésem, hogy a világban minden el van rendezve, s vannak pillanatok, amikor ezt az elrendezettséget, ezt a teljességet az ember észreveszi. □ Mikor érezted, hogy most megpillantottad a lényeget? • Ez többször előfordult. Számomra azok voltak a katartikus pillanatok, amikor valamit nagyon szerettem volna elérni. Mindent megtettem, erőlködtem, és éreztem, hogy sikertelen vagyok, illetve leszek; és ezt a küzdelmet, az erőlködést, ezt a görcsölést a lelkem mélye elengedte. Minden ilyen alkalommal azt éreztem, hogy valami felszabadul bennem, valami szabaddá válik, és egyben alkalmassá tesz arra is, ami az előbbi lelki körülmények között nem ment. □ Igyekeztél Krisztus-centrikus életet élni. Legalábbis, amióta én ismerlek, a megnyilvánulásaidból, interjúkból, aztán az említett filmből ez derült ki. • Tizennyolc éves koromig vallásos nevelésben részesültem: Nyíregyházán, ahol éltünk, édesapám evangélikus lelkész volt. De amikor Pestre kerültem 1956-ban, éveken keresztül úgy gondoltam, hogy Isten nem létezik. Azt kitalálták maguknak az emberek, pótléknak, elsősorban az idősek, mert úgy gondoltam, hogy ha valaki normálisan gondolkodik, áll a lábán, az ilyen felesleges kapaszkodók után nem nyúlkál. 1962. július 1-jéni, ez vasárnapra esett, sétáltam a Duna-parton, vártam valakit, és a vízen jött motorcsónakkal egy ember, egy ismerős. Lelassított a közelemben, és felszólt a partra: Bandi, telefonáltak az újpesti öbölbe, hogy meghalt az édesapád. Alikor én lelkileg megtántorodtam, döbbenet támadt bennem. De a döbbenetnek a lényege nem az volt: jé, az apám meghalt, pedig csak 55 éves volt, és szinte teljesen egészséges; hanem az, hogy én eddig azt hittem, hogy Isten nem létezik, és hogyan lehetett éveken keresztül ekkora félreértésben élni. Vagyis valami a lényem mélyének tudomására jutott anélkül, hogy utána jártam volna könyvtárba, vagy papokhoz, filozófusokhoz. Bennem ez volt az első nagy fordulat, ami az Istenhez, illetve Jézushoz való viszonyomat illeti. A versenyzői pályafutásom vége felé éreztem, hogy az edzésre, a szorgalmas munkára az energiáim csökkenni kezdenek. Ijedten kezdtem kutatni energiák után, ami a szorgalmat táplálja. A Bibliát is szaporábban forgattam, s abban találtam egy mondatot, amelyik így szól: aki megtartja az ő életét - Jézus mondja ezt - elveszíti azt, és aki elveszíti az ő életét énérettem, megtalálja azt. Ezt a mondatot én sokszor hallottam, de akkor értettem, vagy fogtam fel, szóval bejutott a mélyebb rétegbe, mintsem hogy az agyamnak a szűrőin megakadjon. □ Hogyan lehet „aprópénzre váltani” ezt az érzést, hogy azok a fiatalok vagy idősek, bárkik, akik hallanak, megértsék, amit te érzel? • Ez a kérdés nagyon sokat foglalkoztatott. Ha az ember valamit nagyon el akar érni, nagyon görcsösen, és azt hiszi, hogy a célja elérésétől boldoggá válik, akkor azt nem tudja elérni. És amint sikertelensége láttán a cél elérése iránti minden áron való igyekezetei feladja, abban a pillanatban életre kel benne valami. Ha ezt a szabályozást nem fogadja el az ember, hanem a min- denáronvalóságot működteti, hogy bármi áron megszerzem, hogy a cél szentesíti az eszközt - akkor az nem élet. Kell, hogy valami hatalom, vagy erő legyen a mi általunk kitűzött cél felett. Es legegyszerűbb, ha az ember az Istent fogadja el ennek a mindenhatónak, aki a mikénteket szabja meg elsősorban. □ Eszembe jut: hogyan létezhet a véletleneknek ekkora sorozata, amekkora szükséges volt ahhoz, hogy mi most itt ketten beszélgetünk? • Meggyőződésem, hogy a világban véletlenek nincsenek. Előfordul, hogy váratlan események történnek velünk, de véletlenek nem. Nincsen véletlen. A világ zajlik, minden kuszaságával együtt a legszigorúbb rendszerben, és tulajdonképpen arra vagyunk a világban, hogy ezt a rendet keressük, kutassuk, megismeijük, valamennyit előre jussunk benne. □ Ezt az igazságot nem tudod megkerülni. Le is tetted a garast mellette, aztán amikor a Küldetés című filmet leforgatták, mindjárt felkapták az ideológusok is a fejüket. 9 Az ideológusok - valószínűnek tartom - próbáltak ellene valamit tenni, de azok az ideológusok, akik tagadják az Isten létét, azok annyi erővel sem rendelkeznek Istennel szemben, mint egy szúnyog az Arlberg Expresszel szemben. Az ő erőfeszítésük nem tudja az Isten világról készített tervét megakadályozni. □ Ennek azért tanúi is voltunk 1989 táján Magyarországon. • Összeomlott valamilyen szerkezet, de a szerkezetműködtetők nem omlottak össze, és a háttérben megrendezték ezt az úgynevezett összeomlást. De rendszerváltás nem volt. Ez nyilván már sokszor elhangzott, közismert gondolat, hogy rendszerváltás nem történt, csak annak a látszata. Az egyes emberekben kell elsősorban a rendszerváltásnak megtörténnie, és nem lehet függővé tenni sem pártoktól, sem hadseregtől, sem maffiától, sem szabadpiactól. Mert az ember személyes rendszer- váltása azzal kezdődik, amikor felisme- , ri az Isten létét, ahogy a Bibliában van: a bölcsesség kezdete az Istennek félelme. Ha ez nem kezdődik meg az egyes emberben, akkor a lényeges dolog nem történt meg. □ Úgy gondolod, hogy esetleg a szabad akaratunk túlzott érvényesítése is szerepet játszik benne, hogy nem tartunk kellő kapcsolatot Istennel? 9 A szabad akaratot az Isten adta az embernek, mert különben nem társának, hanem szolgájának, vagy valamilyen másnak teremtette volna. Szabad akaratunk birtokában válhatunk csak társává, tehát nem tesz rajtunk erőszakot, módunk van nélküle élni, és módunk van vele harmóniában és egységben is. □ Hallotta az életfilozófiádat, a ráérzé- seidet száz fiatal itt a táborban. De minket ennél jóval többen hallhatnak. Mi volna a legfontosabb, mit mondhatnánk el nekik most? • Azt, hogy az emberek ne adják fel a reményt, hisz van megoldás. Van egy nagyon szép ének is, pontosan ezzel a mondattal kezdődik, hogy keresni kell, és keressétek az Isten országát, és az igazságát, és minden megadatik nektek. Jézus mondja: aki keres, az talál, és aki zörget, annak megnyittatik. Az ezer irányú kutatásra az jellemző, hogy abból kell finanszírozni, ami nekünk kedves. Feleslegünkből az ilyen kutatást nem tudjuk finanszírozni. Aki nagyon szereti a pénzt, az a pénzéből adjon le olyan helyre, ahonnan tudja, hogy nem tudják neki visszafizetni, és talán még meg sem köszönik. De van, aki a szabadidejét sajnálja, és van, aki a kocsiját sajnálja. Tehát, ami a szívünkhöz nőtt, abból kell leadni, hogy találjunk. Az az érzésem, hogy Magyar- országon akkor fog megindulni valamilyenjó irányú változás, hogyha lesznek elegen, akik az Istenhez kiáltanak azért,,hogy az ország sorsa változzon meg. Úgy gondolom, hogy kevesen vannak, akik szívük mélyéről kiáltanak Istenhez. Ha az Isten megszán egyszer egy nemzetet, egy embert kijelöl, és azt mondja, hogy te szabadítod meg a népet az ő fogságából. QEsetleg több embert is kijelöl, úgy véled? • Úgy gondolom, hogy egy embert jelöl ki, vagy legalábbis az Ószövetségben mindenhol így van: Mózest, Gedeont, Sámsont, Sámuelt,’ a prófétát. Jézus maga így lép fel a működése kezdetén, azt mondja: az Úrnak lelke van rajtam. Gedeonnak is mondja: és akkor leszállt rá az Úr lelke. Tehát, ha valaki ezzel a többleterővel rendelkezik, amit az Úr ajándékba is ad tetszése szerint, akkor megváltoznak a körülmények, és olyan dolgok történhetnek, ami nem fér bele az egyszerű logikába, hanem valahogy másképp van. Akire az Úr lelke leszáll, annak nincs félelme, nincs tanácstalansága, és a dolgok máshogy történnek. Ha Magyarországon lesz egy ilyen ember, ha az Isten megszánja az országot, akkor megváltozhat minden. Éneikül pedig semmi nem változhat meg. Üres, mondhatni hiábavaló erőlködések következnek. Tudom, hogy az embernek meg kell tennie mindent, és az országnak is meg kell tennie mindent, ami tőle telhető; akkor fordulhat az Istenhez, amikor a tőle telhetőt megtette. Nekem az az érzésem, hogy még az előtt vagyunk, hogy mindent megtettünk, amit megtehetnénk. Tehát az igazi vállalások, kockázat helyett mindenféle másban reménykednek az emberek, és az Isten ki van zárva a terveikből. □ Igazán nem szeretnék kellemetlen vagy váratlan kérdéseket feltenni, de mitévő lennél, ha hirtelen szembetalálnád magad azzal: téged nevezett ki a Jóisten ilyen emberré? • Ez az állapot nem elképzelhető. Ez az állapot a képzeletünkön túl van, tehát nem tudok nyilatkozni. Más a tanács, más, amit kap az ember, másképp érkezik meg, másképp hat az ilyen ember a környezetére, az ellenségére. Jézushoz nagycsütörtökön jön ki több száz katona, botokkal és kardokkal, és Jézus azt kérdezi tőlük, hogy kit keresnek. Azt mondják: a Názáreti Jézust. Jézus előre lép és azt mondja, hogy én vagyok. Erre a katonák a földre esnek. Nem kezdte hanyatlökni az embereket, csak előlépett, és azok leestek a földre. Tehát más erők működnek, más viszonyok támadnak emberek között, hatalmak között. Ha a magyar népet valamikor az Isten megszánja és megszabadítja, sokféleképpen teheti meg, de semmiképpen nem úgy, mint ahogy most bárki is elképzelné. □ Nem tudok szabadulni attól az emléktől, élménytől, ahogy abban a film ben állást foglaltál a Jóisten mellett Úgy éreztem akkor, hogy annak az ide ológiai berendezkedésnek a bőrén lega lább egy vagy két lyukat ütöttél. • Lehetséges, de a filmmel Kosa Feri adta a kezembe a kést, amivel lukat ütöttem, illetve lukat ütöttünk. Mert az mindenképpen olyan vállalkozás volt, amiben külön-külön nehezen tudtunk volna ilyesmit csinálni. Egymás vállára álltunk ebben a filmben, és tudom, hogy ha ketten egy akaraton vannak, azoknak minden sikerül. □ 1982-ben Marosvásárhelyen Sütő Andrással ültem ugyanígy a mikrofon előtt, és ő is azt mondta, hogy össze kell tegyük a vállunkat. Mit mondanál a fiatal sportolóknak? 9 Azt, hogy a nyeréstől magától ne reméljék a boldogságot. Tegyenek meg minden tőlük telhetőt, de hallottam valakitől, ha az embernek a céljai valóra válnak, akkor az angyalok a mennyben kárörvendően nevetnek. Persze, ez egy idézőjeles kifejezés, mert az angyalokra a kárörvendés nem jellemző. A legfontosabbnak azt az utat tartom, ami a cél felé viszi az embert, és nem a célt. Azt, hogy a cél halál az élet küzdelem, azt úgy is lehet érteni, hogy a célba érkezésünk az erőfeszítésünk halála. Akkor végetér az a küzdelem, amely addig az építőnk, segítőnk és lendítőnk volt. □ Kérdezhetlek még a családi helyzetedről? 9 Már elég régóta építkezem Budakeszin, így sokat vagyok együtt a családdal, ami nagyon nagy dolog, mert tíz gyermekünk van, és egy anyának egymagában nevelni, fegyelmezni tíz gyermeket nagyon nehéz. Mivel jelen vagyok, sokat vagyok jelen a családban, ezért így könnyebbnek érzem a feladatot, a gyerekeket befolyásolni, nevelni- Hogy aztán miként fog alakulni az életük, nem tudom. De a házam építése és a családdal való bánás a gyakorlati tennivalóm, és a hivatásomnak azt tekintem, hogy közösségekhez megyek beszélni az előbb említett alapvető kérdésekről. □ Előfordul, hogy nagyobb hangerővel értekezel a gyermekeiddel, mint ahogy mi itt beszélgetünk? 9 Természetesen előfordul. Véletlenül, vagy nem figyelek pontosan, és a másik gyerek popójára ütök, mint amelyiknek kellene. Azt vettem észre, ha igazságtalanul járok el velük szemben, akkor nekem bocsánatot kell kémem a gyerektől, ha négyéves is. Óriási élmény a gye" reknek, ha azt mondja neld, akitől az igazságtalanságot elszenvedte, hogy bocsáss meg, Gazsikám vagy Nórikám. Az ember nem szeret bocsánatot kérni, nem szereti belátni a tévedését. De a megújulás, az újjászületés feltételei közé tartozik, ha azt mondom magamról, hogy tévedtem, és gyengébb vagyok, rosszabb vagyok, mint gondoltam. (A fenti interjú annak a beszélgetésnek ö rövidített változata, amely teljes változatában vasárnap, december 10-én 8.50 perckor hallható a Miskolci rádióban-) Balczó Nyíregyháza díszpolgára Fotók- Kid
