Észak-Magyarország, 1995. december (51. évfolyam, 283-306. szám)
1995-12-09 / 290. szám
ÉM-interjú Magyarországot tartom az otthonomnak. Sokan figyelték versenyzői tevékenységemet. Sokan drukkoltak. Akik ellenem drukkoltak kevesen voltak. II. oldal ÉM-riport Kilátó Tíz éve már, bogy nem Lehet-e hivatalos tudtuk kiadni a legjobb szertartásnak ifjúsági regénynek járó díjat. bensőségesebb hangulata, Még mindig a pöttyös és a mint éppen az esketésnek? csíkos könyveket adjuk. Nem egyszerű a kamaszlányoknak... közigazgatási mozzanat az. III. oldal VII. oldal Álomfény Fotó: Dobos Klára A hét embere Szatmári Károly az autózás megszállottja J Marczin Eszter A szakmájában nem ismer lehetetlent, csak tökéletes szolgáltatást tud elképzelni az ügyfelek, a tagok számára, egyszóval maximalista. De tegyük hozzá, nemcsak kollégáival, önmagával szemben is. Szatmári Károly, a Magyar Autóklub megyei szervezetének titkára, az e héten Miskolcon átadott új műszaki állomás ■Megépítése érdekében öt éven át dolgozott. A gépek, az autók iránti vonzalma igen korán megmutatkozott. „Emlékszem, még egészen aprócska fiú voltam, amikor már azért szöktem el otthonról, hogy felülhessek a téesz telepén a traktorra. Édesanyám rendre el is fenekeit egy-egy ilyen kiruccanás után, mert természetesen tetőtől talpig olajosán értem haza” - meséli. A szülői fenyítés azonban nem szegte kedvét, olyannyira nern, hogy az autószerelést választotta szakmájául 37 évvel ezelőtt „Az autó számomra szent do- J°g, és be kell vallanom, esetenként mindennél fontosabb. Megszállottan szeretek vezetni, bármennyire is fáradt vagyok ez az a tevékenység amely megnyugtat. Ismerem a motor minden rezdülését, a legapróbb zörejről is tudom, mit jelent. Kedvenc márkám nincs, számomra egy a fontos, hogy a kocsi biztonságos társ legyen az utakon. Száguldási hóbortom soha sem volt, talán ennek is köszönhető, hogy a harmincöt év alatt, amióta jogosítványom van, soha még balesetet nem okoztam.” Pályájának első tizenhat évében különböző vállalatok autójavító-műhelyeiben dolgozott, végigjárta a ranglétra szinte minden fokát, közben technikusi érettségit szerzett. Az első vezetői beosztást az AFIT-nál kapta, ahol aztán az újabb tizenhat esztendő következett. Itt munka mellett megszerezte a műszaki szakoktatói oklevelet is. „Meghatározó szakasza volt ez az életemnek, amit biztos vagyok benne, hogy soha nem felejtek el. Számtalan szakmai siker, barátság kötött és köt ehhez a céghez. Mondhatni, máig az ott megszerzett tudás, a tapasztalatok segítenek a nehezebb feladatok megoldásában.” 1990-ben - akkor már a közlekedésfelügyelettől ha nem is szívfájdalom nélkül, de az új szakmai kihívás csábításának engedve megvált. Elvállalta a Magyar Autóklub megyei szervezetének titkári funkcióját. „Ez a munkakör merőben eltér a korábbiaktól, hiszen eddig mindig gazdálkodó szervezet alkalmazásában álltam, most pedig egy nonprofit társaság vezetője lettem. Egy közös vonás azonban mégis van bennük: és ez az ügyfelek, jelen esetben a klubtagok legjobb tudásunk szerinti kiszolgálása. Tulajdonképen ezért is szorgalmaztam szinte az első perctől kezdve az új műszaki állomás megépítését.” Persze amikor elkezdődött az egész szervezése, még nem tudták, milyen kemény fába vágták a fejszét. A régi Győri kapui ingatlan tulajdonviszonyai ugyanis tisztázatlanok voltak. Mire az önkormányzat és a klub között minden nyitott kérdést rendeztek, eltelt több mint négy év. Ám azután felgyorsultak az események. Az építkezés idén nyál- elején kezdődött és ezen a héten megtörtént, a hivatalos átadás. Hogy miért fontos ez az esemény a megye autós- társadalmának életében? Erről így beszél.: „Útjainkon ezer számra száguldoznak a különböző műszaki állapotú autók. Közülük nem egy - és ezt tapasztalatból mondom - akár egészen apró meghibásodások miatt is, de veszélyezteti a többiek biztonságát. Aki gyakran jár a közutakon tudja, milyen problémákat okozhat egy kiégett irányjelző, vagy a rosszul beállított fényszóró. És akkor még valóban csak a legkisebb dolgokról beszéltem. A saját és a mások biztonsága miatt egyaránt fontos a járművek folyamatos ellenőrzése, és ezt mostantól európai színvonalon tudjuk biztosítani.” Az autó, az autózás mellé szokatlan, ritka hobbit választott beszélgetőpartnerünk: postagalambokat tenyészt. Kevéske szabadidejét pedig léptetéssel tölti. Igaz, idén kicsit elhanyagolta az állományt, de szilárd elhatározása: jövőre másként lesz. E mellett szívesen ápolja a ház körüli keidet. „A fizikai megterhelés felüdülést jelent számomra a szellemi munka után. De az sem elhanyagolható szempont, hogy ilyenkor a családom köreben lehetek, amire ebben az évben sajnos megint csak kevés példa volt.” Sikamlós olajügyek Brackó István /A reklámból tudom, hogy az ismert és sikeres vívónő boldogságának titka: a munka, a család, a sport, s a nem állati eredetű zsiradék, pontosabban szólva az olaj. Főzéshez csak egy bizonyos márkát használ. Mert ez az egészséges... Am káros lehet az egészségre, s akár nyolc napon túl gyógyuló sérülést is okozhat, ha valaki kőolajjal „sütögeti a pecsenyéjét". Persze csak akkor, ha rájönnek. A nafta különben is fekete, s nemcsak a szójáték miatt lehet feketézni vele, hanem azért is, mert aranyat ér. Kinccsel felérő tulajdonságokkal bír, s nem véletlenül hívják fekete aranynak is. A Daliásból a magyar néző is megtapasztalhatta, hogy mit jelentenek a kutak. Ahol bőven buzog a kőolaj, ott fényűző a gazdagság, s az úszómedencés kert nemcsak egzotikus virágot, hanem korrupciót is terem. Nincs messze Texas. Némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy itt van Amerika. Még alig csengett le a „szőkítők" ügye, a közvélemény még nem emésztette meg az „olajezredesek" korrupciós botrányát, s most fejcsóválva olvassa a HTO kényszerű árnövelésével sanyargatott állampolgár a kormány csütörtöki közleményét. A miniszterelnök utasította az illetékeseket, hogy „december 18-áig fejezzék be a kőolaj-beszállítások és a magyar -orosz kereskedelmi kapcsolatok ügyében még októberben elkezdődött belső vizsgálatot". Hát már itt tartunk? Nincs nekünk elég bajunk? Hiányzik egy világbotrány az amúgy is devalválódó nemzetközi tekintélyhez? Az utólagos ismeretek birtokában, s Horn Gyula ukázának ismeretében csak a laikus többséget lephette meg a keddi országgyűlési csetepaté a sikamlós témában. Hat (!) képviselő érdeklődött - más-más stílusban, s más-más információkra hivatkozva - a megválaszolatlan olajos-kérdésekről. íme ezek közül egy csokorra való! Milyen személyes és anyagi érdekeltsége van a volt ipari miniszternek az importáló cégeknél? Mit csinál az USA-ban működő, s export-import ügyletekkel megbízott HTF? Vajon össze- egyeztethető-e a mostani ipari és kereskedelmi miniszter státusával az a tény, hogy fia vezeti az orosz államadósságok behajtásával is foglalkozó moszkvai képviseletet? A szocialista párt vállalkozói tagozatának mennyi csur- ran-cseppen a Barátság vezetékből? Kinek az érdeke segíteni, vagy éppen nehezíteni a Mól privatizációját, tudva azt, hogy a legnagyobb hazai kőolajtársaság részvényeinek árfolyama - éppen a kiszivárgott hírek miatt - esett a tőzsdén? Milyen, külhoni bejegyzésű, de gyaníthatóan hazai érdekeltségű fantomcégek keverik a kártyát, s fölözik le a hasznot a háttérben? Kérdezni persze csak az tud, aki bizonyos titkok tudója. Gyanítható, hogy az ellenzéki honatyák nem összeesküvésen alapuló, frontális támadást akartak nyitni Dunai Imre ellen, hanem - csakúgy, mint a Miniszterelnöki Hivatal - megkapták a fátylat lebbentő, de anonim dokumentum- és levélmásolatokat. A felhördülés tehát érthető, s jogos volt a válaszkeresés szándéka a parlamentben, a televízió nyilvánossága előtt. Annál inkább furcsállhatta a né ző Dunai miniszter semmitmondó reflexióit, s annak a ténynek a beismerését, hogy semmit sem tud, vagy mindent elhallgat... A virágnyelven fogalmazó kormánytag - csöppet sem virágnyelven fogalmazva - ebbe bele is bukhat. Aligha véletlenül kérdőjelezte meg az egyik fideszes felszólaló Dunai Imre miniszteri alkalmasságát. Tette ezt azért, mert az érintett tárca első embere vagy tájékozatlan, vagy - finoman fogalmazva - nem tesz eleget tájékoztatási kötelezettségének... Bárhogy is van: skandallum ez. Csak sötétebbé teszi a képet, hogy a becslések szerint a magyar gazdaság egyharmada ellenőrizhetetlen, s adózatlan csatornákon bonyolódik. Az államháztartás ezáltal 300-500 milliárd forint bevételtől esik el. Hivatalosan közreadott adatok szerint ebből a feketegazdaságból csak a szénhidrogén-származékokban utazók 20 milliárd forinttal részesednek. De ez csak a jéghegy csúcsa. Egy, a magyar piacról éppen a botrányok miatt kihátráló, nagy olajtársaság képviselőjének véleménye szerint az összeg százmilliárdra rúg... Pontos számokat nem lehet mondani, hiszen nincs az a balfácán maffiózó, aki kiteregeti a lapjait... így aztán csak találgathatunk és bosszankodhatunk. Vagy rezzenéstelen arccal vesszük tudomásul, hogy a nemzetközi tőzsdén valamelyest emelkedett az olaj ára, s most hordónként 17,75 dollárért lehet lekötni. Hasonló lehet a reakció arra a hírre, hogy a kutaknál négy közül három autóst megkárosítanak. (Híg az üzemanyag, gyorsabban pörög az óra.) Az már csak hab a tortán, hogy egy fatális véletlen, illetve névazonosság folytán a hírbe hozott Pál László nem az a Pál László, aki korábban miniszter volt, s az a Berecz János nem az a Berecz János, aki az „átkosban" az MSZMP Központi Bizottságának titkáraként funkcionált. Ivtost légy okos a nagypolitikában, a nagy gazdasági panamákban te földhözragadt gondolkodású, piti napi ügyekkel bajmolódó, s jobb sorsra érdemes magyar állampolgár! Többségünknek síkos, idegen ez a pálya. A „szakértelem" híján is, de főként a tisztesség okán.
