Észak-Magyarország, 1995. november (51. évfolyam, 257-282. szám)
1995-11-11 / 266. szám
BI ÉM-hétvége ÉM-interjú November 11., Szombat Hazán innen, hazán túl Emlékezés Cs. Szabó Lászlóra Tarapcsák Ilona Hazán innen, hazán túl... Ezt a címet adta Cs. Szabó László a Hűlő árnyékban című önéletrajzi regénye egyik fejezetének. S valóban, milyen is lehetett az írói sors, aki 1984 őszén érkezett végleg haza a sárospataki temetőbe? Cs. Szabó László életútja akár a XX. századi magyar értelmiségi sors prototípusa is lehetne. Nevét itthon csak kevesen ismerik, hisz élete jelentős részét Nyugat-Európában, Olaszországban és Angliában töltötte az általa sokszor megfogalmazott és képviselt európai eszmeiségjegyében. S mivel ma, november 11-én lenne 90 éves, s könyvtárának a sárospataki Református Kollégiumba érkezése tizedik évfordulójára emlékeznek barátai, tisztelői, olvasói, adózzunk kegyelettel az írónak, aki könyvtárát végrendeletében a pataki kollégiumra hagyományozta. Ki is volt Cs. Szabó László? Szépíró, esszéíró, irodalom- szervező volt. Itthon a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozott. 1935-ben jelent meg első könyve, 1937-ben Baumgar- ten-díjat kapott, 1935 és 1944 között a rádió irodalmi osztályának vezetője volt. 1945 és 1948 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán az európai művelődéstörténet tanára volt. 1945 után megérezte az író számára olyan nagyon fontos személyes szabadság hiányát. Ezért döntött úgy, hogy elhagyja az országot. Az 1945 utáni nyugat-európai emigráció második, 1947/48-as hullámával távozott Nyugatra. Visszaemlékezéseiben arról is beszámol, hogy amikor 1949-ben Rómából küldött sürgönyében lemondott a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanszékvezetői állásáról, nemcsak hivatását, kenyerét, barátait és ellenségeit veszítette el, hanem egy kilencezer kötetes könyvtárat is. Itthonról mindösz- sze egy Országh-féle angol-magyar kéziszótárat vitt magával, majd az egyik firenzei idegenvezetése honoráriumából egy Larousse-lexikont vásárolt. Felesége egyetlen Nerval-kö- tetet vitt magával. így kezdődött annak a gyűjteménynek a megalapozása, amelyik tulajdonosának két hazája volt: egyik a földrész szívében, a másik a peremén. E két hazában élt a magyar és világirodalom vonzásában, a két otthon írói munkásságában ötvöződött eggyé pedig óriási európai műveltségének bizonyítéka. Idegen nyelveken azonban nem írt, megmaradt benne az anyanyelven történő írás erkölcsi kötelessége. Könyvtára különösen azok számára lehet hasznos, akik idegen nyelveket beszélnek, hiszen a mintegy 22 000 kötetet és majd’ 1000 folyóiratot magában foglaló gyűjtemény angol, német, francia, olasz és magyar nyelvű anyagokat őriz. Különösen értékes és gazdag a könyvtár képzőművészeti és kultúrtörténeti gyűjteménye és emigráns magyar irodalmi anyaga. Katalógusa kiadatásra vár. Cs. Szabó László az emigráció és szórványmagyarság nagy tekintélye is volt, Czigány Lóránt nem véletlenül nevezte őt „a mi Kazinczynknak”. Minden jelentősebb és színvonalas irodalmi körhöz kapcsolódott valahogyan, így a londoni Szepsi Csombor Márton Körhöz, a párizsi Magyar Műhelyhez, 1951-ben tőle eredt a máig működő hollandiai Mikes Kelemen Kör megalapításának gondolata, amely 1959-től rendezi meg hagyományos évi tanulmányi napjait. 1959-ben a Szepsi Csombor Márton Kör az ő előadásával indult. Tisztséget nem vállalt sehol, de különös gondot fordított a protestáns ifjúsági konferenciák munkájára, a fiatalok tisztelték tudásáért. Ez különösen 1956 után volt így, amikor nagyszámú magasan kvalifikált fiatal értelmiségi távozott itthonról Nyugatra. Cs. Szabó a Húszévesek című esszéjében mérte fel őket, odaadással fordult feléjük, s talán nem is egészen tudatosan, de valami olyasmit tett, ami itthon hiánycikk volt: őrizte az irodalmi tudat folytonosságét és kritikai szellemét. Majd hazaérkezett: kapcsolatot teremtett az élő hazai irodalommal, Illyés Gyulával, Nemes Nagy Ágnessel, Pilinszky Jánossal. Egységes magyar irodalomban gondolkozott, ezért dolgozott. 1983 februárjában így rendelkezett a Téli virágének című versében: Ha lefejtették a bort a Hegyalján, vess egy örökre virító mimózafürtöt a diákok hervadt árvácskái fáié hálás hantomra félúton Kölcsey s Kazinczy sírja között Kárpát kebelében, mielőtt megjön a hó... Cs. Szabó László Fotó: ÉM-repro Hétfőn este a Miskolci Akadémiai Bizottság székhazában, a MAB-ktub 11 éves fennállásának századik rendezvényén Ormos Mária történész, a pécsi fanus Pannonius Egyetem professzora tartott előadást a nemzetiszocializmus és a sztálinizmus összehasonlításáról Két elnyomó rendszer közös gyökerei M. Szabó Zsuzsa □ Sokan eljöttek a rendezvényre, nyilván azért, mert újnak, érdekesnek találták az előadás témáját. • Valóban, merésznek tűnik a cím - ezt többen is mondták -, két huszadik századi jelenség, a nemzetiszocializmus és a sztálinizmus összevetése. Első cikkem a Magyar Tudományban jelent meg erről, érte is támadás. Ezért előadásomban először azzal foglalkoztam, melyek az összehasonlíthatóság feltételei, a két jelenség közös nevezői, melyek azok a jelenségek, amelyek a nemzetiszocializmust és a sztálinizmust ezen túl is hasonlóvá teszik, és hogy miben térnek el egymástól. □ Mi hatalmaz fel egy történészt ilyen összehasonlításra ? • A közös gyökér felmutatása lehetséges — nem szabad azonban visszaélni az összehasonlítási metódussal. A feudalizmus szóról például tudható, hogy mire használható jogosan. Mostanában mégis úgy elterjedt ennek a kifejezésnek a használata, hogy imperialistább lett, mint maga az imperializmus. Megvetően mondják, például a nagybirtok- rendszerre, holott: az nem biztos, hogy feudalizmus. Veszélyes az összevetés. Van a világnak egy adott területe, amire rámondják, hogy elmaradott térség, mi is abba tartozunk. Eddig ez jogos. De nem az, ha kiválasztunk egy sikeres modellt, ahol legyőzték az elmaradottságot, például Délkelet-Ázsi- át, mert az egészen más, múltját, kultúráját tekintve. Ez az analógia tévútra visz. Vagy itt van a fasizmus fogalma. Valójában csak az olasz rendszer volt az, ők mondták magukról, de a szó átvándorolt a németekhez. A harmincas években a német megsértődött volna, ha azt mondják rá: fasiszta. Mert az olasz fasizmus gyenge, valóságos fogatlan oroszlán volt hozzájuk képest. A szó aztán átterjedt a spanyol, a portugál, a magyar rendszerre, minden diktatúrára, féldiktatúrára. Mondhatnánk a nemzetiszocializmus és a sztálinizmus közös nevezője, hogy egyik sem demokrácia - ez igaz, de a fő vonásokra rárakva ez tévedés. Dimitrov szerint - hajói idézem - a fasizmus a legimperialistább csoport nyílt diktatúrája. A magyar tőke zsidó tőke volt, ezek szerint saját maga alatt vágta á fát. Ez képtelenség. □ Mi hát a két rendszer összehasonlításának az alapja? • Közös nevezőt kell közöttük találni, ha van. Legfontosabb, hogy az emberiség története egy dologról szól: „hogyan lehet az ember egyre lustábbá.” Vagyis arról, hogy egyre kényelmesebb legyen az élete, és hogy miként tudja a biztonságát biztosítani. Jól, kényelmesen és biztonságosan élni—ez a lényeg. Eszmetörténetileg az első nagy ígéretet a vallások adták: majd a túlvilágon éred el. Ha nem teljesül, azért senkit nem lehet felelőssé tenni, mindez metafizikává teszi az ígéretet. Ez a XVIII. század folyamán kezdett kopni, mállani. Ma is vannak vallásos emberek, de a végső megoldás nekik sem jó. Jöttek a különböző áramlatok, a liberalizmus, a demoliberális irányzat, amely már a földi létre irányul: meg lehet teremteni a szabadságot, az egyenlőség jegyében, lesz földi boldogság. Ezt az ígéretet már naponta tetten lehet érni: azt látni, nincs egyenlőség polgárok, férfiak és nők között — ezért is jöttek létre különböző mozgalmak. Az új, nagy ideák időben eltolják maguktól az ígéreteket, de földi szférába helyezik. Ezt mondja a sztálinizmus és a nemzetiszocializmus is: a távolabbi jövőben elérhetők a célok, és az emberek erre irányíthatók. A szabadság, a boldogság, az új egyenlőtlenségjegyében - faji és osztály - alapon szüleOrmos Mária a nemzetiszocializmusról és a sztálinizmusról .Ormos Mária tik. Azt mondja a két eszme: eljuttatja az emberiséget a boldogságba, csak erőszakkal - ez megfelel a természeti törvényeknek, amelyek azt mondják, van uralkodó faj, illetve, egy osztály szabja meg a többi sorsát. A két irányzat lényege, metafizikája tehát azonos: erőszakkal elérhető a földi jólét, elitista módon, egy uralkodó faj vagy osztály vezetésével. □A metafizikán kívül m.i még a hasonlóság? • Mindkét eszmerendszerben azonos az uralom állandó terjeszkedési kényszere - horizontálisan és vertikálisan. A nemzetiszocializmusban ab ovo jelen van a birodalomépítés, Sztálinnál időközben merül fel, majd eluralkodik. Hitler Mein Kampfjában már olvasható: Németországnak háborúval kell megteremteni a germán birodalmat, hogy Németország világhatalom legyen. Vitát váltott ki, igaz-e ez a sztálinizmusra, hiszen annak lényege egy olyan katonai felkészülés, amit állandóan védekezésnek magyaráz. Amit tudott, Lengyelországot, Finnországot, a Baltikumot, azt meg is védett a Szovjetunió. De a gondolat, a birodalomépítés a sztálinizmusnál sem új, ezt bizonyítja Sztálin 1940-ben Molotovnak írt, ez év áprilisában nyilvánosságra hozott levele, amiben Sztálin azt összegezte, mire tart igényt. Nem más ez, mint a Szovjetunió érdekszférájának előkészítése: Kelet-Ázsiában, Kelet-Európábán. Szerepel a levélben a Duna, annak tengeri szakasza, Bulgária, Románia, Magyarország sorsa, a Dardanellák, Irán, Görögország, Jugoszlávia, Svédország, a Spitzbergák. Ez a felsorolás olyan alapos, hogy tudni, nem 1940-ben, hanem jóval korábban találta ki Sztálin, „nem semmiből, nem véletlenül”. Közös nevező tehát a két rendszer között a birodalmi expanzív politika. □ Milyen hatással volt a két eszme a társadalomra? • Mindkét rendszer teljesen negligálta az emberek csoportérdekeit és az egyénét, a család sem számított. Az egyén, a csoport nem állt meg a rendszer színe előtt. Helyükbe az állam és a párt lépett - eltérő mértékben. A németeknél hol az egyik, hol a másik, de a döntő az, hogy a hatalom diktált a teljesség nevében, állítólagos érdekében. Politikai eszköztára is hasonló mindkét rendszernek: az egypártrendszer, amibe beilleszkedtek társadalmi szervezetek, és az erőszak-szervezetek, amelyek rendkívül fontosak a társadalom egyenirányításában. Ezek leértek egészen a házmesterig, illetve a sejtmegbízottig. Sok volt a spicli, a hangulatjelentés. Különbség, hogy Németországban az SS, az SA és a Gestapo önállósította magát, példa erre, hogy főnökük, Himmler 1944-ben a führertől függetlenül tárgyaim akart a nyugatiakkal. A szovjeteknél nem önállósult a Cseka, mindig Sztálin és a párt uralkodott. Hasonlóság, hogy mindkét rendszer sulykolta az ideológiát, az orosz erősebben, de a német hitelesebb, színesebb. A nemzetiszocializmus elveti a humanizmust, csak az erőszak számít, és azt valósítja meg, amit hirdet. A szovjet hatékonyabb, mert besorolja, használja az emberiség legfőbb értékeit, ugyanakkor rajtakapható, hogy nem azt éri el, amit hirdet, saját ideológiájával verik meg. Szintén hasonlóság, hogy mindkét rendszerben teret kapott a jogtalanság - kidobták a jogrendszert az ablakon. Kinevezett testületek alkotnak rendeleteket, felszámolták a független bíróságokat. Bárkit közigazgatási úton büntetőintézetbe lehetett dugni, eltűnt a jogi biztonság. Innentől kezdve nincs értelme a „számháborúnak”, a vitának, hogy melyik táborban hány ember halt meg, hányat égettek el, az már csak technikai kérdés. Mint ahogy valóban a technikán múlott, hogy a koncentrációs táborokban hány embert semmisítettek meg. Uralkodás az volt mindkét országban, de biztonság nem. □ Közismert tény, hogy a németek és az oroszok is erősen fegyverkeztek. • Németországban 1936-tól, a Szovjetunióban 1925-től fejlesztették erőteljesen a hadsereget, és ez mindkét országban elsődlegessé vált, az egész gazdaság rá termelt. Felszámoltak mindenkit, aki ezt ellenezte. Az oroszok ideológiája az volt, hogy védeni kell magukat, csak a hadsereget kiszolgáló nehézipar a fontos. Sztálin ezt egészen 1938-ig mondta, amíg „le nem nyakazta” a hadsereget. Csak érdekességként említem: Hitler osztrák, Sztálin grúz volt, tehát mindketten idegenek voltak ott, ahol uralomra jutottak, az előbbi az elmaradottabb monarchiából, az utóbbi a szintén elmaradott Grúziából származott. □ Miben különbözött a két rendszer? • Eltérés közöttük, hogy más múltú a két ország, ahol a két eszme teret kapott, kiterjesz- kedett, más az alapkultúrájuk, geopolitikai helyzetük. Németországnak gyorsnak kellett lennie a birodalomépítésben, de nagyon, ezért is találták ki a villámháború fogalmát, ami fontos elem volt. Ezzel szemben a Szovjetunió térpolitikát folytatott, nekik volt hová visszavonulniuk, míg a németek úgy vélték, minél több a helyük, annál kevesebb az idejük. Más volt a mentalitása a két népnek. Az oroszok paraszti, a németek ipari országban éltek. Paranoid vonások lelhetők fel Hitlernél, Sztálinnál nem - ez utóbbi tudott váltani a háborúban, rájött ugyanis, hogy egyedül nem boldogul. Ezért segítségül hívta a hadsereg 1938-as lefejezésekor bebörtönzött vezetőket, az egyházat, a szinódust. Váltani tudott, tehát nem elmebeteg, legfeljebb betegesen hataloméhes. Hitler ellenben szembekerült a társadalom széles rétegeivel, még a nagytőkével is. Kimondja: szemben áll az egész társadalommal, ami nem érdemelte meg őt, a keleti nép erősebb. Teljesen beszűkült. ,, □ Most hogy áll a két nagy irányzat? • Sok minden él mindkettőből. Meglepő, hogy olyan jelképek, jelszavak kerültek elő, amelyek nyilaskeresztre emlékeztetnek, és amelyekről még két éve én is azt mondtam, Magyarországon többet ilyenek nem lesznek. Nem tudom, honnan erednek. Szociális béke, biztonság kell - mondják -, nem a Világbank. Sok minden él mindkét rendszerből, de sehol sincs az a bizonyos ígéret. Nincs a szó szoros értelmében vett evangélium, amiben hinni lehet: túlvilág, egyenlőség megteremtése. Amikor lelőnek egy békéért küzdő embert, itt Rabinra gondolok, nincs jövő-ígéret, nincs jövőkép. Nem hisszük, hogy jobb lesz, ha kiverjük az idegeneket, a pragmatikus célokra megvonják az emberek a vál- lukat. Nincs vonzóerő, a nyugati demokráciákban sem. Az ember elégedetlen, ez a kihívás. Lehet, hogy Ázsia találja meg a megoldást. Fotó: Vajda János
