Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)

1995-10-30 / 255. szám

8 M Itt-Hon 1995. Október 31., Kedd MISKOLCI PORTRÍ: Nagy Attila Miskolc (ÉM - Bi.I.J - A Miskolci Böl­csészegyesület harmadéves hallgatója Nagy Attila, aki Várhegyi Márta szín­házában táncos-komikusi vénával megáldva meglepő biztonsággal éne- kelt-táncolt a pódiumon, holott nem er­re a pályára készül. Majdan zenetaná­ri diplomát tudhat magáénak, bár nem nagyon szeretne tanítani. Lehet, hogy a színpad felé kacsingat? Mindeneset­re Attila szavaiból az derül ki, hogy nagyon sokat köszönhet Várhegyi Már­tának és Herédy Évának, akik észre­vették egy szunnyadó tehetséget. A Csárdáskirálynő „Jaj cica...” számát már sokszor bemutatták Attila szerep­lésével, így az előadások gyakorisága folytán egyre otthonosabban érzi ma­gát a színpadon és ebben a műfajban. Nagy Attila elsősorban klasszikus zenét tanul, de a nóta-népdal éneklés sem áll tőle távol. Már gyermekkorá­ban is magyarnóta-énekes szeretett volna lenni. Mint mondja, ez náluk családi vonás. Nagyszülei és kedves szülei is szeretnek nótázni, énekelni. Attila már kisfiú korában a jászjákó- halmi - oda való - Pávakör tagja volt, ahol az idősebb generációtól nagyon sok szép magyar nótát és népdalt ta­nult. Vallja, hogy minden magyar em­bernek kötelessége bemutatni és ter­jeszteni ezt a csodálatos kincset. At­tila büszke arra, hogy ezt az intéz­ményt választotta. Mind a diákok, mind pedig a tanári kar egy emberként ténykednek. A tanárok már az első na­pokban felméi’ték, mely diák milyen adottságokkal rendelkezik. Nagy At­tila jelentkezett a Színház és Filmmű­vészeti Főiskola operett-musical tan­szakára. Az első rostán átment, a má­sodik azonban nem sikerült. Gencsy Sári művésznő - aki szintén a felvé­teli bizottság tagja volt - könnyezve gratulált Attilának. A felvételi után a művésznő megkereste, s elmondta, hogy szívesen felvenné az osztályába, de a bizottság többi tagja másként vé­lekedett. így hát maradnak az egye­temi évek, a színház és a dal szerete- te, de próbálkozni fog, ígéri. Minden­esetre köszöni az eddigi segítséget ta­nárainak, s legfőképpen szüleinek. Édesapja a helyi termelőszövetkezet traktorosa, édesanyja rokkant nyug­díjas. A Téli zsoltár kora tavasszal Miskolc (ÉM - B.I.) - Nem­rég vendégeskedett a Rónai Sándor Művelődési Központ­ban a budapesti Evangélium Színház. Udvaros Bela a darab rendezője beszélgetésünk során elmondta, hogy színházuk pro­dukciói többnyire egyházi tá­mogatással készülnek, immá­ron ez az ötödik bemutatójuk, amivel székesfővárosunkban történő előadásaik után járják a vidéket. Színházi „vérfris­sítésnek” hat a többnyire isme­retlen vagy kevésbé ismert szerzők darabjainak műsorra tűzése.- Ilyen meggondolások alap­ján és égj' kicsit a vallásossá­got figyelembe véve mutattuk és mutatjuk be több helyen is Kovách Aladár drámai játékát Apáczai Csere Jánosról. Az író, a régi Nemzeti Színház lekto­ra, dramaturgja, majd rövid ideig igazgatója volt. E művét 1941-ben mutatták be, azóta hazánkban nem játszották. Az előadást nézve ez érthe­tő is, meg nem is. A megjelení­tés szintjén eseménytelen, a di­alógusokból megértett cselek­mény röviden ennyi: a XVII. században élt sokoldalú tudós, pedagógus, a kálvini reformá­ció híve egyetemi tanulmánya után maradhatna Hollandiá­ban, ahol professzori cím és ka­tedra várna rá, de ő visszatér hazájába, Erdélybe feleségével, Aletta von der Maettel, hogy jelenet az előadásból „kimosdassa nemzetét a tudat­lanságból, az elmaradottság­ból”. Ám itthon meg nem értés és konfliktusok sora után be­lebukik a harcba. Az előadás kiváltképp középiskolásoknak adhatott volna maradandó em­lékű történelmi és irodalmi át­tekintést, amenynyiben ők, né­zők lettek volna többen. A lel­kes publikum tapssal köszön­te meg az élményt az Apácza­it játszó 0. Szabó Istvánnak, az Alettát alakító Forgács Szilvi­ának, Kenderessi Tibornak (öreg Keresztúri), Sárosi Gá­bornak (II. Rákóczy György fe­jedelem). De akik igazi hús-vér Fotó: Fojtán László figurát, életteliséget hoztak a színpadra, az Antal Anetta (Pe­leinél és Simon György (az öreg von der Meat) voltak. Ez külön öröm számunkra, a miskolci nézők közül még sokan emlé­keznek e két utóbbi művészre, hiszen színházunkban több évet töltöttek. Beszélgetésünk során kide­rült: ők is örömmel térnek visz- sza Miskolcra - ha mindjárt nem is a Nagyszínház színpa­dáig. Visszavárjuk őket épp­úgy, mint az Evangélium Szín­ház legközelebbi bemutatóját; Thornton Wilder: A mi kis vá­rosunk című színművét. Gyerekek honi rajzasztala Napközben Kálmán Attila hétéves miskolci kisfiú rajza A falu közbiztonsága is romlik A békés, csendes bükkaljai községben nemrég három betörés történt Fotó: Laczó József Kisgyőr (ÉM - NJ) - A fenti megállapításra jutottak a helyi önkormányzati képviselők, akiknek többsége évtizedek óta minden néven neyezhető törté­nést, eseményt ismer és őriz is az emlékezetében. Pontosan tudják, hány lopás, verekedés miatt kellett rendőrt hívni, hány ügyben sikerült eredmé­nyesen felvenni a küzdelmet az elkövetők, a rendbontók ellen. Ami az előző évtizedeket il­leti, a kisgyőriek két kezükön megszámlálhatják, mikor volt itt szükség a rend hivatalos őreinek határozott fellépésére. Azóta sajnos új helyzet állt elő, ugyanis mára hihetetlen mértékű munkanélküliség sújt­ja a községet, és még az újabb és újabb munkahelyteremtő kezdeményezések is sorra ku­darcba fulladtak, a helyiek sze­rint a vállalkozások gazdáinak hibájából. Mert itt dolgos kéz­ben nincs hiány, s a kisgyőri embert messze túl a falu hatá­rain is szorgalmasnak ismerik. Csakhogy a közeli nagyüzemek eddig már szinte minden bejá­rótól (persze nem csak tőlük) megszabadultak különböző hi­vatkozásokkal. Ahol nincs pénzkereső elfog­laltságuk az embereknek, előbb-utóbb a teljes letargia lesz úrrá. Aztán pedig mert él­ni valahogy csak kell, megra­gadnak mindent a fennmara­dásuk érdekében. Miért éppen Kisgyőrben lenne az másképp? Csak az elmúlt hetekben (szeptember vége, október kö­zepe) három idős ember ottho­nát rabolták ki a faluban, mondja Kovács Károly polgár- mester. Szerencsére az idős em­berek épségében az elkövetők nem tettek kárt, mint ahogy ar­ra hasonló esetben másutt sok példa adódik. Kisgyőr az emődi rendőrőrs­höz tartozik, ezért aztán idő­ről időre akad is dolguk a te­rület rendjére vigyázóknak. Az említetteken kívül ugyanis a korábbinál gyakoribbak a „sima lopások”, mások anyagi javainak megdézsmálásai. A polgárőrség működési és feladatkörének tisztázatlansá­ga miatt nem alakult ki a köz­ségben a civil védelmi szerve­zet, és ahogy a faluban mond­ják, nem ritka, hogy a családok féltik az egyébként tetterős, bá­tor férfiakat egy esetleges ke­mény bandával való megütkö­zéstől, ami ellen mint emlege­tik, a polgárőrségi karszalag senkit sem véd meg. Persze a polgárőr hívhat rendőrt, ha baj­ban van, ha valamilyen bűncse­lekményt fedez fel, csakhogy napjainkban nagyon felgyorsult az ilyen esetek lefolyása, ami­kor az elszánt bűnözők gépko­csival közlekednek, fegyvert tarthatnak maguknál, ezért olykor percek alatt tragikusan végződhet egy egyszerű igazol­tatás, feltartóztatás is, véleked­nek az óvatosabbak. Lehet, hogy már az is vál­tozást hozna, ha az őrsöt egy helyi rendőrrel megerősítenék, vagy ha új alapokra helyeznék a polgárőrség működését. A kisgyőriek valamilyen jó meg­oldást, a mostaninál nagyobb biztonságot garantáló gyakor­lat bevezetését váiják. Egy éve ismét az egyházé A Diósgyőri Református Iskola érdekes története (4. oldal) _A TARTALOMBÓL Új munkahelyek Miskolc környékén Ami manapság ritkaságszámba megy: néha azért új munkahelyek létesíté­séről is számot adhatunk abban a me­gyében, amélyik az elsők között talál­ható a foglalkoztatási gondokkal küsz­ködő területek között. Jóllehet, a most nyilvánosságra hozott munkaalkalmak száma meglehetősen csekély, de nehéz időkben ennek is örülhetünk. (2. oldal) A Selmeci Könyvtár külföldi látogatói A Miskolci Egyetem műemléki könyv­tárába, a Selmeci Könyvtárba, ahol számos kiemelkedő értéket képviselő könyv található, a város majd minden rangos vendégét elkísérik. Újabban pe­dig több külföldi kutató is felkeresi az intézményt szakmai, szakmatörténeti kutatásainak folytatásához. (2. oldal) Közmeghallgatás az iparűzési adóról Felsőzsolcán már évek óta nem hoznak olyan döntéseket a helyi önkormány­zat tagjai, melynek fogadtatásáról semmiféle információval nem rendel­keznek. Ezért most legutóbb is köz­meghallgatást tartottak arról, le­gyen-e a községben iparűzési adó, s ha igen, azt hogyan fogadják a helybéliek. (2. oldal) A megyeszékhely településszerkezete Hogyan alakult ki, milyen irányban fejlődött Miskolc városa itt az Alföld és a hegyvidék találkozásánál, milyen szándékok mozgatták a helyi vezető­ket a különböző korokban az új lakó- és intézményi területek kialakításának meghatározásakor? Érdemes végigbön­gészni az erről szóló tanulmányt. (3. oldal)

Next

/
Thumbnails
Contents