Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-21 / 249. szám
II ÉM-hétvége ÉM-inteijú Október 21., Szombat 1956 - az Észak-Magyarország címeiben Október 2/„ vasárnap: Eltemették az önkényuralom két katonamártírját: Németh Dezső és Lőrincz Sándor ezredest Az MTA elnöksége visszaállította Nagy Imre rendes tagságát Október 21, kedd: Forradalmi ülés a Műszaki Egyetemen A kommunista erkölcs egyes elméleti kérdései - befejező rész Október 24., szerda: Borsod megye népe és pártbizottsága visszautasítja Gerő beszédét A budapesti fiatalok hatalmas felvonulása Véres összetűzés a rádió székháza előtt Újra ülésezik a miskolci diákparlament Éberen őrködünk, hogy harcunkat ne zavarja meg sem fasiszta provokáció, sem a Rákosi-politika visszaállításának kísérlete (a DISZ Központi Vezetőségének közleménye) Rendkívüli kiadás: Nagy Imre elvtárs a Minisztertanács elnökének nyilatkozata az ellenforradalmi provokációról Hogyan lett a lelkes tüntetésből provokáció Megkezdődik a múlt minden hibáját bátran felszámoló békés építés új korszaka - Kádár János elvtárs beszéde 120 főnyi csoport adta meg magát a Lánchíd hídfőjénél Borsod munkásai helytállnak Rendkívüli kiadás: Cselekedjék teljes egységben minden kommunista és az egész munkásosztály e nehéz órában - Kádár János és Nagy Imre elvtárs rádióbeszéde Nagymiskolc népének követelései - általános sztrájk mindaddig, amíg nem teljesítik a tömegek akaratát A szovjet csapatok visszarendelése a béke és a rend helyreállítása után haladéktalanul meg fog történni Miskolc és Diósgyőr dolgozóinak hatalmas egységtüntetése Soha nem látott lelkesedés Diósgyőrben msom rendkívüli kiafíáxBízunk a Nagy Imre elvtárs által vezetett kormányban! Győzött a népakarat, Gerőt lemondatták, Kádár János elvtárs a KV első titkára Magyarok, lobogózzátok fel házatokat! Tűzzétek ki a nemzeti zászlót! Október 2á, péntek: Nagy Imre elvtárs üzenete Borsod és Miskolc népéhez - A Minisztertanács elnöke magáévá tette a miskolci küldöttség követelését A Munkástanács gondoskodik a város közbiztonságáról Vonják ki azonnal a harcból a szovjet csapatokat Október 21. szombat: Megbűnhődtek, akik fegyvert használtak a miskolci tüntetők ellen Az ózdi munkásokhoz csatlakoztak a diákok és a katonák Október 2&, vasárnap: Megalakult a Magyar Népköztársaság új nemzeti kormánya Az MDP Központi Vezetősége helyesli a Munkástanácsok megalakítását Élelmiszert küld a falu Október 2% csütörtök Október 30., kedd: Hőseink temetése Új ideiglenes kormányt! Nagy Imre rádiónyilatkozata - Azonnal kivonják a szovjet csapatokat Budapestről - Tárgyalások kezdődnek a szovjet haderők hazánkból való teljes kivonásáról - Megszűnik az Államvédelmi Hatóság Kossuth-címer a Szabad Népben Meg kell védeni az elnyomott országok jogait - A Biztonsági Tanács ülése A Nemzetközi Vöröskereszt segítsége Magyarországnak Ne hallgassunk a rémhírteijesztőkre Október 31., szerda: Megnyertük a forradalmat, fegyverrel a kézben nyerjük meg a békét is! Megszűnik az egypártrendszer Eltörölték a beszolgáltatást Mindszenti hercegprímás téljen viszsza Esztergomba! Megkezdődött a szovjet csapatok kivonulása hazánkból November 1., csütörtök: Nagy Imre miniszterelnök: a varsói egyezmény felmondásával is kérjük a szovjet csapatok azonnali visszavonását Megalakult Miskolc Város Nemzeti Bizottsága Megalakult Pécsett a Független Kisgazdapárt Megalakult a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Újjá alakult a Nemzeti Parasztpárt Megkezdődött a Magyar Dolgozók Pártjának újjászervezése November 2., péntek: Leleplező adatok az ÁVH népellenes munkájáról Dr. Gálffy Imre lett Miskolc Nemzeti Bizottságának elnöke Felmondjuk a varsói szerződést Semlegessé nyilvánítjuk Magyarországot Az ENSZ segítségét kérjük, Budapesten kivégezték az ÁVO Borsod megyei vezetőjét November s, szombat: A Rákosi-villa rejtelmei Újabb orosz csapatok tartanak határaink felé Farkas Mihály és társai élnek Ne engedjük! - Meg akarják semmisíteni a káderlapokat Miért bujkál a szirmabesenyői volt tanácselnök? November 4., vasárnap: Miért mond valótlanságokat a szovjet küldött? - A BT 10:1 arányban megszavazta a magyar ügy tárgyalását Kéthly Annát a szovjet katonaság nem engedte vissza Budapestre Einsenhower: A világ csodálattal figyelte a bátor magyar népet November % szerda: Megalakult a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Mindenki adja be a birtokában lévő fegyvert November 10., szombat Nem igaz, hogy Nagy Imrét letartóztatták Fosztogatnak, rabolnak az ellenforradalmárok November 11., vasárnap: A szocialista országok segítik a magyar népet Amikor Európa homlokán táncolt a magyar Gosztonyi Péter szerint hiba volt Nagy Imrét kihagyni az 1956-os emléktörvényből Gosztonyi Péter: El kellene dönteni, hogy október 23-a örömünnep, vagy gyászünnep. Szerintem az előbbi. Fotó: Vajda János Bujdos Attila Miskolc (ÉM) - A magyar felemelkedésnek csak az 1956-os forradalom lehet az alapja, nem tudunk és nem szabad máshová visszanyúlni. Erről a Svájcban élő történész, Gosztonyi Péter nyilatkozott lapunknak. Az Észak-Magyarország- nak adott interjúban arra is kitért: óriási hibának tartja, hogy a forradalomért az életét is feláldozó Nagy Imre nevét a rendszerváltozás parlamentje kihagyta az ’56-ot méltató emléktörvény szövegéből. □ A rendszerváltozás után a korábbiakhoz képest több lehetőség adódott az 1956-os kutatások számára. Mi az; amivel ma többet tud a történettudomány a forradalomról, mint mondjuk 1989-ben? • A Kádár-korszakban a magyar történészek nem foglalkoztak 1956-tal. Amikor arra kértek fel egyeseket, hogy végre írjanak ők is az úgynevezett ellenforradalomról, az volt a kitérő válaszuk: szívesen megteszik, de mutassák meg nekik az ezzel kapcsolatos levéltári iratokat. Erre persze nem volt kapható a hatalom. így ’56-tal funkcionáriusokból lett publicisták foglalkoztak, pártfeladatként. A Kádár-rendszer Achilles-pontja volt az ’56-os kérdés. Az utolsó pillanatig képtelenek voltak megérteni: hogyan volt lehetséges, hogy 1956-ban az egész országban az egész nép felkelt a párturalom ellen. □ Mi volt ennek a bizonytalanságnak az oka: valami kollektív elfojtás? • Szerintem inkább értetlenségről van szó. Elképzelhetetlennek tartották, hogy a néphatalom ellen a nép sorompóba álljon és harcoljon. Ezért kerestek aztán lázasan évtizedeken keresztül nyugaton is levéltári forrásokat, mert az volt az elképzelésük, hogy ’56-ot valami óriási nyugati összeesküvés részeként amerikai pénzen megvásárolt di- verzánsok csinálták. Innen eredhet a bosszúállás mértéke is. Ma már tudjuk, hogy 400-450 főre tehető a kivégzettek száma; 1956. december 31-től 1963-ig üldözték hivatalból az „ellenforradalmárokat”, és 20 ezer embert zártak börtönbe. Még ’61-ben is akasztottak ’56- ért. Ha azt mondom: 1848-49 Magyar- országán a Habsburgok ellen másfél éven át folytatott szabadságharcot követően 45 embert végeztek ki az osztrák hadbíróságok, akkor sokat mondok. □ Ha jól értem a szavait: ma már tényszerűen többet tudhatunk ’56-ról. De mi az, ami az akkori események jellegéről biztonsággal kijelentheti)? Hiszen jelentős ellentmondásnak tűnik, hogy amíg a mai hangadó értelmiség szerint ’56- ban a szocialista forradalom elemei domináltak, a politikailag ma is aktív ’56- osok vitatják, hogy baloldali értékeket hordozott volna a forradalom. • Ez a forradalom kétségtelenül az egész magyar népé volt. Világos, hogy a reformkommunisták kezdték, de ez nem is lehetett volna másként: a rendszert csak kommunista oldalról lehetett támadni. A zsilipet Hruscsov titkos beszéde nyitotta meg 1956 februáijá- ban. Az SZKP XX. kongresszusa zárt ülésén nyíltan támadta Sztálint és a sztálini terror módszereit. Ennek alapján a Nagy Imrére felesküdött és a humanista, emberközpontú magyar szocializmusért harcoló, elégedetlenkedő magyar kommunista publicisták és írók azt mondták: nekünk is megvan a magunk Sztálinja - Rákosi. Ha Sztálin bűnös volt a koholt perekben, akkor ő éppen olyan bűnös a Pállfy-, a Sólyom-, a Grősz-ügyben, a pártok és más irányelvű politikusok üldözésében, kitelepítésében, a kuláküldözésekben stb. Éz- zel kezdődött. Ebből nőtt ki október 23-a, amikor az egyetemisták is bekapcsolódtak az országos eseményekbe. Hozzájuk csatlakoztak a munkástanácsok. November 4-e után megint a munkástanácsok és a reformkommunisták voltak azok, akik passzív ellenállásukkal hónapokig kiálltak ’56 eszméjéért. Nem véletlen tehát, hogy az első nagy letartóztatások alkalmával ’56 végén és ’57 januárjában-februáijá- ban a reformkommunista írókat gyűjtötték be elsőként. A mai generáció ezt nem érti meg, számukra ez az egész ügy zűrzavaros. □ Talán azért van ez így, mert nálunk a história a napi politikai vitákba ágyazódik... • ... ez mindig is így volt Magyarországon... □... és erre jó példa ’56. Az 1990-es szabad választáson mandátumot szerzett képviselőház első törvénye például 1956-nak állított emléket. Az eredeti változatból azonban kihúzták a Nagy Imrét méltató részt. Erre az utólagos magyarázatok szerint azért volt szükség, mert „Nagy Imre mégiscsak kommunista volt”. Igaznak tartja-e ezt az állítást, illetve méltányosnak gondolja- e a jogalkotók eljárását? • A rendszerváltozás olyan hirtelen jött és olyan lelki megrázkódtatást okozott az egész térségben, hogy a társadalom nem tudta 34 év pártha- zudozásai után kellő módon átgondolni ’56 szellemi örökségét. Gondolom, ez az oka annak, hogy Nagy Imre nevét kihagyták az ’56-os emléktörvényből. Mindig is úgy gondoltam, hogy Nagy Imréről, Maléterről, s a többi mártírról Magyarországon majd utcákat neveznek el. Ez a mai napig nem történt meg, ahogy nem készült el az a Nagy Imre-szobor sem, amelynek ott kellene állnia a Duna-parton. Bár Nagy Imrét személyesen nem ismertem, de tisztelem és nagy magyar hazafinak tartom. 1956-ban valóban azt hitte, hogy a szovjetekkel lehet tárgyalni egy független, szabad, demokratikus, szocialista Magyarországról. November 4-e után döbbent rá, hogy a szovjetek egész idő alatt félrevezették, becsapták, csak időt akartak nyerni, amikor beleegyeztek a miniszterelnökké választásába. Kádár a jugoszláv követségen - ahová Nagy Im- rééket Titóval csalatták be, hogy ne legyen útban, amikor megindul a második szovjet invázió - felajánlotta neki a földművelésügyi tárcát. Azt várták: ennek fejében lemond majd a miniszterelnökségről. Tehát a nyugattal szemben igazolja, hogy Magyarországon az elmúlt hetekben „ellenforradalom” dúlt. Kádárék meg voltak győződve, hogy Nagy beadja a derekát. De Nagy ímre akkor már választott. Az igazságot, ’56 igazságát. Jóllehet nagyon jól tudta, hogy ha ő nemet mond a szovjeteknek, akkor az a halálát jelenti. Tehát tudatosan ment ’56- ért a bitófára. Ez az ember azt adta oda Magyarországért, ami a legdrágább volt: az életét. Megmenthette volna. Csak alá kellett volna írnia a lemondási nyilatkozatot. □ A mártíriuma egy naiv ember tragédiája, aki komolyan hitte, hogy a szovjetekkel lehet tárgyalni, vagy valóban olyanok voltak a körülmények, hogy okkal gondolhatott rá: a szovjetek nem akarnak, vagy tudnak beavatkozni Magyarországon? ® A magyar forradalmat csak akkor tudjuk megérteni, ha Hruscsov már citált titkos beszédét tanulmányozzuk. Nagy Imre ismerhette ezt a beszédet. Feltételezem, hogy valóban el tudta képzelni: a szovjetek őszintén le akarnak számolni a múlttal. Ahogy mi is elhittük például Gorbacsov'peresztrojká- ját és glasznosztyát, s ahogy szerintem Gorbacsov is azt hitte, hogy ebből valami új lesz. □ Vajon nem a történettudomány hiányosságaira utal, hogy az akkori események résztvevői ma végletesen eltérően ítélik meg azt, aminek valamennyien szereplői voltak? • A kutatás csak öt esztendeje kezdődött meg. Világos, hogy teljes képet a magyar forradalomról még sokáig nem fogunk kapni, mert ehhez szükségesek a külföldi - feldolgozatlan - levéltári anyagok. Most az a legfontosabb, hogy a magyar történészek elfogulatlanul és politikailag teljesen semlegesen nyúljanak a kérdéshez. Sajnos ’56-ból rút napi politikát csináltak az elmúlt öt esztendőben. Minden párt. Kivétel nélkül. □ Nem azért van ez így, mert igazuk van az elemzőknek, akik szerint a rendszerváltozás utáni hatalmaknak csak saját legitimációjuk érdekében van szükségük ’56-ra? • A politikai élet szereplői nem tiszta szívvel vállalják ’56-ot. Sőt, nem is értik. □ Mi az, amit meg kellene érteniük belőle, vagy másként: mi a forradalom mának szóló üzenete? • A magyar gazdasági és politikai fel- emelkedésnek szerintem csak ’56 lehet a történelmi alapja. Egyébként lehet, hogy naivan olyan állapotokat képzelek el az új Magyarországon, amikor az emberek nem gyűlölik egymást, elsajátítják azt, hogy mit jelent a működő, mindennapos demokrácia. így tudunk csak visszanyúlni ’56-hoz. Az olyan, akkor elfogadott elvekhez, mint a tolerancia, amit ma roppant hiányolok. □ Mire gondol, amikor olyan hírt hall, hogy október 22-én a politikai élet szereplőinek egy köre az aktuális kormánnyal szembeni ellenérzésének kifejezésére készül? • Ezt a demokrácia gyermekbetegségének, az emberek becsapásának tartom. Több tízezres tömeget vonultatnak majd fel, demagóg szövegek hangzanak el, miközben az ünnep előestéjén olyanok próbálják meg kisajátítani ’56-ot, akik nem is vettek részt a forradalomban. Azt a „képletet” pedig egyenesen groteszknek találom, hogy egy bevallottan III/III-as besúgó mond majd beszédet a magyar miniszterelnök ellen, aki viszont önkéntes pufajkás volt ’56- ban. A magyar forradalom mártírjait sérti, hogy a veteránokról ne is beszéljünk, ez a politikai szomorújáték. □ Ön hogyan ünnepli meg október 23-át? • Svájcban minden október 23-án és november 4-én gyertyát gyújtok. Ha Budapesten vagyok, akkor kimegyek a temetőbe, vagy felkeresem a Kilián- laktanyát. Egyébként azt tartanám helyesnek, ha október 23-a megünneplésének előkészítését minden esztendőben más-más társadalmi szervezetre bíznák. □ Nem gondolja, hogy ebből megint csak veszekedés lenne? • Nem. Sőt, minden esztendőben lennének új ötletek, nem válna az egész olyan bábszínházzá, mint amikor november 7-ét ünnepeltük. És azt is el kellene végre dönteni, hogy október 23- a örömünnep, vagy gyászünnep. □ Mi a válasza erre? • Szerintem örömünnep. Éppen elég tragédiával terhes a magyar történelem. Ne sajnálkozzunk tehát, hanem ünnepeljük azt, hogy 1956-ban, hasonlóan 1848-49-hez megint egyszer Európa homlokán táncoltunk.
