Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-10 / 239. szám
6 B Itt-Hon 1995. Október 10., Kedd Kiss Lászlót és feleségét New Yorkban házassági évfordulójuk alkalmából szeretettel köszönti Hejőbábáról fiuk Lacika és szülei. ONKORMANYZATOK! VÁLLALKOZÓK! MAGÁNSZEMÉLYEK! Időt, pénzt, fáradtságot takarítunk meg Önöknek. Szerkesztőségünkben (Tiszaújváros,- Bártók Béla út. 7.) várjuk mindazokat, akik az ÉSZAK-MAGYARORSZÁG című napilapba | (keretes vagy aprói illetve heti | ITT-HON mellékletébe hirdetni szeretnének az alábbi keretformákban és árakért: 1/16 oldal 3 050 Ft+áfa 1/8 ff 6 100 Ft+áfa 1/4 tr 12 100 Ft+áfa 1/2 tr 23 950 Ft+áfa 1/1 rt 47 900 Ft+áfa 2/2 tr 48 600 Ft+áfa 2/1 rr 97 200 Ft+áfa Továbbá köszöntse szeretteit 250 Ft (áfás-áron) lapunkon keresztül. Várjuk jelentkezésüket a 06/49/343-316 telefonszámon 8-16 óráig munkanapokon. Kérésükre felkeressük Önöket! HIRDESSEN, hogy HIRDETHESSEN! 1 z öreg a sarokhoz közelítve lelassította lépte- 1 it, majd oly hir- : télén fordult vissza, amiként csak bírta fogyatkozó erejéből.- Megvagy! - kiáltotta mesz- sze hangzóan. Megvagy - tette hozzá csendes elégedettséggel. Tehette is, hiszen valóban észlelte, amint az árnyék nem tudott eléggé gyorsan elugrani, eresz homályába húzódni, hanem csak úgy hirtelenjében megmerevedett az üres, éjszakai járdán, a lámpaoszlop közelében, elnyúlva hosszan. Megvagy! Ismerd be, hogy elkaptalak! Az árnyék nem mozdult. Ott sötétlett a lámpa közelében, nem messze az öregtől, ámbár... mivel még a lámpán túl volt, nem emerre kellett volna esnie, hanem hátra. Az árnyéknak. Mármint: ha valami a lámpa mögött van, akkor miért esik mégis mifelénk az árnyéka? No, ugye! Azért, mert nem tudott elugrani. Nem hitte, hogy ilyen gyorsan megfordulok és leleplezem, most aztán csak ott áll megmerevedve, nem tudva, mit kezdjen magával - kuncogott elégedetten az öreg. Az árnyékot kábé egy éve tapasztalja. Törzshelyéről indult haza, amikor szokása szerint hátra-hátra te- kintgetve egy keskeny, sötét csíkot látott mozdulni, majd megmerevedni. Semmire sem gondolva ment tovább. Pár hónap múltán ismét látta a sötét sávot, jóval közelebbről. Várakozott, figyelt. Ugyan ki követheti? De semmi sem történt, szerencsésen hazaért. Egy hete viszont mind közelebbinek érzi, látja az árnyat. Tudja, hogy ott lopakodik mögötte, bármerre is megy, ráadásul egyre vastagszik az árny, egyre erősödik. (Láttad te is már, barátom? Láttad a téged követőt?) Eddig a távolabbi utcákban megállt, eltűnt, most már követi majdnem egészen hazáig. Igaz, ha visszafordul, hogy megnézze, az árnyék mindig eltűnik, beleolvad a falba, a fa alá, vagy bárhová. Gondolja, valamely barátja, öreg cimborája tréfálkozik vele, ráijesztésként. Csakis valamely barátja somfordálhat utána csupán, és csakis a tréfa kedvéért. Ezért is kiáltotta elégedetten: Megvagy! A furcsa árnyék pedig most... Igen... Megmozdult. Simán, zaj nélkül, miként illik egy árnyékhoz, elindult az öreg felé. Növekedett, vastagodott, felegyenesedett, emberformát öltött. Megállt az öreghez közel. Valami szerénység, valami nemakaromság érződött belőle, mint aki csakis kény- szerűségből állt elő.- Hát akkor... Nem lehetett pontosan tudni, ki mondta. Az öreg, vagy az árnyék. Az árnyék különben is egyre inkább hasonlóvá vált az öregre, fölvette kissé görnyedt, esetlen tartását is, csak éppen sötét maradt rajta minden.- Miért követsz? - kérdezte az öreg.„Mert az árnyékod vagyok”. Értette az öreg a választ, pedig nem hallotta. Az árnyék nem nyitott ki szájat, talán nem is volt neki, válasza mégis tisztán, érthetően szólt.- Az én árnyékom? Hogyhogy? Hiszen csak nem régóta látlak! Akkor is messziről. Csak mostanában húzódtál közelebb... „Parancs szerint járok.” - Kinek a parancsa szerint, hé? ,Az Idő... Míg az Idő nem jelzi, nem jöhetek közelebb. De egyszer csak sürget az Idő, jöjjek közelebb... Közelebb.”Az árnyék zavartan izgett- mozgott, igyekezett úgy elhelyezkedni, hogy a lámpa világításának megfelelő helyen sötétedjen. Az öreg észlelte, hogy közte és az árnyék között még jókora világos rész maradt.- Akkor is látnom kellett volna már téged és ismernem kellene! - zsörtölődött az öreg. Jsmersz.”Sóhajtotta kelletlenül az árnyék, majd a földön elnyúló része valamivel közelebb húzódott az öreghez.- Ismerlek? Emeld föl a fejed, hadd lássam az arcod! „Igen... Eljött az ideje.” Mondta nagyon halkan, bocsánatkérően az árnyék. Az öreg oda figyelt, ahol az árnyék arcát sejtette... És meglátta benne a törzsasztalt, körötte az idős cimborákkal. Ni! Az meg én vagyok! Ismerte föl saját magát az asztalnál, ahol tegnap járt. Majd látta magát élete párjával, amint a kertben munkálkodik. Majd látta magát kipirult, boldog arccal, amint magasra emeli első gyermekét. Lá tta magát délceg legényként, amint menyasszonyával együtt áll a templomban. ■ ' yorsulva pörög■ l tek vissza-vissza | a képek, felvillantva egy -egy WSSíME kedves szép, vagy nem szép eseményt a korábbi évekből, és az árnyék, meg az öreg között már nem volt sávnyi világos rés sem, a képek meg pörögtek, pörögtek vissza... PRISKA TIBOR I Az árnyék ■ (réfiAöríénelemk} 1995. Október 10., Kedd Itt-Hon B 3 Inkább elválaszt - nem összeköt Ároktő (ÉM - PT) - A csegei kompra várnak a Tisza ároktői partján. Nem az ároktői kompra, hanem a ősegeire! Pedig a két falu között - igaz, a borsodi község házai kissé odább vannak - járkál a motorral hajtott hidas, előírás szerint napkeltétől napnyugtáig viszi ide- oda a kocsikat, embereket, mikor hogy. De csegei a komp, és ez már a vájt fülűeknek jelez valamit. Tiszacsege a szomszéd megye szépséges, mind rangosabb üdülőtelepülése, mely például a kompon érkezőket már mesz- szébb földön is ismert halász- csárdával várja, ahol a békacombtól kezdve a vajban sült pisztrángig a halételek, meg a nem halételek sokasága kínálja magát, ha valakinek úgy tartja kedve estére is ott maradhat, múlathatja társaságban az időt cigányzene mellett, ha nem hát nem. Téríttethet szabad térre, vagy zárt helyre. Természetvédelmi terület ez sok értékkel, szépséggel, fürdővel. És ami nagyon fontos: településükre büszke, jóhírére vigyázó lakókkal! Bizony, a mi Ároktőnk, itt a borsodi oldalon ugyancsak szegényes ehhez képest. Nemrég újságban is hasonlítgatták a két községet, ami eléggé helytelen, hiszen a kettő nincs egy súlycsoportban. Miért, miért nem, tény, hogy nincs. Ugyany- nyira nincs, hogy a csegei hivatalos emberek kissé meg is ijedtek, amikor szóba került, hogy esetleg ponton hidat lehetne átnyújtani egyik parttól a másikig. Hujujj! Akkor jönnének ám ide az ároktőiek! Ijedtek meg a csegeiek. Nem úgy általában az ároktőiektől, hanem a rossz emlékeket, tapasztalásokat itt- hagyóktól. Miként rendőrkapitányuk mondta, a Csegén megesett lopások, betörések nagyobb részét éppen ároktőiek követik el. Azoknak egy bizonyos része. Pedig csak a komp jár. Hát még ha híd is lenne! Állandó összeköttetéssel! Nem valami hízelgő bizony az ilyen vélemény, de mit tegyünk? Elhangzott egyébként csegeiektől az is, hogy Ároktőn található a legtöbb, legszebb falusi porta. Más rangja, híre is lehetne hát ennek a falunak. De amíg az ároktői polgármesteri!), tehát valójában a falu első hivatalnoka rendőri kíséretet kér, hogy a hivatalból hazajusson... Egyelőre úgy tűnik, a túlsó oldaliak a Tiszát nem is annyira összekötőként tartják számon, mint inkább demarkációs vonalként. Föltehetően okuk van rá. A csegei kompra várnak az ároktői oldalon. A várakozók csegei lakosok, ők itt, Ároktőn is találtak maguknak munkát: libát kopasztottak. Fotó: PT Simon-Juda már nem a határ Változik a szüret - a gönci hordó marad (ÉM - KL) - Megkezdődött a szőlőkben a nagy őszi munka, a szüret, amely legalább olyan fontos a délborsodi borvidéken, a tokaj-hegyaljai promontori- mokon, mint a síkvidéken a gabona betakarítása. Mindkettőnek megvannak a hagyományai. Tokaj-Hegyalján például, hogy a fürtök szedését az évszázados hagyomány szerint Simon-Juda napján, azaz októberben kezdték, ám ezt a hagyományt az idén aligha tartják. Részint az időjárás, részint pedig a szüret értelme, a borkészítés technológiájában beállott változások miatt. A világhírű borvidéken polgárjogot nyert, gazdaságot vásárolt külföldi cégek, de a magyar vállalkozók is figyelembe véve az értékesítés lehetőségét, amely összefüggésben van a borfogyasztás ízlésbeli változásával, a hagyományos, úgynevezett oxidativ érlelés helyett, áttérnek - egyelőre ugyan nem tudni, milyen mértékben - a reduktív borkezelésre. Amely gyorsabb érlelést, hamarább piacképes, szőlőízű, üde bort ad, szemben az óaranyszínű testes, nehéz, hagyományos tokaji borokkal. Az oxidativ érlelés egyik fontos eszköze volt a gönci hordó. Űrmértéke a klasszikus meghatározás szerint 136 liter volt. Emellett használták még a szerednyeit is, amely mintegy"200 litert tett ki. A gönci hordónak hagyománya van Hegyalján. Kialakítását részint a borvidéken a rio- littufába vágott pincék mérete határozta meg, részint pedig a borérlelés technológiája. A gönci hordóban ugyanis „darabban”, azaz nem színültig telítve érlelték a bort. Amely így jól érintkezett a levegővel, s ez adta meg a bor sajátos aromáját. Szerepet játszott a gönci hordónál a fa minősége is. Hajdan a Telkibánya környéki tölgyesekből termelték ki a hordókészítéshez alkalmas fát, érlelték, szárították, s abból bár- dolták ki a dongákat. A kádárok szerint ez a faféleség felelt meg legjobban a hordókészítésnek, az érlelésnek. Éltek is vele a kádárok, mind Göncön, mind pedig Erdőbényén, ahol tucatnyian foglalkoztak ezzel a mesterséggel. Híresek is voltak Hegyalja szerte, szállították árujukat. Egykor céhekbe tömörülve olyan közösségi életet is kialakítottak, amelynek emléke, például az erdőbényei kádártáncban, napjainkig fennmaradt. Az új borászati technológia bizonyára másféle táro- lpedényeket tesz szükségessé. Ám bizonyos, hogy amíg Tokaj- Hegyalja hírét, nevét az aszú valamint a szomorodni borok fémjelzik, addig a gönci űrméretű hordókra is szükség lesz. Mert ezeket a nemesborokat ebben lehet érlelni, hogy elérjék a megfelelő íz-, illat- és zamatanyagukat. HE H TEGYZET ______ « « üzenetek Priska Tibor * Ovatosoknak. Nehéz szabadulni bizony a beidegződésektől, a belénk ivódott, rosszízű szokásoktól. Egynémely ilyen szokás belénk ragad, mint a bogáncs, vagy inkább a „kódístetű", és cipeljük magunkkal akarva-akaratlan. Nem maguktól születtek persze ezek a beidegződések, bizonyos időszakok, akkor nagyon is élő kívánságok, normák termelték ki. Életképességüket jel- zendő nemrég hozzánk is érkezett egy levél. A fölöttes, a protektor keresését jelző levél olyan ügyben, melyhez a legkevésbé lett volna szükség ilyesmire. Egyszerű, mondhatni hétköznapi eseményről számol be a levél, jókedvvel, vidámsággal eltöltött nehány napról, de írója - nyilván az elmúlt évtizedekben sokat tapasztalt ember - kerülő úton, fölöttes engedélyeztetését kérve juttatta el hozzánk. Kézenfekvő lett volna ugyan egyből az Itt-Hon illetékes szerkesztőségéhez küldeni, de ugye azok a bizonyos beidegződések...az engedélyeztetés, a láttamoztatás. Szerencsére ritka máraz ilyen, kissé elszomorító jelenség, de érthető. Üzenetünk viszont egyértelmű: tessenek bizalommal az Itt-Hon négy szerkesztősége közül bármelyikhez - nyilván a területen megjelenőhöz - fordulni! Egyszerűbb is, gyorsabb is. Öregeknek. Az orvosi tanácsokat ígérgetéseinkért fejmosást kaptunk. Jogosan. Legnagyobb sajnálatunkra csupán ennyit kaptunk a doktor úrtól, valamiért nem jutott ereje, ideje többre. Nem adtuk fel, kísérletezünk másütt, rábeszélünk tanácsadásra kevésbé lekötött orvost. Gyerekeknek. Örömmel tapasztaljuk, hogy tanévkezdés után nem csupán ovisoktól, hanem általános iskolásoktól is kapunk rajzot. Bátorításként üzenjük: rajzoljatok gyerekek, lehetőleg fekete-fehéren (ez jobban kijön a lapban), és türelemmel legyetek, mert kevés a helyünk. Szívesen fogadjuk egy-egy nyári élményetek leírását is. Szánjatok rá egy kis időt, meglátjátok, minő különös élmény olvasni nyomtatásban! Focikedvelőknek. Kisebb faluk szurkolói panaszolják, hogy nem olvasnak semmit csapatuk szerepléséről. Az elmúlt télen egyetlen hét sem múlt el olvasói találkozó nélkül, ezeken az estéken minden találkozón megígérte legalább két lelkes ember, hogy beküldi az eredményeket az Itt-Hon adott megyei szerkesztőségébe. Mivel ezek a bármilyen, akár bulimeccsek is szombaton, vagy vasárnap esnek meg, a tudósítások hétfőn telefonon - a szerkesztőség számlájára „R” beszélgetéssel - már ott is lehetnének a sátoraljaújhelyi, a szikszói, a miskolci, a tisza- újvárosi szerkesztőségben. Ha ezt be tetszenének tartani... Nem próbálják meg? ^
