Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)

1995-10-10 / 239. szám

8 A ItT'Hon 1995. Október 10., Kedd _ABAÚTI PORTRÉ A lokálpatrióta Boldogkőváralja (ÉM - N.Z.) - Nagy szeretettel, de férfias visszafogottság­gal beszél szülőfalujáról. A tettei ön­magukért beszélnek. Vavrek László immár húsz éve dolgozik a község élén polgármesterként,, pontosabban 90-ig tanácselnökként. Édesapjától vette át e tisztséget 1975-ben. Sokan csodálkoz­tak a vállalkozásán, hiszen bányamér­nöki diplomát szerzett, de csak egy évig dolgozott a Tigáznál, visszakí­vánkozott a szülőföldre. Hívták a falu­béliek és ő hazaköltözött,- Boldogkőváralján születtem 1950- ben, itt végeztem az általános iskolát, majd Sárospatakon érettségiztem. ’74- ben szereztem diplomát, az akkori Ne­hézipari Műszaki Egyetemen — ma Miskolci Egyetem - a bányamérnöki karon. A Tigáznál kezdtem, majd ha­zajöttem. Édesapám nyomdokaiba lép­tem, aki tanácselnök volt. Három-cik­lusban elnökösködött, legutóbb pedig másodszor választották meg polgár- mesternek.- Viszonylag későn alapítottam csa­ládot, 33 éves koromban. Éeleségem itt dolgozik az általános iskolában. Ótéves kislányunk van. Testvéreim is itt él­nek, a szüleim már meghaltak. Mivel a műszaki életből kiesett, je­lentkezett az Államigazgatási Főisko­lára, amit most fejez be. Szakdolgoza­tát községe infrastruktúrájának ala­kulásáról írja.- Közigazgatási szakemberként sze­retnék dolgozni a továbbiakban is. Rengeteg tapasztalattal a háta mö­gött higgadtan, de fiatalosan dolgozik. A testületben is, a községben is köz- megegyezésre törekszik, a demokrati­kus vezetés híve'. Aforizmák a Bibliából „Van, aki hallgat, mert nem tud mit felelni, / s van, aki hallgat, mert al­kalmas időre vár.” (Sirák 20,6) „A vas keménységét a tűz próbálja meg, / a könnyelműeknek a bor a nagy' próbakő.” (Sirák 31, 26) Bőségesen terem a gomba Megjelent az őszi erdők csemegéje, a rizike (ÉM - KL) - Pótolta a nyári hónapok mulasztását a ter­mészet. A szárazság, az aszályos időjárás miatt még véletlenül sem nőtt a gom­ba, most, hogy beköszöntött az esővel tarkított őszi idő­szak, valósággal botladozni lehet az erdei gombákban. A gomba kedvelőinek van mi­ből válogatni. A piacokon ko­sárszám kínálják a különböző gombaféléket, így például a ti­nómnak csaknem tucatnyi ehe­tő fajtáját. Árulják a szegfű­gombát, megjelent a piacokon a csuprosgomba, a széntmihá- lyi gomba, a hófehér mezei sampion, csakúgy, mint a süt- nivaló őzlábgomba. Aki pedig kirántva szereti ezt az ízes cse­megét, az vásárolhat kőgombát, népies nevén pöfeteget. Nem csak a kirándulók ke­resik az avarlepte erdőségek­ben a különböző gombákat, amelyből a szakértők több mint félszázát tartanak ehetőnek mind a bükki, mint pedig a zempléni erdőségekben. S mind­ezek mellett megjelent az őszi erdők csemegéjének tartott ri­zike, más néven a fenyőgomba. Elsősorban - mint a neve is mutatja - a fenyőerdőkben ta­lálható és szedhető. Hála a ked­vező időjárásnak, nem is kis mennyiségben kerül piacra. Szedik a Bükkben, a Hollóste­tő környéki, mintegy 60 hektár­nyi fenyvesben, de igen gazdag termőhelye a Szendrő környé­ki fenyvesek, a Tomanádaska körüli fenyőtelepítések. A rizike könnyen felismer­hető. Kalapja tégla- vagy na­rancsszínű. Később elfakul, zöldfoltos lesz. Körkörösen vi­lágosabb és sötétebb karikák találhatók a kalapon. Tönkje Az idén sok a nagy pöfeteg hasonlóan színezett, mint a ka­lap. Amíg fiatal, addig tönkje tömött, később odvas. Erre fi­gyelemmel kell lenni a vásár­lásnál. Bár szárítani is lehet, legjobb felhasználásra a sava­nyítás. Különösen azok kedve­lik, akik télire hagymával és különböző fűszerekkel ízesítve teszik el. Kitűnő, ízletes valódi savanyúság csemege, elsősor­ban sültekhez. Fotó: Mészáros István Gyerekek honi rajzasztala Csipegető kiscsibék a szüleikkel Orbán Tamás alsózsolcai óvodás rajza Exportra is értékesítik a borsodi erdők fáit Érték a borsodi fa Fotó: Fojtán László (ÉM - KL) - Sikeres üzleti együttműködést alakított ki az Északerdő Rt. külföldi partne­reivel - tájékoztatta lapunkat az idei exporttevékenységről Varga József, a részvénytársa­ság vezérigazgató-helyettese. A mára jo kapcsolat alapjait a korábbi években rakták le, amikor is az erdészet dolgozói a szerződésben vállalt meny- nyiséget mindig időre, mindig megfelelő minőségben teljesí­tették. Az olasz cégnek mint­egy 40 ezer tonna tűzifa minő­ségű árut szállítottak, melyre a hazai piacon nem mutatkozott kereslet. A vékonykérgű bükköt és gyertyánt főként a pálházi, a parasznyai erdészetben tér-, melték ki, míg a durvakérgű csert, tölgyet, kőrist elsősorban a putnoki és a szendrői erdők­ből szállították. Miként az igaz­gatóhelyettes elmondotta, a pa­pírfa továbbra is kellő export- tétel. Az ehhez való bükköt a bükki, a zempléni erdőségek­ben termelik ki, az alap­anyagra pedig elsősorban oszt­rák és svéd cégek a vevők. Az erdészet több mint 5000 köbmé­ter nyárfát is exportál úgyne­vezett lemezrönkként. Jó hír, hogy mostanra a különböző fa­félék kitermelése, szállítása, ér­tékesítése egyenletessé vált. Ez természetesen a gazdaság mér­legénél pozitívan érezteti hatá­sát. Remény van rá, hogy az rt. idei gazdasági évét sikeresen záija. Az abaúji diákok Borsiban Elzarándokoltak II. Rákóczi Ferenc szülőházához is _ (4. oldal) _A TARTALOMBÓL Fiatalodik Telkibánya, érkezik a gáz A fiatalodás tendenciáját jól példáz­za, hogy korábban, vagy tíz évvel eze­lőtt csak 8-10 gyerek járt óvodába, most 31. Mester Lászlóné polgármes­ter asszony a munkahelyteremtés mel­lett a megfelelő intézményhálózat, az infrastruktúra fejlesztését tartja fon­tosnak. (2. oldal) Forráshiánnyal küzdenek Ez évi költségvetésüket 6,2 millió fo­rint forráshiánnyal fogadta el a képvi­selő-testület. A benyújtott pályázatot azonban elutasították. A pénzügyi gon­dok ellenére az önkormányzatnak biz­tosítania kell az alapellátást és a te­lepülés üzemeltetését. Az elkerülhetet­len és indokolt fejlesztéseket - ha ál­dozatok árán is -, de meg akarják va­lósítani. Ezek a beruházások úgyszól­ván teljesen lakossági hozzájárulásból és egyéb nem állami, hanem saját be­vételekből jöttek létre - nyilatkozza a halmaji polgármester. (3. oldal) . Kígyófészekbe nyúltunk Mit tegyünk hát a viperás helyen? A legfontosabb mindenekelőtt, hogy ha netán’ találkozunk, látunk viperát - melynek igencsak kevés az esélye -, ne kergessük, ne szaladjunk utána, ne turkáljunk bele a likba, hová beme­nekült, ne akarjuk megfogni, közelről megnézni, fényképezés kedvéért sem. Ha már ott napozik, hadd napozzon, hadd menjen. Ha mégis megmar vala­kit, az mit tegyen... Helytelen a marás helyének kiszívása, mivel a méreg így a szájba kerül. (5. oldal)

Next

/
Thumbnails
Contents