Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)

1995-10-10 / 239. szám

8 M Itt-Hon 1995. Október 10., Kedd „MISKOLCI PORTRÉ A tanár Miskolc (ÉM - Bi.I) - Csupa nagy be­tűvel, vallják a három éve végzett IV. C. osztály tanulói amikor is egy osz­tálytalálkozó alkalmával kérdeztem meg őket, milyen is egy jó tanár, egy osztályfőnök: szeresse a diákokat, az embereket, igazságos legyen és szigo­rú, mindemellett legyen humora, ne vegye tragikusan a diákcsínyeket, ne menjen semmi pofára nála, néhanap­ján el is tudjon mosolyodni, legyen igazságos, ne hozza be az iskolába a családi problémáit, ne legyen hangu­latember... és még sorolják tovább a ta­lálkozói bulin kérdezett lányok. Pál Ist­ván, matematika-fizika szakos tanár, aki a Korányi Sándor Egészségügyi Szakközépiskolában tanít immáron 15 éve, mindezen elvárásoknak megfelel. Ezt egyhangúlag megszavazzák a lányok. Viszonylag könnyű dolga volt, a csa­ládi okok miatt eltávozott Sasvári Ju­dit tanárnőtől III. év elejével kezdő­dően egy jól kialakított osztályközös­séget vett át. Most, az újbóli találkozó alkalmával boldog, amikor beszélget az immáron férjezett, vagy babát vá­ró volt tanítványaival. Ó maga is bol­dog férj és apa, hétéves kislányával próbálja megvalósítani eddigi pedagó­giai sikereit: mindenki a korának meg­felelő dolgokat sajátítsa el, tisztelje a felnőtteket és tanárait, mert bizony nagy a mozdonyvezető felelőssége, de a tanáré talán még nagyobb, mert gye­rekeket nevelnek felnőtté, és nem mindegy hogyan adják át a társada­lomnak őket. Ezt a 39 éves fiatalem­bert - nosztalgiázva a diákéveken - boldoggá teszi, hogy kivétel nélkül minden diákja sikeresen leérettségi­zett, munkahelyeiken megállják helyü­ket. Van aki tovább tanul, mert a meg­szerzett tudás ugyan hatalom, de to­vábbfejleszthető! István vallja, hogy az osztályfőnöki órára szánt heti egy al­kalom - 45 perc - kevés, a tanulási idő szinte minden órájában ott kell lennie, meghallgatva problémáikat, segíteni azok megoldásában. Örül, ha megnyíl­nak előtte, mindemellett tisztelik szi­goráért és szakmai tudásáért, bizalmat szavaznak neki. A gyerek roppant érzékeny „műszer” - minden rosszat észrevesz bennünk, de minden jó tulajdonságot értékel - vallja Pál István, tanár. Az őszi Bükkszentkereszt látképe Azok látják ilyennek a falu végét, akik szánnak egy kis időt arra, hogy közelebbről ismerkedje­nek a Bükkbe ágyazódott településsel. Azoknak, akik hétvégi házukban töltik itt szabadságuk egy részét az év bármelyik szakában, nem új ez a madártávlatból készített látkép a község egy sajátos részéről, amelyik arról is beszél, mennyi új ház épült itt a meglévő régi otthonok mellé. Fotó: Fojtán László Mókusok mutatják, hol a mogyoró Miskolc (ÉM - KL) - „Dió, mogyoró, törve jó” - tartja a gyermekversike. Azok a termé­szetjárók, akik a bükki turista­ösvényeken járnak, az őszi kön­tösbe öltöző bükkösökben, töl­gyesekben, nemcsak a termé­szet szépségében, a színesedő erdő pompájában gyönyörköd­hetnek. Nemcsak a mind na­gyobb számban található ehető gombákat gyűjtik, de begyűjtik a mogyoróbokrok beérett ter­mését is. A Bükk északi, hűvös hegyoldalaiban a túrázók nem restellik a fáradságot, s cserjé­sekben nőtt bokrokról gyűjtik be a termést. Nálunk korábban csak az erdei mogyorót szedték, s használták fel. Amit vagy helyben fogyasztottak, vagy ha nagyobb mennyiséget sikerült összegyűjteni, akkor otthon használták fel, sütemények ké­szítésénél. A hegyeket járó gyűjtögetők- nek jó kalauzuk az erdők hosszú farkú légtornászai, a mókusok. Ők is megkezdték téli táplálékuk, a mogyoró gyűj­tését, amit aztán fészkelőhe­lyük közelében odvas fák rejte- kében halmoznak fel a ziman- kós hideg téli hónapokra. Az utóbbi években azonban „házi” gyümölcsök közzé került a mogyoró is. Kiskertekben, de a városok közparkjaiban is egy­re gyakrabban telepítik a mo­gyoróbokrot, a termést hozó mogyorófát. Miskolcon is felhívja magá­ra a figyelmet a mogyorófa. A városi parkokban, így például a Kiliáni lakótelepen is telepí­tették, a mostanra már termést hozó fákat. A mogyorófa ellenálló a kör­nyezeti ártalmakkal szemben. Jól tűri a városok füstös, kor­mos levegőjét. A természetes erdei mogyoróbokor gömbölyű termést hoz. Szemben a neme­sített bokrokkal, melyeknek termése hosszúkás. Ezt értéke­sítik is. Az ismertebb szapora fajtákat legtöbbször tőosztás­sal, bújtatással nevelik bokor alakúra. Gyerekek honi rajzasztala A szabadban. Farkas Fanni miskolci kislány rajza. Jókai iskola. AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG MISKOLCI MELLÉKLETE • 1995. október 10. • III. évf. 41. szám Exportra is értékesítik a bükki erdők fáit Érték a borsodi fa Fotó: Fojtán László (ÉM - KL) - Sikeres üzleti együttműködést alakított ki az Északerdő Rt. külföldi partne­reivel - tájékoztatta lapunkat az idei exporttevékenységről Varga József, a részvénytársa­ság vezérigazgató-helyettese. A mára jó kapcsolat alapjait a korábbi években rakták le, amikor is az erdészet dolgozói a szerződésben vállalt mennyiséget mindig időre, mindig megfelelő minőségben teljesítették. Az olasz cégnek mintegy 40 ezer tonna tűzifa minőségű árut szállítottak, melyre a hazai piacon nem mu­tatkozott kereslet. A vékonykér- gű bükköt és gyertyánt főként a pálházi, a parasznyai erdészet­ben termelték ki, míg a durva- kérgű csert, tölgyet, kőrist el­sősorban a putnoki és a szend- rői erdőkből szállították. Miként az igazgatóhelyettes elmondot­ta, a papírfa továbbra is kellő exporttétel. Az ehhez való bük­köt a bükki, a zempléni erdősé­gekben termelik ki, az alap­anyagra pedig elsősorban oszt­rák és svéd cégek a vevők. Az erdészet több mint 5000 köbmé­ter nyárfát is exportál úgyne­vezett lemezrönkként. Jó hír, hogy mostanra a különböző fa­félék kitermelése, szállítása, ér­tékesítése egyenletessé vált. Ez természetesen a gazdaság .mér­legénél pozitívan érezteti hatá­sát. Remény van rá, hogy az rt. idei gazdasági évét sikeresen záija. Az aranyosi csárda cserépzsindelyes Jól érzik magukat az idősek a kluban (3. oldal) __A TARTALOMBÓL Szüret a diósokban Ahol a szőlő megterem, ott a dió is jó termést hoz, tartják a gazdák, és ezt igazolja a Miskolc környéki, illetve a bükkaljai községek egész sora, ahol ezekben a hetekben tart a diószüret. Ahhoz, hogy ez az értékes olajokban gazdag gyümölcs egész évben ropogós, friss maradjon, hogy ne avasodjon, ne penészedjen, bizonyos eljárásoknak kell alávetnünk. Akik ezt ismerik, azoknak tavaszig, nyárig finom dió áll rendelkezésükre tésztákhoz, finom sü­teményekhez. (2. oldal) Ó-Hutta és László A valamikor létező bükki Hutta tele­pülés egyházi anyakönyveiben lapoz­ni több, mint egyszeri érdekes olvas­mányra találni. Aki veszi a fáradsá­got, megtudhatja, milyen hosszú éle­tűek voltak az itt élő eleink, akik közt nem ritkán száz év fölöttiekről is be­szélnek a dokumentumok. Nagy való­színűséggel az egészséges életmód, a tiszta levegő, a jól kialakított táplálko­zási szokások állhatták ennek hátte­rében. (2. oldal) Vidéki hátrány Amikor a hazai labdarúgás háza táján a legkisebb eredménynek is nagyon örül a szurkoló, azt kell látnia, hogy vidéken még ennél is sokkal rosszabb a helyzet. Ami a jövő futballjának ki­alakítását illeti, nem kecsegtet sok re­ménnyel a jelen. Az utóbbi időben ugyanis nagyon erősen megnőttek a kötelező kiadások a falusi és nem fa­lusi labdarúgóklubok környékén, meg­oldás pedig nem igen mutatkozik, leg­alábbis egyelőre, vallják a szakembe­rek. (4. oldal)

Next

/
Thumbnails
Contents