Észak-Magyarország, 1995. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-05 / 209. szám

6 M Itt-Hon 1995. Szeptember 5., Kedd \ Kovács Jánosné Váradi Máriát Sajóvámoson Névnapja alkalmából sok szeretettel köszönti Miskolcról Iduska és Pali. HÍREKET VÁRUNK Az ITT-HON várja az egyesületek híreit! Az egyesületeknek, civil szervezeteknek szeretnénk mellékletünk hasábjain bemutatkozási lehetőséget teremtem. Várjuk maximum 5 soros, a nagyközönség érdeklődésére is számot tartó híreket, információkat rendezvényeikről, az egyesület életével kapcsolatos eseményekről, az egész megye területéről. Híreiket térségük regionális mellékletében jelentetjük meg. Címünk: ITT HON SZERKESZTŐSÉG Miskolc, Bajcsy-Zs. 15 Tel.: 46/341-611 Az egyesület neve:................................................................... .................... C íme:...................................................................................... Telefonszáma:.................................................,..................... H ivatalos képviselő neve:....................................................................................... Szöveg:....................................................7............................. Ö NKORMÁNYZATOK! VÁLLALKOZÓK! MAGÁNSZEMÉLYEK! Időt, pénzt, fáradságot takarítunk meg Önöknek. Szerkesztőségünkben (Miskolc, Bajcsy-Zs. út 15.) várjuk mindazokat, akik az ÉSZAK-MAGYARORSZÁG című napilapba (keretes vagy apró), illetve heti ITT-HON mellékletébe hirdetni szeretnének az alábbi keretformákban és árakért: 1/16 oldal 3 100 Ft+áfa 1/ 8 6 200 Ft+áfa 1/4 U 12 400 Ft+áfa 1/ 2 U 24 300 Ft+áfa 1/ 1 « 48 600 Ft+áfa 2/ 2 u 49 250 Ft+áfa 2/ 1 a 98 500 Ft+áfa Továbbá köszöntse szeretteit 250 Ft (áfás áron) lapunkon keresztül. s Várjuk jelentkezésüket a 411-425 telefonszámon \ 8-16 óráig munkanapokon. i Kérésükre felkeressük Önöket! HIRDESSEN, hogy HIRDETHESSEN! ÚJ INGYENES HIRDETÉSI FORMÁT SZERETNÉNK ÖNNEK BEMUTATNI Ha családjában gyermek született, névadóra vagy - keresztelőre kerül sor, s erről szeretné értesíteni közeli és távolabbi rokonait, ismerőseit, írjon nekünk, küldjön egy fényképet. Az Ön lakóhelyén megjelenő ITT-HON mellékletben jelentetjük meg. Címünk: ITT-HON SZERKESZTŐSÉG Miskolc, Bajcsy-Zs. út. 15. Tel.: 46/341-611. 1995. Szeptember 5., Kedd Itt-Hon M 3 Felhangosodtak a miskolci vízóra-hitelesítés visszhangjai Nagy József Miskolc (ÉM - NJ) - Vallató- padra vonják a miskolci víz­órákat a korábban megje­lent rendelet alapján, beál­lítják valamennyit a törvé­nyesen elfogadható pontos­sági értékekre. Füstösné Papp Mária a szak­mai szövetség főtitkára Mindez helyénvaló is lenne, ne fizessünk több vízért, mint amennyit elfogyasztunk, s jó ha a mérőnk se többet, se keveseb­bet nem mutat. Ez utóbbi per­sze elsősorban a vízműveknek fontos. Többször elhangzott már, hogy a szolgáltatás folya­matossága csak úgy tartható fenn, ha a vízmű rt. hozzájut jogos bevételeihez. Mindez rendben is van, hiszen az óra­felszerelési hullám hátterében is éppen az állt, hogy a lakó ön­maga szabályozhassa be, meny­nyit szán havonta ivóvízre, és ha a családi takarékosság úgy kívánja, bizony ott is meg kell fogni minden cseppet, minden forintot. Arra az esetre, ha a hi­telesítésre váró mérők javítás­ra szorulnak, a hazai műszer- gyártók nagyon olcsó szettek­kel készültek fel, figyelemebe véve a lakosság anyagi helyze­tét. A vizesszakma prominen­sétől, a szakmai szövetség fő­titkárától Füstösné Papp Má­riától tudjuk, hogy közben még mindig tart a vita, miért kell nálunk négyévenként megvizs­gálni a mérők hitelességét, hol­ott gazdag országokban megen­gedhetik maguknak a hét­nyolc évenkénti beszabályozást. A telefonálók egy része egészen másutt keresi ennek okait. Vallatópadon a vízórák. Ez bizony pénzbe kerül. Fotók: Farkas Maya Török Lajos: (MOM) alacsony árú alkatrészcsomagokat ígér Aligha tárhatnánk szüretlenül olvasóink elé az utóbbi napok­ban hozzánk érkezett vélemé­nyeket, hiszen a várható hite­lesítési hullám közeledte me­gint felkorbácsolta az indulato­kat. Ezek szerint a kormány nem képes elfogadni, hogy a fil­léres gondokkal küszködök ma­guk osszák be pénzüket, a ren­deletet vízdíj emelésnek fogják fel, takarékossági törekvéseiket pedig füstbe ment tervnek, nyo­morúságos szélmalomharcnak. A vízművek kétségtelen ga- vailérságára utal, hogy elfogad­ja: a társas és szövetkezeti stb. házak lakói ezután is a főóra állása alapján rendezzék fizet­nivalójukat közös képviselőjü­kön keresztül. Ha ennek eleget tesznek, az rt. nem szorgalmaz­za a pontosan négyévenkénti hitelesítést, a belső elszámolást magánügynek tekinti. Ez a két ségtelen gesztus mégsem arra ösztönzi a miskolciak egy ré­szét, hogy egy kézbe, a közös képviselő kezébe tegye le bizal­mát, ellenkezőleg, arra is van példa, hogy akik eddig mellék­óra-tulajdonos létükre a kép­viselőn keresztül rendezték víz­számlájukat, mostanra maguk­ra, illetve a vízműre maradtak. Nincs, aki összeíija legalább egy évben egyszer a mellékmé­rők állását, s annak alapján átalányban a havi díjakat. Ahol ez a megértés, a közös szándék hiányzik, ott nincs „menekvés”, hitelesíteni kell, s ha négy óra van a lakásban, arra bizony odavész négy év megspórolt vízdíja. Van, ahol új képviselő megválasztását latolgatják az elveszett bizalom miatt. Nem elég a lakosság ezernyi jogcím alapján történő nyomor- gatása, most még egymásnak is igyekeznek keresztbe tenni az emberek. Az idő szalad, a határidők rohamosan közelednek, s ahol nem sikerül a lakóközösségnek mielőbb megfelelő képviselőt találnia, aki valóban az érde­keiért és nem ellene dolgozik, ott egy csapásra odaveszhet négy év görcsös takarékos­sága. Ennyit a közelgő mérőhite­lesítési hullám fogadtatásá­nak lakossági előszeléről, erő­sen szűrten, erősen indulatta- lanítva. _HETI tFGYZFT Az Első Ember Priska Tibor Ot külön is illő köszönteni. A többiek is észlelhetők ugyan, hogy itt vannak, megérkeztek, elmentek, de legtöbb­ször csak úgy simán váltanak, észrevét­lenül adják át helyüket a következő­nek. A most érkezett Embernek valamiért nagyon is különleges a rangja. Pedig valójában nem is akarja, nem hivalko­dik, nem harsánykodik érkeztével, még­is tudjuk, látjuk: itt van ismét! Holott éppen a csendesség, a barátságosság a jellemzője, inkább lecsillapít, mint ki­abál, inkább nyugalomra int, mint kap­kodásra, inkább leül, nézelődik, pipáz- gat, várakozik, mosolyog, mérlegre ra­kosgat ezt-azt és bizony inkább az örö­met, az elégedettséget olvassa ki min­dig ebből a mérlegből, mint az áskáló- dást, bizonytalankodást, az elégedet­lenséget. Például megméri a dinnyét. Azt bólintja, hogy no, ez igen! Megter­mett szépen, bárki megvehette még a legszegényebbje is. Ma a legolcsóbb gyümölcs, bőven piroslik-zöldell most is. Az uborkát, a kukoricát, a naprafor­gót is megnézi. A szóló szőlőt, a csen­gő barackot, a mosolygó almát. Néha összehunyorítja a szemét, mintha vala­mi mégsem tetszene neki, de aztán mosolyog, kacsint, no, ez most ilyen lett, de a másik ugye... No, majd leg­közelebb emez is! A betakarított kalászosokat bizonyára elégedetten nézi, de a füstölgő, ma is hol itt, hol ott lángoló tarlót, szalmát fejcsóválva. Akárcsak az égő avart, a ropogva megsemmisülő, lángokba hulló fenyvest. Egy kis hűvösség, egy kis eső... Igen, annak van már az ideje, túlságosan forró, túlságosan hosszú volt ez a nyár. A most érkezett Ember bizonyára fölemeli kezét a Nap felé, hogy valamelyest árnyékolja, kicsit lej­jebb is parancsolja magas ívéről, rövi- debbre is szabja égjárásának idejét. Elég volt már ebből a hőségből, a min­dent kiszárító, perzselő forróságból. Nemcsak a föld, az erdő, a növény nem bírja már, hanem az emberek sem. Az enyhülés, kis pihenés jót tesz minden élőnek. Ráfér bizony minden élőre. Felül szőlőhegy tetejére, kék ködö­ket, párákat ereget pipájából, jő utat kí­ván a vándormadaraknak, téli álomra biztatja a vizek lakóit. Meleg tekinteté­vel édesíti még a szőlőt, a szilvát, be­reteszeli a zivatarok, villámok kapuját. Várhatóan int majd a csendes esőknek, szedelőzködjenek, induljanak, töltsék meg a föld repedéseit, locsolják meg az erdőket, nádasokat, töltsék fel a forrá­sokat. Int az estének is: korábban ér­kezzen, biztosítson pihenőt a földeken eleddig hosszú napokat dolgozóknak. Talán ekként cselekszik a pár napja ér­kezett Első Ember, a szeptember. Illő köszöntenünk őt.

Next

/
Thumbnails
Contents