Észak-Magyarország, 1995. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-05 / 209. szám

4 M Itt-Hon 1995. Szeptember 5., Kedd Folytassa, Répáshuta! Répáshuta (ÉM - SL) - Mondjuk va­lamennyien, akik részesei voltunk a 700 fő lakosú bükki település „nem­zetiségi nap” rendezvényének, akik­kel a lélekszám alkotmányunk ünne­pén átmenetileg mintegy négyszere­sére duzzadt. Arról volt tudomásunk, hogy a kis településekről vendégeskedő amatőrök hónapok óta készültek a találkozóra programjaikkal, ennek megfelelően ud­varias taps volt bemutatásukra a re­akció... Hogy azután minden várakozást fe­lülmúlva, olyan előadással rukkoljanak elő, hogy extázisbán verje össze tenye­rét a publikum! Több tudósítóval, így a Ludové Novini (Magyarországi Szlo­vákok Lapja) riportereivel is egyetér­tettünk abban; a német, szlovák és ma­gyar ajkú folklór együttesek mindegyi­ke professzionista színvonalon produ­kált, mi több, némely közöttük sláger­gyanús szerzeményekkel mutatkozott b_e. Mátrai Károlyt, Répáshuta polgár- mesterét régebbről van szerencsém is­merni, ám nyakkendőben ezen a na­pon láttam először. Ennek oka, hogy ő, aki a bükki település közművesítésé­ben és környezete kialakításában tevé­kenyen részt vett, a lakkcipőt gumi­csizmára cserélte fel. És mert hű kö­vetőkre talált polgártársaiban, az ed­dig Csipkerózsika-álmát idéző szlovák és magyar ajkú települést kiragadták viszonylagos elzártságból. A határainkon túlról és innen érke­zett vendégek ma már nemcsak a tér­képről ismerik azt a festői környezetű Répáshutát, ahol az etnikum fogalma csak a szótárakban létezik... Amatőr költők versei Dancs Karoly Vasgyár Itt élek én, ahol szürkék az utcák a házak. Nyeljük a port és a rosszízű bort! Félelem az arcokon! A jelen gyöt- relmes! Jövő nincs! Ami bennünk él, a múlt, mely elmúlt! A szép szavak, melyeknek hittünk, szertefoszlottak! Becsaptak, megaláztak minket! Itt nyomor, máshol gondtalan élet! Kínlódás minden napunk! Gyűlöljük a világot, önmagunkat! Napjaink egybefolynak! Erőnk fogytán! Kinek higgyünk?! Elveszítettük önérzetünket! Éjszakánként nem jön álom sze­münkre. Csak nézzük a csillagos eget, ke­zünk imára kulcsolódik! Imádkozzunk egy jobb és szebb holnapért! Egy miskolci diák Kínába indul Nagy József Miskolc (ÉM) - Mire ezek a sorok megjelennek, Szűcs Ist­ván miskolci diák már a távo­li Kínában, a Sanghaji Fudam egyetem padjait koptatja. El­utazása előtt beszélgettünk miskolci Szentpéteri kapui la­kásuk kellemes teraszán né­hány pohár hűs üdítő mellett. A beszélgetésbe időnként be­kapcsolódott az édesapa és Ist­ván egyik gyerekkori barátja is. A fiatalok messziről indítottak, gondolataikat elsősorban a na­pi politikai kérdések őket érin­tő hatásai kötötték le, a diák­ság nehéz helyzete, a tandíj be­vezetésével összefüggő további szorítások, a szülők beszűkülő kereseti viszonyaival szemben pedig a pénzügyi kormányzat oktatást, kultúrát nyomorító telhetetlensége. A diák tanulni szeretne, kivált, ha érez ma­gában ehhez elegendő spiri­tuszt. Szűcs István 1973-ban született, apja az Áfész szállí­tásvezetője, anyja a Volán szak- szervezeti bizottságának mun­katársa volt. Itt a múlt idő használata teljesen helyénvaló, hiszen munkahelyük már ré- ges-régen megszűnt, azóta, mint annyian mások, a ma­gánszférában kerestek-találtak kapaszkodót, a család egy csak­nem nonstop nyitvatartású üz­letet tart fenn a lakóház utcai részében. A beszélgetésből nem nehéz kivenni, a két Szűcs István (apa és fia) sokban hasonlít egymáshoz, nem fogadják el a tehetetlenségre való hivatko­zást, terveik véghezvitelében pedig nem ismernek semmifé­le engedményt. István már há­roméves óvodás korában jól úszott, holott jól emlékszik rá, vágyai elemének akkor a leve­gőt képzelte el, pilóta szeretett volna lenni. Már általános is­kolás korában a DVTK birkó­zótáborait látogatta, és ennek izomépítő nyomait mindmáig szívesen viseli az egyébként is jó kiállású, jókötésű magas fiatalember.- A Zrínyiben folytattam is­koláimat, és azokra az évekre Szűcs István Fotó: Farkas M. szívesen emlékszem, mert az osztályban lányok voltak több­ségben. Ez jó hatással volt rám, meg gondolom a többi fiúra is, hiszen az ember hiú lény, és emiatt állandóan ambicionálja magát a jobb teljesítmények elérése érdekében, s fokozottan így van ez a szebbik nem kép­viselői közelében. Ez az iskola sokat tett a mi felemelkedésün­kért, emberré nevelésünkért, amiért örökké hálás leszek. Nyelvtanulásunk javítására az UNESCO segítségével külföld­re utazhattunk. így jártam Dá­niában, illetve az akkori Szov­jetunióban, ahol tanúja lehet­tem az éppen kibontakozó pe­resztrojkának. Általános isko­lás harmadikos korom óta ta­nulok angolul. Nagyjából így foglalható össze a gyermek- és a kamasz­kor, melynek változatos, élmé­nyekben gazdag időszakában jelentős szerepet töltött be a ba­rátság, a jó szellemű összetar­tozás, összetartás. A barátok közül, akik tudják, hova készül most Szűcs István, irigység nél­kül biztatják, figyelik igyekeze­tét, eredményeit.- Pedig az -út egyáltalán nem egyszerű és nem is rózsás - folytatja a fiatalember. Egy kis vargabetűvel kerültem a bölcsészettudományi intézet politológiai szakára, ahol most másodéves voltam. Ugyanis a gépészekhez vettek fel, de on­nan átnyergeltem. Azóta pár­huzamosan a Külkereskedelmi Főiskolán is tanulok, most vé­geztem az első évfolyamot. A miskolci diákoskodás ideje alatt szabadidőm egy részét vízben töltöm, Kovács Bertalan taná­runk vízilabdacsapat-építő ke­ze alatt. Amikor még ennél is több szabadidőm volt - jó ide­je már -, harminc kilométeres túrákat tettem meg ugyancsak vizen, kajakban ülve, vízlapá­tolással.- Hogyan jött az életébe ez a kínai út?- A külkeren ezt a nyelvet tanulom, és beadtam a pályá­zatomat a sanghaji egyetemre. Azért választottam ezt a nyel­vet, mert a „hagyományos” an­gol-német, angol-francia stb. lassan eldugulni látszik, a tá­voli Kína pedig márcsak a nagyságrendje miatt is óriási piaccal, lehetőségekkel kopog­tat Európában, s így nálunk is. Igaz, hogy ötvenezer karakter­ből áll az írásuk, s az is, hogy 6-8 ezret használ az átlag, és a legjobbak is csak 28 ezret, de 3-4 ezerrel már írni-olvasni le­het, illetve boldogulni is. Nyolc hónapja tanulom a kínait, gon­doltam, nekivágok. Kint csak nyelvet tanulok néhány ma­gyar társammal együtt. Ez az iskola három egyetemen hatvan­ezer hallgató képzését végzi.- Milyen érzésekkel indul útnak, mit hagy itt, és mire számít hazaérkezése után?- Ma nagyon nehéz jó érzé­sekkel útnak indulni, amikor itthoni társaimat és szüleinket az emelkedő kiadásokkal majd­nem lehetetlen helyzetbe hoz­zák, sokaknak komolyan latol­gatniuk kell, merik-e vállalni a megkezdett tanulást. Persze er­re jövök vissza én is, ha addig nem romlanak tovább a forint és a diákok hazai pozíciói. így aztán nem tudom, mennyire le­hetek bizakodó. A tanulmányaimat egy kis kínai nyelvgyakorlat után ott szeretném folytatni, ahol most félbehagytam. A jövő most va­lahogy túl távolinak és egy ki­csit sajnos homályosnak is tű­nik, bizonytalannak. Ősztől szabni-varrni tanulhatnak Miskolc (ÉM - NJ) - Mond­hatnánk úgy is, hogy az ősz kezdetének csalhatatlan jele, ha kezdődnek a szabás-varrás tanfolyamok. A Vasutasok Vörösmarty Művelődési Házában az idei felkészítést annak a jegyében hirdetik meg, hogy ilyen módon is könnyítsenek valamit a csa­ládok ruházkodási gondjain.- Ennek ellenére a hagyományos tanfolyamoktól eltérően itt ke­vesebb gondot fordítanak a szerkesztésre, ehelyett a gya­korlatias képzésre fektetik a hangsúlyt, hogy aztán ki-ki a divatlapok mintái alapján bát­ran, könnyen varijon magának, családjának otthon. Kezdő és haladó szinten délelőtti és délutáni csoporto­kat is indítanak. A három hó­napos tanfolyam foglalkozása­it hetente egy alkalommal tart­ják meg. Lesz két hónapos tan­folyam is gyermekruha-készí- tésre készülőknek. Az érdeklődőket a 357-421- es telefonon várják. 1995. Szeptember 5., Kedd Itt-Hon M 5 Az egészségügy fejlődése Horváth Béla Miskolc (ÉM) - A városnak igen jelentős és elismerésre méltó múltja van az egészség- védelem fejlődésében. Ebben az 1847-ben alakult Borsod-mis- kolci Orvos-Gyógyszerész Egye­sületnek jelentős szerepe volt. Első elnöke Kun Tamás és 1937-ben Henszelmann Aladár számos érdemes munkatársa képes volt olyan kulturált lég­kört teremteni, ahol a lehető­ségek és a törekvések szerve­zettsége és az egyéni adottsá­gok is a közösség javára érvé­nyesülhettek. Az ezt megelőző időben Domby Sámuel és Ben- kő Sámuel munkássága érde­mel kiemelést. A folyamat egyik elindítója Katona Mihály, aki a mostoha közegészségügyi viszonyok javítására szóval, írásban és tettekkel munkálko­dott; őt számtalan mellőzés is érte, a hatalom részéről. 1848-ban a szabadságharc idején 3000 személyes katona­kórház működött a városban. Ebből alakul 1856-ban a me­gyei közkórház a Tetemvári Is­potály helyén. Három év múl­va a kórház a mai Hősök teré­re költözött a Fáy kúriába, amely egy földszintes közép- rizalitos késő barokk épület volt, a jelenlegi Nemzeti Bank helyén. 1896-1900 között épült fel a Borsod megyei Erzsébet közkórház a Csabai kapuban. Az első ütemben az igazgató­ság, belgyógyászati, sebészeti, szülészeti, elmepavilon és a műszaki-technikai épület. A többi létesítmény (röntgen, gyermekgyógyászat, konyha, fertőző, labor stb.) a két világ­háború közötti fejlesztés ered­ménye. A vasgyári kórház léte­sítésének gondolata 1882-ben egy pénzügyminiszteri levélben fogalmazódott meg. Az építke­zés 1899-ben kezdődött el és 1901. december 31-én adták át rendeltetésének. A már kelet­kezése idején is szűkös kórhá­zat az 1937. augusztus 17-ei társpénztári ülés határozata alapján még a II. világháború befejezése előtt újabb pavilo­nokkal bővítették. A miskolci kórházak közül a legváltozatosabb története a mai Szent Ferenc kórháznak van. Eredetileg zsidó kórház­nak épült, majd a két világhá­ború között hadtestparancsnok­ság céljára fejezték be és hasz­nálták. AII. világháború után Honvéd kórház lett és 1949-52 között többször bővítették. 1957 óta tüdőkórház, míg a 90-es években emeletráépítéssel és belső átalakításokkal fejlesztet­ték. 1954-ig a Csabai kapu 13. szám alatti új rendelőintézet és az időközben gyermekkórház­ként használt Petőfi u. 23. szá­mú gyermekotthon (épült a 20- as években) épületén kívül új kórház nem létesült a város­ban. Rendelőintézeti, ill. gyó­gyászati célra használták az Enyedi u. 2-3-4-5., Bajcsy-Zsi- linszky út 7., Tízes honvéd ut­ca 26., Kerpely utca 34., Pető­fi Sándor utca 5-7. (jelenleg la­kóház), Gyöngyösi utca 3., Tán­csics tér 3., Tárna tér 7., Ró­zsa F. u. 4., József Attila utca 5. és a Győri kapu 33. számú épületeket. A kórházi és rende­lőintézeti összes terület 28 424 m2. Ebben már az 1953-ban a Petőfi utca 18. szám alatt fel­épült Mentőállomás adatai is szerepelnek. 1954-ben a város 135 ezer lakosának és a von­záskörzet lakóinak csak az adott szűkös lehetőségek álltak rendelkezésre. A Vörösmarty u. 12. számú ház - a későbbi víz­művek épülete hosszú időn át a Társadalombiztosító rendelő­je volt. Új fejezete a miskolci és megyei kórházfejlesztésnek a Szentpéteri kapuban eredetileg katonai létesítményként meg­kezdett és 1956-tól egészség- ügyi célokra átalakított épület- együttes. E kórháztelep vagy egészségügyi központ, ahogy - egy időben - nevezték 42 hold területen, 35 épületből állt ere­detileg. Á beépített légköbmé­ter 236 295 m'. Csak jellemzé­sül és összehasonlításként; ad­dig mindössze 180 539 lm3 épület állt az egészségügy ren­delkezésére. A munkálatok költsége a létesítés, átalakítás idején 300 millió Ét volt. Ezt követően 1964-ben valósult meg a 351 ágyas ideg-elme épü­let. A miskolci gyermekgyógyá­szat is régóta igen jelentős tör­téneti hagyományokkal és ki­váló orvosokkal rendelkezett. A két világháború között a Csa­bai kapuban önálló gyermek- gyógyászati pavilon is létesült részben adakozásból. Jelentős erőfeszítés eredménye volt, hogy 1976-ban elkészült a Gyermekegészségügyi Központ Farkasdy Zoltán Ybl- és Kos- suth-díjas építés tervei szerint, amely korszerűségében és egész megjelenésében ma is Miskolc város egyik legszebb és legkorszerűbb építészeti alko­tása. A kórház területén később gyermekrehabilitációs és vese­betegségeket gyógyító egységek is létesültek, és a sebészeti pa­vilon is bővült. Kisebb bővítésekre a Csabai kapui kórházban is sor került, korszerűsítésekkel. Sajnálatos, hogy ennek keretében átfogó az egész kórházegyüttesre kiteije- dő építészeti-beépítési-orvos- technológiai koncepció helyett csak a tüneti kezelést megoldó építészeti beavatkozásra került sor. A 70-es évek végén a Vas­gyári kórházban új sebészeti lé­tesítmény készült, amelynek átadása már a 80-as évekre át­húzódott. A műszaki-gazdasági muta­tók sem feledtethetik, hogy Miskolc és vonzáskörzete, és/vagy a sajátos szakellátást biztosító lehetőségek színvona­la miatt az ellátás 1000 lakos/kórházi ágy rosszabb az országos átlagtól. Napjainkban jelentős, nyugtalanító viták zaj­lanak a kórházi ellátottságról, amelynek a megye és város la­kói a szenvedő alanyai. A miskolci kórházi lehetősé­gek csak úgy képesek működ­ni, hogy orvosok és segítőik pó­tolják azt, amit az épületek és a technikai adottságok nem mindig tesznek lehetővé. A kép rendkívül változó, nagyok a kü­lönbségek az ápolási egységek és az adottságok, a felszerelt­ség között. A betegek komfort- érzetét javító világítási, szellőz- tetési, wc-mosdó, pihenő- és tartózkodófeltételek javítására feltétlenül szükség volna. Tomográf vizsgáló berendezés Fotó: Laczó József Az Itt-Hon konyhája Töltött paprika Hozzávalók: 8 cső húsos paprika, 50 dkg sovány sertéscomb vagy lapocka, 7 evőkanál főtt rizs, só, őrölt bors, 1 evőkanálnyi reszelt vöröshagyma. A mártáshoz: 1,25 kg érett paradicsom, 2 evőkanál cukor, kb. egy csapott evő­kanálnyi só,J. szál zellerzöld, 2 evő­kanál liszt, vagy 1 evőkanál étkezési kukoricakeményítő. A paprikát kicsu- mázzuk, vastag ereit kivágjuk, és a csö­veket megmosva félrerakjuk. A comb­ról a zsiradékot lefejtjük, a húst meg­mossuk, földaraboljuk, majd kis lyu­kú tárcsán ledaráljuk. Á főtt rizst hoz­záadjuk, megsózzuk, megborsozzuk és a hagymával jól összedolgozzuk. Ezt a masszát a paprikákba töltjük és villá­val vagy hústűvel néhány helyen meg- szurkáljuk, nehogy szétrepedjenek. A paradicsomot megmossuk, szárát ki­metsszük, majd a szemeket turmixol- juk és lábasba szüljük (így sem a mag­ja, sem a héja nem kerül bele). A cu­korral ízesítjük, megsózzuk, majd be­letesszük a zellerzöldet is. 1 deci vizet hozzáöntünk, a paprikákat belefektet­jük (akkor jó, ha a paradicsomlé a töl­tött paprikákat ellepi) és nagy lángon rázogatva felforraljuk. Utána letakar­juk, majd kis lángon kb. 30 percig főz­zük. Amikor kész, a töltött papriká­kat a lábasból kiemeljük és az 1 deci vízzel simára kevert lisztet a levéhez öntjük. 2-3 percig forralva besűrítjük. Tálalás előtt a paprikát a mártásba visszarakjuk és megforrósítjuk. Puha kenyérrel önmagában is tálalható, de igazából sós vagy petrezselymes bur­gonya illik hozzá. Jó tanácsok:- ha a töltelékből gombócokat is ké­szítünk, akkor 1 tojást is adjunk hoz­zá, nehogy szétfőjenek.- a mártást cukor helyett mézzel vagy mesterséges édesítőszerrel is íze­síthetjük, amit csak a végén, a már be­sűrített paradicsomlébe keverünk.- párolt rizst kis mennyiségben ne­héz főzni, ezért készítsünk „normál” adagot, ami marad, az másnap köret­nek jó, de le is fagyaszthatjuk.- amikor még vagy már nagyon drá­ga a paprika, csak 1-2 csövet töltsünk az íze kedvéért, a többi tölteléket gom­bócként főzzük a mártásba tojás hoz­záadásával.

Next

/
Thumbnails
Contents