Észak-Magyarország, 1995. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)
1995-09-23 / 225. szám
Demokrácia és szelíd kommunizmus 11 ÉM-héfvé«ge ————ÉM-infergú a*****«^ Szeptember 23., Szombat Tőkéczky László: A tömegkommunikáció befolyásolhatja a döntéseket „Harsány, de nem durva a magyar politika” Tőkéczky László a budapesti Eötvös Loránd Tudomány- egyetem művelődéstörténeti tanszékének docense előadásában a liberalizmussal, mint politikai gondolkodási irányzattal foglalkozott. □ Azt állította: az 1989 utáni helyzet erősen hasonlít a száz évvel ezelőttihez. Melyek a hasonlóságra utaló jelek? 9 Akárcsak száz-százhúsz évvel ezelőtt, most is tőkefelhalmozási korszakban élünk, amelyet az óriási egyenlőtlenségek mellett az ország tőkeszegénysége, a politikai elitek kialakulása és az ilyen korszakokban általános erkölcsi és társadalmi problémák sokasága jellemez. Tézisem, hogy ami száz évvel ezelőtt a liberalizmus számára vagyoni és művelődési cenzussal oldódott meg, azt most így, a huszadik század végén lehetetlen megoldani. A cenzus szerepét ma a tömegkommunikáció játssza, mert képes igen jelentősen eltéríteni, befolyásolni a választói döntéseket, és ezzel a politika alakulását. □ Ezek szerint úgy gondolja, hogy a rendszerváltozás sem teremtett esélyegyenlőséget Magyarországon? • Nálunk a békés változások miatt a társadalom úgy került át a politikai hatalomváltáson és az intézményrendszer részleges átépítésén, hogy az emberek elsöprő többségének kapcsolati tőkéje és társadalmi helyzete nagyon keveset változott. Éppen ezért a mai viszonyok között esélyegyenlőségről nem lehet beszélni. Az egyenlőtlenséget nemcsak a vagyonhoz jutásban, de a közvéleménnyel való kommunikáció eszközeihez való hozzáférhetőségben is tetten érhetjük. Ilyen formán egy - a puha diktatúrában kialakult - politikai, társadalmi, művelődési elit van ma döntő pozícióban Magyarországon, és ez nagyon súlyos feszültségekhez és folyamatos vitákhoz vezet. Mivel az elit - a békés átmenet miatt - jórészt ugyanazokból az emberekből tevődik össze, mint a reálszocializmusban, így az emberi tevékenység is nagyrészt ugyanolyan maradt. Teljesen mindegy, hogy a hatalom, vagy a törvények, vagy az intézmények mennyire változtak meg. Az emberek változása nem történik meg máról holnapra, s tulajdonképpen itt van az alapvető probléma. Ezért van olyan sok elégedetlenség, feszültség és egymásnak feszülő indulat. □ Milyen jövő épülhet ön szerint ilyen alapokra? • A mostani helyzet labilis, főleg a médiatörvény hiánya és a politikai helyzet cseppfolyóssága miatt. A nyugat-európai polgári demokráciákban alkotmányosan teszik lehetetlenné a tömegtájékoztatás egyoldalúságait és nyilvánvaló, hogy erre felé halad majd Magyarország is. De hogy mennyi idő alatt, mikor és hogyan, azt nem lehet előre látni. Ami a politikai színteret illeti: nekem az a véleményem, hogy a jelenlegi kormánykoalíció egészében immáron megbukott. □ Elemzők szerint a demokráciát kívülről is fenyegetheti veszély. Igaz, hogy nálunk békésen ment végbe a rendszerváltás, de nagy a veszélye, hogy eszkalálódik a jugoszláv konfliktus... 9 Ami a békés átmenetet illeti: a magyar politizálást ugyan mindig jellemezte egyfajta harsány- ság, de ez inkább verbális radikalizmus volt. Kevésbé jellemző a magyar történelemre az ilyen durva, fegyveres leszámolások sorozata. Hogy eszkalálódhat-e a déli határainkon túl dúló háború? Ez egy olyan kérdés, amely nem mindig az adott országok akaratától, szándékától függ, sokkal inkább a nagyhatalmi érdekektől. A volt Jugoszlávia esetében többé-kevésbé a színfalak mögött, a titkos tárgyalóasztaloknál eldőltek már azok a kérdések, amelyeket most látszólag katonai eszközökkel kívánnak megoldani. A felosztások és az etnikai tisztogatások azt mutatják, hogy jelen van a nagyhatalmi befolyás, s hogy a status quo fenntartása érdekében született mindenféle döntés. □ Mit mondana azoknak, akik szerint a demokrácia válságának korát éljük, s így a világ jövője szempontjából nemcsak annak lehet jelentősége, ami a volt szovjet tömb országaiban történik. 9 A demokrácia megszületése óta válságban van. Egyszerűen arról van szó, hogy a demokrácia nem tökéletes rendszer, hanem egy nagyon finom politikai egyensúlyozási technika, a mechanikus többségi elvek mentén történő, körváltós hatalomgyakorlás. Ez azt jelenti, hogy a demokrácia végül is nem egyenlő az igazsággal, a szabadsággal. A demokrácia mindig kifejezi egy adott társadalom erőviszonyait, amely erőviszonyok persze meg- bomolhatnak, és akkor válság lehet. Mint ahogy Magyarországon is végső soron a belső kormányzati válság csak azt fejezi ki, hogy a társadalom mélyén is erős válságtendenciák vannak. A szovjet rendszer bukásáról rendeztek nemzetközi tanácskozást a Miskolci Egyetemen. Kritikus helyzet alakult ki a szovjet rendszer bukásával a kelet-közép-európai térségben. A tömb országainak egy részében a demokrácia épül, míg van, ahol a kommunizmus szelídebb változata kapott teret. Ez azon a nemzetközi tanácskozáson hangzott el amelyet a héten tartottak a Miskolci Egyetemen. A konferencia előadóival készültek interjúink. „Nem volt kire lőni” Bállá Bálint: A nyugatiak nem akarták észrevenni, hogy bomlik a szovjet rendszer Bállá Bálint professzor a Berlini Műszaki Egyetem Szociológiai Intézetének egyetemi tanára. □ A szovjet rendszer felbomlása váratlanul érte a volt szocialista országokat és a nyugati világot is. Milyen jelekből következtethettek volna arra, hogy megváltozik a megváltoztathatatlannak hitt status quo? 9 A nyugati társadalomtudományok számtalan jelből következtethettek volna a szovjet rendszer hanyatlására. Például, hogy az azelőtt imperialista-kozmopolitának nevezett turizmust becsalták a tömb országai, hogy beengedték a tőkés országok alkotóit, műveit. A marxizmus-leninizmus kevés volt ideológiának. Maga a csőd. Ezt látták az emberek, akik idejöttek. A nyugati társadalomtudomány kritikája, hogy vak volt, mert olyan elméleteket követett, amelyek nem teszik lehetővé a kulisszák mögé látást. Nem az embereket, a rendszer szétrágását nézték, de nem is látták volna, mert nem akarták látni. A ’68-as diákmozgalmak hatására olyan értelmiség nőtt fel nyugaton, amelyen a marxizmus eszméje uralkodott, politikai érdeke sem volt, hogy észrevegye. * □ Hogyan jellemezné a szovjet rendszer felbomlásával kialakult helyzetet a volt szocialista országokban? 9 Elég kritikus a helyzet, mert ezek az országok sem a lakosság, sem az új vezetés által nem várt anyagi és kulturális adósságtömeggel néznek szembe. Az anyagi bajokat is könnyebben elviselnék az emberek, ha lennének ösztönző társadalmi ideálok. De mert nincsenek, ha nem is a múlt rendszert, de annak bizonyos elemeit (biztos munkahely, ingyenes egészségügyi ellátás, létbiztonság) visszasírják az emberek. A szabadság-eszmény keveset jelent annak, akinek nincs megfelelő anyagi háttere. A piacgazdaság egyelőre csalódást okoz, mert hiányzik a benne résztvevők hozzáértése, anyagi lehetőségei. Tanulni kell még Magyarországon is, holott itt a Kádár-érában már látens piacgazdaság volt. □ A térségben békésen ment végbe a rendszerváltás. Miben látja ennek az okát? 9 Annyira korhadt volt a régi rendszer, hogy nemcsak a tömegek tudták ezt, hanem a vezetés is. Magyarországon 1956 óta mindenki tudta, hogy a létezett szocializmus rossz - erre rendezkedtek be az emberek. Amikor már a vezetők sem állnak amellé, amit képviselnek, akkor nincs front és nincs értelme lőni - egyszerűen, nincs kire. Ézt történt a térségben. □ A volt szocialista tömb országainak eltérő fejlődésére utal, hogy Jugoszláviával ellentétben Magyarországon a nemzeti jelleget hangsúlyozó politika ellenére sem tört ki polgárháború, Csehszlovákia pedig - ugyancsak a nemzeti karakterű politikai törekvéseknek köszönhetően - békésen kettévált... 9 Jugoszlávia a látszólag kollektív, föderális irányítás ellenére is egy kis Szovjetunió volt. Amíg Tito élt, ezt nimbuszával el tudta takarni. De mert Tito horvát volt, a szerbek elnyomottnak érezték magukat, holott valójában minden lényeges poszton ők voltak a vezetők. Tito halála után törleszteni akartak az „elnyomásért”. Ami Csehszlovákiát illeti: sosem volt egységes, mind etnikailag, mind kulturálisan élesen elkülönült, békésen és bölcsen tették, hogy szétváltak. A magyar közvélemény a rendszerváltáskor annyira acsarkodó volt, hogy abban az időszakban igyekeztem távol tartani magam az országtól. Remélem, a túlzott magyarkodás csak a rendszer- váltás gyermekbetegsége volt. □ Elemzők szerint világválságát éli a demokrácia. Ha igaz ez, milyen hatással lehet a kelet-európai országokra? 9 A demokrácia csak jólétben képzelhető el. Ha ez meginog, az emberek a demokráciát kárhoztatják. Szegény országban nem lehet demokrácia. A térség országai eltérően fejlődnek. Belorusszia például civilizált kommunista országgá vált - többek között megszűntek a szabad szakszervezetek. A ma felnövekvő nemzedék tanulja a demokráciát, tehát a demokrácia letéteményesei, vezérei lehetnek. Ehhez azonban biztosítani kell a megélhetést, dolgozniuk kell ezeknek az országoknak. Az interjúkat készítette: Kovács Judit (Pokol, Tőkéczky) és M. Szabó Zsuzsa (Bállá). Fotók: Farkas Maya és Vajda János. Pokol Béla: A zavarosban halászás jellemző egész Kelet-Európára „Brutális szabaddemokrata dominancia” Pokol Béla professzor, a Miskolci Egyetem szociológiai tanszékének vezetője azt állítja: szerinte tévhit, hogy nem lehetett előre látni a szovjet rendszer felbomlását. Ennek voltak már korábban is jelei. • Az a tudományos irányzat, amelynek művelői közé én is tartozom, már a ’70-es években tudta, hogy ennek a rendszernek össze kell omolnia, hogy ez egy zsákutcás modernizáció. Tudniillik a modern nyugati világnak az a lényege, hogy minden funkció elkülönült egymástól, a sztálinizmus viszont úgy akarta utolérni ezt a másik rendszert, hogy összezúzott minden funkcionális önállóságot. Vaskézzel központosított, iparosított. S amikor egy szintig elért, akkor éppen azért nem tudott tovább lépni, mert szétzúzta az önálló jogot, művészetet és így tovább. A nagyon rossz hatékonysága megmutatkozott már abban is: évi egy milliárd dollár kölcsönt kellett felvennie ahhoz, hogy ne omoljon össze. A bukás pontos dátumát persze nem lehetett előre tudni, azt olyan véletlen okok határozták meg, mint például Kádár János bukása. □ Végül is mi játszotta a döntő szerepet a rendszer végső hanyatlásában? 9 A milliárdos adósságnövekedés láttán tulajdonképpen minden jószemű politikus tudta, hogy itt valami nagy baj lesz. Általános volt a felismerés, hogy ez nem tartható tovább. Ha tovább lehetett volna vinni, akkor bizonyára odacsapnak katonai erővel. Gorbacsov is teljes mértékben erre az álláspontra jutott, de hogy ezt az óriási birodalmat valahogy mégis megtartsa, kompromisszumot kötött Nyugat-Eu- rópával: megengedte, hogy a már lecsatolódó közép-európai országok - mint Magyarország, Lengyelország - kiugor- jon a már úgyis züllő birodalomból. A megindult erjedés aztán az egész rendszert fölrobbantotta. □ Melyek a szovjet rendszer felbomlásával létrejött helyzet jellemzői a volt szocialista országokban? 9 Szétzúzódtak olyan mechanizmusok, mint az önálló tulajdon, az önálló jogszolgáltatás, szétmentek a korábbi ellenőrzési módok, de nem jöttek létre helyettük újak. Rablógazdálkodás alakult ki a legfelső szinten - most például a privatizáció, az adózási rendszer során -, a zavarosban halászás folyik. Ez jellemző egész Kelet- Európára. □ Kit vagy kiket juttatott politikai szempontból leginkább meghatározó szerephez a rendszerváltozás? 9 Nem vitás, hogy a kádári elitet, bár sok kis csoportocska is visszajött: a rehabilitáltak, az ’56-osok, a két világháború között visszaszorított nagypolgárság. Különböző csoportokba szétszakadva ugyan, de valójában majdnem minden irányzatnál a kádári elit tűnt fel újra. □ Vannak, akik szerint igaz, hogy nem jött létre új politikai eljt, s éppen ezzel magyarázzák, hogy elméleti szakemberek is szerepet vállalnak az aktív politikában. Ön például miért vállalt részt a Független Kisgazdapárt programjának előkészítésében? 9 Az utóbbi négy évben erőteljes szabaddemokrata dominancia érezhető Magyarországon. A kulcspozíciókat ez a szellemi csoport kapta a kezébe, s. ez a tendencia az elmúlt egy évben brutálisan felerősödött. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy egyetlen politikai csoport az egész magyar társadalmat - és nemcsak a politikát! - nagymértékben befolyásolhatja, meghatározhatja. Mivel ez teljesen ellentétes a demokráciával, ezért az egyre erősebb nemzeti, polgári ellenzéki tábornak lettem a híve és kicsit ideológusa is. Ám ezek korábbi, kétfelé tartása felerősödött, s meggyőződésemmé vált, hogy ez a tábor nem tud hatalomra jutni a kisgazdákkal, ugyanis a nemzeti értelmiség inkább a másik három párt mellé állt. Hatalomra jutásuk viszont az FKGP nélkül sem képzelhető el, ugyanis nekik a legnagyobb a szavazótáboruk. Eredeti tervem az volt, hogy az általam kidolgozott programpontok révén valahogy integráljam a Kisgazda- pártot a többivel, de már látom, hogy ez milyen nehéz. E programpontokkal viszont - amelyek gyakorlatilag elfogadhatók az MDF és a Fidesz számára is -, talán beindulhat egy folyamat, amelynek eredményeképpen a nemzeti értelmiségi réteg az FKGP felé áramlik. Ha pedig biztos értelmiségi bázisra támaszkodik a Független Kisgazdapárt, akkor talán konszenzusra juthat a másik hárommal.
