Észak-Magyarország, 1995. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-23 / 225. szám

Szeptember 23., Szombat ÉM-riport ÉM-bétvége III Háromszáz ember válni szeretne... A tanyák szétverése után lett egy „műfalu" A címbeli kijelentést talán úgy lehetne pontosítani, hogy: egy falu önálló akar lenni. Olyan falu, amely eleddig (a köztársasági elnök döntésétől függően lehet, hogy továbbra is) legtöbbnyire más, nálánál nagyobb településhez tartozott. Ugyanis Újharangod 1968-tól Gesztely, mondjuk így, bár nem biztos, hogy fedi a valóságot, társközsége, annak minden előnyével s hátrányával Mert úgy tűnik mindkettőből kijut ennek a kis falunak (bárha az előny kifejezést az újharangodiak erősen vitatják). Azelőtt pedig Hernádnémetihez, Megy aszóhoz tartozott. Mészáros István Bárhová is sodorta a közigazgatás «szeszélye”, sosem fejlődhetett annyit es úgy, ahogyan azt az újharangodiak szerették volna. Rájuk talán még in­kább érvényes a „csatolt falu szindró­ma”, mint más társközségre. Éppen azért, mert mindig más volt a „gazda”... Kigolyózták a harangodi jelölteket A 37-es főútról Gesztely és Szerencs kö­zött úgy félúton letérve, a jóval rosz- szabb minőségűn alig másfél kilomé­tert kell autózni, hogy beérjünk a fa­lucskába. Az idegen keresi a faluköz- Pontot, de nem nagyon találja. No, ott egy vadonatúj templom, biztos lesz a környékén más hivatal is. De nincs, mert az egyetlen bolt, kocsma a másik utcában van, az iskola meg majdnem °lyan, mint egy falusi családi ház, így elég nehéz felfedezni, mint iskolai „ob­jektumot”... Hát mi kellene még ide? Valami hivatal, községháza. Az vég­képp nincs. Ember se nagyon mozog az utcákon, mintha kihalt lenne a település. A Szeptember közepi bágyadt, nyárutói melegben Czető Lászlóné is csak vízért Jött az utcai közkútra a kissé sárgás uelsejű vödörrel.- Biztos sok benne a fertőtlenítő - magyarázza a barnaság okát - Külön­ben jó víz ez. Én már nem tudom beve­zettetni a házba, mert nagyon kevés a nyugdíjam, hát kijárok én ide azért az egy-két vödör vízért. A vezetékes ivóvíz egyébként újdon- Sag> s a falu fennállása óta egyszer­smind a legnagyobb beruházás is. Egé­szen a legutóbbi időkig az ásott kutak­ból vételezték a vizet a faluban.- Nem volt olcsó a vízhálózat kiépí- tese. Összesen 18,5 millió forintba ke- fnlt - tájékoztat Szemán András gesz- telyi polgármester - Ebből 10,2 millió a mtel, amit nekünk kellett felvenni. A szerződés szerint idén kell megkezdeni a törlesztését. Nem lesz könnyű a visszafizetése, ha önállóak lesznek az újharangodiak. A polgármester egyébként egyálta­lán nem ellenzi az újharangodiak elvá- lasát, sőt, azt mondja örülne annak, ha °k is megtanulnák, megtapasztalnák az önállóságot. Az önálló gazdálkodás »örömeit”... Nos, erre, mármint az önállóvá vá­> Lászlóné: Különben jó víz ez Mi kellene még ide? Valami hivatal, de az még nincs... Szemán András: 18,5 millióba került az újharangodi vízműhálózat lásra először az elmúlt évi helyhatósági választás után gondoltak úgy komo­lyabban. A választási kampányban há­rom újharangodi jelölt harcolt a válasz­tók kegyeiért, ám egyikük sem került be a testületbe. A gesztelyiek - ott há­romezren élnek - „kigolyózták” a kis­testvér falu jelöltjeit, bárha - állítják az újharangodiak - onnan is voltak páran akik az ő jelöltjeiket (is) támogatták. Hát most mi lesz velünk, tanító néni?- De nem sikerült - mondja Magyar Jó­zseféé, aki a helyi általános iskolások egyetlen tanítója. - A választási ered­ményt megtudva aztán jöttek hozzám az emberek: hát, most mi lesz, tanító néni, senki nem került be a képviselő- testületbe, ki fogja a mi érdekeinket képviselni? A másik, ami birizgálta a község lakóinak az orrát, hogy a meg­választott polgármestert Újharangod nem támogatta, mégis ő lett a településiek) első embere. Szóval egyre csak panaszkodtak a lakosok. Valamit tenni kell - mondtuk ekkor többen is.- Engem mór nem nagyon érdekel mi lesz a faluban, válunk vagy sem - mondja Czetőné - tudja én így is meg­vagyok, meg úgy is meglennék. A fiata­loknak persze biztos nem mindegy. Varga Ferenc és felesége - bár szin­tén az idősebb korosztályhoz tallóznak már - viszont úgy vélekednek, egyálta­lán nem mindegy, hogy önállóak lesz- nek-e. Vargáné, aki „ravatalozós”, pa­naszkodik, hogy még kötelet sem kap­nak Gesztelyből, amivel a halottat le­engednék a sírba... A régi meg már el­szakadt. A vizet sem vezették ki a kis­kápolnába, hát hogyan lehet ott tisz­taságot tartani, fertőtleníteni? Azt tudni kell, hogy a falu meglehetősen sajátságos helyzetben van - sok szem­pontból. Egyik ezek közül, hogy a te­mető és a ravatalozónak használt kis­kápolna a lakóházaktól eléggé kiesik. Ez volt egyébként a korábban tartott istentiszteletek helyszíne, nem lévén Gáli Lajos: Úgy tűnik végleg itt ragadok... más templom a faluban. Ide pedig jócskán gyalogolni kell a népnek.- Nincs rendben ez a falu - panaszkodik Varga Ferenc - nézzen körül! Itt nem épült egy aszfaltos út, minden ga­zos, a templom körüli közterü­let nagy részét is én kaszálom le, mert a hivatal nem foglal­kozik ilyesmivel. Sok minden kellene ide, de leginkább na­gyobb megbecsülés a falu né­pének. Vargáné kinyitja a kis templomot, melyben a katoli­kusokon túl a reformátusok is kaptak egy kisebb helyiséget. Ok rendszeresen meg is tart­ják szertartásaikat, nem így a római katolikusok. Ugyanis - nem elég a falu lakóinak a sok más probléma - még a pap is elpártolt tólük, így augusztus­tól nincs mise.- Sajnos a plébános úr nagyon sok rosszat mondott a faluról, az itt élőkről a rádióban egyszer - sóhajt egy nagyot Vargáné. A pap levette a kezét Újharangodról Félje, hogy erről bizonyosságot szerez­zünk már keresi is a rádióban elhang­zottakat rögzítő kazettát, amin a plébá­nos úr nyilatkozott. Lejátsszák, s ebből bizony kiderül: tényleg, hogy finoman fogalmazzunk, nem túl hízelgő megál­lapításokat tett Szabó György az újha- rangodiakra. Mikor felkerestük a plé­bános urat Gesztelyben, hogy kikéijük véleményét a történtekről, az újharan- godiak elválási szándékáról, csak annyit mondott:- Nem nyilatkozom, s ami az újha- rangodiakat illeti, már levettem róluk a kezem, nem foglalkozom velük. S hogy a lakók meg a plébános közti ellentét valójában miből adódott, a sér­tődés kinek a részéről jogos, nehéz len­ne így utólag kideríteni. Mindenesetre papjuk sincs a harangodiaknak-jelen­leg. De mijük van?- Ügy tűnik, a különváláshoz szük­séges alapfeltételek, ha éppen csak, de adottak. Orvosi ellátás, óvoda, iskola - ez utóbbi kettő ugyan részben Gesz­telyben, de biztosított - sorolja a gesz- telyi polgármester. A népszavazáshoz legalább háromszáz lakos kell, nos ez éppen adott volt akkorra, vagyis ez év márciusában, a szavazáskor. Még cg)» fél év kell a válaszig Jenei Lászlóné jegyző úgy véli, hogy legalább még egy fél év kell, hogy meg­tudják a választ, vagyis azt, hogy a bel­ügyminiszter felterjesztése alapján ho­gyan dönt ez ügyben a köztársasági el­nök. Jelenleg a megyei Közigazgatási Hivatal emberei vizsgálják a helyi adottságokat , a működtetéshez szüksé­ges feltételeket, tehát azt, hogy életké­pes lehet-e Újharangod, mint önálló te­lepülés. A faluról érdemes még tudni, hogy nem rendelkezik olyan mély gyö­kerekkel, mint sok más település. An­nak idején, az ötvenes évek elején a ta­nyák megszüntetésével, szétverésével az embereket ide telepítették, ahol té- eszközpontot alakítottak ki. A falucs­kában így több helyről érkeztek, egy­mástól eltérő szemléletű, gyökerű - többnyire szegény parasztemberek. Magyar Józsefné sem idevaló, négy esztendeje tanítja az 1-3 összevont osz­tályosokat. Azelőtt Hejóbábán, illetve Makkoshotykán tanított.- Hogy milyen emberek laknak itt? - ismétli kérdésemet. - Néhányan, de ez a kevesebb, közömbösek. Aztán van egy réteg, melynek tagjai akarnak, tesznek. Nos, ők vannak többen, s ők azok, akik leginkább szeretnék, ha a falu különvál­na Gesztelytől. A tavaszi népszavazáson a lakosságnak több mint kilencven szá­zaléka mondott igent a válásra. Ma- gyamé úgy vélekedik: ha meg sem pró­bálják, akkor nem történik semmi. Ó mindenesetre optimista.- Ez egy műfalu, ahol nincsenek gyökerek - jelenti ki Gáti Lajos vállal­kozó, s rögtön meg is magyarázza mire gondol. Nézze, itt nincsenek olyan gaz­daemberek, akik - mint más faluban - annak idején végigszenvedték a téesze- sítést, azt, hogy elvették tőlük a földet satöbbi. Nincs olyan ragaszkodásuk te­hát az itteni dolgokhoz, a földhöz, a fa­luhoz, nincs érzelmi kötődés annyira mint másütt. Öt éve már volt egy kis mocoigás Gáti úr világot látott, tapasztalt ember. Eredeti foglalkozását tekintve mérnök, de jelenleg csirketenyésztéssel foglal­kozik meg ezüstrókával. A csirkézés a régebbi, s ennek révén került ide, Újha­rangodra is. Életében több mindennel foglalkozott már, például arabokkal is üzletelt. Amikor összedőlt a csirkeól, fogta magát s elment Szíriába. Aztán csak visszajött, mostanában éppen a farmon lévő irodáját bővíti.- Úgy tűnik, végleg itt ragadok - ne­veti el magát. - Már két lovat is vet­tem, hát ez sok mindent megmagya­ráz... Szóval lassan gyökeret eresztek Újharangodon... Mikor a boltot is ő vezette, akkor is­merkedett meg jobban a helybéliekkel. Mái- öt éve is volt egy kis mocorgás elvá­lás ügyben, ám akkor az emberek nem akartak még népszavazást - tudtuk meg tőle. Mikor aztán tavaly megtör­tént a választáson az, ami, akkor mond­ta ó is: no, akkor csináljunk valamit!- A nehézségek ellenére jó ügy ez, higgye el. Az hogy a falu önálló lesz, az lesz majd a tradíciója. A lakosokat is jobban össze lehet fogni, hiszen jó el­képzeléseik, terveik vannak a jövőre vonatkozóan. Azzal tisztában vagyunk: nagy ára lesz a változásnak, az önálló­ságnak. Nem lesz könnyű, de bele kell vágni. Készülnek az újharangodiak az esetleges önállóságra, hiszen már pol­gármesterjelöltjük is van. Igaz, a végső döntésre még várniuk kell. Magyar Józsefné: Három jelölt közül egy sem jutott be Fotók: a szerző

Next

/
Thumbnails
Contents