Észak-Magyarország, 1995. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-21 / 223. szám

Az ÉszaK'Magyarország CSÜTÖRTÖKI MELLÉKLETE 1995. Szeptember 21. ü Idegenvezető _____ N éveredet A község neve 1341-ben - egy akko­ri dokumentum szerint, Keren alakban szerepelt. Az etimológusok szerint a Köröm név a köröm főnév­ből alakult ki, méghozzá személyné­ven keresztül. Vagyis, személy vi­selte ezt a nevet, akiről puszta ma­gyar névadással (nem tettek a név­hez -háza, -falva, -laka stb. toldalé­kot) neveztetett el a falu. Persze, más névmagyarázat is is­mert, bár ezek kevésbé tűnnek hite­lesnek. Az egyik verzió szerint az ősszláv kremy (birtokos esetben kremene) szóból ered, s magyarul kovát jelent. Egy másik feltételezés török eredetet igyekszik bizonyíta­ni. Eszerint az ótörök qarim, qirim szóból született, ami gödröt, árkot, sírt jelent. Barokk gyöngyszem A barokk építészet megyénkben ta­lálható értékei között valóságos gyöngyszem a körömi katolikus plé­bániaház. Eredetileg nem erre a cél­ra épült, mindössze 63 esztendeje Plébánia, holott több, mint 250 éves építményről van szó. Hajdanán, 1729-ben a vidék fóldesurai, a sajó- ládi pálosok építették, méghozzá fo­gadónak. Közel a Sajóhoz, a révhez, amely akkortájt nagy forgalmat bo­nyolított le, hiszen postaút vezetett errefelé. A pálosok címere kőbe faragva A ma műemlék épület szabadon ál­ló téglalap alaprajzú, egyemeletes. Meredek nyeregtető fedi. Összegés­zében rendkívül megkapó látványt nyújt, minden részletében arányos, harmonikus, hangulatos épület. Harmónia, hangulat a részletekben figyelmesen vizsgálva, az egyes részletei is elgyönyörködtetik az embert. Belső helyiségei fiókos don­gaboltozattal fedettek. Kívül, a nyu- gati bejárat fölött a pálosok faragott címere ékesíti a házat. Az emeleten az ablakok kötényes- és szemöldök- íszesek. Gyönyörű az északi és a eb homlokzat, ezeket azonos mó- «on kialakított oromzat díszíti. Az romzatok közép mezője enyhén ki- asasodó, benne vak hegedűablak- tif - “z az északi ®s déli homlokzat a ' °Serinc magasságában timpa­nonnal záródik. z ^’"fékes épület jelenlegi állaga r>ímf-n nÜogadható, nem fenyegeti például a pusztulás veszélye, ám az igaz, a mainál lehetne sokkal »elegánsabb rub^a” is. Mert ma ez rál gyöngyszem, ez a ki­pr i" , csuPán munkásruhát visel, holott, több dukálna neki! Nem térkép e táj: Köröm mnxrti <rrívTV»r ■öl'.vAU A település legértékesebb épülete a műemlék plébánia Fotók: Fojtán László Hajdú Imre Lehetne oly híres és közkedvelt hely, mint Hajdúszoboszló. Vagy Zalakaros, Harkány! De ne is menjünk olyan messzire és adjuk egy kicsit lejjebb. Lehet­ne legalább annyira ismert, mint Bogács, vagy Végardó. Mondom, lehetne... Ám nem az. Nem olyan híres. Sőt, egyálta­lán nem híres. Köröm a halva született magyar vágyak és az elszalasztott lehetőségek szim­bóluma is lehetne. Nem, nem! Ezt nem is feltételes módban kell mondanom, hanem állítva! Köröm - ez ideig - a kiaknázat­lan hírnév jelképe. Keményeb­ben fogalmazva: a tehetetlensé­gé éppúgy, mint a magáraha- gyottságé. Körömben az ’50-es évek elején - hamarabb, mint Bogácson, Végar- dón vagy Zalakaroson - olajkutatás közben olaj helyett feltört egy má­sik kincs: a termálvíz. Am míg a fel­sorolt helyeken (és ez a lista tovább bővíthető) éltek a lehetőséggel, s daccal, fürfanggal, ha kellett, sze­mélyes kapcsolatokkal „realizálták” a kincset, szóval, hasznosították a természet ajándékát (fiirdőtelepek épültek és e köré a településnek hasznot hozó idegenforgalom), ad­dig itt egy kertészeten kívül, máig kukorica-, krumplifóldek karéjoz- nák a nyárra mindig lefojtott ter­málkutat. A körömi víz 96 fokos, a vizsgála­tok szerint magas fluorid, szulfid és metakovasav-tartalommal. Gyógyí­tó hatásáról (mert hajdan az árok­ban elfolyó vízben fürödtek az em­berek) legendákat mesélnek. Azt meg saját szememmel láttam egy 1993-ban kelt ügyiraton (az Orszá­gos Közegészségügyi Intézet állítot­ta ki), hogy az ásványvízzé minősí­tés feltételeinek is megfelel ez a víz. Csak hát... ez az érték több, mint negyven év után is csupán lehető­ség. Mintha átok ülne rajta, megva­lósíthatatlan álom. Tóth Tibor, Köröm község pol­gármestere minap azt mondta ne­kem: akár az életét is ráteszi, de itt, ebben a kérdésben most már történ­nie kell valaminek. Konkrétan, a körömi víznek végre hasznosulnia kell! Mégpedig olyan célra, amire való. Ki is írtak pályázatot, amelyet a közelmúltban értékeltek, s az érté­kelés alapján a miskolci székhelyű Cormens Kft.-é lett a kút, a lehető­ség, sőt egy kicsit Köröm jövője is. Képviselőjüktől megtudtam, hogy a kft. három ütemben tervezi megva­lósítani a körömiek és a környékbe­liek régi álmát. Első lépésben egy palackozó épül (terveik szerint már ez évben elkezdik), mely exportra is termelne. A második ütemben (jö­vőre indulna az építése) fürdőme­dence létesülne panzióval és kem­pinggel, s harmadik hasznosítás­ként lenne a kertészet... Apropó, kertészet... Tulajdon­képpen ez az egyetlen dolog, ami megvalósult itt az elmúlt negyven évben, s hasznosította a hőforrás vi­zét. Valamikor a megye legkorsze­rűbb primőr árut előállító kertésze­te volt, amely mára eléggé leélt, le­robbant üzem. Magyarán, nekem egy fillérért nem kellene. Am, nem így gondolkodott a megye egyik leg- ldtűnóbb kertész szakembere, Ka- kuk Lajos, aki tavaly tíz évre bérbe vette ezt a lerobbant telepet. Kakuk Lajos nem olyan ember, aki csak úgy a világba beszél, következés­képp elhiszem neki, hogy itt ő képes előállítani az egész megye egynyári virágpalánta-szükségletét. Ha hagyják neki... Mert megle­pődve hallottam tőle, hogy ez ideig nincs semmi koordináció közte és a hőforrás területét megvásárló Cor­mens Kft. között. Ót tavaly ide hív­ták. Hogy hasznosítsa, virágoztassa fel ezt a roncstelepet. Most meg úgy tűnik, bérleti szerződése ellenére, eladták felőle a tetőt. Szerencsétlen dolog lenne, ha negatív végkifejlete lenne a törté­netnek. Kívülállóként mondom: Kö­römnek szüksége van a Cormensre épp úgy, mint Kakuk Lajosra. Pon­tosabban, mindkettőjük tetteire! Valahogy peches falu ez a Kö­röm. Nem csupán a máig hasznot nem hozó hőforrásuk ügyét pana­szolják, hanem az elorozott törté­nelmi dicsőséget is. Nevezetesen, hogy az a bizonyos ónodi, or­szággyűlés 1707-ben nem is Óno­don volt, nem ott zajlott le, hanem itt, náluk, a „körömi mezőn”. A köz­ség határában van is egy emelke­dés, amelyet Rákóczi-dombnak ne­veznek, és elevenen él a legenda, hogy anno 1707-ben itt táborozott a vezérlő fejedelem. Mutatnak is dokumentumokat, mely szerint az országgyűlésre Sze­rencs felől érkező fejedelem a Sajó magas vízállása miatt nem tudott a folyón átkelni, s ezért kényszerült a körömi határban törvényt ülni. Az indoldás ott sántít egy kicsit, hogy a követek egy része viszont épp ellen­kező hányból érkezett a nevezetes eseményre. No már most, ha való­ban nem lehetett a Sajón átkelni, akkor viszont ők maradtak volna az ónodi túlparton. Én úgy gondolom, meddő vita ez az egész. Az országgyűlés nyugod­tan nevezhető onodinak, amelyik azonban a körömi mezőn zajlott. Annál is inkább - s ezek történelmi tények -, mert az országgyűlés ide­je alatt született iratok egyrészén - ezeket Rákóczi Ferenc írta alá - a helyszín megnevezéseként Ónod, másik részén viszont Köröm neve szerepel. Szóval, a hőforráson, a tör­ténelmen is meg lehet békésen és tisztességgel osztozni. Békés egymás mellett élés - jut eszembe erről. Mert ha valahol, ak­kor itt igazán nagy szükség van er­re. A település lakosságának mint­egy 50 százaléka ugyanis cigány­származású, s ebben a munkanél­küli világban nem könnyű az érde­keket tolerálni, a törvényt betartat­ni. A szükség nagy úr. A polgármesterrel beszélgetve egyetértünk abban: Köröm ma nem vonzza se a látogatókat, se a letele­pülni szándékozókat. Am, ha a víz...! Bármiről beszélünk, végül csak ide lyukadunk ki. Én sem lá­tok más kitörési pontot jelenleg, csak az idegenforgalmat, a termál­vízre épülő gyógyturizmust. Mert ha annak majd lure megy, hogy a bottal ide érkező vendég bot nélkül távozott, de nem azért, mert ellop­ták tőle, hanem azért, mert meg­gyógyította a ma még nem létező körömi fürdő, akkor fognak idejönni sokféléi. S ha sokan jönnek, akkor hoznak is a falunak. Hasznot, felvi­rágzást. Hajdan a rév hozta a hasznot a falunak, no meg a birtokos pálos­rendnek. Akkortájt itt vezetett a postaút keletre Zemplénbe. De ma már erről legfeljebb csak a régi írá­sok regélnek. A múlt dicsősége leg­feljebb erőt adhat, büszkeséget, mely tettre sarkallhat. Kár lenne ámítani magunkat: Köröm sorsa, jövője mindenekelőtt Körömben dől el. Stagnálás? Visszafejlődés? Felvix-ágzás? Azt hiszem, ma nincs ember se ott, se máshol, aki ezt biz­tonsággal megmondaná. Totós­nyelven szólva: a körömi jövő há­romesélyes. Köröm község címere. A múlt dicső, a jelen bizonytalan. És a jövő? Invitáló Haidu Imre Tűnődtem rajta sokáig: ajánljam-e úticé­lul a kedves olvasónak - legalább egy lá­togatás erejéig - Köröm községet. Beval­lom, utólag nem szívesen hallanám egyi- kük-másikuk reklamáló telefonját, mond­ván: nem erre számítottak. Ezt elkerülendő, mindjárt az elején kije­lentem: Köröm nem kínálja a műemlék épületek gazdag választékát, üdülőhely­nek sem üdülőhely, nincs hegye, még nincs fürdője, s tulajdonképpen semmije nincs, ami alapján ma kiérdemelhetné ezt a rangot. Szóval, akik például ilyesmiket várnak, azokat lebeszélem az útról. Akik viszont a vergődő magyar valóságot akarják megtapasztalni, azok látogassa­nak el ide. S ehhez nem kell szociológus­nak lenniük, sőt, semmi hasonló vizsgá­lódásra nem biztatom önöket. Ám a kirán­dulás, az ismerkedés egy másik, még nem ismert hellyel nem csupán a műemlék templom megtekintését, az étterem felke­resését, a jó evést és jó ivást jelenti. Hanem az élet minőségének a tanulmányozását is! S erre Köröm, akár az a bizonyos „ál­latorvosiló", alkalmas lehel: Mertminden, amit ma ember érez itt Magyarországon, minden, ami foglalkoztatja, minden, ami bántja, minden, ami fáj neki, minden, ami hiányzik neki, minden, amit ezek után is remél, az itt, Körömben (is) tetten érhető. A hazát - múltja, történelme alapján - megismerni szándékozókat sem beszélem le erről az útról. Ónod, Berzék, Köröm, Cirincs, Sajólád - így együtt, együttes lát­nivalóival - századok történetét, irodal­mát, építészetét idézi. És ezekre - szelle­mi töltekezésül úgy gondo lom, szüksé­günk van. Talán nem haszontalan nekünk, a komputerek, a betéti társaságok, kft.-k, tőzsdék, államkötvények rabjainak az ez­redforduló közeledtével, ha van fogal­munk például arról is: mi történt 1707-ben ott, azon a bizonyos körömi mezőn. A körömi egyház története A körömi katolikus templom A hagyomány szerint az első templomot itt, Körömben a Czudar-család építtette. Ók vol­tak a falu birtokosai, őket 1387-ben a sajóládi pálosok követték. 1598 körül a körömi lakosok révészek voltak, kompjuk járt a Sajón, haszná­latáért a maguk és birtokosaik, a pálosok szá­mára vámot szedtek. A pálosrendiek a korábbi maradványok fel- használásával 1729-ben kibővítve, újjáépítet­ték a templomot. Tornyot is építettek hozzá. Az épületet befedték, bemeszelték, belső fel­szereléssel látták el, majd a czenstochovai Szűz Mária tiszteletére szentelték fel. 1786-ban eltörölték a pálosrendet, ettől kezdve a birtokot a vallásalap használta. A templomot 1801-ben és 1859-ben renoválták, majd 1930-ban bővítették is. Ekkor nyerte el mai végleges alakját. A templom főhomlokzat fölötti tornya pámatagos sisakkal fedett. Be­lül hajója síkmennyezetes. Az egyenes záródá- sú szentély két oldalán egy-egy téglalap alap­rajzú bővítmény, melyek a szentéllyel egyvo- nalban záródnak. A körömi templom műemlék jellegű. Jelen­legi titulusa: Kisboldogasszony.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents