Észak-Magyarország, 1995. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-21 / 223. szám

10 SZABADIDŐ Kertbarát .......... .......~ 1995, Szeptember 21., Csütörtök B úcsú egy borásztól Meghalt egy osztrák szőlőtermelő, egy borász szakember. Úgy hívták Kari Kaíblinger. Kari az elmúlt években boraival állandó részvevője volt a bogácsi BÜKKVINFEST-nek. Személye­sen háromszor is járt a Bükkalján, s ott mindig nagyszerűen érezte magát. Kari kitűnő borász volt. Tavaly például nem­csak két arany- és egy ezüstérmet szerzett a be­nevezett boraival, de a legjobb külföldi borász­nak járó különdíjat is neki ítélte oda a neves szaktekintélyekből álló zsűri. Idén két fehér- és két vörösbora vívta ki a legna­gyobb elismerést, s négy aranyérmével újra a fesztivál legeredményesebb külföldi borászá­nak bizonyult, megelőzve például a nagyhírű Rajna-menti német termelőket is. Kari az idei fesztiválra személyesen már nem tudott eljönni. Barátai, borásztársai hozták a szomorú hírt: gyógyíthatatlan beteg. A szép dí­jakat ott, Bogácson már a fia vette át. Bíztunk benne, hogy a jó hír, a siker majd gyógyítja. Vagy legalábbis mérsékli a fájdalmát. Mert Kari nagyon büszke volt a bogácsi sikereire. Heurigerje (borozója) falán fő helyen díszlik a bükkaljai tanúsítvány, a Magyarországon ki­vívott siker dokumentumai, az aranyoklevelek. Jómagam, a borok révén ismertem meg Karit. Személyesen is jártam a gazdaságában, s pél­dás, nagy tudású gazdálkodónak ismertem meg. Mindemellett szerény volt, nagyon ven­dégszerető és jólelkű. Minap egy fénykép jött róla Ausztriából. Egy mosolygós kép, olyan, amilyen az életben volt. Am, mellette ott volt a megmásíthatatlan tény: Barátunk elment örökre. Kari ma már a földben pihen, abban, amelyből a szőlő gyökerezik. De csupán a teste! Mert él az, akit nem felejtenek el! Igen, Kari olyan em­ber volt, akit nem lehet elfelejteni. Javaslom a BÜKKVINFEST kuratóriumának, hogy jövőre a legjobb külföldi borásznak járó különdíjat, Kari Kaiblingerről nevezzék él. Ezzel is őrizzük barátunk, kollégánk emlékét! Hajdú Imre A diólevél nem komposztálható! A diófa több szempontból is eltér a többi gyü­mölcsfától. Egyebek között abban is, hogy a lombja - ahogy azt már sokan tudják és ta­pasztalták - nem keverhető a komposztálandó szerves anyagok közé. A magam részéről nagyon kedvelem a diófa illatos levelét, és tudom, hogy igen sokan szí­vesen töltenek el olvasással, beszélgetéssel vagy éppen borozgatással, kártyázással egy­két órát a nyári, meleg délutánokon a diófák il­latos, hűvös árnyékában. A diófa levelének illata rovarriasztó tulaj­donságú! Tudták ezt azok a parasztemberek, akik rendszerint az istállóban felállított priccsen töltötték éjszakáikat. Mivel pedig az istállóban gyakran tanyáztak a kellemetlenül csípő bolhák, a prices szalmájába diólevelet kevertek. Az is eléggé közismert dolog, hogy a diófák terebélyes koronája alatt más növények nem szívesen élnek, mert a fa leveleiben levő juglon nevű detergens anyag megakadályozza a ta­lajban levő, szabad szemmel nem is látható élőlények élettevékenységét. Ez az oka annak, hogy a diófák alatt nincs aljnövényzet, de még a gyep is kiritkul, kipusztul az árnyékában. Mi legyen hát a diófák ősszel lehullott leve­lének a sorsa? Föltétlenül söpörjük össze a le­veleket, hogy ne a kert talaján korhadjanak el, és a megszáradt leveleket égessük el. Annak semmi akadálya sincs, hogy hamujukat a komposztba keverjük. A diófához hasonló élettani hatása van a vadgesztenyefa lombjának is. Komposztkészí- tésre ezt sem ajánlatos használni! Édes-savanyú zöldségek télire Fotó: Fojtán László Nemcsak a gyümölcsöket, a zöldségeket is eltehetjük télire, savanyúan vagy édeskésen. Pikáns borsos uborka Hozzávalók (kétszer kétliteres üveghez): másfél kilogramm apró, kemény uborka, 15 dekagramm só, 2 szál kapor, egy cseresznyepapri­ka, 20 dkg vöröshagyma, egy kávés­kanál fehér és egy kávéskanál feke­te szemes bors, egy kávéskanál cu­kor, 2 deciliter tízszázalékos ecet. Az uborkát alaposan megmos­suk. 8 dkg sót egy liter hideg vízben feloldunk és ezzel leöntjük az ubor­kát, és legalább 12 órát hűvös he­lyen állni hagyjuk. Ezután az ubor­kát leöblítjük, leitatjuk, és az előké­szített üvegekbe tesszük. A kaprot megmossuk, a cseresznyepaprikát felvágjuk, kimagozzuk és apróra vágjuk, a hagymát megtisztítjuk és karikára vágjuk. Az így előkészített fűszereket és a borsszemeket az üvegekbe tesszük. A maradék sót, a cukrot egy liter vízben felfőzzük, hozzáadjuk az ecetet és az üvegekbe töltjük úgy, hogy két centiméter szabadon maradjon. Az üvegeket jól lezáijuk és 25-30 percig vízzel telt fazékban 75 fokon bedunsztoljuk. Savanyú zöldbab és paprika Hozzávalók (kétszer félliteres üveg­hez): negyed kilogramm zöldbab, 2 db zöldpaprika, 2 db paradicsom- paprika, 2 gerezd fokhagyma, 4 evő­kanál 20 százalékos ecet, 7 deka­gramm cukor, kevés só, egy kávés­kanál szárított kakukkfű, 2 db szá­rított cseresznyepaprika. A babot megpucoljuk és sós víz­ben körülbelül 20 percig pároljuk. Kivesszük a vízből és hagyjuk ki­hűlni. A paprikákat megtisztítjuk, kivesszük a magházat és csíkokra vágjuk. A fokhagymát megtisztít­juk. Háromnegyed liter vizet, az ecetet, egy evőkanál sót, a cukrot és a kakukkfüvet felfőzzük. A babot, a paprikát, a fokhagymát és a cse­resznyepaprikát az üvegekbe elosztjuk és a forró lével leöntjük úgy, hogy ellepje. Az üvegeket azon­nal forrón lezáijuk. Mi szem-szájnak ingere Bazsalikomos paradicsom Hozzávalók (kétszer félliteres üveg­hez): fél kilogramm paradicsom, 10 szem fekete olívabogyó, egy kávés­kanál zöld szemesbors, egy csokor bazsalikom, negyed liter olívaolaj. A paradicsomokat megmossuk, szárazra itatjuk és egy fogpiszkáló- val több helyen beszúrjuk. A para­dicsomokat, az olívabogyót, a bazsa­likomleveleket és a borsszemeket egy tálba tesszük és ráöntjük az olí­vaolajat. Két-három napig pihentet­jük, majd üvegekbe töltjük. Vegyes saláta Hozzávalók (kétszer félliteres üveg­hez): 3 darab zöldpaprika, 3 db pa­radicsompaprika, egy közepes nagyságú cukkini, egy közepes nagyságú padlizsán, 2 gerezd fok­hagyma, negyed liter borecet, egy kávéskanál szemesbors, 3 babérle­vél, 20 dekagramm cukor, egy ká­véskanál só. A paprikákat félbevágjuk, kivesz- szük a magházat. A külső felével lefelé a sütőlapra tesszük és a grillsütőben vagy sütőben addig sütjük, amíg a paprika haja sötét lesz. Kivesszük a sütőből, hagyjuk kicsit kihűlni és le­húzzuk a héját. Ezután kockáikra vágjuk. A cukkinit és a padlizsánt megmossuk, megtisztítjuk és szele­tekre, illetve darabokra vágjuk. A paprikát, a cukkinit és a padlizsánt az üvegekbe elosztjuk. A fokhagy­mát lehámozzuk és vékony szele­tekre vágjuk. Az ecetet, másfél deci­liter vizet, a fokhagymát, a borsszemeket, a babérlevelet, a cuk­rot és a sót felfőzzük. A lét a zöldsé­gekre öntjük. Hagyjuk kihűlni és csak azután zárjuk le az üvegeket. Előételnek vagy olaszos ételekhez körítésként tálaljuk. Gomba pikáns fűszerezéssel Hozzávalók (kétszer félliteres üveg­hez): háromnegyed kilogramm gom­ba, négy fej lilahagyma, negyed liter borecet, 2 kávéskanál só, egy evőka­nál cukor, egy kávéskanál fekete szemes bors, egy kávéskanál kori­andermag, néhány szál kakukkfű, 2 evőkanál olívaolaj. A hagymákat megtisztítjuk és csíkokra vágjuk. A gombát megtisz­títjuk és ha nagyobbak, kettévág­juk. Az ecetet, másfél deciliter vizet, a sót, a cukrot, a borsszemeket, a korianderszemeket és a kakukkfü­vet felfőzzük. Hozzáadjuk a gombát és körülbelül tíz percig főzzük. Ke­vés tartósítószert keverünk hozzá, és üvegekbe töltjük. Az olajat a tete­jére öntjük és szorosan lezárjuk. Amit a klemátiszról tudni kell Sokan ismerik ezt a szép kúszónö­vényt, amely nyári virágpompájá­val ragadja meg a nézők és a látók szemét. Joggal és okkal tartják a legszebb kerti liánnak. Számos faja ismert. Ezek közül az erdei iszalag (Clematis vitaiba) az egész országban vadon tenyé­szik, és kötélvastag indáival ka­paszkodik fel még a legmagasabb fákra is. Ernyőben nyitja szép fehér virágait, amelyekből őszre mutatós fehéres tollbokréta fejlődik. Nagyon életerős, gyorsan fejlődő növény a hegyi iszalag (Clematis montana ’Rubens’), amely rózsaszí­nű virágokat nyit. A Clematis viti- cella virágai májustól augusztusig nyílnak, liláskék színűek. Ez a faj Rekordár a balatoni borvidéken Veszprém (MTI) - Minden eddigi­nél többet fizet az idén a borszőlőért a Balatoni Borászati Rt. a borvidék legnagyobb szőlőfeldolgozójának és tárolójának tulajdonosa. A Char- donnay, a Szürkebarát és a Musko­tály szőlő kilójáért negyven forintot adnak a termelőnek; tavaly a leg­magasabb ár 28 forint volt. Varga László vezérigazgató elmondta, hogy ki akarják szorítani Balaton- felvidékről a feketekereskedelmet, és azokat az alföldi gazdaságokat, amelyek innen szeretnék beszerez­ni a hiányzó termést, aminek szá­mos jelét tapasztalták: többen már előre alkudoznak a még éretlen ter­mésre. A Balatoni Borászati Rt. ve­zetősége elhatározta azt is, hogy a keresett fajták árát egy összegben kifizetik, a többi szőlőfajtának felét az átvételkor, másik felét pedig ké­sőbb számolják a termelők kezébe. A részvénytársaság vonzáskörzeté­be mintegy 20 ezer hektár szőlő tar­tozik, nehéz viszont megállapítani, hogy mennyi ebből a termőültet­vény, hiszen a kárpótlás után sokan nem kívánják folytatni a szőlőmű­velést a megkapott területen. En­nek ellenére a vezérigazgató bízik abban, hogy az elmúlt évhez hason­lóan az idén is legalább hatmillió li­ter bort tudnak forgalomba hozni. jól tűri a mi klímánkat; ha félámyé- kos helyre ültetjük, még el is vadul. A legszebb és a legelterjedtebb iszalagfáj a kerti klemátisz (Clema­tis x jackmannii), amely 3-4 méter magasra kapaszkodik fel, és ezért rácsok, lugasok, pergolák, falak be- futtatására alkalmas. Virágai na­gyok, és a halvány rózsaszíntől a sö­tétliláig minden színárnyalatban előfordulnak. Egész nyáron, töme­gesen nyitja a virágait. Ez a klemá­tisz a tápdús, laza, nyirkos talajt kedveli és nem érzi jól magát a szá­raz környezetben. Helyének megta­lálásában az a fortély, hogy nem vi­seli el a déli fekvést, az egész napos napsütést, ezért inkább a keleti ol­dalra kell ültetni. Kissé mélyebben A múlt század derekán a kertészek, kertészkedők számára Kerti Gazda­ság címmel évente két alkalommal megjelenő szakkiadványt adott ki a Magyar Kertészeti Társulat. Ebben időszerű tanácsokat, praktikus ötle­teket, hasznos tapasztalatokat ad­tak közre, jól segítve ezzel olvasókö­zönségünk ilyen irányú tevé­kenységét. Forgatva e kiadvány megsárgult példányait, olykor-olykor mosolyog- tató tanácsokkal is találkozunk, ugyanis ezek egy részét mára már túlhaladta az idő. Viszont akadnak e több, mint százéves lapokon érde­kes, ma is kipróbálható ötletek. Pél­dául ilyen az uborka elrakása sós vízben. Közre is adjuk: ,A znaimi uborka múlt télen köz­kedvességben részesült, jutányos elkészítésénél fogva figyelmet ér­demel. E czélra hoszszukás, rozsdától ment apró uborkák választatnak, hideg kútvízben megtisztítván azok a reájok tapadt szenytől. Ezután az a czélra készített tisz­ta hordócska fenekét kibélelvén tiszta szőlőlevéllel és kaporral, reá rakunk egy sor uborkát, - azután ismét a szőlőlevél és kapor-rétegre ültessük, mint ahogy a faiskolában volt. Nem szereti azt sem, ha a tövét megsüti a nap! Ezt úgy kerülhetjük el, hogy töve körül vastag takaróré­teget (mules) helyezünk el szalmá­ból, tőzegből, fűrészporból vagy más szerves anyagból. Az is jó megoldás, ha közvetlenül eléje talajtakaró nö­vényt, alacsony évelőt vagy örökzöl­det ültetünk. Nyáron a mi klímánk alatt rendszeres öntözést és műtrá­gyázást kíván. Télre is be kell ta­karni. Csak akkor nem kopaszodik fel, ha az első három évben 20-25 centiméter magasan vissza­metsszük. Házi szaporítása nagy üggyel-bajjjal jár, egyszerűbb meg­vásárolni a tenyészedényben kap­ható csemetét. egy réteg uborkát, s így tovább, míg a hordócska megtelt. Ezután lágy eső- vagy folyóvízben felolvasztunk annyi sót, hogy íze hasonló legyen a kissé elsózott leveshez, mely sósvíz­zel aztán az uborkát leöntjük egész színig a hordóban. Ezután lenem zárván a hordót, meleghelyre állítjuk, hogy az ubor­ka forrásnak induljon.- Kívánjuk az uborkát soká el­tartani? azesetben az eijedésnek in­dult uborkás hordót nyomban szo­rosan bedugjuk, pinezébe teszszük, s nyoleznaponként megforgatjuk; szándékunk azonban az uborkát még tél előtt azonnal lezárni, a du­góra tiszta ruhát tévén szorosan le­verni. Valahányszor használatra ubor­kát veszünk ki a hordóból, mind­annyiszor meg kell azt a netáni pe­nésztől tisztogatni, megforgatni a hordót s újra lezárni. Az eként berakott uborka igaz hogy nem oly mérges, mint a mi paprikával vegyes eczetbe rakott uborkánk, de jóval kellemesb ízű, tartós, s mi fő, nem költséges, s a hasonszenves gyógymódnál is él­vezhető.” Tessék kipróbálni! Uborka sós vízben éltévé A Kerti Gazdaság írta száznegyven éve Borászati kislexikon Pikoló 1. két deci sör, 2. borfiú Pimpósbor borvirágos bor Pince teljesen vagy részben föld alatti vagy hegyoldalba vájt, főleg bor tárolására használt, viszonylag állandó hőmérsékletű helyiség Pincegádor a pince - néha lépcsős — előtere Pincemester a borospince (szak­képzett) kezelője Pinceszer borospincék sora Pint régi űrmérték Pintér kádár Plébános az erdélyi Csombord környékén termett Kövér szőlőből és Furmintból készült' borkülönle­gesség Polimerizáció nagy molekulájú anyag keletkezése azonos építőele­mekből, melléktermékek keletkezé­se nélkül Poncichter Sopron környéki né­met (szőlősgazda) Pórsáfrány sáfrányos szeklice (vi­rágjának főzetét - a szaflórt - a bor színezésére használják - zöld színú- ra fest) Primőr (bor) már novemberben, decemberben készre kezelt és forga­lomba hozott (vörös) újbor; Francia- országban, Kanadában stb. nagyon divatos Prohibíció alkoholos italok készí­tésének és forgalomba hozatalának hatósági tilalma Promil ezrelék Puncs teából és rumból (borból) citrom, cukor, fűszerek hozzáadásá­val készült forró, alkoholos ital Puttony háton hordható fa, fém, vagy műanyag szőlőszállító edény Rafia a Kelet-Afrikában honos ra­fiapálma kötözőanyagként használt rostja Rajnai kanna fából készült, egy- fülű borossajtár Rakia (rossz) pálinka Rámpás vagy majomtej kifor­rott, de még le nem tisztult újbor (német Rahm=tejföl) Rázópróba a bor állóképességé­nek egyik vizsgálata Rebech a szőlő utolsó sajtolásakor nyert mustból készült bor Cham­pagne-ban Reduktív borkezelés nagyrészt oxidativ folyamatok kizárásával végzett borkezelés, amelynek célja a szőlőből származó és az eijedési il­lat- és zamatanyagok megóvása Refrakció fénytörés Refraktométer fénytörés alapján oldatok sűrűségének meghatározá­sára szolgáló eszköz Rézalja rézízű előpárlat a pálinka- főzéskor Virágkalauz A golgotavirágnak nagyon dekora­tív és szokatlan szépségű virágai vannak. Viszonylag könnyű az ápo­lása. Erős indáival kapaszkodik a támasztékokra. Fényigény: Közvetlen napfény. Víz­igény: Bőven öntözzük és a növeke­dési időszakban kéthetente locsol­juk meg tápoldattal. Télen kevés vi­zet igényel. Hőmérséklet: Annak el­lenére, hogy a golgotavirág fagyálló, jól fejlődik meleg helyiségben is. Té­len azonban feltétlenül szüksége van pihenőidőre, kb. 10 Celsius-fok- nál. Levegő páratartalma: A növény kedveli a magas páratartalmat. Ál­lítsuk nedves kavicsra és időnként permetezzük vízzel! Javaslat: A golgota virágot ta­vasszal vágjuk vissza! Távolítsuk el régi, hosszú szárait, és a fiatal haj­tásokat mindössze 10-15 centiméter hosszúságúra hagyjuk! Elhelyezés: Futtassuk körbe a gol­gotavirágot egy kettős dróthurkon, amelyet előzőleg a földbe dugtunk- Helyezzük egy Ids asztalra az er­kélyen! Golgotavirág

Next

/
Thumbnails
Contents