Észak-Magyarország, 1995. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-07 / 211. szám

SZABADIDŐ Az Észak-Magyarország CSÜTÖRTÖKI MELLÉKLETE 1995. Szeptember 7. Utazás Körutazás Erdély szívében Fotók: Benes László RAcz Ilona • Miskolc (EM) - Őseim Erdélyből származtak át ide, az anyaországba. Mivel már elég idős vagyok ahhoz, hogy úgymond ilyenkor minden nap ajándék az ember életéből, nem akartam meghalni, mielőtt nem látha­tok „őshazám” szép tájaiból legalább egy szeletkét. Elindultam hát, harminchatod magammal Er­délyt nézni. Már a határátkelőhelyen, Csengersi- mánál másképpen dobogott a szívem. Erdély földjére lépni nekem mindig olyan, mintha cso­daországba jutnék. Mintha könnyezne Mátyás Utunk során először Nagybányán álltunk meg, megtekinteni az Ásvány- és Bányavirág Múzeu­mot. A Habsburg birodalom idején tőlünk, innen vittek sok természeti csodát Bécsbe, a múzeum­ba. Innen Désre mentünk, ahol megnéztük a re­formátus templomot. Dés után Kolozsvár követ­kezett. Első utunk a Házsongárdi temetőbe vitt. Elzarándokoltunk Apáczai Csere János síremlé­kéhez, megnéztük - többek között - Koós Károly síremlékét, Dsida Jenő kriptáját, majd Brassai Sámuelét, akiről úgy mondják, Ő volt az utolsó polihisztor. Kolozsváron nem mulasztottuk el megnézni a híres-neves Mátyás szobrot sem és Mátyás szülő­házát. Valamikor, amikor Kolozs megye egyik fa­lujában laktam szép, rendezett volt a tér, most kopár és sivár, és az ásatás láttán a szívem is el­szorult, de úgy láttam, mintha a lovon ülő nagy királyunk szeméből is könnyek hullanának. Félelmetesen fenséges Másnapi utunk kétórás gyalogtúrával kezdődött. Elmentünk megnézni a Tordai hasadékot. Egy ideig minden ment simán, aztán egyre nehezebb lett az oda vezető út. Mikor a nyaktörő sziklák egy részén átvergődtünk, bizony negyedmagam- mal feladtuk a további utat. Ezután Szováta kö­vetkezett. Itt a bátrabbak megfürödtek a Medve­tó sós vizében. Amilyen meleg volt a levegő, majdnem „olyan hideg” volt a tó vize. Aztán át­keltünk a Hargitán, a Görgényi havasokon, meg­álltunk a Pongráctetőn gyönyörködni a szép és fenséges tájban, és végül eljutottunk a Gyilkos­tóhoz. Csodálatos panoráma tárult elénk! Farkaslakán Tamási Áron emlékművénél A Gyilkos-tó Másnap reggel busszal lementünk a Békás­szoroshoz. Útközben először megcsodáltuk az Ol­tárkövet. Ez egy hatalmas sziklaképződmény, a tetején kereszttel. Az „átkosban” csillag volt a te­tején, de a rendszerváltáskor lelőtték onnan. A Békás-szorosba „halaikanyarokon” át jutottunk le. A látvány félelmetesen fenséges volt! Szoron­gásunkat a Békás patak zúgása, csobogása, dalo­lása egy kicsit oldotta. Istenanya áldásával Ezután a Csíksomlyói Kegytemplom követke­zett. Csíksomlyó búcsújáró hely, ahol már a XV. században virágzik a Boldogságos Szűz Mária tisztelete a székely nép körében. A főoltáron van a Szűzanya 2,27 méter magas, fából faragott szobra, mely a XVI. században készült. Jobb ol­dalán Szent István király, bal oldalán Szent László király szobra áll. Csodálatosak a templom üvegablakai, melyeken a szentek képei sorakoz­nak. A Kegyszobor a Mária-zarándoklatok kö­zéppontjában áll. Miközben a zarándokok Máriá­hoz könyörögnek, megsimogatják a Kegyszobor lábát, hozzáérintik ruháikat, vagy kegytárgyai­kat. így vélik kiesdeni az Istenanya áldását. Most Homoródfürdő következett, ahol borvi­zet kóstoltunk és fel is tankoltunk belőle. Bár nem mindenkinek ízlett. Innen Farkaslakára mentünk, ahol megtekintettük Tamási Áron sír­ját és a különálló síremléket. Ezután Korondon álltunk meg, megnéztük az egyik - akkor éppen működésben lévő - fazekas-keramikus műhelyt, és itt vásároltuk meg a legtöbb emlék- és aján­déktárgyat. Útközben leszálltunk Gyergyószent- miklóson, Csíkszeredán, Mádéfalván. Megnéz­tük a mádéfalvi emlékművet. Az emlékmű felira­ta: „SICVLICIDIVM 1764. jan. 7. A határőrség erőszakos szervezésekor Mádéfalva határában 1764. január 7-én hajnalban a csász. katonaság által védtelenül lekaszabolt Csili- és Háromszéki 200 székely vértanú emlékére, kik az ősi szabad­ságért vérzettek el, emelte az utódok hálás ke­gyelete 1899.” Szénásszekéren Negyedik nap szép reményekkel telve indultunk el, a napi program jó volt, de az egészből csak ar­ra futotta, hogy megtekinthettük a Szárhegyen lévő Lázár kastélyt - tisztes távolból - és Szász­régen előtt 15 kilométerre a buszunk lerobbant. „Csak” egy kis tengelytörés, és „csak” az egyik légpárna hibásodott meg. Szerencsére jött egy üres taxis, aki az egyik vezetőnket bevitte Ré­gemé, és onnan szerzett egy román buszt, román vezetővel, aki szívesen vállalta, hogy elvisz a több mint 100 kilométerre lévő Tordaszentlászló- ra. Mit tesz Isten, útközben defektet kapott az egyik kerék. Szálláshelyünktől az étterem három kilomé­ter távolságra volt, így bizony át kellett sétál­nunk Magyarfenesre, ha vacsorázni akartunk. Volt, akiket utolért egy rakomány nélküli szé­násszekér, és azon mehettek tovább. Vacsora után megnéztük a helyi templomot, ahol nem­csak a templomról hallhattuk a szép története­ket, hanem az egész környékről, Kalotaszegről is. Ekkor hazafelé menet már a társaság fele fel­került a szénásszekérre. Olyan volt az egész, mint egy érdekes kaland, nevettünk saját ma­gunkon, de még nótáztunk is. Modern korban pa­ci-taxival utaztunk. Mindenütt integettek Este tábortűznél - sorban énekléssel - köszön­tünk el kedves vendéglátó falunktól, ahol még Szent László-tallérokat is kaptunk. Szerencsére éjszaka megérkezett a saját bu­szunk, elindultunk hazafelé. Közben még meg­álltunk Körösfőn, ahol kirakodóvásár volt, majd a Királyhágón keresztül utazva láttuk a Boncza Bertáék kastélyát, amely Ady otthona is volt egy ideig, és elérkeztünk Nagyváradra, ahol az utol­só látnivalónk a Szent László Székesegyház volt. Talán egész utunk során ez volt a legszebb templom. Innen már csak a határátkelés várt ránk. Sze­rencsénkre 15 perc alatt átjutottunk mindkét vá­mon, és este a betervezett időnél nem sokkal ké­sőbb teljes épségben megérkeztünk. A Székelyföldén gyönyörű szókelykapukat láttunk. Egyik szebb volt mint a másik. Amerre elmentünk, majdnem mindenütt integettek a gyerekek és felnőttek egyaránt. Szerettek ben­nünket és mi is szerettük őket. Ahol leszálltunk, előre köszöntek nekünk, sok helyen még a romá­nok is. Jobb első buszpáholy Miskolc (ÉM - NYI) - Jobb egyes ülés. A turistabuszon mindig az idegenvezető helye. Ott ül és oda pakol, onnan szól uta­saihoz, segíti a gépkocsivezetőket, ha szükséges. A buszvezető az utasok testi épségéért felelős, ő azért, hogy mindenki jól érezze magát... Bárdos István Fotó: Farkas Maya Ahhoz a generációhoz tartozik, akik a hetve­nes évek elején szereztek idegenvezetői képe­sítést. • Olykor utazgattam is, de az még nem volt az igazi - emlékszik ússza Bárdos István. - Az­tán 1980-ban a Miskolci Rádiót hagytam ott az utazás kedvéért, s tizenkét éven át voltam ak­tív idegenvezető az Expressnél, a Cooptourist- nál, az IBUSZ-nál főállásban. Akkor kezdő­dött egy nagy utazási láz, divatba jött Bécs, Berlin, a még nem bevásárlós isztambuli utak... Három éven keresztül telepített ide­genvezetőként dolgozhattam a görögországi Pefkohoriban. □ Nyilván előtte is sokfelé járt. már.:. • Láthattam a számos európai országon kívül Vietnámot, Kubát, Koreát, Tájföldet, Izraelt, az USA-t. Ez utóbbiról könyvet is írtam így láttam Amerikát címmel... Kétszer két és fél hónapot tölthettem kint, majd mint idegenve­zető is visszatérhettem Amerikába. Tavaly ok­tóberben pedig elnyertem az USA kormányá­nak 10 000 dolláros ösztöndíját, amelynek se­gítségével 35 ottani utazási irodánál tanulmá­nyozhattam a magas színvonalú idegenforgal- mi-idegenvezetői-utazásszervező és bonyolító munkát, mindebben a komputerizálás sze­repét. □ Ennyi tapasztalat birtokában bizonyára tisztán látja, milyen a jó idegenvezető? • Nagyon türelmes, ugyanakkor talpraesett és nagyon határozott. Ám mégiscsak annyira, hogy utasai érezzék, tudják, ő most értük van. Ne nyaralni menjen a csoporttal, hanem dol­gozni. Ismeijen nyelvet, nyelveket, magam például jól beszélek németüí, angolul, lengye­lül. Aztán minden út előtt vágja be a térképet, a szükséges tudnivalókat a várossal, a heŰyeí kapcsolatban. Az utas sosem érezheti, hogy az idegenvezető bizonytalan. □ Fentebb határállomásként említette 1992-t... • Nem véletlenül. Az előző esztendőben egy szakmai úton összejöttem Bihal Tamással, aminek az lett a vége, hogy a Kamara mellett megalakult a Szerviz Iroda Utazásszervező Kft. Tudtunk hozni újat is a szakmában. Mi vezettük be, hogy rendszeresen meghívunk nagy hazai és külföldi irodákat, követségük­kel, légitársasagukkal, partnereikkel együtt miskolci bemutatkozásra. Nem hagyhattam abba az idegenvezetést sem. Szeptemberben Spanyolország és Egyiptom következik, majd novembertől februárig három kamarai szak­mai út az USA-ba, Dél-Aírikába és Távol-Ke­letre. □ Kérhetek egy sztorit is? • A Hungária Biztosító gépjármű kárbecslői­vel a svédországi Volvo-gyárba mentünk láto­gatásra. A visszautunkat rosszul szervezték meg, nem szerepelt a valóságban az a vonat, amellyel Göteborgból elértük volna a berlini repülőnket. Akkor közel álltam egy kicsit a kétségbeeséshez, de végül is vonattal, busszal, hajóval megint busszal és megint vonattal el­jutottunk Berlinbe, ahol sikerült elérnünk a már szinte indulásra kész gépet... Hát ilyen is lehet az idegenvezető élete. ^HÍRKERÉK Tél a Lengyel-Tátrában Varsó (PAP) - Megérkezett a tél a Lengyel- Tátrába - jelentette az elmúlt hét keddjén a hírügynökség. Fehér hósapka borítja kedd reggel óta a Kasprowy-csúcsot és az 1500 mé­ternél magasabban fekvő helyeket. Rövid idő leforgása alatt a hegyekben 3 centiméteres hó hullott, a hőmérő higanyszála pedig kevéssel nulla fok alá zuhant. A téli idő az idén megle­hetősen korán köszöntött be a Tátrában, ám a meteorológusok szerint ezen a környékén ez nem számít szokatlan jelenségnek. , Tovább él a lipicai ménes Ljubljana (APA) - A szlovénai Lipicában, a híres ménes törzshelyén újabban egyre több a gond, így júniusban néhány paripa kiesése keltett riadalmat. Mostantól azonban más­ként lesz, a szlovén kormány ugyanis átveszi a kereken 1,1 millió dollárral eladósodott mé­nest a hozzátartozó mezőgazdasági létesítmé­nyekkel és szállodákkal együtt, és a potenciá­lis turistaközpont vonzerejét a lókedvelők szá­mára pénzügyi támogatással segít növelni, biztosítva az állatok jövőjét is. Ehhez máris 2,7 millió dollárt helyezett készenlétbe. Jelen­leg 165 „felnőtt” lipicai és 26 csikó él az 1580- ban alapított ménesben, amely az első világ­háborúig a bécsi császári udvar, a nemesség és a lovasság számára szállította az áhított fe­hér paripákat. 1918-ban Lipica Olaszország­hoz, majd 1945-ben Jugoszláviához került. Most Lipicára újabb felvirágzás vár. Az olasz határ melletti kis falut eg}' sor attrakció fogja majd a lókedvelők számára vonzóvá tenni. Osztrák autópályadíj Bécs (MTI) - Johannes Ditz osztrák gazdasá­gi miniszter jövő év július 1-jétől évi 390 schil­linges autópálya-bérlet bevezetését tervezi. A bérlet öt évig maradna érvényben, s ezután le­hetne átállni a szakaszos elektronikus út­használati díjra. A 390 schillinges ár a bel- és külföldi maximum 3,5 tonnás személy - és te­herautókra vonatkozna. Az ennél súlyosabb járműveknél 12 ezer tonnáig évi 5 ezer, efelett évi maximum 17 ezer schillinget kellene fizet­ni. Ditz a személyautók és a könnyű szállító- járművek útadójából évi 2 milliárd schilling- nyi bevételre számít. Remegő várostorony Brüsszel (MTI) - Nemcsak ferde tornya van már Európának, hanem remegő tornya is. Bi­zonytalan időre üzemen kívül kellett helyez­ni a belgiumi Bruges-ben található városto­rony hatalmas harangját, mert megállapítot­ták, hogy túlságosan sok és erőst rezgést kelt az épületben, amely így súlyosan károsodhat. A harangot, amely a Győzelem becenevet vi­seli, 1680-ban öntötték, és először egy helyi templom tornyába került. Százhúsz évvel ké­sőbb azonban, Flandria francia meghódítása alatt elmozdították onnan, és hadizsákmány­nak nyilvánítva megpróbálták Franciaor­szágba szállítani. A 6 tonna súlyú és több mint két méter átmé­rőjű harang azonban szállíthatatlan volt, így Bruges-ben maradt, ahol 1802-ben a városto­ronyba telepítették. Ám a Győzelem hangja, úgy tűnik, 193 év alatt súlyosan megviselte a tornyot, amelyből harsan. A belga tudósok máris megkezdték a számításokat, miféle kö­vetkezményei lehetnek a hang nyomán kelet­kezett, ijesztő rezgéseknek. A tervek szerint az év végére már kész tervekkel állhatnak elő arra, hogyan lehetne megoldani a remegő to­rony rejtélyét.

Next

/
Thumbnails
Contents