Észak-Magyarország, 1995. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)
1995-09-07 / 211. szám
SZABADIDŐ Az Észak-Magyarország CSÜTÖRTÖKI MELLÉKLETE 1995. Szeptember 7. Utazás Körutazás Erdély szívében Fotók: Benes László RAcz Ilona • Miskolc (EM) - Őseim Erdélyből származtak át ide, az anyaországba. Mivel már elég idős vagyok ahhoz, hogy úgymond ilyenkor minden nap ajándék az ember életéből, nem akartam meghalni, mielőtt nem láthatok „őshazám” szép tájaiból legalább egy szeletkét. Elindultam hát, harminchatod magammal Erdélyt nézni. Már a határátkelőhelyen, Csengersi- mánál másképpen dobogott a szívem. Erdély földjére lépni nekem mindig olyan, mintha csodaországba jutnék. Mintha könnyezne Mátyás Utunk során először Nagybányán álltunk meg, megtekinteni az Ásvány- és Bányavirág Múzeumot. A Habsburg birodalom idején tőlünk, innen vittek sok természeti csodát Bécsbe, a múzeumba. Innen Désre mentünk, ahol megnéztük a református templomot. Dés után Kolozsvár következett. Első utunk a Házsongárdi temetőbe vitt. Elzarándokoltunk Apáczai Csere János síremlékéhez, megnéztük - többek között - Koós Károly síremlékét, Dsida Jenő kriptáját, majd Brassai Sámuelét, akiről úgy mondják, Ő volt az utolsó polihisztor. Kolozsváron nem mulasztottuk el megnézni a híres-neves Mátyás szobrot sem és Mátyás szülőházát. Valamikor, amikor Kolozs megye egyik falujában laktam szép, rendezett volt a tér, most kopár és sivár, és az ásatás láttán a szívem is elszorult, de úgy láttam, mintha a lovon ülő nagy királyunk szeméből is könnyek hullanának. Félelmetesen fenséges Másnapi utunk kétórás gyalogtúrával kezdődött. Elmentünk megnézni a Tordai hasadékot. Egy ideig minden ment simán, aztán egyre nehezebb lett az oda vezető út. Mikor a nyaktörő sziklák egy részén átvergődtünk, bizony negyedmagam- mal feladtuk a további utat. Ezután Szováta következett. Itt a bátrabbak megfürödtek a Medvetó sós vizében. Amilyen meleg volt a levegő, majdnem „olyan hideg” volt a tó vize. Aztán átkeltünk a Hargitán, a Görgényi havasokon, megálltunk a Pongráctetőn gyönyörködni a szép és fenséges tájban, és végül eljutottunk a Gyilkostóhoz. Csodálatos panoráma tárult elénk! Farkaslakán Tamási Áron emlékművénél A Gyilkos-tó Másnap reggel busszal lementünk a Békásszoroshoz. Útközben először megcsodáltuk az Oltárkövet. Ez egy hatalmas sziklaképződmény, a tetején kereszttel. Az „átkosban” csillag volt a tetején, de a rendszerváltáskor lelőtték onnan. A Békás-szorosba „halaikanyarokon” át jutottunk le. A látvány félelmetesen fenséges volt! Szorongásunkat a Békás patak zúgása, csobogása, dalolása egy kicsit oldotta. Istenanya áldásával Ezután a Csíksomlyói Kegytemplom következett. Csíksomlyó búcsújáró hely, ahol már a XV. században virágzik a Boldogságos Szűz Mária tisztelete a székely nép körében. A főoltáron van a Szűzanya 2,27 méter magas, fából faragott szobra, mely a XVI. században készült. Jobb oldalán Szent István király, bal oldalán Szent László király szobra áll. Csodálatosak a templom üvegablakai, melyeken a szentek képei sorakoznak. A Kegyszobor a Mária-zarándoklatok középpontjában áll. Miközben a zarándokok Máriához könyörögnek, megsimogatják a Kegyszobor lábát, hozzáérintik ruháikat, vagy kegytárgyaikat. így vélik kiesdeni az Istenanya áldását. Most Homoródfürdő következett, ahol borvizet kóstoltunk és fel is tankoltunk belőle. Bár nem mindenkinek ízlett. Innen Farkaslakára mentünk, ahol megtekintettük Tamási Áron sírját és a különálló síremléket. Ezután Korondon álltunk meg, megnéztük az egyik - akkor éppen működésben lévő - fazekas-keramikus műhelyt, és itt vásároltuk meg a legtöbb emlék- és ajándéktárgyat. Útközben leszálltunk Gyergyószent- miklóson, Csíkszeredán, Mádéfalván. Megnéztük a mádéfalvi emlékművet. Az emlékmű felirata: „SICVLICIDIVM 1764. jan. 7. A határőrség erőszakos szervezésekor Mádéfalva határában 1764. január 7-én hajnalban a csász. katonaság által védtelenül lekaszabolt Csili- és Háromszéki 200 székely vértanú emlékére, kik az ősi szabadságért vérzettek el, emelte az utódok hálás kegyelete 1899.” Szénásszekéren Negyedik nap szép reményekkel telve indultunk el, a napi program jó volt, de az egészből csak arra futotta, hogy megtekinthettük a Szárhegyen lévő Lázár kastélyt - tisztes távolból - és Szászrégen előtt 15 kilométerre a buszunk lerobbant. „Csak” egy kis tengelytörés, és „csak” az egyik légpárna hibásodott meg. Szerencsére jött egy üres taxis, aki az egyik vezetőnket bevitte Régemé, és onnan szerzett egy román buszt, román vezetővel, aki szívesen vállalta, hogy elvisz a több mint 100 kilométerre lévő Tordaszentlászló- ra. Mit tesz Isten, útközben defektet kapott az egyik kerék. Szálláshelyünktől az étterem három kilométer távolságra volt, így bizony át kellett sétálnunk Magyarfenesre, ha vacsorázni akartunk. Volt, akiket utolért egy rakomány nélküli szénásszekér, és azon mehettek tovább. Vacsora után megnéztük a helyi templomot, ahol nemcsak a templomról hallhattuk a szép történeteket, hanem az egész környékről, Kalotaszegről is. Ekkor hazafelé menet már a társaság fele felkerült a szénásszekérre. Olyan volt az egész, mint egy érdekes kaland, nevettünk saját magunkon, de még nótáztunk is. Modern korban paci-taxival utaztunk. Mindenütt integettek Este tábortűznél - sorban énekléssel - köszöntünk el kedves vendéglátó falunktól, ahol még Szent László-tallérokat is kaptunk. Szerencsére éjszaka megérkezett a saját buszunk, elindultunk hazafelé. Közben még megálltunk Körösfőn, ahol kirakodóvásár volt, majd a Királyhágón keresztül utazva láttuk a Boncza Bertáék kastélyát, amely Ady otthona is volt egy ideig, és elérkeztünk Nagyváradra, ahol az utolsó látnivalónk a Szent László Székesegyház volt. Talán egész utunk során ez volt a legszebb templom. Innen már csak a határátkelés várt ránk. Szerencsénkre 15 perc alatt átjutottunk mindkét vámon, és este a betervezett időnél nem sokkal később teljes épségben megérkeztünk. A Székelyföldén gyönyörű szókelykapukat láttunk. Egyik szebb volt mint a másik. Amerre elmentünk, majdnem mindenütt integettek a gyerekek és felnőttek egyaránt. Szerettek bennünket és mi is szerettük őket. Ahol leszálltunk, előre köszöntek nekünk, sok helyen még a románok is. Jobb első buszpáholy Miskolc (ÉM - NYI) - Jobb egyes ülés. A turistabuszon mindig az idegenvezető helye. Ott ül és oda pakol, onnan szól utasaihoz, segíti a gépkocsivezetőket, ha szükséges. A buszvezető az utasok testi épségéért felelős, ő azért, hogy mindenki jól érezze magát... Bárdos István Fotó: Farkas Maya Ahhoz a generációhoz tartozik, akik a hetvenes évek elején szereztek idegenvezetői képesítést. • Olykor utazgattam is, de az még nem volt az igazi - emlékszik ússza Bárdos István. - Aztán 1980-ban a Miskolci Rádiót hagytam ott az utazás kedvéért, s tizenkét éven át voltam aktív idegenvezető az Expressnél, a Cooptourist- nál, az IBUSZ-nál főállásban. Akkor kezdődött egy nagy utazási láz, divatba jött Bécs, Berlin, a még nem bevásárlós isztambuli utak... Három éven keresztül telepített idegenvezetőként dolgozhattam a görögországi Pefkohoriban. □ Nyilván előtte is sokfelé járt. már.:. • Láthattam a számos európai országon kívül Vietnámot, Kubát, Koreát, Tájföldet, Izraelt, az USA-t. Ez utóbbiról könyvet is írtam így láttam Amerikát címmel... Kétszer két és fél hónapot tölthettem kint, majd mint idegenvezető is visszatérhettem Amerikába. Tavaly októberben pedig elnyertem az USA kormányának 10 000 dolláros ösztöndíját, amelynek segítségével 35 ottani utazási irodánál tanulmányozhattam a magas színvonalú idegenforgal- mi-idegenvezetői-utazásszervező és bonyolító munkát, mindebben a komputerizálás szerepét. □ Ennyi tapasztalat birtokában bizonyára tisztán látja, milyen a jó idegenvezető? • Nagyon türelmes, ugyanakkor talpraesett és nagyon határozott. Ám mégiscsak annyira, hogy utasai érezzék, tudják, ő most értük van. Ne nyaralni menjen a csoporttal, hanem dolgozni. Ismeijen nyelvet, nyelveket, magam például jól beszélek németüí, angolul, lengyelül. Aztán minden út előtt vágja be a térképet, a szükséges tudnivalókat a várossal, a heŰyeí kapcsolatban. Az utas sosem érezheti, hogy az idegenvezető bizonytalan. □ Fentebb határállomásként említette 1992-t... • Nem véletlenül. Az előző esztendőben egy szakmai úton összejöttem Bihal Tamással, aminek az lett a vége, hogy a Kamara mellett megalakult a Szerviz Iroda Utazásszervező Kft. Tudtunk hozni újat is a szakmában. Mi vezettük be, hogy rendszeresen meghívunk nagy hazai és külföldi irodákat, követségükkel, légitársasagukkal, partnereikkel együtt miskolci bemutatkozásra. Nem hagyhattam abba az idegenvezetést sem. Szeptemberben Spanyolország és Egyiptom következik, majd novembertől februárig három kamarai szakmai út az USA-ba, Dél-Aírikába és Távol-Keletre. □ Kérhetek egy sztorit is? • A Hungária Biztosító gépjármű kárbecslőivel a svédországi Volvo-gyárba mentünk látogatásra. A visszautunkat rosszul szervezték meg, nem szerepelt a valóságban az a vonat, amellyel Göteborgból elértük volna a berlini repülőnket. Akkor közel álltam egy kicsit a kétségbeeséshez, de végül is vonattal, busszal, hajóval megint busszal és megint vonattal eljutottunk Berlinbe, ahol sikerült elérnünk a már szinte indulásra kész gépet... Hát ilyen is lehet az idegenvezető élete. ^HÍRKERÉK Tél a Lengyel-Tátrában Varsó (PAP) - Megérkezett a tél a Lengyel- Tátrába - jelentette az elmúlt hét keddjén a hírügynökség. Fehér hósapka borítja kedd reggel óta a Kasprowy-csúcsot és az 1500 méternél magasabban fekvő helyeket. Rövid idő leforgása alatt a hegyekben 3 centiméteres hó hullott, a hőmérő higanyszála pedig kevéssel nulla fok alá zuhant. A téli idő az idén meglehetősen korán köszöntött be a Tátrában, ám a meteorológusok szerint ezen a környékén ez nem számít szokatlan jelenségnek. , Tovább él a lipicai ménes Ljubljana (APA) - A szlovénai Lipicában, a híres ménes törzshelyén újabban egyre több a gond, így júniusban néhány paripa kiesése keltett riadalmat. Mostantól azonban másként lesz, a szlovén kormány ugyanis átveszi a kereken 1,1 millió dollárral eladósodott ménest a hozzátartozó mezőgazdasági létesítményekkel és szállodákkal együtt, és a potenciális turistaközpont vonzerejét a lókedvelők számára pénzügyi támogatással segít növelni, biztosítva az állatok jövőjét is. Ehhez máris 2,7 millió dollárt helyezett készenlétbe. Jelenleg 165 „felnőtt” lipicai és 26 csikó él az 1580- ban alapított ménesben, amely az első világháborúig a bécsi császári udvar, a nemesség és a lovasság számára szállította az áhított fehér paripákat. 1918-ban Lipica Olaszországhoz, majd 1945-ben Jugoszláviához került. Most Lipicára újabb felvirágzás vár. Az olasz határ melletti kis falut eg}' sor attrakció fogja majd a lókedvelők számára vonzóvá tenni. Osztrák autópályadíj Bécs (MTI) - Johannes Ditz osztrák gazdasági miniszter jövő év július 1-jétől évi 390 schillinges autópálya-bérlet bevezetését tervezi. A bérlet öt évig maradna érvényben, s ezután lehetne átállni a szakaszos elektronikus úthasználati díjra. A 390 schillinges ár a bel- és külföldi maximum 3,5 tonnás személy - és teherautókra vonatkozna. Az ennél súlyosabb járműveknél 12 ezer tonnáig évi 5 ezer, efelett évi maximum 17 ezer schillinget kellene fizetni. Ditz a személyautók és a könnyű szállító- járművek útadójából évi 2 milliárd schilling- nyi bevételre számít. Remegő várostorony Brüsszel (MTI) - Nemcsak ferde tornya van már Európának, hanem remegő tornya is. Bizonytalan időre üzemen kívül kellett helyezni a belgiumi Bruges-ben található várostorony hatalmas harangját, mert megállapították, hogy túlságosan sok és erőst rezgést kelt az épületben, amely így súlyosan károsodhat. A harangot, amely a Győzelem becenevet viseli, 1680-ban öntötték, és először egy helyi templom tornyába került. Százhúsz évvel később azonban, Flandria francia meghódítása alatt elmozdították onnan, és hadizsákmánynak nyilvánítva megpróbálták Franciaországba szállítani. A 6 tonna súlyú és több mint két méter átmérőjű harang azonban szállíthatatlan volt, így Bruges-ben maradt, ahol 1802-ben a várostoronyba telepítették. Ám a Győzelem hangja, úgy tűnik, 193 év alatt súlyosan megviselte a tornyot, amelyből harsan. A belga tudósok máris megkezdték a számításokat, miféle következményei lehetnek a hang nyomán keletkezett, ijesztő rezgéseknek. A tervek szerint az év végére már kész tervekkel állhatnak elő arra, hogyan lehetne megoldani a remegő torony rejtélyét.
