Észak-Magyarország, 1995. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)

1995-08-05 / 183. szám

Augusztus 5., Szombat Műhely ÉM-hétvége VII „Nem akarunk fotósiskolát teremteni” Sajógalgóci találkozás Szathmáry-Király Ádámmal és feleségével Székely Noémi Sajógalgóc (ÉM) - A falu csendes, a há­zak előtt csak néhány ember beszélget. Mikor a Szathmáry-Királyék háza felől érdeklődünk, egy kontyos asszony sze­me felcsillan: ja, ,a fotós házaspár! Szathmáry-Király Ádám és felesége ne­vét talán itt, Galgócon még kevesen is­merik - hiszen csak két éve költöztek ide -, de Kazincbarcikán annál inkább. Szathmáry-Király Ádámné (vagy aho­gyan a városban ismerik: Zsó) a kazinc­barcikai művelődési központ megbízá­sából fotózza a várost, dokumentálja a Jelentősebb eseményeket, félje a Fel­földi Fotográfusok Szövetségének ügy­vezető-képviselője.- Teljesen amatőr módon csinálom a fotó­zást, mindig is így volt ez - kezdi Szath­máry-Király Ádám. - Legelőször, azt hi­szem, katonakoromban foglalkoztam ezzel komolyabban. Akkor nyertem először díjat. Zsó viszont mint szakmát tanulta.- Igen, ez így igaz - veszi át a szót felesé­ge. - Az érettségi után nagy gondban vol­tam, hogy mégis mi legyen belőlem. Aztán az egyik napon az édesanyám azzal a kér­déssel állt elém, hogy nem akarok-e fényké- Pésztanuló lenni? Nagy kő esett le a szívem­ről, végre tudtam, merre induljak. A művé­szi igényű fotózás akkor kezdődött igazán, mikor Leninvárosban egy vegyipari kiállítá­son vettem részt. . - Előny vagy hátrány, hogy mindkettő­jüknek ugyanaz a foglalkozásuk?- Több előnye van, mint hátránya - mo- solyodik el a férj. - Mindig van mit megbe­szélni, nem tehetünk a másiknak szemre­hányást, ha például alkotótábor van, hiszen üündkettőnknek ott a helye.- Másrészt, ha nem ugyanazok vagy ha­sonló dolgok foglalkoztatnának, akkor a másik esetleg nehezményezné a nem otthon töltött időt. Mert azt azért tudni kell, hogy a fotózás tényleg rengeteget vesz el a szabad­időből.- Beleszólnak egymás munkájába? . - Mindenki a saját ízlése szerint dolgo- sik, a saját elképzeléseit valósítja meg. Nem skarunk fotósiskolát teremteni. Ha segí­tünk egymásnak, akkor sem az a szándék Vezérel, hogy átformáljuk a másikat.- Azért azt hozzá kell tenni, hogy termé­szetesen kritikusai vagyunk egymásnak. Adám megcsinálja a képeit, én megmon- dpm, hogy az szerintem jó vagy nem jó - és viszont. Ennek ellenére kiállításra azt küldi e‘> amit ő arra érdemesnek tart. Meghall­juk egymás véleményét, és amit úgy gon­dolunk, azt megfogadjuk. . - A Felföldi Fotográfusok Szövetsége az idén Dubicsányban rendezte meg hagyomá- üyps alkotótáborát. A tábor fő témája az jdén is a borsodi tájba helyezett akt volt. Mit jelent ön számára az akt? - fordulok Szathmáry-Király Ádámhoz. , - Mindenféle témát szívesen fotózok, de föny, hogy a bánkúti és sebesvízi alkotótá­borban nemcsak én, hanem barátaim is na­gyon megszerettük az akt és a természet összhangját. Azóta ebben a témában verhe­tetlenek vagyunk, a kiállításokról évek óta sorban hozzuk el a díjakat. Most éppen a Szathmáry-Király Ádám: Nincs tovább színezett aktok a kedvenceim. Mesterséges színekkel dolgozom, ezeken a képeken pél­dául kék testű, lehetetlen sárga hajú lányok láthatók. Izgalmas játék ez.- Mindketten ott voltak most Dubicsány­ban. Az azonos helyszínen készültek-e ha­sonló képek?- Mégcsak véletlenül sem! Különös, ha csak két méterre állunk egymástól, akkor is egészen más képet csinál Ádám, mint én. Mennyiségileg is máshogyan dolgozunk. Míg ó sok felvételt készít, és utána csak hó­napok múlva dolgozik rajta, addig én azon­nal előhívom a negatívot. Viszonylag keve­set fényképezek, a mostani alkotótáborban például öt tekercset, de van olyan kollégám, aki százhúszat. Ha vannak is kiállítások, az utóbbi idő­ben megcsappantak a lehetőségek. Hiába, semmilyen költséges hobbinak nem tesznek jót a gazdasági nehézségek. A házaspár per­sze folyamatosan küldi munkáit hazai és külföldi tárlatokra. Legutóbb éppen Spa­nyolországba és Kínába. Szathmáry-Királyéknak két felnőtt lá­nyuk van, a huszonhat éves Krisztina, és a tizenkilenc éves Barbara. Jelenleg mindket­ten Amerikában vannak. A nagyobbik lány építészként, a kisebbik babysitterként dol­gozik. Szüleik mesterségét valószínűleg egyikőjük sem fogja folytatni. Bár Krisztina belekapott a fotózásba, és középiskolás ko­rában megnyerte a Magyar Középiskolások Fotópályázatát is, édesapja szerint nem volt elég kitartó. Barbit pedig inkább a rajz és a festés vonzza. Hargitai Attila ÉJSZAKA Krematóriumában a Nap, nullfokon az ég alatt. Fény zsugorodás. Ajtót nyit az éjszaka: halottasház. Neon-csipkéket terít fényes szemfedőnek. Koporsófedelet: ránkszögezi az eget. Megnézhetni utoljára, csillaglyukakat ver rája. UTÓHANG Fájdalmammal lakom csendben, koporsóban - albérletben. Pázmándi László Az arany árnyéka Az arany árnyéka mindenhol elkísér Inkák, aztékok kincse végleg az ördögé És vérrel szennyezi be a forrás vizét Fény helyett otthona az alvilági sötét. Az arany árnyéka bűnöket takar Csengése szíveket zár, kapukat nyit Mint forgószél, lelkeket felkavar Kinyújtott kezeket ökölbe szorít. Aranyfogakból készült sok horogkereszt és a becsületrend - csak aranyozott Arany füst színezi a vésett betűket A vízből kimosott kincs, egy marék homok. Zarándok indul idegen utaknak A böjti szelek ideje érkezett Az aranyeső szirmai hullanak A harang szól, s nyakunkban aranykereszt. 1995.04.13. Cseh Károly SERLEG X, T É G E O ^ Merlek én: rejtetted 6 és fény­nyel telt az es­te, szerelmes assz0^ lesütött szemű ragyogása Púm, aki csalhatatlanul felismerte, s 'fúr kisgyermek korban tisztelte a ehetséges embert, koronként eleső- úlkozott néhány karrieren - mond- an: Hogy a csudába lehet ilyen gyenge képességekkel olyan magas Polcra kerülni?Mikor mások - ilyen- or kiváló emberek felsorolása követ- ozett. - értékes produktumokkal a óluk megett, ott öregszenek meg va- amely könyvtárban, tudományos 'ntézetben, ilyen vagy olyan tanszé- , .n' vidéki középiskolákban, meg ,ís Plébániákon. Politikai karrierekkel nem tudott Pam megbarátkozni, mikor egy-egy szervezet, egyesület satöbbi ha- J nak farvizén valaki beevez (be- szik, beevickél) a hatalomba. rJ?Sfen lonúja volt (tanúi lehettünk, ul m('r okkor), hogy példá­! a ooemincas évek némely nyikhaj venteoktatói a nyilas idők bekö- fjével egy járás, egy megye kor- ff uraivá váltak. (Olyat is is- em közülük, aki a háború után oriMk^ belépett a kommunista a< s még jó ideig felszínen uaradt.) aaff beszéljünk tán a Biszku Bélák, seterki Lajosok, vagy Czinegék Zínerjéről? Fölosleges. Bunkó Jan- SZorSZerezteb (szereznek?) akárhány- fbúrmeiy rendszerben parla- n 1 mandátumot, s ülnek bár- Sv°úyszékbe, mert... Mert tudnak, gy inkább mernek valamit, amit Zls°k nem... taV ^Hós, bátorság? Némelykor S(fn ez Is■ De inkább gátlástalan­ig > s persze az uralkodó eszmék kri­tikádon, sőt szolgai elfogadása, hir­detése. Kik a kormány tagjai? - hangzott a kérdés az ’56-os forradalom leverése után. A válasz: Kádár, Apró, Dögéi! Értsd: Kádár apró dögéi! Uraim, a színészet nem más, mint gátlásta­lanság - mondta nekünk mintegy bevezetőül Fischer Sándor, a beszéd tanára. Cinikusnak éreztem a kije­lentést. Pedig a mester korántsem akarta megbántani a főiskola szí­nészhallgatóit (akiket ugyancsak ta­nított), pusztán a nyilvánosság elé kerülő ember (aktor, rétor) működé­sének természetére utalt, ami bizony némi gátlástalanságot követel... Erkölcs? Becsület? Lelkiismeret? Természetesen az etikus magatar­tásra is van példa, hiszen Teleki Pál öngyilkosságával akart figyelmeztet­ni a nemzetvesztő lépésekre, s mi­niszterek mondtak le (napjainkban is), akik nem értettek egyet bizonyos intézkedésekkel. De hát nem ez a jellemző - sajnos. A jellemző a bizonyítvány magyará­zása, a manipuláció, a csúsztatás, a demagógia. Mintha (a dolgozó nép okos gyülekezete helyett) bugyuták- ból, kiskorúakból tevődne össze en­nek az országnak a lakossága, akik fölött kényre-kedvre lehet gyámkod­ni. Akikkel mindent el lehet hitetni. Elsősorban azt, aki uralkodik (pozí­cióban van), az mintegy Isten kegyel­méből élvezi a hatalmat. Ami leegy­szerűsítve annyit jelent, hogy nem té­ved, a személye meg szent és sérthe­tetlen. A feudalizmusra jellemző magatar­tásformák nem szűntek meg a szoci­alizmus évtizedei alatt sem (sőt né­mely bizantikus vonásokkal még erősödtek is), a rendszerváltozás utáni első kormány sem a polgári erényeket igyekezett újraéleszteni, most meg... De hagyjuk az elméletet. Ha például Gyarmati Béla valamely skandináv államban köz­úti vétséget (ismétlem: csak vétséget) követ el egy miniszter - mint aho­gyan erre volt példa - a bíróság elíté­li. Az illető néhány hónapot közmun­kán (útépítésen) tölt, mint hasonló cselekményért bíróság elé került pol­gártársai - aztán akár vissza is ül­het a bársonyszékbe. A mi demokráciánkban ez másképp van. A főember gyorshajtása „relatív gyorshajtás”. S általában minden cselekménye, minden megnyilvánu­lása relatív. Azaz, amiként pártja ítéli meg, annyira súlyos, vagy szóra sem érdemes. Mert a főember „megkülönböztető jelzést” visel. Nem csak a gépjármű­vén. Ennélfogva sok mindent megen­gedhet magának, illetve sok mindent megengednek neki. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a Szovjetunió utolsó időszakában a legirigyeltebb státusszimbólum a megkülönböztető jelzés volt. Aki vil­logó, szirénázó járművel közlekedhe­tett, az már számított valakinek a hierarchiában. Persze a brezsnyevi korrupció idején egyre több lett a megkülönböztetett. Mikor aztán a közlekedési szabályok már sok ezer emberre, illetve járműre (nagy biro­dalom) nem vonatkoztak, akkor a kormány radikális lépésre készült... Nem tudom megtette-e ezt a lépést? De, ha megtette is, biztos, hogy csak ideig-óráig csökkent a „nínózó” au­tók száma. Mert amíg a rendőrsé­gen, mentőkön, tűzoltókon etc. kívül is van megkülönböztető jelzés - ad­dig azt meg is lehet szerezni Vajon észrevették-e az illetékesek, hogy például az akadémikusok kö­zül senki nem kért megkülönböztető jelzést. Nekik villogó lámpák helyett elég a szellem napvilága. S ha meg­tehetik, többnyire gyalog járnak, mint Arany János egykoron. Hogy aztán ő is találkozott úri lócsiszárok­kal? Hát persze, hiszen a gyorshaj­tás (a kivagyiság eme megnyilvánu­lása) nemzeti sajátosságunk. Ez tetszetős megállapítás, de nem igaz. Raul Castro például -ezt olyan szemtanúktól tudom, mint Aczél György és Grósz Károly - ámokfutó Szószólóban módra száguldozott Kuba fővárosá­ban; nem is egészen józanul fogva a volánt... Ki merte volna figyelmeztet­ni? Egyszóval a hatalom elragad, aránytévesztésekbe sodor, ha nem elég erős az intellektus, ha nem fej­lett az erkölcsiség. A forró nyárban árnyékot keresve Fáy András aforizmáit olvasgatom. Vajon kik emlékeznek még a „nemzet mindenesére” - ahogyan Mikszáth titulálta a 19. század kitűnő közgaz­dászát, színházszervezőjét, szépíró­ját Nos, Fáy -a többi között - ezeket írja: »A virtus szerte sok embernél nem egyéb büszkeségnél és tisztelet- halászatnál Lármás virtusok és pri­vilegizált vétkek egyaránt tulajdona­ik ezeknek; s valamint egy virtust is, melynek elmulasztásából gyalázat háramlana reqjok el nem mellőzné­nek sokért: úgy minden vétket, mely­nek követése a nagyvilág trónjához és becsületszeszeihez köttetettnek tartatik, két kézzel elfogadnak. Vir­tust gyakorolnak, csak hírével essen a világnak; de a vétektől sem idegen­kednek, csak meg ne tudja a világ." Következzék most egy Benkei törté­net - első kézből. Egykori belügymi­niszterünk nagyon szeretett autót ve­zetni. Mint mesélte, kedvelte, gyak­ran hátra ültette sofőrjét, s maga vette kézbe a kormányt. Talán mon­danom sem kell, hogy ilyenkor jócs­kán áthágta a sebességhatárokat. Egy alkalommal meg is állították emiatt, (nem volt megkülönböztető jelzés) a közlekedési rendőrök. A mi­niszter igazolta magát, a közeg tisz­telgett, de szó nem jött ki a száján.- Csak nincs valami baj, barátom ? - kérdezte Benkei barátságosan.- Tessék nekem megmondani, ki ül hátul, ha maga a miniszter vezeti a kocsit - nyögte ki az őrmester. Ez a poén. Tessék nevetni, vagy sír­ni. De ez még mindig jobb történet, mint mikor a szélvédőre vágódik egy rendőr, s hárman halnak meg egy­szerre. Mert a halál nem relatív, az istenit neki... Ha látlak közlekedni (autót és hiva­talt vezetni) megmondom ki vagy. Ami pedig apám naiv csodálkozását illeti, hogy miként lehet szerény ké­pességekkel magas polcra kerülni, a válasz körülbelül ez: nyomni hell a pedált, s minél kevesebbet érzelegni, gondolkodni. Aztán majd megma­gyarázunk, vagy megmagyaráznak helyettünk mindent... Vicc! Hruscsov sofőrje rendkívül unatko­zott a washingtoni tárgyalások ide­jén. Az amerikai elnök pilótája nem­különben.- Versenyezzünk kicsit - javasolta Iván.-O. K. - mondta Joe. Iván bizony lemaradt, s lógatta az orrát. Az öreg Nyikita természetesen észrevette ezt. - Sose búsulj fiam- vi­gasztalta gépkocsivezetőjét, mikor az megvallotta rosszkedve okát -, majd helyreütjük a Pravdában! A központi lap gyors híre: A tegnap Washingtonban rendezett nemzetkö­zi autóversenyen a Szovjetunió válo­gatottja az előkelő második helyet vívta ki, míg az USA csapata az utolsó előtti helyen végzett

Next

/
Thumbnails
Contents