Észak-Magyarország, 1995. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-05 / 183. szám
Augusztus 5., Szombat Műhely ÉM-hétvége VII „Nem akarunk fotósiskolát teremteni” Sajógalgóci találkozás Szathmáry-Király Ádámmal és feleségével Székely Noémi Sajógalgóc (ÉM) - A falu csendes, a házak előtt csak néhány ember beszélget. Mikor a Szathmáry-Királyék háza felől érdeklődünk, egy kontyos asszony szeme felcsillan: ja, ,a fotós házaspár! Szathmáry-Király Ádám és felesége nevét talán itt, Galgócon még kevesen ismerik - hiszen csak két éve költöztek ide -, de Kazincbarcikán annál inkább. Szathmáry-Király Ádámné (vagy ahogyan a városban ismerik: Zsó) a kazincbarcikai művelődési központ megbízásából fotózza a várost, dokumentálja a Jelentősebb eseményeket, félje a Felföldi Fotográfusok Szövetségének ügyvezető-képviselője.- Teljesen amatőr módon csinálom a fotózást, mindig is így volt ez - kezdi Szathmáry-Király Ádám. - Legelőször, azt hiszem, katonakoromban foglalkoztam ezzel komolyabban. Akkor nyertem először díjat. Zsó viszont mint szakmát tanulta.- Igen, ez így igaz - veszi át a szót felesége. - Az érettségi után nagy gondban voltam, hogy mégis mi legyen belőlem. Aztán az egyik napon az édesanyám azzal a kérdéssel állt elém, hogy nem akarok-e fényké- Pésztanuló lenni? Nagy kő esett le a szívemről, végre tudtam, merre induljak. A művészi igényű fotózás akkor kezdődött igazán, mikor Leninvárosban egy vegyipari kiállításon vettem részt. . - Előny vagy hátrány, hogy mindkettőjüknek ugyanaz a foglalkozásuk?- Több előnye van, mint hátránya - mo- solyodik el a férj. - Mindig van mit megbeszélni, nem tehetünk a másiknak szemrehányást, ha például alkotótábor van, hiszen üündkettőnknek ott a helye.- Másrészt, ha nem ugyanazok vagy hasonló dolgok foglalkoztatnának, akkor a másik esetleg nehezményezné a nem otthon töltött időt. Mert azt azért tudni kell, hogy a fotózás tényleg rengeteget vesz el a szabadidőből.- Beleszólnak egymás munkájába? . - Mindenki a saját ízlése szerint dolgo- sik, a saját elképzeléseit valósítja meg. Nem skarunk fotósiskolát teremteni. Ha segítünk egymásnak, akkor sem az a szándék Vezérel, hogy átformáljuk a másikat.- Azért azt hozzá kell tenni, hogy természetesen kritikusai vagyunk egymásnak. Adám megcsinálja a képeit, én megmon- dpm, hogy az szerintem jó vagy nem jó - és viszont. Ennek ellenére kiállításra azt küldi e‘> amit ő arra érdemesnek tart. Meghalljuk egymás véleményét, és amit úgy gondolunk, azt megfogadjuk. . - A Felföldi Fotográfusok Szövetsége az idén Dubicsányban rendezte meg hagyomá- üyps alkotótáborát. A tábor fő témája az jdén is a borsodi tájba helyezett akt volt. Mit jelent ön számára az akt? - fordulok Szathmáry-Király Ádámhoz. , - Mindenféle témát szívesen fotózok, de föny, hogy a bánkúti és sebesvízi alkotótáborban nemcsak én, hanem barátaim is nagyon megszerettük az akt és a természet összhangját. Azóta ebben a témában verhetetlenek vagyunk, a kiállításokról évek óta sorban hozzuk el a díjakat. Most éppen a Szathmáry-Király Ádám: Nincs tovább színezett aktok a kedvenceim. Mesterséges színekkel dolgozom, ezeken a képeken például kék testű, lehetetlen sárga hajú lányok láthatók. Izgalmas játék ez.- Mindketten ott voltak most Dubicsányban. Az azonos helyszínen készültek-e hasonló képek?- Mégcsak véletlenül sem! Különös, ha csak két méterre állunk egymástól, akkor is egészen más képet csinál Ádám, mint én. Mennyiségileg is máshogyan dolgozunk. Míg ó sok felvételt készít, és utána csak hónapok múlva dolgozik rajta, addig én azonnal előhívom a negatívot. Viszonylag keveset fényképezek, a mostani alkotótáborban például öt tekercset, de van olyan kollégám, aki százhúszat. Ha vannak is kiállítások, az utóbbi időben megcsappantak a lehetőségek. Hiába, semmilyen költséges hobbinak nem tesznek jót a gazdasági nehézségek. A házaspár persze folyamatosan küldi munkáit hazai és külföldi tárlatokra. Legutóbb éppen Spanyolországba és Kínába. Szathmáry-Királyéknak két felnőtt lányuk van, a huszonhat éves Krisztina, és a tizenkilenc éves Barbara. Jelenleg mindketten Amerikában vannak. A nagyobbik lány építészként, a kisebbik babysitterként dolgozik. Szüleik mesterségét valószínűleg egyikőjük sem fogja folytatni. Bár Krisztina belekapott a fotózásba, és középiskolás korában megnyerte a Magyar Középiskolások Fotópályázatát is, édesapja szerint nem volt elég kitartó. Barbit pedig inkább a rajz és a festés vonzza. Hargitai Attila ÉJSZAKA Krematóriumában a Nap, nullfokon az ég alatt. Fény zsugorodás. Ajtót nyit az éjszaka: halottasház. Neon-csipkéket terít fényes szemfedőnek. Koporsófedelet: ránkszögezi az eget. Megnézhetni utoljára, csillaglyukakat ver rája. UTÓHANG Fájdalmammal lakom csendben, koporsóban - albérletben. Pázmándi László Az arany árnyéka Az arany árnyéka mindenhol elkísér Inkák, aztékok kincse végleg az ördögé És vérrel szennyezi be a forrás vizét Fény helyett otthona az alvilági sötét. Az arany árnyéka bűnöket takar Csengése szíveket zár, kapukat nyit Mint forgószél, lelkeket felkavar Kinyújtott kezeket ökölbe szorít. Aranyfogakból készült sok horogkereszt és a becsületrend - csak aranyozott Arany füst színezi a vésett betűket A vízből kimosott kincs, egy marék homok. Zarándok indul idegen utaknak A böjti szelek ideje érkezett Az aranyeső szirmai hullanak A harang szól, s nyakunkban aranykereszt. 1995.04.13. Cseh Károly SERLEG X, T É G E O ^ Merlek én: rejtetted 6 és fénynyel telt az este, szerelmes assz0^ lesütött szemű ragyogása Púm, aki csalhatatlanul felismerte, s 'fúr kisgyermek korban tisztelte a ehetséges embert, koronként eleső- úlkozott néhány karrieren - mond- an: Hogy a csudába lehet ilyen gyenge képességekkel olyan magas Polcra kerülni?Mikor mások - ilyen- or kiváló emberek felsorolása követ- ozett. - értékes produktumokkal a óluk megett, ott öregszenek meg va- amely könyvtárban, tudományos 'ntézetben, ilyen vagy olyan tanszé- , .n' vidéki középiskolákban, meg ,ís Plébániákon. Politikai karrierekkel nem tudott Pam megbarátkozni, mikor egy-egy szervezet, egyesület satöbbi ha- J nak farvizén valaki beevez (be- szik, beevickél) a hatalomba. rJ?Sfen lonúja volt (tanúi lehettünk, ul m('r okkor), hogy példá! a ooemincas évek némely nyikhaj venteoktatói a nyilas idők bekö- fjével egy járás, egy megye kor- ff uraivá váltak. (Olyat is is- em közülük, aki a háború után oriMk^ belépett a kommunista a< s még jó ideig felszínen uaradt.) aaff beszéljünk tán a Biszku Bélák, seterki Lajosok, vagy Czinegék Zínerjéről? Fölosleges. Bunkó Jan- SZorSZerezteb (szereznek?) akárhány- fbúrmeiy rendszerben parla- n 1 mandátumot, s ülnek bár- Sv°úyszékbe, mert... Mert tudnak, gy inkább mernek valamit, amit Zls°k nem... taV ^Hós, bátorság? Némelykor S(fn ez Is■ De inkább gátlástalanig > s persze az uralkodó eszmék kritikádon, sőt szolgai elfogadása, hirdetése. Kik a kormány tagjai? - hangzott a kérdés az ’56-os forradalom leverése után. A válasz: Kádár, Apró, Dögéi! Értsd: Kádár apró dögéi! Uraim, a színészet nem más, mint gátlástalanság - mondta nekünk mintegy bevezetőül Fischer Sándor, a beszéd tanára. Cinikusnak éreztem a kijelentést. Pedig a mester korántsem akarta megbántani a főiskola színészhallgatóit (akiket ugyancsak tanított), pusztán a nyilvánosság elé kerülő ember (aktor, rétor) működésének természetére utalt, ami bizony némi gátlástalanságot követel... Erkölcs? Becsület? Lelkiismeret? Természetesen az etikus magatartásra is van példa, hiszen Teleki Pál öngyilkosságával akart figyelmeztetni a nemzetvesztő lépésekre, s miniszterek mondtak le (napjainkban is), akik nem értettek egyet bizonyos intézkedésekkel. De hát nem ez a jellemző - sajnos. A jellemző a bizonyítvány magyarázása, a manipuláció, a csúsztatás, a demagógia. Mintha (a dolgozó nép okos gyülekezete helyett) bugyuták- ból, kiskorúakból tevődne össze ennek az országnak a lakossága, akik fölött kényre-kedvre lehet gyámkodni. Akikkel mindent el lehet hitetni. Elsősorban azt, aki uralkodik (pozícióban van), az mintegy Isten kegyelméből élvezi a hatalmat. Ami leegyszerűsítve annyit jelent, hogy nem téved, a személye meg szent és sérthetetlen. A feudalizmusra jellemző magatartásformák nem szűntek meg a szocializmus évtizedei alatt sem (sőt némely bizantikus vonásokkal még erősödtek is), a rendszerváltozás utáni első kormány sem a polgári erényeket igyekezett újraéleszteni, most meg... De hagyjuk az elméletet. Ha például Gyarmati Béla valamely skandináv államban közúti vétséget (ismétlem: csak vétséget) követ el egy miniszter - mint ahogyan erre volt példa - a bíróság elítéli. Az illető néhány hónapot közmunkán (útépítésen) tölt, mint hasonló cselekményért bíróság elé került polgártársai - aztán akár vissza is ülhet a bársonyszékbe. A mi demokráciánkban ez másképp van. A főember gyorshajtása „relatív gyorshajtás”. S általában minden cselekménye, minden megnyilvánulása relatív. Azaz, amiként pártja ítéli meg, annyira súlyos, vagy szóra sem érdemes. Mert a főember „megkülönböztető jelzést” visel. Nem csak a gépjárművén. Ennélfogva sok mindent megengedhet magának, illetve sok mindent megengednek neki. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a Szovjetunió utolsó időszakában a legirigyeltebb státusszimbólum a megkülönböztető jelzés volt. Aki villogó, szirénázó járművel közlekedhetett, az már számított valakinek a hierarchiában. Persze a brezsnyevi korrupció idején egyre több lett a megkülönböztetett. Mikor aztán a közlekedési szabályok már sok ezer emberre, illetve járműre (nagy birodalom) nem vonatkoztak, akkor a kormány radikális lépésre készült... Nem tudom megtette-e ezt a lépést? De, ha megtette is, biztos, hogy csak ideig-óráig csökkent a „nínózó” autók száma. Mert amíg a rendőrségen, mentőkön, tűzoltókon etc. kívül is van megkülönböztető jelzés - addig azt meg is lehet szerezni Vajon észrevették-e az illetékesek, hogy például az akadémikusok közül senki nem kért megkülönböztető jelzést. Nekik villogó lámpák helyett elég a szellem napvilága. S ha megtehetik, többnyire gyalog járnak, mint Arany János egykoron. Hogy aztán ő is találkozott úri lócsiszárokkal? Hát persze, hiszen a gyorshajtás (a kivagyiság eme megnyilvánulása) nemzeti sajátosságunk. Ez tetszetős megállapítás, de nem igaz. Raul Castro például -ezt olyan szemtanúktól tudom, mint Aczél György és Grósz Károly - ámokfutó Szószólóban módra száguldozott Kuba fővárosában; nem is egészen józanul fogva a volánt... Ki merte volna figyelmeztetni? Egyszóval a hatalom elragad, aránytévesztésekbe sodor, ha nem elég erős az intellektus, ha nem fejlett az erkölcsiség. A forró nyárban árnyékot keresve Fáy András aforizmáit olvasgatom. Vajon kik emlékeznek még a „nemzet mindenesére” - ahogyan Mikszáth titulálta a 19. század kitűnő közgazdászát, színházszervezőjét, szépíróját Nos, Fáy -a többi között - ezeket írja: »A virtus szerte sok embernél nem egyéb büszkeségnél és tisztelet- halászatnál Lármás virtusok és privilegizált vétkek egyaránt tulajdonaik ezeknek; s valamint egy virtust is, melynek elmulasztásából gyalázat háramlana reqjok el nem mellőznének sokért: úgy minden vétket, melynek követése a nagyvilág trónjához és becsületszeszeihez köttetettnek tartatik, két kézzel elfogadnak. Virtust gyakorolnak, csak hírével essen a világnak; de a vétektől sem idegenkednek, csak meg ne tudja a világ." Következzék most egy Benkei történet - első kézből. Egykori belügyminiszterünk nagyon szeretett autót vezetni. Mint mesélte, kedvelte, gyakran hátra ültette sofőrjét, s maga vette kézbe a kormányt. Talán mondanom sem kell, hogy ilyenkor jócskán áthágta a sebességhatárokat. Egy alkalommal meg is állították emiatt, (nem volt megkülönböztető jelzés) a közlekedési rendőrök. A miniszter igazolta magát, a közeg tisztelgett, de szó nem jött ki a száján.- Csak nincs valami baj, barátom ? - kérdezte Benkei barátságosan.- Tessék nekem megmondani, ki ül hátul, ha maga a miniszter vezeti a kocsit - nyögte ki az őrmester. Ez a poén. Tessék nevetni, vagy sírni. De ez még mindig jobb történet, mint mikor a szélvédőre vágódik egy rendőr, s hárman halnak meg egyszerre. Mert a halál nem relatív, az istenit neki... Ha látlak közlekedni (autót és hivatalt vezetni) megmondom ki vagy. Ami pedig apám naiv csodálkozását illeti, hogy miként lehet szerény képességekkel magas polcra kerülni, a válasz körülbelül ez: nyomni hell a pedált, s minél kevesebbet érzelegni, gondolkodni. Aztán majd megmagyarázunk, vagy megmagyaráznak helyettünk mindent... Vicc! Hruscsov sofőrje rendkívül unatkozott a washingtoni tárgyalások idején. Az amerikai elnök pilótája nemkülönben.- Versenyezzünk kicsit - javasolta Iván.-O. K. - mondta Joe. Iván bizony lemaradt, s lógatta az orrát. Az öreg Nyikita természetesen észrevette ezt. - Sose búsulj fiam- vigasztalta gépkocsivezetőjét, mikor az megvallotta rosszkedve okát -, majd helyreütjük a Pravdában! A központi lap gyors híre: A tegnap Washingtonban rendezett nemzetközi autóversenyen a Szovjetunió válogatottja az előkelő második helyet vívta ki, míg az USA csapata az utolsó előtti helyen végzett
