Észak-Magyarország, 1995. augusztus (51. évfolyam, 179-205. szám)

1995-08-29 / 203. szám

6 Z Itt-Hon 1995. Augusztus 29., Kedd Hűséges társaink, a kutyák (ÉM - P.M.) - Egyre többen tartanak kutyát a bérházakban is. Erről mindig azt tartottam, hogy mind a kutyától, mind a gazdától igen nagy vállalás, mert hűséges társainak nagyon szeretik a szabadságot, nem­igen kedvelik a panelházak szűkre szabott méreteit. Mivel mi, emberek minden­napi életünket egy bizonyos ki­alakult ritmusban éljük, a ku­tyánkat úgy kell nevelnünk, hogy beilleszkedjen ebbe a rit­musba, megszokja azt. A szo­kások kialakításában mind­össze arra kell ügyelnünk, hogy rendszeresek és következetesek legyünk. Fontos megszoktatni az egyedül maradásra. Amint a kutya megszokta a környeze­tet, beilleszkedett a családba, elkezdhetjük a magára mara­dásra szoktatást. Legcélsze­rűbb, ha eleinte egy kiadós sé­ta után, a helyéhez visszük és magára hagyjuk. Először csak rövid, később mind hosszabb időre tegyük ezt, anélkül, hogy a lakást elhagynánk. Ha látjuk, hogy távozásunk után nem esik pánikba, rövidebb, fokozatosan hosszabb időre is elhagyhatjuk a lakást. Hazatéréskor azonban mindig a legelső legyen bará­tunk üdvözlése, megnyugtatá­sa. Séták alatt is több alkalom­mal kössük ki egy-egy oszlop­hoz, fához és kis távolságokra menjünk el. A távolságot és az időt itt is fokozatosan növelhet­jük csak. A kutyának azt kell tapasztalni, hogy- a gazdája visszatér, nem hagyja el. Üzle­tek előtt is fokozatosság elve alapján hagyjuk csak magára kutyánkat. Ügyeljünk arra, hogy nyugodt legyen ne lár­mázzon, ugasson. Ne veijük a kutyát, bünte­tésként a felső nyakbőrét ráz­zuk meg, mert ez nagyobb sér­tés mindennél. A kutyák játékának nagyon fontos szerepe van életük ala­kulása és felkészítésük szem­pontjából. A játék, a szabad te­vékenység nemcsak egy hangu­lat kifejezője, hanem módot ad a tárgyak, a társak, a környe­zet jobb megismerésére. Már az alomban az anyával, a testvé­rekkel birkóznak, verekednek. Később a sétákon a fajtársak­kal alakul ki a hasznos játék. Fejlődik izomzatúk, tapaszta­latokat szereznek a különböző harcmódozatokról, kialakul bennük a szexuális érzés. Meg­ismerkednek a környezet tár­gyaival. A játékon keresztül tud a kutya az emberrel is jó kapcsolatot kialakítani. A kölyök játékossága gondot is okozhat, hisz mindent meg­rágcsál, megszagol. Az így el­szenvedett károkat megelőzhet­jük, ha minden mozgatható tár­gyat elérhetetlenné teszünk, és mi adunk egy-két olyan dolgot, amivel játszhat. Lényeges, hogy ezek a tárgyak ne legye­nek könnyen szétrághatók, mert az apró falatokat lenyel­heti, súlyos betegséget vonva magára. Minden egyes neki szánt tárgy iránt fel kell kelte­ni az érdeklődését, a kezünk­ben lévő játékkal gyors mozdu­latokat végezzünk. Amikor kel­lően felizgattuk, nyújtsuk fel a tárgyat, és ha elkapja, kis hu­zavona után adjuk csak oda. Egy-két ilyen játék után saját tulajdonának tekinti a tárgyat. A véletlenül elöl hagyott cipő és harisnya idővel közömbös lesz számára, ha azt tapasztal­ja, hogy az e tárgyak rágásakor határozott „fúj”, „rossz” tiltó hangjel hangzik el. CSOMÓ NIKOLETT Tiszakarád 1. születésnapod alkalmából sok boldogságot kívánnak: szüleid, nagyszüleid, dédszüleid, keresztszüleid. és nagybátyád: Atesz _____ DUSICZA ERIKA Sárospatakon Névnapodon nagyon sok szeretettel köszöntünk, s kívánjuk életed során teljesüljön minden kívánságod, legyen életed napfényes, si­keres, örömteli. Millió csókkal: kereszték •73351/1H* L 1995. Augusztus 29., Kedd Itt-Hon Z 3 Épül az új gimnázium Tokaiban Részlet az építkezésről Fotó: Fojtán László (ÉM - K.S .) - A múlt év de­cember hetedikén volt az alap­kőletétel, s a jövő év szeptem­berében már tanévnyitót ter­veznek a tokaji gimnázium új épületében. Ezért is fordítanak különös gondot az építkezés menetére az érintettek. Legutóbb július 21-én tartottak műszaki bejá­rást, amelynek során a terve­ző (Interplan Kft.), a kivitele­zést szervező (Épkontrol Kft.), a kivitelező (Kelet-Speeck Kft.) vállalatok és a beruházó toka­ji önkormányzat képviselői megállapították, hogy jó ütem­ben halad a munka. Az eddig elvégzett beruházás nagyon jó minőségben készült el, a terve­ző is elégedett a megvalósulás­sal. Bíznak abban, hogy 1996. augusztus elsején megtörténik az átadás, és jövőre, szeptem­ber elsején már az új helyen in­dulhat a tanév. Az építmény a huszonegye­dik század szintjén fog megfe­lelni az iskola struktúrájának. A hagyományos gimná­ziumi képzés mellett van kör­nyezetvédelmi szakközépisko­lai osztályunk, amely majd folytatható ötödéven a techni­kusi minősítőig, oktatunk szá­mítástechnikát, ami eddig zá­róvizsgával fejeződött be, de most bővítettük érettségi utá­ni képzéssel, amelyen számí­tástechnikai szoftver üzemelte­tő, vagy számítástechnikai programozó képesítést lehet szerezni, és továbbra is műkö­dik a pedagógiai szakközépis­kolai osztályunk. Ez éven in­dítottuk a szakképzettek szak- középiskoláját nappali tagoza­ton. Ez a sokirányú képzési for­ma helyigényes és ezért is örü­lünk az új iskolának”- mondot­ta az Itt-Hon-nak Déváid Ist­ván igazgató. Az egész épület alapja, osz­lopai, tartópillérei egy vasbe­tonból készültek. A hegy közel­sége miatt a tervező ezzel a mo­nolit vasbetonnal törekedett a teljes biztonságra. Csábítanak a hűvös zempléni hegyek Ha nem bántják - nem támad a keresztes vipera (ÉM - K.L.) - A gépkocsival közlekedők mellett nagy szám­ban keresik fel a bakancsos tu­risták a természeti és történel­mi értékekben gazdag zemplé­ni tájakat. A természetjárók gyakran követett, felkeresett túravonala az országos kék, amely a vidék vadregényes he- gyein-völgyein át vezet. Ennek egyik festői szépségű része a Nagy Milic és a Pengókút kö­zötti Füzér, Telkibánya, Holló­háza környéke, az Osva, a Ke­mence patak völgye. Az már csak természetes, hogy aki ezt az útvonalat követi, az felke­resi az istvánkúti nyíijest is. Aki itt barangol, hazánk egyik ritkaságnak számító és ezenkívül még az országban csak egy helyen élő különleges kis hüllőjével, a fején fehér ke­resztet viselő, s erről keresztes viperának nevezett kígyóval ta­lálkozhat. Mérgező marása mi­att veszedelmes, kisméretű vi­perák elsősorban a napos, szik­lás részeken, a köves hegyolda­lak erdeiben találhatók. Akik tehát itt közlekednek, fokozott óvatossággal, lábuk elé nézve, haladjanak. Ha pedig pihenő­helyet keresnek, ugyancsak óvatosan járjanak el. Alaposan nézzenek körül, nehogy ráta­possanak, ráüljenek, ezekre az egyébként rendkívül ritkán lát­ható állatokra. Mert a keresztes viperák nem támadnak, ha nem bánt­ják, nem zavarják meg őket. Nem agresszívek, ha csak meg nem riasztják őket, nem akar­ják megdobni, vagy tanyahe­lyük körül kotorászni, botokkal ingerelni. Ha valami miatt - mondjuk rálép valaki - mégis támad, akkor legtöbbször a bo­ka tájékába harap. Ez ellen a magasszárú bakancs elegendő védelmet nyújt. Ha a turistát mégis meg- mamá, akkor a két piros pont­nyi sebet nem kell kiszívni, késsel felmetszeni, kiégetni, mert az ilyen beavatkozás töb­bet árt, mint használ. A legkö­zelebbi település gyógyszertá­rát kell felkeresni, ahol a ma­rás elleni orvosság meg­található. Kis figyelemmel, gondosság­gal a balesetet el lehet kerülni. Nehéz lenne megmondani, hogy utoljára mikor is fordult elő kígyósbaleset, ám az óvatos­ság sosem árt... Fotó: ÉM-repró HETI TEGYZF.T Hídjaink Priska Tibor Már hogyne lenne öröm, amikor elké­szül egy új út, ráadásul nem is akárhol, hanem éppen Szentisvánbaksa és Me­gy aszó között, amely segítségével öt kilométernyire csökken ez eddigi öt­ven kilométer! Hírül is adtuk elkészül­tét többször is, mivel egyrészt jó hír, ha úgy tetszik igazi szenzáció (Bizony!), másrészt meg a gyakorlatból tudhat­juk, hogy a népek nehezen változtat­nak szokásaikon, a kocsival, bringával közlekedők is ösztönösen indulnak a régi, ámbár kerülős utaknak. A No­va j id rány, Vizsoly közötti jól megépí­tett, ugyancsak rendkívül hasznos út talán már évtizede is ott nyújtózik, mégis, arra jártunkban alig-alig talál­kozunk járművel. Domaházától meg Zabárra visz az új út, mely a maga alig 5-6 kilométerével hatalmas kerülőktől kíméli meg az utast, Heves megye érin­tése nélkül mehetünk át Nógrádba és íme: alig-alig járják!Időt, pénzt, fárad­ságot takaríthatnánk meg majd a ké­sőbbi években, ha a baksa i út mondjuk úgy egy méternyivel szélesebbre sike­redett volna. Nyilván pénz az oka, mivel ennyir- e tellett. Azért járva-kelve az új úton, próbálgatva kanyarjait, emelkedőit, mégiscsak eszébe juta hálátlan ember­nek, hogy ugye csak jobb lett volna még azzal az egy méterrel! Hogy majd később ne kelljen szélesíteni ennyivel, mert ugye az újabb terv, gépek felvo­nulása, nekikezdés, útlezárás, miegy­más... Jó lenne mindezt elkerülni, ba lehetséges. Itt vannak ugye - Abaújban különösen szép számmal, de megyénk más részein is - az átereszek, hidak, hi- dacskák. Mindegyik irányból ott előt­tük a tábla, mely jelzi, kinek van el­sőbbsége, ki várakozzék. Mivel két ko­csi egyszerre nem fér el rajtuk! Annak idején, föltehetően szintén a kevés pénz okán mindegyik híd keskenyebb­re épült meg, mint maga az út! Mint ilyen, mindegyik híd állandó baleset­forrás, potenciális ütközések, karam­bolok színhelye. Egy időben meg is kezdődött szélesítésük, de erre sem so­káig futották sem az anyagiak, sem az erő. Abbamaradt. Azaz: maradtak a keskeny hidak a sokasodó kocsik ará­nyában fokozódó balesetveszéllyel. Azt meg ugye mégsem lehet minden hidunknál megcsinálni, mint a most már bizonyára idők végezetéig elinté­zett, Cesztely előtti Hernád-hídnál, ahol is lámpák előtt várakozunk, fo­gyasztjuk a benzint, az időt, majd las­san átlébucolunk a túlsó partra, ne­hány év múlva a következő évezredbe. A Megyaszó-Baksa közötti út nagyon is kell, nagyon is helyénvaló, csak hát evés közben jön meg az étvágy. A keresztes vipera Meglepetés

Next

/
Thumbnails
Contents